Az év vége közeledtével mindig eljön a számvetés ideje. Én most kissé rendhagyó módon a magyar pártokat szeretném elemezni. Igazából nem a teljesítményüket értékelném - erre vannak a választások - inkább arra igyekszem rámutatni, hogy mennyire okai a közéletben kialakult állapotoknak. Hát gyerünk ABC sorrendben:

FIDESZ

Egy önmagát konzervatív pártnak meghatározó alakulat, amelyik eredetileg liberálisként indult. Az első szabad választások után megalakult parlamentben még - ki emlékszik rá? - tekintélyt nem tisztelő, egyházellenes, a jobb oldali kormányt ostorozó fiúkból egyszercsak a haza és a hit védelmezőivé váltak. Világnézetileg hosszú út, mégis viszonylag gyorsan lezajlott. Ennek végtelenül egyszerű oka volt: az első kormányt alkotó MDF, KDNP, FKGP a ciklus végére teljesen szétestek, elhasználódtak. A helyükön űr támadt, melyet egy gyors huszárvágással betöltött a FIDESZ. Csak keveseknek okozott problémát, hogy egyik nap még liberálisként feküdtek le, de másnap már konzervatívként ébredtek. Persze van olyan az életben, hogy az ember a tapasztalatai bővülésével módosít valamilyen tekintetben az álláspontján, de viszonylag ritkán zajlik le ez ilyan gyorsan, és soha sem kollektív megvilágosodás útján. Mondjuk ki, az egész a hatalom megszerzése érdekében történt! Végülis egy pártnak az a dolga, hogy igyekezzen hatalomra jutni. De itt ezért a támogatói bázis cseréje is megtörtént.

A párton a mai napig érződik, hogy kollégiumi szobatársak alapították, bár mostanra megjelent egy-két új arc, pl. Navracsics. De ettől még az egész nagyon a "Vezér" köré épül, akinek megkérdőjelezhetetlen a hatalma. Pedig két egymás után elveszített választás után talán fel kellene vetni, hogy rendben van-e ez így. Már csak azért is, mert egy nem túl nagy eredményeket felmutató ellenféltől sikerült kikapni. Orbán mióta kikerült a miniszterelnöki székből, úgy viselkedik, mint egy gyerek akitől elvették a játékát. De szabad-e valakit odaengedni, akinek ennyire hiányzik a hatalom? Vannak akik karizmatikus vezetőnek tartják, de a hatalomhoz mindenáron történő ragaszkodás sokakat taszít. Egy igazi államférfi a saját érdekei elé tudja helyezni a közösség érdekeit. Ezen túlmenően neki az igazság pillanata is meg lehetett volna: ha 2006-ban az MTV székház ostromakor odamegy a tömeghez, hogy emberek menjetek haza, ma ő a miniszterelnök.

Ideológia: igazából ilyennel nem rendelkeznek. Aki ezzel az állítással nem ért egyet, kérem, hogy írja meg, mi a párt ideológiája! Ahogy a bevezetőben leírtam, liberálisból hirtelen konzervatívok lettek, viszont a jelszavaikban a populista baloldalt képviselik. Legjobb példa erre, hogy a baloldali kormány intézkedéseit mindig balról támadják. Magyarországon tulajdonképpen megfordultak a hagyományos szerepek, a szocialisták hoznak megszorításokat (legalábbis úgy tesznek), a jobboldal pedig mindenkinek adni akar. Ebből adódóan nem hiszem, hogy sokan lennének, akik az eszmeiségük miatt támogatják őket.

Program: a kormány minden intézkedésének az elutasítása, illetve mindig azt mondani, ami az "istenadta nép" hallani akar! Igazából egy adott esettel, problémával kapcsolatban nem tudjuk meg, hogy ők mit tennének, de a kormány programját egyfolytában támadják. Fájóan hiányoznak az elképzelések! Időnként megvillan, hogy tudják mit kellene tenni, de ez nem volna népszerű, ezért inkább nem mondják. Ilyen volt, amikor Orbán tesztelte, hogy mit szólna a nép a nyugdíj rendszer szűkítéséhez, mindjárt jelentősen csökkent a népszerűségük. Meg is magyarázták, hogy nem úgy gondolták...

Szavazóbázis: ez egy nagyon ingoványos terület a párt szempontjából, ugyanis nem igazán vannak törzsszavazóik. Már messze nem azok szavaznak rájuk, akik 90-ben. Ma a szavazataik nagy része inkább protest szavazat. Valójában Gyurcsányt és a szocikat utasítják el, mint a FIDESZ-ben hisznek. Ezért lehet nagyon könnyen pofára esni.

KDNP

Marginális, önállóan nem létező párt. A FIDESZ-nek azért van rá szüksége, hogy a keresztény hívószóra mozgosítható szavazókat megszólíthassa.

MDF

Kormányerőből kispárttá zsugorodtak. Komoly fegyvertény volt 2006-ban, hogy önállóan is be tudtak jutni az Országgyűlésbe. Alternatívát mutattak a nagy pártok mellett, de az elképzelésekkel adósak maradtak. Kisebb jelentőségű ügyekben igyekeznek eredményeket felmutatni (pl. örökösödési illeték eltörlése), de kormányképes programot, rátermett embereket felmutatni nem tudnak. A szavazóbázisuk meghatározhatatlan, kevés lehet az elkötelezett. Az utóbbi időszak személyi ügyei riasztóak, az idejüket a ki, kit zár ki című társasjátékkal töltik. Ebben az állapotban még egyszer a választásokat nem élik túl.

MSZP

Balodali párt nagykapitalista kormány tagokkal. Maga a párt még mindig a múlt rendszert idézi: volt párttitkárok, tanácselnökök, tsz-elnökök, különböző funkcionáriusok töltik be a pozíciókat. Ők a párt szövedéke. Még a fiatalok is KISZ titkárra emlékeztetnek. A kapcsolati hálójukkal mindent túlélnek. Rátermettség nem szempont, a lényeg, hogy valaki régi, megbízható elvtárs legyen. Nagy előnyük a többiekkel szemben, hogy baj esetén azonnal összezárnak. Mivel a magyar társadalom még mindig nem érti a demokráciát, nagyon jól elboldogulnak azokkal a módszerekkel, amiket akkor gyakoroltak be, amikor még az egy pártban politizáltak. Gyurcsánnyal kísérletet tettek a modern baloldali párttá válásra, de a megkezdett "reformokból" gyorsan visszaléptek. Nincs alternatíva, Gyurcsány helyett csak a régi káderek közül tudnának választani. A rossz kormányzás és rengeteg hiba ellenére ezért maradhat még mindig hatalmon. A miniszterelnök ha tartaná magát az általa felállított elvekhez, akkor lemondana. Azt mondta, hogy megteszi a népszerűtlen intézkedéseket is, még akkor is, ha megbukik. De az igazi reformok nem történtek meg, mindig csak valami maszatolás lett belőlük. Ez nagyon kevés az ország szekerének a kátyúból történő kimozdításához.

Ideológia: baloldali, szocialista eszmék,számos a konzervatív pártok jellemző program ponttal. Az állami tulajdonlás helyett a privatizációt támogatják, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a rendszerváltáskor ők voltak pozíciókban, melyeket könnyen tulajdonra válthattak. És itt van az a magyar sajátosság, hogy a konzervatív párt az állam szerepének növelését, míg a szocialista (bár ambivalens módon) az állam kisebbítését támogatja.

Program: tisztában vannak vele, hogy komoly megszorítások szükségesek, de nem teszik meg, mert ezzel a saját bázisukat vernék szét. Az eredeti programból a lényeg nem valósult meg, az ellenállás miatt összecsinálták magukat. Mostanra a kormány már egy fogatlan oroszlán. Az igazsághoz itt is hozzátartozik, hogy államférfi tudja mikor kell félreállnia. Tettek kellenek és nem lavírozás, bátorság és nem meghátrálás.

Szavazóbázis: a múltban élő kádári kisemberek. Nálunk sokan megszokták, hogy megmondják nekik a dolgokat, nem kell gondolkozni. Ez ugyan a szabadságuk korlátozásával jár, de ezért gondoskodik róluk az állam. A szabadság ugyanis óriási felelőséggel jár. Egyszerűbb a langyos vízben élni. Ez a bázis bár öregszik, de azért stabilabb, mert valamire és nem valami ellen szavaznak.

SZDSZ

Az egykor harcos kommunista ellenes párt opportunistává vált. Az alapítók jó része elhagyta őket a szavazókkal együtt. Hihetetlen, hogy nem veszik észre, hogy a történet már a túlélésről szól. Fodor vagy Kóka a főszerepben lényegtelen, másfél év múlva eltűnnek süllyesztőben. A liberális elvek torzultak. Pl. a piac mindenhatósága csak akkor működhet, ha a feltételek hozzá azonosak. Ha mi magunk torzítunk a rendszeren, és visszük be a protekcionizmust, akkor megette a fene az egészet. Lásd: Demszky működése Budapesten.

2010-ben melyikre szavazhatunk nyugodt szívvel?

Parlamenten kívüliek: MIÉP, JOBBIK, Munkáspárt

Radikális kispártok, melyek kizárólag azt tudják mondani, hogy mi nem jó. Az elégedetlenség felerősődésével a szerepük nőhet. Ma inkább arra szolgálnak, hogy a nagy pártok a szalonképtelen szavazóbázist úgy használhassák fel, hogy nekik maguknak nem kell nyíltan felvállalniuk őket.