Megmondom őszintén, én nem szeretem, ha ilyen kategóriákba soroljuk egymást. Magamra például egyértelműen nem tudnám egyik címkét sem ragasztani (Talán csak a sörét, de akkor már inkább Edelweiss! Bár tanult barátomtól úgy tudom, hogy a munkásmozgalom is sörtől, konkrétan a Heinekentől kapta a jelképét.). Az alapelveimet és az erkölcsi beállítottságomat tekintve konzervatív vagyok, mindemellett szociálisan érzékeny, az embertársaim beállítottságát elfogadom, nem akarom erőszakkal megváltoztatni. A versenynek, a teljesítmény alapú elismerésnek kifejezetten híveként pedig erősen ellenzem az egyéni szabadság korlátozását. De szerintem sokan vagyunk így ezzel!

Attól lesz valaki balos, ha a szocikra szavaz, és attól jobbos, ha a narancsosokra? Most így néz ki, pedig ha odafigyelünk az üzenetekre, akkor ez már nagyon másképp van. A FIDESZ éppen balról előzi a MSZP-t. Szóval nem az értékrendek melletti kiállásról szól a dolog, sokkal inkább valaminek a tagadásáról.

Jobbos vagyok, ha nem hiszek Gyurcsánynak, mert az elhíresült beszédében maga ismerte el, hogy tudja mit kellene mondani és tenni, de mégsem tette/teszi meg? Balos, ha nem hiszek Orbánnak, mert folyton azt mondja, amit a közönsége hallani akar? Pedig nyilván ő is tudja, hogy mit kellene mondania és tennie. Pontosan 4 évvel Őszöd után, ugyanabban a helyzetben lesz mint Gyurcsány. Azzal kell majd szembesülnie, hogy rendben, megnyertük a választásokat, de akkor most mi lesz: Ha beváltjuk az ígéreteinket, akkor abba tönkre megyünk. Magyarán félrevezettük a választókat... Balos kutya, jobbos eb?

Őszinte, aki azt mondja, amit gondol. Tisztességes, aki igyekszik a jót cselekedni. Ezek nem erősségei egyik oldalnak sem. Ne feledjük: azért viselkednek így, mert mi ezt várjuk tőlük. Ígérjenek ingyen sört és mindjárt rájuk szavazunk!

Higgyünk hát továbbra is a potya piában és biztos, hogy a megszokott ízt kapjuk! De ha már választhatok, inkább fizetnék a sörömért, akkor viszont el is várom, hogy a minőséget nyújtsa!

Gyeviország Alkotmánya

A Gyevi Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselők útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

Minden természetes személy, jogi személy és jogi személységgel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Mindenki köteles a törvényben meghatározott mértékű adót és járulékot az állam működéséhez szükséges kiadások fedezetére megfizetni.

Kivéve a gyevi képviselőket!

Minden állampolgár és vállalkozás köteles az elszámolandó költségeit számlákkal, bizonylatokkal alátámasztani.

Kivéve a gyevi képviselőket!

Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

Kivéve a gyevi képviselőket!

A pártok közvetlenül közhatalmat nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet.

Kivéve a gyevi képviselőket!

Az állampolgárok törekszenek a haza boldogulására, annak üdvösségére cselekszenek, egyéni érdekeiket alárendelve a közösségének.

Kivéve a gyevi képviselőket!

Azok a képviselők, akik a fentiek szerint természetesnek tekintik, hogy ők maguk kivételt jelentenek az alkotmányos alapelvek alól, vajon alkalmasak-e arra, hogy ilyen pozíciót betöltsenek?!

Egyszer Mátyás király az országban jártában-keltében elvetődött Átlagmagyarvárosba. Szokásához híven álruhában vegyült el a nép között, mert szeretett a saját szemével meggyőződni arról, hogyan is megy a soruk.

Mindjárt a város szélén látja ám, hogy utat építenek, tüsténkednek ám a népek szerfölött. Egyszer csak ott terem az útépítő mester és rákiált:

- Idefigyelj, te nagyorrú, ha beállsz követ hordani, akkor estére egy csengő aranyforint nyomja a zsebedet, anélkül, hogy a király adószedőjének tudomása lenne róla!

- De hát miért nem adjuk meg urunknak, ami jár neki?

- Megadjuk azt fiam, de a város főbírájának. Övé minden bevételünk 10 %-a, mert különben soha nem kapunk munkát ebben a városban.

Tovább áll Mátyás, eltalál a piactérre és leül egy nagyobb kőre. Hallja, hogy egy szekér zörög, majd éppen előtte megáll. Leugrik egy kis ember és elkezdi begyűjteni a piac környékén a kofáktól a helypénzt és a szemetet. Mellészegődik a király és kérdi tőle:

- Úgy látom, megfogta kend az isten lábát ezzel a munkával, szépen csörögnek a dénárok a szütyőjében.

- Ne gondold deák, hogy ilyen gondtalan a munka, csak akkor az enyém a koncesszió, ha minden 10 garasból egyet leadok a főbírónak.

Most már egyre jobban kíváncsi Mátyás erre a főbíróra. Elmegy hát a házához és mondja a hajdúnak a kapu előtt:

- Király urunk követe vagyok, vezess gyorsan a bíró színe elé.

Fogadja hát a bíró és kérdi a deákot, hogy milyen célból küldte hozzá a király.

- Őfelsége parancsolatára, minden város hívja össze a környékről a csepűrágókat és tartsanak a királyné asszony neve napjának tiszteletére ünnepségeket. Ehhez ad a király neked 100 arany forintot, de az a kikötése, hogy a pénzt tisztességes kiválasztás útján használd fel.

- Na te deák, akkor jó helyre bízta a király a pénzét.

Össze is trombitálta a főbíró a mulattatókat 100 mérföldes körzetből. Azonban amikor megállapodott velük, mindegyik visszaadta a forintok egytizedét, hiszen e nélkül mehettek isten hírével.

Megharagudott a király és visszatért néhány nap múlva, de most már fényes kísérettel. Hívatja a főbírót, és mindjárt kérdőre vonja:

- Hogy van az bíró uram, hogy a kis királyságodban minden megbízást csak a neked sarcot fizető mesterek kapnak?

- Uram, királyom, életem-halálom, hát mi másért lenne valaki főbíró, mint hogy megalapozza jövőjét és megtöltse a pénzes ládikáját!

- Akkor hát okulásképpen osztd a vagyonodat 10 részre, amiből kilencet adj a város szegényeinek. Ezt követően pedig életed végéig minden 10 napból csak egyet dolgozhatsz úgy, hogy téged illet a béred, a másik 9 napra jutó szintén a rászorultaké.

Nem hiába mondják: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" Mert azóta is a "főbírók" kis királyságai működnek Magyarországon!

Heller Ágnes "Húsz év múlva" című kiváló írásában hasonlította a rendszerváltás óta eltelt két évtizedünket a bibliai történethez. Mikor Mózes kivezette a népet az egyiptomi fogságból mindenki ujjongott, azonban amikor a dolgok nem mentek olyan simán, mint képzelték, a nép elkezdte imádni az aranyborjút. Visszavágyva a szolgaság biztonságába.

És valóban, nem erről szól a mai magyar valóság? Megkaptuk a szabadságot, létrejöttek a demokratikus intézmények, és mi visszavágyunk a diktatúra kiszámíthatóságába. Inkább korlátozzanak, csak ne kelljen gondolkodnunk. Mondják meg, hogy mit tegyünk, csak ne kelljen vállalni a felelősséget a dolgainkért. Minden olyan tulajdonságunk hiányzik ami a demokrácia működéséhez szükséges: bátorság, felelősségvállalás, vállalkozó kedv, és igen, a szó valódi értelmében vett hazafiság.

Lehet hőbörögni és a politikai szereplőket okolni mindenért. Fogjunk rá mindent a körülményekre és hibáztassunk másokat, csak a saját felelősségünkről ne beszéljünk. A politikusaink sem nem jobbak, sem nem rosszabbak, mint mi. Még nem tanulták meg, hogyan működik a demokrácia. Négy éves ciklusokban gondolkodnak, ennyi idejük van arra, hogy életük végéig tartó egzisztenciát biztosítsanak maguknak. Így aztán még egy sem volt közülük, aki hosszabb távra tervezett. De valljuk be, ha bárki odakerülne, nem így viselkedne? A demokráciában szocializálódott politikusoknak rendelkeznie kell diplomáciai képességekkel, vetélytársnak és nem ellenségnek tekinteni a másik párt képviselőit. Meg kell tanulnia együttműködni velük, és tiszteletben tartani a személyüket, hiszen minden választott politikus egy bizonyos számú választó akaratát fejezi ki. Ezek a képességek a politikusaink és a lakosság köreiben is még nagyon gyerekcipőben járnak.

Mennyire ismerjük a demokrácia szabályait, illetve lehetőségeit? Egyáltalán érdekel-e ez bennünket? A privatizáció valamilyen lenyúlást jelent, a szabad piac pedig a megszokott langyos vizünk helyett a bizonytalanságot, ami elől az állam védőszárnyai alá menekülünk. A kapitalizmus sokak szerint állásvesztést, a "karvalytőke" térnyerését hozta. A politikusok mind korruptak, "hazudnak éjjel és nappal". És azért, hogy mindezek megváltozzanak úgy sem tehetünk semmit. Jó "magyaros" mentalitással az ellenzők sem valamilyen pozitív célért küzdenek, hanem bármi áron igyekeznek meggátolni a másik oldal érvényesülését, céljainak elérését.

Hát ezt akarjuk? Mindenkinek el kell dönteni, hogy él-e a választás szabadságával, felelősséget vállal önmagáért, tevékenyen cselekszik, vagy továbbra is szolgalélekkel imádja az aranyborjút!

A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt napok óta fennáll a szmog kialakulásának a veszélye. Ez azonban egy kicsit tág fogalom, mivel többféle anyag is szennyezheti a levegőt. Hát lássuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat:

A 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet határozza meg a légszennyezettségi határértékeket, melyből a lényeg kiemelve a következő táblázatban látható.  

 forrás: greenfo.hu

A rendeletben ennél több légszennyező anyagra állapítottak meg határértéket, de ezek a kiemelten fontosak. A mérések is ezeket az anyagokat fedik le, néhol kiegészülve nehéz fémekkel, szerves oldószerekkel.

Magyarországon működik egy légszennyezettségi mérőhálózat, amely folyamatos méréseket lehetővé tevő mérőállomásokból és manuális mérőpontokból áll. A nagy városokban telepített automata mérőállomások mérési adatai on-line nyomon követhetők, és a fenti határértékekkel összehasonlíthatjuk őket, hogy tudjuk mi a helyzet. A historikus adatok visszakeresésére is lehetőség van az oldalon. Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) honlapján a mérési adatok menüpont alatt, a manuális mérőhálózat címszónál megtekinthetők a szakaszos mérési pontok korábbi adatai.

A mérési eredmények alapján a nagy városainkban gyakran kellene intézkedni, ugyanis pl. a szálló por mért koncentrációja 35-nél többször nem lépheti át a 24 órás határértéket. Ez pedig gyakorlatilag minden nagyobb városunkban megtörténik. Budapesten évente 100-nál is több alkalommal...

Tehát a probléma eddig is fennállt, azonban a Környezetvédelmi Minisztérium 2008. október 25-én életbe lépett szabályozása a szálló porra önálló küszöbértéket vezetett be, melynek hatására a Főváros december 10-i hatállyal átalakította a szmogriadóval kapcsolatos rendeletét, melyben már konkrét intézkedések is megfogalmazásra kerültek.

Hallottad, tegnap bemondta a Kossuth Rádió, hogy a 33 főbakter az év végén kapott néhány százmilliót, mert annyira jól végezték a dolgukat. Azt mondja a törvény, hogy legalább 3 igazgató, és 3 felügyelő bizottsági tag szükséges a működéshez. Hát gondolták, el kel melléjük még némi segítség...

Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a vasútra költött állami kiegészítéseknek. Képzeld el, tavaly az utazóközönség befizetett a pénztárba 37 milliárdot, ehhez a kedvezményes jegyek támogatására hozzátett a költségvetés további 18-at. Mit gondolsz, mennyi volt ez idő alatt a működés költsége? 100 milliárd. Hideg. 200 milliárd. Langyos. Pontosan 225! Decemberben a fű alatt megszavazták a Parlamentben a hiányzó 170-et is.

Ezt én nem értem. Mennyire életképes egy vállalat, ha a költségeinek csak 16 %-át tudja kitermelni? Tulajdonképpen ingyen is adhatnánk a jegyet, nem sokkal kerülne többe. Legalább jöhetne a mama bármikor. Ha a szárnyvonalakon utazókat taxin szállítanánk valamivel olcsóbban megúsznánk!

A világon a legfeleslegesebb dolog a sorompó, mert hát amikor jön a vonat, úgyis elzárja az utat! Lehet, hogy fel kellene szedni a síneket is?

Tisztelt ügyvezetés és választott igazgatósági tagok!

Vállalatunk felügyelő bizottságának beszámolója alapján a tulajdonosok 15 %-a finaszírozza a működési költségeinket. Mint a ZRt. felelős vezetői, helyénvalónak találják ezt az arányt? Sajnos a 4 évente megtartott közgyűlések választási logikája alátámasztja a vezetési módszereiket. Nyilvánvaló, hogy a 1,5 millió törzsrészvényes lényegesen kevesebbet számít a 6,5 millió osztalék elsőbbségi részvényesnél. Az utóbbiak szavazataival semmibe vehetik az előbbiek elvárásait. Az elmúlt 19 évben bármilyen összetételű ügyvezetést választottunk, mindegyik különböző előjogok osztogatásával (pl. 13. havi nyugdíj) igyekezett magához édesgetni az osztalék elsőbbségi részvényesek tömegeit. Így aztán a tulajdonosok megszokták, hogy ha rosszul is megy a vállalatnak, nekik valami jár!

Ezúton indítványozom az Alapító Okirat megváltoztatását, az alábbiak szerint:

Az osztalék elsőbbségi részvények közül azokat, amelyekre a tulajdonosok jogosultságot szereztek (normál öregségi nyugdíjba vonultak), továbbra is tekintsük osztalék elsőbbségi részvényeknek. Az ilyen részvények száma kb. 2 millió.

Azt a nagyjából 3 millió osztalék elsőbbségi részvényt, akiknek a tulajdonosai nem szerezték meg a jogosultságot (előnyugdíjasok, segélyezettek, rokkant nyugdíjasok, minimál béren bejelentettek), mert az egy részvényre jutó értéket nem fizették be a ZRt. a számlájára, változtassuk feltételes részvényekké. Az osztalékhoz jutást kössük szigorú feltételekhez, egyértelművé téve, hogy amennyiben ezeket nem teljesítik, csak bóvli részvényeik maradnak. Ebből a csoportból külön kell kezelni a valóban rászorulókat, velük a törzsrészvényeseknek vállalni kell a szolidaritást. Azonban a rászorultság kritériumait pontosan meg kell határozni és ezek betartását számon kell kérni. Beszédes adat, hogy a hasonló számú tulajdonossal működő Österreichische Aktiengesellschaft 200 ezer rokkantnyugdíjast támogat, míg a mi vállalatunk ennél 4x többet! Már csak azért is felhívom a figyelmet erre, mert a helyzet tisztázása a rászorulók érdeke is, ugyanis így a meglévő pénzt többfelé kell osztani.

Marad úgy 1,5 millió osztalék elsőbbségi részvényes, akikről csak annyit tudunk, hogy időnként az osztalékért eljönnek. A felügyelő bizottság monitoring rendszerében kevés róluk az információ. Bevallást nem készítenek, a ZRt. leginkább csak annyit tud róluk, hogy léteznek. Javaslom felszólítani őket, hogy tegyenek eleget tulajdonosi kötelezettségüknek és tisztázzák a részvényesi jogosultságokat. Amennyiben ezt nem teszik meg, akkor az osztalék elsőbbségi részvényeiket cseréljük nem szavazó részvényekre.

Én, mint törzsrészvényes, aggódom a 2 millió még nem szavazó ifjú részvényesért, mert ha a tisztelt igazgatóság nem változtat az alapszabályon, akkor ők könnyen arra a sorsra juthatnak, hogy bár majd a saját idejükben befizetik a hozzájárulásukat a ZRt. működéséhez, de soha nem fogják visszakapni az osztalékukat.

Ő miattuk kérem, hogy a következő közgyűlés előtt dolgozzák át tisztességes módon az alapszabályt, felejtsék el az előjogokra tett ígéreteiket, és végre működjenek felelős igazgatóságként. Mi törzsrészvényesek vagyunk a társaság "legmagyarabb" tagjai, mégsincs jogunk büszkének lenni erre. Azt szeretnék, ha megválnánk a részvényeinktől? Az EU névre hallgató részvénypiacon  gyakorlatilag bármelyik vállalat jobb feltételeket kínál a törzsrészvényeseknek. Mondjanak egy érvet, amiért ne ott szerezzünk tulajdonrészt?

Tisztelettel:

egy törzsrészvényes adófizető állampolgár

Elég jól bemutatta a Kormány helyzetét Bozóki András a múlt heti HVG vezércikkében. A fennálló lehetőségeket szeretném boncolgatni, és nem csak a politika logikájának a szemszögéből.

Jelenleg adott egy szituáció: kisebbségi Kormány szűk mozgástérrel, amely nagy valószínűséggel ellavíroz 2010-ig. A FIDESZ támogatottsága olyan magas, hogy ha ölbe tett kézzel ülnek a következő választásokig, akkor is ők nyernek, csak az arány lehet kérdéses. Addig viszont van szűk másfél év, amit nem engedhetünk meg magunknak, hogy elvesztegessünk. A gazdasági és morális állapotok pillanatnyi helyzetében pedig minden perc számít. Mégis, mit lehet tenni?

Ismerve a pártok elmúlt 20 évét, illetve a politikai elit ragaszkodását a hatalomhoz azt jósolhatjuk, hogy az előzőekben leírtak szerint az MSZP kormányoz(gat) a ciklus végéig, majd a FIDESZ ragadja magához az irányítást. Ez a szinte biztos szcenárió.

Nyilván, amikor valaki politikus lesz, azt azért teszi, mert szeretne beleszólni az ügyek menetébe, szeretné érvényre juttatni annak az érdekcsoportnak az akaratát, amelyet képvisel. Ez teljesen természetes. Azonban vannak helyzetek, amikor nem az a kérdés, hogy melyik párt vezesse az Országot, hanem az, hogy a győztesnek lesz-e mit vezetni. Nem célom itt pesszimista jóslatokba bocsátkozni, de ha a dolgok így maradnak a mostani negyvenesek már nem kapnak nyugdíjat, nem a 300 Ft-os vizitdíj lesz a legnagyobb probléma, hanem, hogy egyáltalán kapunk-e egészségügyi ellátást, a szociális háló szakadásain pedig sokan ki fognak hullani. Megvárhatjuk, amíg már nem lesz más lehetőségünk, de akkor a beavatkozás drasztikus lesz. Aki ezt nem érti, az álomvilágban él, azok a politikusok pedig, akik álmodni hagyják a népet, borzasztóan felelőtlenek.

A szocik mindent megtesznek, nehogy Orbánból miniszterelnök legyen, mégis most kövezik ki az útját vissza a kormányfői székbe. Belekezdtek egy reformpolitikába, ami szép csendesen kimúlt. Tulajdonképpen az első alkalommal, amikor komolyabb ellenállásba ütköztek tele lett a gatya. Ki a felelős azért, hogy a reformok lényegét nem sikerült megértetni a választókkal? Az őszödi beszéddel keletkezett egy olyan erkölcsi hiátus, amely azóta is Damoklész kardjaként a Gyurcsány Kormány felett lebeg. Nincs alap bármit is kérni, oda a hitelesség. Nálunk is meg kell tanulni, hogy felelős politikusoknak hazudnia nem lehet, mert ezzel a szavazóikat alázzák meg. Nem azt, aki amúgy sem hitt nekik, hanem éppen azokat, akiktől a bizalmat kaptak. A párt másik óriási problémája, hogy Gyurcsánynak nincs alternatívája, nincs egy olyan kvalitású ember, aki a helyére állhatna. Ezekből adódóan félig-meddig tetszhalott állapotban tengetik a napjaikat, minden erejüket a túlélésre fordítják.

A FIDESZ jelenlegi taktikája, mindent tagadni, amit az MSZP mond, rendkívül célravezető. Nem kell sem program, sem konfliktus egyes szavazói rétegekkel, ölükbe hullik az Ország almája magától. De mi lesz azután, amikor majd azon a tavaszi napon megnyerik a választást? Azzal amit most csinálnak, már a saját maguk dolgát lehetetlenítik el, tulajdonképpen már most egy olyan csapdát építenek, amiből nem tudnak majd kimászni. Mindenhol és mindenkor azt mondják, amit az "istenadta nép" hallani akar. A sok teljesíthetetlen ígéret hamar megbosszulja magát, 1-2 évvel később ugyanott fogunk állni mint most, azzal a különbséggel, hogy akkor majd a szocik támadják populista frázisokkal a konzervatív Kormányt. A nép pedig megint affelé fordul, aki nekik beszél. Semmivel nem leszünk előrébb!

Fejezzük be a felelőtlen ígérgetést! És ezt mindkét oldalnak meg kell tennie. Bárki is van hatalmon, a Kormány azért van, hogy kormányozzon, nem azért, hogy meg akarjon felelni minden érdekcsoportnak, sem azért, hogy mindig a legkisebb ellenállás irányába haladjon. Az egyet előre, aztán ha valaki nagyon hangos, akkor kettőt hátra taktikával csak egyhelyben toporgunk. Irányt kell mutatni, konkrét, kézzel fogható, mérhető terveket. Az eredményesség majd meghozza a népszerűséget is. És azok a szavazatok nem protest voksok lesznek, hanem olyan törzsszavazatok, amelyekre hosszú távon lehet építeni. A politikusok felelőssége, hogy meg kell értetni az emberekkel, hogy ne várják a sült galambot. Felelősek önmagukért, a dolgaik alakulásáért, az ország állapotáért. A kommunikáció pedig ne arra épüljön, hogy ki, kinek az ellensége, hanem a másik szempontjainak megértésére is tegyünk kísérletet. Nem kell szeretni mindenkit, de ne keserítse az életünket a gyűlölködés.

Ha a politikai logika nem csak arra terjedne ki, hogy bármilyen módon szerezzük meg a hatalmat, akkor szempont lehetne az odavezető út minősége is. Biztos vagyok benne, hogy mindkét oldal vezetése érti, hogy ezekkel a módszerekkel, csak átmenetileg lehet elérni az üdvösséget. Az is lehet, hogy ez a cél, az viszont nekünk baj. A hosszabb ideig tartó, felelős kormányzáshoz bátorság szükségeltetik, szakítás az ígérgetésekkel, vállalni a kezdeti nehézségeket.

Hogy elkerüljük a másfél éves vetyengést, előrehozott választásokkal fel lehetne hatalmazni egy új Kormányt a cselekvésre. A várható nagyarányú győzelem következtében széles lehetőségekkel bírna az új vezetés. De ehhez az is szükséges, hogy a FIDESZ szakítani tudjon a rengeteg ígéretének a valóra váltásával. Mert ha azokat mind megvalósítja, minden marad a régiben. Kérdés, hogy van-e bennük ehhez elég erő? Személy szerint én ezt nem tartom valószínűnek. Annyival viszont mindenképpen jobb lenne a jelenlegi helyzetnél, hogy ez másfél évvel előbb kiderülne, mint normál esetben és ennyivel is előrébb tartanánk.

Ha félredobjuk a beidegződéseinket, akkor talán lehetséges lenne egy harmadik út is. Ha a Haza érdekében sikerülne egymást partnernek tekinteni, - hiszen mindkét oldal mögött jelentős számú szavazó áll, akkor is ha ezt rendszeresen elfelejtjük - akkor az átmeneti időszakban meg lehetne egyezni egy mindkét párt által támogatott és részvételével megalakított Nemzeti Egység Kormány felállításában. Ez a Kormány beadhatná a keserű pirulát a népnek, határozottan bevezetve a szükséges intézkedéseket. Ehhez azonban át kell lépni a pillanatnyi érdekeken, és csak az Ország jövőjét tekinteni. Itt a lehetőség államférfiként viselkedni, mert nem azt fogják a történelem könyvekben jegyezni, aki valameddig volt miniszterelnök, de romlásba vitte az Országot, hanem azt, aki felismerte a történelmi lehetőséget és élni is tudott vele. 2010-ben azután győzzön az, aki jobb programot tud bemutatni. Egy tisztább helyzetben már nem fogja gúzsba kötni a pártokat a sok ígéret.

Németországban, ahol a politikai kultúra lényegesen magasabb szinten áll, mint nálunk a nagykoalíció bevált és sokat javított a helyzeten. Olaszországban, ahol a politikai élet hasonló a mienkhez, még rosszabb lett, a pártok csak egymásra mutogattak. Ezért gondolom azt, hogy ehhez a megoldáshoz államférfiúi kvalitások szükségesek. Egyébként, hogy milyen összetételű legyen az Egység Kormány? Ha abban meg tudnak egyezni, hogy létrejöjjön, akkor a személyi kérdéseket is meg fogják tudni oldani. Annyit azért hozzáfűznék, hogy a szakértői Kormány nem attól szakértői, hogy olyan "szakembereket" veszünk bele, akik azt mondják, amit hallani szeretnénk. Mi lenne, ha egyszer a legjobb gazdasági szakember lenne a gazdasági miniszter, a leghozzáértőbb egészségügyes az egészségügyi miniszter, a legjobb katona a honvédelmi miniszter, és így tovább.

Magyarország 2008-ban a számok tükrében, kommentár nélkül:

1 népszavazás,

2 lehetséges válasz,

3 kérdés,

3,3 millió ember szavazott igennel, ezzel elutasítva a vizitdíjat, kórházi napidíjat, illetve a tandíjat. Ez a szavazatok 82-84 % kérdésenként.

1. alkalommal van Magyarországon kisebbségi kormányzás. A 386 fős Parlamentben 190 MSZP képviselőre támaszkodhat a Kormány.

1,5 % GDP növekedés,

3,5 % a központi költségvetés hiánya,

7,9 % munkanélküliségi ráta,

6,7 % infláció az I-III. negyedévben.

3 arany,

6 ezüst,

2 bronz a Pekingi Olimpián. Ez a 19. helyet jelenti az éremtáblázaton

4. helyezés 7,

5. helyezés 7,

6. helyezés 4,

7. helyezés 5,

8. helyezés 5.

20,2 %-os részesedést szerzett az OMV a MOL-ban.

68,8 % részesedést birtokolnak osztrák cégek a Budapesti Értéktőzsdében (BÉT).

6. alkalomra, 5,3 MrdFt vételáron elkelt az FTC.

1 és 2 Ft-os érméket végleg kivonta a forgalomból az MNB. Az év végéig az 1 forintosok 21, a 2 forintosok 32 százaléka érkezett vissza.

Zéró tolerancia bevezetése: a halálos balesetek száma 24 %-kal, a súlyos baleseteké 12 %-kal, a könnyű baleseteké 3,2 %-kal, míg az ittas vezetők száma 25,7 %-kal csökkent.

4. szavazásra megválasztották a „zöld ombudsmant”, Fülöp Sándor személyében.

5. szavazási procedúrát követően van adatvédelmi biztosunk is, Jóri András ügyvéd.

2. jelölt is elvérzett a Legfelsőbb Bíróság elnöki székéért tartott választáson.

2 magyar tűzszerész vesztette életét Afganisztánban.

5 MrdFt-ot meghaladó összegért adott el Magyarország – első alkalommal – szén-dioxid kibocsátási kvótát Belgiumnak.

17 perce tartó DAC-Slovan meccsen a rendőrség beavatkozásának 50-60 sérült lett a következménye.

317 Ft volt a 95-ös benzin literenkénti ára júniusban, ami az év végére 230 Ft környékére csökkent.

12 futamot követően továbbra is veretlen Overdose.

Mint elátkozott királyfi

Túl az Óperencián,

Vitatkozik háromszáznyolcvanhat

Az Ország jó során.

Be más lenne itt az élet,

Ha nem ily kevés adóznék…

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Tizenöt százalék adja össze

A Kincstár minden bevételét,

Ezért aztán a ládafiában

A csengő forint soha sem elég,

Kényszerből a működésre

A pénztárnok felveszi a hitelét.

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Újszülöttől aggastyánig

Mindenki milliókkal tartozik,

Bevételnél több a kiadás,

A hiány egyre csak gyarapodik.

Rohamosan éljük fel

Gyermekeink jövőjét.

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Két millió idős ember

Megszolgálta kenyerét,

Viszont másfél ennyi nem rótta le

A reá jutó kölcsönét.

Segély, támogatás formájában

Apasztják az Állam emlejét.

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Vállalkozás ha befizeti mindenét

100 Ft-ból 15 marad,

Közben milliárdokkal

Támogatjuk az idejövő multikat.

Jó egy millió ember

Munka és segély nélkül létezik feketén.

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Roskadófélben van a kórház,

Pedig mindenért fizetünk,

Járulékot, befeküdve felszerelést,

Gyógyszert, és még a zsebbe is teszünk.

Arányában sokat költünk,

Mégis mit sem ér!

Közbevágott Pató Pál úr:

„Ej, ráérünk arra még!”

Felelősen gondolkodó

A „parádés kocsistól” egyet kér:

Az újévben ne azt a lovat üsse,

Amelyik húzza az Ország szekerét.

Mert az nem az ő hibája,

Hogy magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

„Ej, ráérünk arra még!”

(Petőfi Sándor iránti tisztelettel.)

Az év vége közeledtével mindig eljön a számvetés ideje. Én most kissé rendhagyó módon a magyar pártokat szeretném elemezni. Igazából nem a teljesítményüket értékelném - erre vannak a választások - inkább arra igyekszem rámutatni, hogy mennyire okai a közéletben kialakult állapotoknak. Hát gyerünk ABC sorrendben:

FIDESZ

Egy önmagát konzervatív pártnak meghatározó alakulat, amelyik eredetileg liberálisként indult. Az első szabad választások után megalakult parlamentben még - ki emlékszik rá? - tekintélyt nem tisztelő, egyházellenes, a jobb oldali kormányt ostorozó fiúkból egyszercsak a haza és a hit védelmezőivé váltak. Világnézetileg hosszú út, mégis viszonylag gyorsan lezajlott. Ennek végtelenül egyszerű oka volt: az első kormányt alkotó MDF, KDNP, FKGP a ciklus végére teljesen szétestek, elhasználódtak. A helyükön űr támadt, melyet egy gyors huszárvágással betöltött a FIDESZ. Csak keveseknek okozott problémát, hogy egyik nap még liberálisként feküdtek le, de másnap már konzervatívként ébredtek. Persze van olyan az életben, hogy az ember a tapasztalatai bővülésével módosít valamilyen tekintetben az álláspontján, de viszonylag ritkán zajlik le ez ilyan gyorsan, és soha sem kollektív megvilágosodás útján. Mondjuk ki, az egész a hatalom megszerzése érdekében történt! Végülis egy pártnak az a dolga, hogy igyekezzen hatalomra jutni. De itt ezért a támogatói bázis cseréje is megtörtént.

A párton a mai napig érződik, hogy kollégiumi szobatársak alapították, bár mostanra megjelent egy-két új arc, pl. Navracsics. De ettől még az egész nagyon a "Vezér" köré épül, akinek megkérdőjelezhetetlen a hatalma. Pedig két egymás után elveszített választás után talán fel kellene vetni, hogy rendben van-e ez így. Már csak azért is, mert egy nem túl nagy eredményeket felmutató ellenféltől sikerült kikapni. Orbán mióta kikerült a miniszterelnöki székből, úgy viselkedik, mint egy gyerek akitől elvették a játékát. De szabad-e valakit odaengedni, akinek ennyire hiányzik a hatalom? Vannak akik karizmatikus vezetőnek tartják, de a hatalomhoz mindenáron történő ragaszkodás sokakat taszít. Egy igazi államférfi a saját érdekei elé tudja helyezni a közösség érdekeit. Ezen túlmenően neki az igazság pillanata is meg lehetett volna: ha 2006-ban az MTV székház ostromakor odamegy a tömeghez, hogy emberek menjetek haza, ma ő a miniszterelnök.

Ideológia: igazából ilyennel nem rendelkeznek. Aki ezzel az állítással nem ért egyet, kérem, hogy írja meg, mi a párt ideológiája! Ahogy a bevezetőben leírtam, liberálisból hirtelen konzervatívok lettek, viszont a jelszavaikban a populista baloldalt képviselik. Legjobb példa erre, hogy a baloldali kormány intézkedéseit mindig balról támadják. Magyarországon tulajdonképpen megfordultak a hagyományos szerepek, a szocialisták hoznak megszorításokat (legalábbis úgy tesznek), a jobboldal pedig mindenkinek adni akar. Ebből adódóan nem hiszem, hogy sokan lennének, akik az eszmeiségük miatt támogatják őket.

Program: a kormány minden intézkedésének az elutasítása, illetve mindig azt mondani, ami az "istenadta nép" hallani akar! Igazából egy adott esettel, problémával kapcsolatban nem tudjuk meg, hogy ők mit tennének, de a kormány programját egyfolytában támadják. Fájóan hiányoznak az elképzelések! Időnként megvillan, hogy tudják mit kellene tenni, de ez nem volna népszerű, ezért inkább nem mondják. Ilyen volt, amikor Orbán tesztelte, hogy mit szólna a nép a nyugdíj rendszer szűkítéséhez, mindjárt jelentősen csökkent a népszerűségük. Meg is magyarázták, hogy nem úgy gondolták...

Szavazóbázis: ez egy nagyon ingoványos terület a párt szempontjából, ugyanis nem igazán vannak törzsszavazóik. Már messze nem azok szavaznak rájuk, akik 90-ben. Ma a szavazataik nagy része inkább protest szavazat. Valójában Gyurcsányt és a szocikat utasítják el, mint a FIDESZ-ben hisznek. Ezért lehet nagyon könnyen pofára esni.

KDNP

Marginális, önállóan nem létező párt. A FIDESZ-nek azért van rá szüksége, hogy a keresztény hívószóra mozgosítható szavazókat megszólíthassa.

MDF

Kormányerőből kispárttá zsugorodtak. Komoly fegyvertény volt 2006-ban, hogy önállóan is be tudtak jutni az Országgyűlésbe. Alternatívát mutattak a nagy pártok mellett, de az elképzelésekkel adósak maradtak. Kisebb jelentőségű ügyekben igyekeznek eredményeket felmutatni (pl. örökösödési illeték eltörlése), de kormányképes programot, rátermett embereket felmutatni nem tudnak. A szavazóbázisuk meghatározhatatlan, kevés lehet az elkötelezett. Az utóbbi időszak személyi ügyei riasztóak, az idejüket a ki, kit zár ki című társasjátékkal töltik. Ebben az állapotban még egyszer a választásokat nem élik túl.

MSZP

Balodali párt nagykapitalista kormány tagokkal. Maga a párt még mindig a múlt rendszert idézi: volt párttitkárok, tanácselnökök, tsz-elnökök, különböző funkcionáriusok töltik be a pozíciókat. Ők a párt szövedéke. Még a fiatalok is KISZ titkárra emlékeztetnek. A kapcsolati hálójukkal mindent túlélnek. Rátermettség nem szempont, a lényeg, hogy valaki régi, megbízható elvtárs legyen. Nagy előnyük a többiekkel szemben, hogy baj esetén azonnal összezárnak. Mivel a magyar társadalom még mindig nem érti a demokráciát, nagyon jól elboldogulnak azokkal a módszerekkel, amiket akkor gyakoroltak be, amikor még az egy pártban politizáltak. Gyurcsánnyal kísérletet tettek a modern baloldali párttá válásra, de a megkezdett "reformokból" gyorsan visszaléptek. Nincs alternatíva, Gyurcsány helyett csak a régi káderek közül tudnának választani. A rossz kormányzás és rengeteg hiba ellenére ezért maradhat még mindig hatalmon. A miniszterelnök ha tartaná magát az általa felállított elvekhez, akkor lemondana. Azt mondta, hogy megteszi a népszerűtlen intézkedéseket is, még akkor is, ha megbukik. De az igazi reformok nem történtek meg, mindig csak valami maszatolás lett belőlük. Ez nagyon kevés az ország szekerének a kátyúból történő kimozdításához.

Ideológia: baloldali, szocialista eszmék,számos a konzervatív pártok jellemző program ponttal. Az állami tulajdonlás helyett a privatizációt támogatják, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a rendszerváltáskor ők voltak pozíciókban, melyeket könnyen tulajdonra válthattak. És itt van az a magyar sajátosság, hogy a konzervatív párt az állam szerepének növelését, míg a szocialista (bár ambivalens módon) az állam kisebbítését támogatja.

Program: tisztában vannak vele, hogy komoly megszorítások szükségesek, de nem teszik meg, mert ezzel a saját bázisukat vernék szét. Az eredeti programból a lényeg nem valósult meg, az ellenállás miatt összecsinálták magukat. Mostanra a kormány már egy fogatlan oroszlán. Az igazsághoz itt is hozzátartozik, hogy államférfi tudja mikor kell félreállnia. Tettek kellenek és nem lavírozás, bátorság és nem meghátrálás.

Szavazóbázis: a múltban élő kádári kisemberek. Nálunk sokan megszokták, hogy megmondják nekik a dolgokat, nem kell gondolkozni. Ez ugyan a szabadságuk korlátozásával jár, de ezért gondoskodik róluk az állam. A szabadság ugyanis óriási felelőséggel jár. Egyszerűbb a langyos vízben élni. Ez a bázis bár öregszik, de azért stabilabb, mert valamire és nem valami ellen szavaznak.

SZDSZ

Az egykor harcos kommunista ellenes párt opportunistává vált. Az alapítók jó része elhagyta őket a szavazókkal együtt. Hihetetlen, hogy nem veszik észre, hogy a történet már a túlélésről szól. Fodor vagy Kóka a főszerepben lényegtelen, másfél év múlva eltűnnek süllyesztőben. A liberális elvek torzultak. Pl. a piac mindenhatósága csak akkor működhet, ha a feltételek hozzá azonosak. Ha mi magunk torzítunk a rendszeren, és visszük be a protekcionizmust, akkor megette a fene az egészet. Lásd: Demszky működése Budapesten.

2010-ben melyikre szavazhatunk nyugodt szívvel?

Parlamenten kívüliek: MIÉP, JOBBIK, Munkáspárt

Radikális kispártok, melyek kizárólag azt tudják mondani, hogy mi nem jó. Az elégedetlenség felerősődésével a szerepük nőhet. Ma inkább arra szolgálnak, hogy a nagy pártok a szalonképtelen szavazóbázist úgy használhassák fel, hogy nekik maguknak nem kell nyíltan felvállalniuk őket.

A Karácsonynak sokféle jelentése lehet: gyermekkorunkban az izgatott várakozás, a hívőknek Jézus születése, a családnak együttlét a szeretet ünnepén, de egyre többeknek egyfajta kötelesség. Meg akarunk felelni az elvárásoknak. De miért kellene így tennünk?

Gondoltál már arra, hogyan okozhatnál magadnak és másoknak is örömet anélkül, hogy drága ajándékot vennél, azon törnéd a fejed, hogy kinek mi lenne a megfelelő, és napokig rohangálnál hogy beszerezd őket? Ha úgy érzed, hogy a kötelezettségek miatt Te már nem vagy boldog, akkor változtass!

Holnap ha kilépsz az utcára, kívánj az első 3 embernek Boldog Karácsonyt! (Akár meg is ölelheted őket...)

Menj át a szomszédhoz és kérdezd meg hogy van!

Hívd föl azt az embert, akivel haragban vagy, és mond el neki, hogy sajnálod, ha megbántottad!

Ezek közül egyik sem kerül pénzbe. Bárki megteheti, családos és egyedülálló, férfi és nő, gyerek és felnőtt. Igazából csak rajtad múlik!

Megtetted? Na hogy érzed magad?

A Kormány javaslatára a Parlament a jövő évi adócsomagban legalizálta az eddig elkövetett adócsalásokat: http://index.hu/gazdasag/magyar/naja081220/

Ez volt az adómorál koporsójában az utolsó szög. Ezzel a Kormány minden tisztességes adófizetőnek megüzente, hogy lóf...t a s...etekbe! Legyél becsületes, hogy azután rajtad röhögjenek! Akinek szándékában sincs adózni, az rendszeresen amnesztiát kap. Miért csodálkozunk, hogy gyakorlatilag mindenki csal?

Drága Miniszterelnök Úr, kérem, hogy a részemre a befizetett adómból a 10 % fölötti részt visszautalni szíveskedjenek, visszamenőlegesen amióta munkába álltam. Amennyiben ezt másoknak elengedik, az egyenlőség és az igazságosság nevében nekem is tegyék meg. Miért vagyok alsóbbrendű állampolgár mint a többiek?

Mivel szerintem csak annak van joga beleszólni az ország ügyeibe, aki befizeti azt, amit a törvény szerint szükséges (még akkor is, ha nem ért vele egyet), illetve a szüleim úgy neveltek, hogy csak akkor kérhetek számon valamit, ha magam is feddhetetlen vagyok, ezután sem fogom megtagadni az adófizetést.

Azonban arra kíváncsi vagyok, hogy ez a rendelet kiállja-e az alkotmányosság próbáját?

A Fővárosi Bíróság elsőfokú döntése alapján fel kell oszlatni a Magyar Gárda Egyesületet: http://index.hu/politika/belfold/magyargard70/

Ezt az ügyet objektíven megítélni szerintem lehetetlen. Ellenzők és hívek egyaránt az érzelmekre apellálnak, megérteni egymást: meg sem kísérlik! Azt gondolom nagyon kevesen vannak az országban, akik egyértelműen leteszik a garast az egyik, vagy a másik oldalon. Legtöbb emberben ambivalens érzéseket kelt.

A politika szempontjából - pártállástól függetlenül - a Gárda létrejötte hasznos dolog. Az egyik oldalnak azért, mert ezzel elterelhetik a figyelmet az igazán fontos dolgokról, és ijesztgethetik velük a lakosság egy részét. A másik oldalnak pedig úgy szervezi össze támogatói bázisnak a jobbszélt, hogy nekik azt nyíltan fel kellene vállalniuk. A Gárda alapítóinak, vezetőinek ezért át kellene gondolniuk a jövőjüket, mert jelenleg a nagy pártok köszönik szépen a tevékenységüket, nekik a kezükre játszanak.

A médiában egy hír akkor érdekes, ha nagy felhajtással jár, ezért mindkét részről szélsőséges, kirívó példákat fognak bemutatni. A Gárda tagjai között megtalálják a végtelenül egyszerű, buta embereket, ami segít általánosítani. Az ellenzők között pedig azokat, akik egyből a nyilasokkal vonnak párhuzamot.

A Gárda ellenzői belegondoltak-e már abba, hogy: Miért jött létre az egyesület? Miért van az, hogy nagyon sokan, ha nem is támogatói, de elfogadói a célnak?

A Gárda hívei belegondoltak-e már abba, hogy: A jelenlegi működésük inkább használ, vagy inkább árt, annak az ügynek, amiért létrejöttek?

Bármelyik oldalnak is hiszünk, egyet senki ne feledjen: a Magyar Köztársaság törvényeit mindenkinek be kell tartania! Még akkor is, ha személy szerint valaki úgy gondolja, hogy azok hibásak.

Ezüstvasárnapi készülődés közben sztrájkot hirdetnek a vasútasok.

Lássuk, hogy milyen célokat fogalmaztak meg:

250.000 Ft juttatás a privatizációs bevételből.

10 %-os béremelés.

Az új menetrend visszavonása.

>Azt gondolom ezek irreális követelések. A privatizáció bevételéből máshol sem szoktak a dolgozóknak adni. 10 % béremelés a mai helyzetben egy tartósan veszteséges, elképesztően rosszul működő vállalatnál lehetetlen. A menetrend pedig eddig sem volt az igazi.

>A vasútasok ezzel tulajdonképpen maguk alatt vágják a (karácsony)fát. Nem hiszem el, hogy a szakszervezeti vezetők ezt nem látják. Ezüstvasárnap "gördülő sztrájkot" hirdetni, ezzel teljesen elveszítik az emberek maradék szimpátiáját is. Mivel a vasút megbízhatatlan és folyamatosan fenntartják a káoszt, rákényszerítik az utasokat, hogy buszozzanak. Szerintem lassan már csak az utazik vonaton, akinek muszáj. A szolgáltatás minősíthetetlen, az IC-k kivételével a vonatok borzasztó állapotban vannak. A késések mindennaposak, amíg gyakrabban utaztam vonattal a várakozás alatt megfigyeltem a pályaudvaron, hogyan kezelik. Bevett gyakorlat, hogy amikor már 10 perce el kellett volna menni a vonatnak, akkor kiírják, hogy "előreláthatólag 10 percet késik". Ezzel aztán ki vagyunk segítve! A valóság az, hogy ilyenkor kb. 20-30 perc a késés. Ha szigorúan vesszük a menetrendet, akkor a vonatoknak 2/3-a késik. És a vasúttársaság nem csak a főtevékenységében ilyen színvonalú. Akinek van ügye a MÁV-al, az tudja, hogy a hivatali ügyek is elképesztően haladnak. Ingatlanok esetén hónapokig, esetenként évekig nem lehet egy egyszerű nyilatkozatot kisajtolni belőlük. És akkor a jegyárak és a szolgáltatás minőségének a viszonyáról még nem is beszéltem...

>Szóval előbb a minőség javítását kellene a zászlóra tűzni. Követeléseket akkor lehet megfogalmazni, ha van mögötte teljesítés. Alapvetően a vezetés felelős a kialakult helyzetért, de a szakszervezetnek is azt kellene megmondani, hogy mit tesz azért, hogy a szolgáltatás jobb legyen. Nem tapasztalom a vasútasokon sem a törekvést! Egy örökké veszteséges cégnél, miből lehet emelni a béreket. Csak az adófizetők pénzéből! A MÁV vezetőinek a bére így is jóval meghaladja a versenyszféra fizetéseit, közben pedig nincs mögötte teljesítmény. Hogyan lehet prémiumot kifizetni -100 MrdFt eredmény után? A béremelésre a másik megoldás, ha a dolgozók egy részét elküldik. A szakszervezet ezt akarja? Tulajdonképpen mit akar a VDSZSZ?

>Mindenki döntse el, melyik a számára a legszimpatikusabb válasz:

>1. Boldog Karácsonyt!

>2. A vasútasokat képviselni!

>3. Szabó baktert a MÁV élére!

A közlekedésben számomra a tisztesség a felelős magatartást jelenti. Ez utóbbinak a hiányát naponta tapasztalom. Csak néhány élményemet szeretném megosztani ezzel kapcsolatban.

A nagy autóval mindenkit legázolok és megyek, majd úgyis mindenki kitér előlem típusról nem is akarok szólni. Ezek az emberek klinikai esetek. Azt gondolom, akinek kicsi a micsodája, annak valamivel kompenzálni kell...

Kedvenceim a "fordítva közlekedők". Őket nem értem. Amikor sima az út, és lehetne menni, akkor is 80-90 körül megy, amikor viszont veszélyes a helyzet, hirtelen nagyon bátor lesz. Múltkor is találkoztam egy ilyen autóssal a 4-esen. Kanyarban, záróvonalon, beláthatatlan útszakaszon folyton előzött. Amikor mi többen is visszavettünk, mert előttünk egy teherautó kapaszkodott a felüljárón, simán kivágott előzni. Az ég-világon semmit nem látott. De hát egy pillanatig sem tudott várni. Két perc múlva sorban visszaelőztük, mert a sima útszakaszon felvette a 85-öt. Ezt eljátszottuk még néhányszor, mire egyszer lemaradt. Az ilyen fickót semmi nem érdekli, önmagán kívül. Hogy mások is közlekednek az utakon, ugyanmár! Tuti, hogy ő még biztos is benne, hogy milyen vagány csávó és milyen jól vezet. És még gyorshajtáson sem kapják! A táblák és út felfestések jelentését viszont nem ismeri.

Kicsit hasonlóak az erős autóval közlekedő bizonytalanok. Amikor nem kell előzni, megy 150-et is. Azután beszorul az első teherautó mögé és nem tudja megelőzni. Ott nézeget 70-80-al, és várja az olyan helyzetet, amikor 1 km-en belül senki nem jön szembe, vagy 2*2 sávos lesz az út. Mikor utoléred nem tudod mit kezdjél vele, mert kiszámíthatatlan. Nagy sebességgel elment melletted, most meg itt tököl. Kijön előzni, vagy sem? Egyszer megunod és lehagyod..

Itt vannak még a "vakegerek". Becsukja a szemét és elkezd előzni. Az elmúlt félévben legalább 5 ilyennel találkoztam. Megyek a sávomban, előttem senki. Szembe egybefüggő kocsisor. Egyszercsak kivág valaki, esélye sincs visszazárni, de nem bírta tovább. Egyszer még a hölgy arcát is megfigyeltem: kapaszkodott a kormányba és nyomult a Zsigulival. Úgy meglepődtem, hogy villogni, vagy dudálni sem volt időm. Lekapattam a padkára, ő pedig elzúgott egy kamion és köztem. Azt hittem ez ritka jelenség, amíg a többiek elő nem kerültek...

És végül néhány általánosság. Az autósok felének az autójában fölösleges dolog az index, úgy sem használja. A visszapillantó nem dísznek van az autón, nagyon hasznos dolog, mielőtt előzni kezdenék. A körforgalomba nem bemenetkor kell indexelni, hanem amikor ki akarok jönni. Nem állok meg olyan helyen, ahol ezzel a többieket akadályozom.

A legfontosabb: mindenki úgy viselkedjen az autós társaival, mint amit ő maga is elvár tőlük. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! A KRESZ a bizalmon alapul!

Szerintem nincs olyan ember, aki minden közlekedési szabályt dekára betart. De sokan vannak a közveszélyesek. Meggyőződésem, hogy a közlekedésünk is olyan, mint az országunk morális állapota. Magunknak itt is elnézzük a stikliket.

Az Isten szerelmére: figyeljünk oda egymásra!

Hogyan zajlik ma Magyarországon az autópályaépítés: http://index.hu/gazdasag/magyar/m65712/

Az merült fel bennem, hogy az autópálya építésnél történik egyáltalán bármi is szabályosan? Miért van az, hogy azok a vállalkozások, akik más országokban is építenek autópályát, nálunk ezt jóval drágábban teszik? Nyilván azért van így, mert megtehetik. Ne legyenek kétségeink, a rendszer ilyen nálunk. Bele van kódolva, hogy költségesebb 1 km megépítése. Itt is fizetni kell egy kicsit, ott is fizetni kell egy kicsit... Végül ki fizeti meg ennek az árát?

Ha az M6 építéséről a neten keringő írásnak (emberitisztesseg.blog.hu/media/file/M6.doc) csak a fele igaz, akkor nagyon nagy baj van.

Érdekel ez valakit?

Kicsit furcsának tűnhet, hogy a címben feltüntetett eljárásnak mi köze van a tisztességhez. Az alábbiakban igyekszem megvilágítani.

Az egész úgy kezdődött, hogy a nyáron kaptam egy levelet a biztosítómtól, hogy a lakásbiztosításomhoz kiegészítő balesetbiztosítást ajánlanak és leírták, hogy akkor mennyi lenne a díj mértéke. Nem kértem belőle.

Aztán egyszer csak 11 %-al megemelték az általam fizetendő díj mértékét. Na mondom nézzünk utána, hogyan jött ez ki. Levelet írtam az ügyfélszolgálatnak, hogy ugyan mondják már meg, miért kell nekem az inflációnak majd kétszeresével többet fizetnem. Jött a válasz: önnek káreseménye nem volt, így jár a kármentességi kedvezmény, de hogy a díj miért annyi amennyi, arról semmi. Hát akkor gyerünk tovább, forduljak a panaszirodához.

A panasziroda vezetője megírta, hogy a KSH index 8 %, és a szerződés szerint ők ettől eltérhetnek ± 5 %-al, így szabályosan jártak el. Különben is, csak az október 01-i forduló nappal változtathatok, így felmondani is csak akkor tudom. Mindig tanul az ember!

Ekkor már úgy voltam, hogy ennek mindenképpen a végére járok. Megírtam, hogyan gondolják, hogy nem mondhatom fel, egyszerűen nem fizetem be a díjat és megszűnik a szerződés. Egyébként is a kérdésem nem erre irányult, hanem arra hogyan lett 11 %.

Most már egy jogász hölgy írt nekem. Felhívta a figyelmem, hogy a PTK idevágó rendelkezése szerint ők perelhetnek, ha nem fizetem a díjat. Igaz megjegyezte, hogy nem fognak ezzel élni. Ezenkívül megadta azt az adatot, hogy a 2007. évre vonatkozóan a KSH index 8,0 % volt.

Közben szétnéztem a neten, hogy ugyanezen paraméterekkel mennyiért tudnám megkötni a biztosításomat és a következőket válaszoltam:

"Miért akarják 2008. októberétől kezdődő egy évben az előző évi index mértékével emelni a biztosítási díjamat? Hol az összefüggés? 2007 október - 2008 október viszonylatot kellene nézni. Az viszont már csak 6 % körül van. De igazából nem érti, hogy mi a problémám, ha azt kezdi el magyarázni, hogy Önök bár az indexet jóval meghaladóan emelték a díjat, de szabályosan jártak el. Már ne haragudjon de ez a jogászok gondolkozása. Az a lényeg, hogy minden szabályos, de az ügyfél nem számít?

Engedje meg, hogy megvilágítsam, mire gondolok:

Képzelje el, hogy Ön egy vásárló egy üzletben. Évek óta odajár, így már mondhatjuk, hogy törzsvevőnek számít. Kialakult Önök között egyfajta bizalom. Azonban az egyik nap rájön, hogy az üzlet Önnel szemben trükközik. Tulajdonképpen megvezetik az árak tekintetében, arra számítva, hogy nincs elég információja azokról. Az amit eddig 100 Ft-ért megkapott, holnaptól 111 Ft-ba kerül. Az üzlet elismeri, hogy a jogos költsége csak 108 Ft lenne, de mivel Ön régi vásárló, és bízik bennük, Önnek 111 Ft-ért fogják adni... Azután még az is kiderül, hogy ha kimenne az ajtón és ismét bejönne, mint új vásárló, akkor ugyanez 80 Ft-ba lenne, de ha bemegy a szomszéd üzletbe, akkor nem több 65-nél. Mit tenne ebben az esetben?"

Hát ennyit erről. Azóta természetesen letiltottam a bankomnál a biztosítás fizetését. Azt gondolom érdemes lenne megkérdezni a PSZÁF-tól, hogy mennyire tisztességes minden évben a lehetséges legnagyobb mértékkel emelni. Miért nincs soha olyan, hogy az indextől lefelé térnek el. Egyébként is gondoljuk csak át: a lakások ára évek óta csökken, egy egyre csökkenő értéket, az inflációt jelentősen meghaladó mértékkel növekvő díjakkal fedeznek. Jogtalan gyarapodás? Gyanítom, hogy az ügyfelek 99 %-a nem figyel oda arra, hogy mennyivel emelik a díját és simán benyeli. Így viszont simán megtehetik.

De hol van a tisztesség? Egy erős versenyhelyzetben hogyan maradhatnak életben az ilyen cégek?

Egy nagyon jó írás arról, hogy mire figyeljünk, ha alkusz cégen keresztül szeretnénk biztosítást kötni.

Naponta hallom, hogy a politika milyen piszkos dolog és minden politikus korrupt. Pedig önmagában a politika se nem jó, se nem rossz. Olyan amilyenné tesszük, amilyenné hagyjuk tenni. A politikusaink pedig olyanok, amilyeneket megérdemlünk.

Nézzük a nagy magyar valóságot. Ma teljesen elfogadott kiskapukat keresni, kisebb-nagyobb dolgokban csalni. Mert hát valljuk be, naponta megszegjük a szabályokat. Természetes, hogy a kisiparos nem ad számlát, hogy az orvos kiír táppénzre, ha kérjük, hogy a munkáltató zsebbe fizet, hogy amikor az ügyeinket intézzük, akkor a dolgok menetét elősegíti a boríték... Miért csodálkozunk, hogy Magyarországon ilyen a közélet? Először magunkban kell rendet tennünk!

Az ismerőseim között is sokan vannak, akik természetesnek találják, hogy ez a dolgok menete. Van aki még dicsekszik is vele, hogyan intézi az ügyeit. De miért? Az a vagány gyerek, aki ezeket megteszi? És az béna, aki nem hajlandó rá? Meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik ezt nem így gondolják. De ne legyenek csendben! Az ő felelősségük, ha hallgatnak. Majd akkor lehet elvárni a politikától is a változást, ha mi magunk is elfogadunk és betartunk bizonyos normákat.

Kíváncsi vagyok a véleményeikre!

Az a párt, amelyik a 13. havi nyugdíj intézményét bevezette, most a visszavonásán munkálkodik. A másik oldal pedig gőzerővel dolgozik a megmentésén. Egy pillanatra se tévesszük szem elől a lényeget: mindkettőnek kizárólag a szavazatok megszerzéséhez volt/van szüksége rá.

Sajnos ebben az országban a népesség nagy része úgy gondolja, hogy neki az államtól a segítség jár. Az a baj, hogy nem csak a Kádár-rendszerben szocializálódottak gondolkodnak így, hanem a fiatalok is. Ki tehet arról, hogy ennyire tehetetlen és önállótlan nemzet vagyunk? Csak mi magunk...

Magyarországon kb. 1,5 millió ember fizet adót, a többi foglalkoztatott valamilyen jogcímen ezt nem teszi. A járulékokkal sem sokkal jobb a helyzet. A magyar ember átlagosan 5 évvel megy korábban nyugdíjba, mint az öregségi nyugdíj korhatára. A 2 millió öregkori nyugdíjas mellett van nagyjából 3 millió ember, akik előnyugdíjasok, rokkant nyugdíjasok, vagy valamilyen segélyből élnek. Ezek a tények.

Aki egy picit is gondolkodik könnyen belátja, hogy az előbbi számokkal jellemezhető rendszer nem sokáig maradhat fenn. 1,5 millió ember nem fog tudni mindent megfizetni. A különböző fórumokon számtalanszor olvasom, vagy hallom: de hát mi ezt megérdemeljük X évi munka után. Igen, aki ledolgozott 40 évet és fizetett adót és járulékot, őt becsüljük meg, kapjon tisztességes nyugdíjat. De mint látható az emberek jelentős részénél nincs ez így. Aki egész életében feketén dolgozott, miért csodálkozik ha keveset (vagy semmit se) kap? Mielőtt bárki azért sír, hogy neki mi jár, gondolja át ő mit tett be, mert annak arányában vehet ki. Egyébként a becsülettel ledolgozott élet után nyugdíjba menők érdeke is az, hogy a potyautasokat kiszűrjük és ne alanyi jogon járjon mindenkinek, mert így a meglévő összeget lényegsen több felé kell osztani.

Tudomásul kell venni: a 13. havi nyugdíjat is a járulékfizetők állják. És mivel nagyon kevesen vannak az ellátottak számához képest, ebben a formában nem maradhat fenn. Ez a gazdasági racionalitás. A jelenlegi rendszer nem hogy ilyen plusz "ajándékot" nem bír el, hanem a mostani közép korosztály azon aggódhat, hogy egy élet befizetései után hoppon marad!

Az alábbi címmel aláírás gyűjtés indult:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a
bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat
költségtérítés?"

Üdvözlet az olvasóknak!

Lássuk, mi lesz ebből!