A kód neve: H1N1

Akit érdekel tegnaptól megtalálhatja az Egészségügyi Minisztérium honlapján a H1N1 elleni vakcinák gyártójával kötött szerződés egyes adatait. (Az árubeszerzés fülön kell keresni.) Ha a szerződés számait egy adagra vetítjük, akkor az állam 1.050 Ft + ÁFA összegért jut az oltóanyaghoz. Na de akkor mi kerül 1.930 forintba a vakcinán mire az a patikákba jut? A különbség nagy része az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) által rátett költség.

Hogy az vajon miként lehetséges, hogy egy állami intézmény a szokásos 5-6 százalékos nagykereskedelmi árrés helyett 460 Ft-ot, 40 %-ot meghaladó haszonkulcsot számol fel kérdésében az angyali tekintetű Kökény Mihály gyújtott nekünk világosságot: Örüljünk neki, mert még így is olcsóbb, mint Európa legtöbb országában! Az üzenet a dekódolást követően a következő: Nem elég, hogy beszereztük az oltóanyagot? Jóhogy nem már azt is tudni akarjátok, hogy ez kinek jó!

Az EKI eddig nem áll a helyzet magaslatán, sőt! Mindenesetre a folyamatos és biztonságos ellátást nem sikerült biztosítani. Számoljunk egy kicsit: 4 millió oltóanyag, darabonként 460 forintért, az 1,84 milliárd. Hol lehet erre a melóra jelentkezni? Én a feléért is vállalom a kiszállítást.

A Parlamentben is zajlik az előadás: az ellenzék lecsapva a kínálkozó lehetőségre mindjárt meg is kérdezte az egészségügy minisztert az ügyben tapasztalható ellentmondásos hírekkel kapcsolatban. Az pedig, ahogy kell, mellébeszélt.  Nem szükséges testbeszéd kutatónak lenni a viselkedése dekódolásához: Én magam sem hiszem el, amit mondok, de ezért fizetnek. Hálátlan szerep az biztos, de van az a pénz, amiért sokan odaállnak bohócnak!

Végül nem tudtuk meg, hogy miért kerül nekünk ez ennyibe, sőt annyival nyugtatott meg bennünket a miniszter, hogy az EKI szerencsétlenkedése miatt az ÁNTSZ vette át a terjesztést... Ez vicc, de sajnos én már nem  tudok nevetni.

Az Omninvest egyébként egy ciprusi bejegyzésű offshore cég. A valódi tulajdonosait nem ismerjük, így ebben a tekintetben is marad egy kérdőjel: vajon tényleg magyar-e a magyar vakcina? Mert eddig ez volt a legfőbb érv, hogy tőlük vesszük. Az egyéb ellenvetésekbe nem mennék bele, mert még az orvosok sem tudnak megegyezni ebben a kérdésben, így az átlag polgár csak néz, mint a hal a szatyorban. Ezek után kinek higgyünk?

bng szólj hozzá

Kétfejű magyar

Gerő András írása, Kétfejű magyar címmel a HVG 2009. november 7-i számában jelent meg. Jelentős részben egyetértek a szerző megállapításaival, azzal a megszorítással, hogy a pártok jellemzése tekintetében némileg visszafogott volt. Ide vonatkozó kiegészítéseimmel olvasható a cikk az alábbiakban.

„Sokan örülnek vagy éppen aggódnak azért, mert a 2010-ben esedékes választásokon – legalábbis az előrejelzések szerint – elbillenhetnek a politikai erőviszonyok Magyarországon. Ugyancsak sokan (különösen a baloldalról) ezt egészségtelen jelenségnek látják, láttatják, és úgy vélik, hogy a magyar társadalom elvesztette józan arányérzékét. Én ezt a vélekedést nem osztom.

Úgy tartom, hogy a társadalom élő organizmus, aminek éppen úgy lehetnek hangulati, érzelmi elbillenései, mint egy embernek. Más szóval úgy is mondhatnám, hogy politikaipárt-ízlés tekintetében a társadalom nagyfokú pulzálásra képes, s ez a természetéhez tartozik. Lehet ezt – egyfajta természetre alkalmazott terminussal – árapályjelenségnek is hívni. Azt hiszem tehát, hogy az igazi probléma nem a politikai erőviszonyok esetleges elbillenése. Mert ami elbillen, az vissza is tud állni, s előbb-utóbb megint kialakulhat egy sajátos egyensúlyi állapot. A nagyobb problémát máshol látom.

Úgy érzékelem, hogy a porondon lévő politikai pártok mindegyike erősen szocialisztikus talajon áll, és lehetséges erejük éppen abban rejlik, hogy melyikük tudja hitelesebben megjeleníteni a kollektív megváltás igényét.

Kicsit nyíltabban fogalmazva: létezik egy magát szocialistának hívó párt, amelyik éppen azért roggyant meg, mert egy globalizált piaci viszonyokra alapozódó világban nehéz, illetve adott esetben lehetetlen a szocialisztikus tartalmakat hitelesen felmutatni. (Ennél azért többről van szó: alkalmatlanság, visszaélések, gyávaság, hogy csak a legkirívóbbakat említsem.) Aztán létezik egy ma ellenzékben lévő, magát nemzeti konzervatívnak és plebejusnak tartó párt, amelyik a hatalom felelőssége nélkül képes arra, hogy a nagytőkét leküzdő ellenségnek láttassa, s az állam kollektív erejével biztogassa a társadalmat. S aztán létezik egy feltörekvő, egyelőre parlamenten kívüli, magát jobboldali radikálisnak tartó erő, amelyik kollektív ellenségképben és ugyancsak állami megváltásban gondolkodik.

Ha színekben akarom ezt leírni, akkor a piros-fehér-zöldből az egyik vörös akar lenni, de csak rózsaszínre futja, a másik a vörös minden árnyalatát kihagyná (Ezt éppen fordítva látom, retorikájában élénk vörös, gyakorlatilag egymaga piros-fehér-zöld akar lenni.), s a fehér dominanciájával egy kis zöldet is beengedne magába, a harmadiknak pedig sem piros, sem fehér nem kell, leginkább nagyon is a hungaristákra hajazó zöldet jeleníti meg (Nem mondhatnám hogy a hívük lennék, mert véleményem szerint kizárólag valaminek a tagadásából élnek, de hogy hungarista zöldek lennének? Egy kezeletlen problémára adott választ jelentenek. És ezért vajon ki a felelős?) Látszólag igencsak különböznek egymástól, de valójában eltérő hangsúlyú kollektív megváltásban és a kollektív megváltást megtestesítő államban gondolkodnak. Manapság úgy tűnik, hogy ők fedik le az aktív választói akarat több mint 90 százalékát. A kérdés az, hogy miért.

Annál is indokoltabb ez a kérdés, mert a magyarok már a késő Kádár-rendszer óta minimum két fejjel gondolkodnak. Az egyik fejükkel pontosan tudják, hogy az életben csak önmagukra, esetleg családjukra, illetve a barátaikra számíthatnak. Ha van megváltás számukra, az nem kollektív, hanem egyéni. Pontosan érzékelik azt, hogy az életükben minek mi az ára. Racionálisak és realisták. De van egy másik fejük is. Ez a másik fej szereti az illúziókat, szereti a reményt. Úgy véli, hogy nem kell az árban gondolkodni, az a lényeg, hogy minél többet kapjon – lehetőleg alanyi jogon. Úgy tartja, hogy az állam nagyon is más, mint ő. Az államnak – ki tudja, honnan – mindig van pénze, mindent ki tud fizetni, képes biztosítani mindazt, amiről egyébként magánemberként tudja, hogy nagyon is korlátosak a lehetőségek. Most – úgy tűnik – a magyarok jelentős része a két feje közül a közdolgok tekintetében csak az egyik fejét hajlamos használni. Ez a fej tele van irracionalitással és illuzionizmussal. Ha ez így marad, akkor mindenki, aki ezzel a felhajtóerővel került kormányra, csalódást fog kelteni. S persze a politikai pulzálás visszacsap majd egy másik irányba, de a másik irány is hasonlóan irracionális és realitásokat nélkülöző lesz.

Húsz év telt el azóta, hogy Magyarország demokráciában és vállaltan piacgazdasági viszonyok között él. Mégis, a kétfejű magyar gondolkodás nemhogy megmaradt, hanem erősebb, mint valaha. Pedig lehetne közelíteni a kettőt. Mert szükség van a racionalitásra, és szükség van a reményre is. De ehhez a közelítéshez már húsz évvel ezelőtt ki kellett volna alakítani azt a konszenzusalapot, amelyre mindegyik nyilvános politikai beszéd épülhetne. Ezt úgy hívják: őszinteség. Szerintem még mindig nem késő elkezdeni.”

Ezt a konszenzust pillanatnyilag reménytelennek tartom, és nem a pártokon múlik, akármennyire szeretnénk is ennek a felelősségét magunkról letolni!

bng szólj hozzá

Levél Marcihoz

Játékaid jelentik a világot,

hol szerteszét kincseid találod,

apró kockákat faragtak a fából,

melyeken ülve hívsz a kis szobádból,

Apa, merre vagy? Veled játszani vágyom,

s mint fürge gyík az ölembe mászol,

hát hallgatom, míg zsong körém felállván,

Marsnak vitéze Sziszüphosznak vállán.

 

Mikor játszunk újra? Hej, tudom már,

ki vidám voltál, huncut, mint egy mókár,

most fürödni mégy, hol vár már a sok játék,

kacsa, kis hajó, és persze törpapáék,

vizet pocskolsz és öntöd a kezemre,

Apa vizes, mondod hát nevetve.

Bögrékből tornyot építettél újra,

melyek a hullámokba visszahullva,

 

a felszínen ringatózva lebegnek.

Medencében vagy a pályán bajnok leszel,

évek múltán egyszer, szívből remélem,

hogy a hírek sikereidről regélnek

valamikor majd. Kisfiam, kis barátom,

még velünk vagy! Hancúrozunk az ágyon.

Utána a színes kirakó következik,

hol a két fél újra egymásba illeszkedik.

 

A sorból kukásdudut ki ne felejtsem,

melynek gyomrában kis fecnikre leltem.

Az újságot dugtad az ágy alá éppen,

hogy soha sincs meg, most már értem,

elbújni vágyott. Földön és égen,

kerestem nagyon. Mindent, hol reméltem,

fölmértem, mégsem találtam nyomát,

megjártam érte én száz tűnek hosszát,

 

s otthonunk minden rejtekét kutattam,

hasztalan, mégis nélküle maradtam.

Hogy a lényegre végül visszatérjek,

Márton napon köszöntelek Téged,

s a mesés könyveidnek lapjain élő,

egyszer volt történeteket mesélő

Szüleid óvnak, s mint simogató hullám,

a szeretetük szökőárja hull Rád.

 

(Radnóti Miklós iránti tisztelettel.)

bng szólj hozzá
Címkék: névnap márton

Fal és ecset

Már 20 éve annak, hogy az emblematikus fal a fizikai valóságában megszűnt létezni. A hatása azonban a mai napig mélyen bennünk él, sőt gondolattéglákból közben sokan szépen vissza is építgették itt-ott. Egy felmérés szerint a keletnémet polgárok 8 %-a szívesen látná újból a helyén a falat. Úgy vélem nálunk sincs ez másképpen.

Igazából nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a szabadság nem attól létezik, hogy annak idején egy parlamenti ablakból kijelentették, hogy márpedig holnaptól az van. Nem megy egyik pillanatról a másikra, nem elhatározás kérdése, hanem csak folyamatos tapasztalás során válhat a mindennapjaink részévé. A szabadság valójában egy eszköz, amit meg kell tanulni használni. Olyan, mint festőnek az ecset, aki ha tudja, hogyan jelenik meg a segítségével a kép a vásznon, akkor művésznek nevezzük, de ha csak összepiszkítja a rendelkezésre álló felületet, akkor eszünkbe sem jut annak tartani. Mikor már tud bánni az ecsettel, akkorra az is tudatosul benne, hogy annak használata egyfajta felelősség, csak rajta múlik, hogy mi lesz belőle. Ha elrontja, az ő baja. Ha jól sikerül, önmaga elismertségét növeli. Választhatja azt is, hogy az ecsetet örökre elzárja egy fiókba, de akkor ne álmodozzon arról, hogy valaha is kiállítása lesz a galériában. Élhet inasként a mester mellett, és a festés helyett azzal kell foglalkoznia, amit mások mondanak neki. Nem a saját kezében lesz a sorsa.

Sajnos bennünket olyanok tanítottak eddig festeni, akik maguk sem igazán értették ennek a mesterségnek a fortélyait. Az első tanítómestereinknek a nyugati művészvilágból voltak olvasmány élményei, és ezt úgy próbálták továbbadni nekünk, mint az a tanító néni, aki éppen egy leckével jár a diákok előtt. Olyannyira nem sikerült megértetni az ecset használatának lényegét, hogy az inasok jelentős többsége a régi mesterek felé fordult. Ezek jobb esetben átképzésen tanulták a mesterséget, rosszabb formában pedig eszük ágában sem volt, hogy a tanoncoknak ecsetet adjanak a kezébe. Többen közülük privatizálták a galériákat, és a múltbeli kapcsolataik révén tettek szert jelentős gyűjteményekre. Tehetségük nem az ecset, hanem a kőműves kanál használatában van, ezzel teremtettek nosztalgiát a fal iránt. A harmadik csapat látva, hogy erre van igény, ráerősített erre a folyamatra. Nem is akar tanítani, inkább egyszerűen az ecsetet már régen elhajító többség kívánságát teljesíti: vakoljunk! Ezért nem kell felelősséget vállalni, önállóan cselekedni. Igaz nem fizet jól, de azt biztosan. Ha mégsem megy úgy, ahogy azt elképzeltük, akkor a Mester majd hozzájárulást szed azoktól a bolondoktól, akik még mindig a műteremben pingálnak.

A baj igazából az, hogy a látóhatáron belül nem látszanak igazi államférfiak tanítómesterek. Az új jelentkezők közül az egyik formáció tagjai jobbára képrombolóknak tűnnek, a másik alakulat meg lehet, hogy más, de egyelőre messziről jött ismeretlenek. Én mindenesetre mindenkit arra biztatok, hogy tessék elővenni a sufniból az ecsetet, nem kell tőle félni, nem harap! Hátha leszünk annyian, hogy együtt már nem csak a Magyarok bejövetelének körképét tudjuk megalkotni, hanem bekerül a Nemzeti Panoptikumba a Magyarok messze földön csodált országának a képe is.

bng szólj hozzá
Címkék: szabadság fal ecset

Tavaszi szél...

Még csak néhány nappal vagyunk túl a vasárnapon, ami alaposan felforgatta az életemet. Olyan közeli az élmény, hogy még nem került minden a helyére a fejemben. Korábban soha sem gondoltam bele, hogy milyen lesz, ha nyerek, ha nekem szavaznak bizalmat. És tessék, most itt van! Annyit szónokoltam azelőtt, hogy most az mondták, ha ennyire tudod, akkor gyere és csináld. Hát így történt, hogy belevágtam. Most viszont itt vagyok, egy mandátummal a kezemben. A belém vetett bizalom tárgyiasult bizonyítékával. Most már az én vállamon a felelősség.

 

- Bakker, ezek szerint hisznek neked az emberek!

- De hát mit mondtam én, amit mások ne ígértek volna meg?

- Csak annyit, hogy tisztességes leszel, "mindég, minden körülményben".

- "Kizökkent az idő; ó, kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt."

- Csak Te beszéltél felelősségről és számonkérhetőségről. És ez óriási különbség, mivel ezek a szavak nincsenek benne a politikai szótárakban. És "az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg."

- De elég vagyok-e én ehhez?

- A példamutatáshoz feltétlenül. A többi már nem rajtad múlik! De ha méltó leszel, feléled a remény, hogy a tavaszi szél meghozza a változásokat...

 

Már hívtak az Országgyűlés Hivatalától, hétfőn ha bemegyek, rögtön le is mondok a mentelmi jogomról, hiszen arra csak annak van szüksége, aki fél a tetteinek a következményeitől. Még élénken emlékszem az elmúlt fél évre, az érzelmek húrjait pengető kampány szövegekre. Azt remélem gyorsan elfelejtjük és visszazökkenünk a normál kerékvágásba. A hétköznapjainkban ne azzal foglalkozzunk, hogy végül ki, melyik oldalra tette le a garast. A mindennapok szóljanak kapcsolatainkról, vágyainkról, problémáinkról, rólunk magunkról. Ha kíváncsi vagy rá, hogy mások hogyan látták a mai magukat fél évvel ezelőtt, akkor olvasd el a történeteiket A Jövő Emlékei blogon. A jövő már elkezdődött!

 

bng szólj hozzá

Az áram ára

A napokban kaptam kézhez az éves elszámoló számlát az áramszolgáltatómtól. Hát mit mondjak? Elsőre elég ijesztőnek tűnt, úgy éreztem az egyiptomi hieroglifák megfejtése annak idején ennél kevésbé bonyolult feladatot jelenthetett. De úgy voltam vele, hogy csak nem foghat ki rajtam egy ilyen feladvány, ezért aztán neki gyürkőztem. Hát nézzük mire jutottam!

Kezdjük a számla áttekintésével és a használt kifejezések értelmezésével, ehhez a szolgáltató honlapjáról veszem át a számlamagyarázathoz használt képet:

A képen látható példa viszonylag még egyszerűbb, de az elszámoló számla már bonyolultabb mutatvány, mert év közben több befolyásoló tényező (díjak mértéke, jogcíme, ÁFA) is változhat, ennek megfelelően a fogyasztásunkat szétbontják azonos paraméterekkel rendelkező időszakokra. Megkapjuk, hogy az adott éves időszakra vonatkozóan (több időszak összegeként) mennyit kellene összesen fizetnünk, és ebből levonják az év folyamán befizetett részszámlák összegeit. Ezeket érdemes visszaellenőrizni! Nagyon nehezen észrevehető hiba például, ha fentebb felsorolt díjakat nem a befizetett részszámlákkal azonos időszakra vonatkozóan számolják ki. Nálam az jött ki, hogy a részszámlákat csak az utolsó 3 hónapban bontották meg a rendszerhasználati díjak tekintetében (akkor változott a vonatkozó előírás), és ennek megfelelően fizettem. Ezek a díjak eddig is benne voltak a számlában, csak nem voltak külön feltüntetve. Az elszámoló számlában viszont úgy jelent meg, mintha csak az utolsó 3 hónapban fizettem volna a rendszerhasználat díját. Kiszámolták az éves fizetendőt és ebből csak a 3 havit vonták le. Az elszámoló számlában így még egyszer meg kellene fizetnem ezt a tételt.

 

Amiket szerintem érdemes megnézni, az a 11. pontnál kezdődik. Ezen a helyen a mérőnket ellenőrizhetjük, hogy valóban az annak megfelelő mennyiséget számláztak-e ki nekünk. Ha a havi diktálást választottuk, akkor a bejelentett, ha pedig részszámlákat kapunk, akkor a megállapodott mennyiségről szól-e a számla.

 

12. pont az energia díjak. Ennél a résznél két tétel szerepel:

Egyetemes A1 kedvezményes – évi 1.320 kWh villamos energiafogyasztásig az energia díja.

Egyetemes A1 – az évi 1.320 kWh feletti fogyasztás energia díja.

Magyarán, ha 1.320 kWh óránál többet fogyasztunk az évben, akkor az e feletti rész ára már magasabb lesz.

 

13. pont a rendszerhasználati díjak.

Szénipari szerkezeti átalakítás – a szénerőművek korszerűsítésére fizetjük. Magyarországon még mindig magas a szénerőművek által előállított villamos energia aránya, az MVM azért szereti őket, mert könnyen és gyorsan szabályozhatók (csak vissza kell venni a beadagolt szén mennyiségét), és így nem kell vacakolniuk a kiegyensúlyozással.

Kedvezményes árú villamos energia – azoknak a fogyasztóknak az áramdíj kiegészítésére fizetjük, akik kedvezményes áron kapják az áramot.

Elosztói alapdíj, elosztói forgalmi díj, elosztói veszteség díj – az elosztói engedélyes költségeinek fedezésére, hogy az áramot eljuttatja a fogyasztási helyünkig. Több részből áll, van egy alapdíj, azután egy fogyasztással arányos rész, és végül a hálózati veszteség költsége.

Átviteli rendszerirányítói díj, rendszerszintű szolgáltatások díja, kiegyensúlyozási díj – a rendszerirányító (MVM) költségeinek fedezésére fizetjük.

 

Készítettem egy értékelést arra vonatkozóan, hogy az általam fizetett áramdíjból a különböző jogcímen fizetendő tételek mekkora részarányt képviselnek. Igazából ez az, ami mellbevágó! Teljesen nem lehet általánosítani, mert különbözőek a fogyasztási szokásaink, pl. nem ugyanazok az arányok jönnek ki azoknál, akiknek a fogyasztása 1.320 kWh/év alatt marad, mint akiké ezt meghaladja, de mégis egyfajta értékelésre alkalmasak. Szóval nálam a számok a következőképpen alakulnak:

 

A felhasznált energiadíja:          59,1 %

Rendszerhasználati díjak:         40,9 %

 

Ez azt jelenti, hogy magának az energiának az ára kevesebb, mint 60 %-ot tesz ki a fizetendő díjból, ami véleményem szerint nagyon rossz arány. A több mint 40 %-ot azért fizetjük, hogy maga a rendszer legyen. Amikor a villamos energia áráról beszélünk, akkor nem ártana a rendszer üzemeltetésének a hatékonyságáról is beszélni. De sajnos ez sem racionális alapon működik, hanem politikai érdekek mentén.

A rendszerhasználati díjak közül különösen két tétel képvisel nagy súlyt, a forgalmi díj és a hálózaton bekövetkező veszteség díja. Előbbi az összes díjra vetítve 23 %, utóbbi 11 %. A forgalmi díj nagyon magas, ugyanez a gázszolgáltatóknál 7,5 % körül van. A veszteség az elektromos hálózat sajátosságaiból adódik, úgy nem lehet két pont között továbbítani az áramot, hogy annak egy része ne vesszen el. Ez eddig rendben van, de a Műszaki Egyetem szakembereinek elemzése alapján a hálózati veszteség még nálunk – a rendkívül rossz adottságokkal rendelkező hálózati rendszerben, ahol nagy távolságokra kell szállítani az elektromos energiát – is csak 8-9 % körül lenne indokolt, átgondoltabban építkező, tervező országokban pedig 5-6 % nagyságrendjében van.

És akkor a díjból majd 7 % súlyt kitevő rendszerirányító (MVM) költségeiről még nem is beszéltünk.

bng 2 hozzászólás

Szól a rádió

Még Hungária Rádiónak hívták, mikor a frekvencia hozzá került,
De a szpíker a mikrofonhoz már a Sláger Rádiónál ült.
Mikor az első sláger felszárnyalt és messzire repült,
A műsor terv a '60-as és '70-es évekre épült!

S 99-ben új erőre kapott az egész Rádió,
Bolondok napján kezdődött az új produkció.
Bochkorosan repült el az első bumeráng,
És év végén már Lali király tartott audienciát.

Szól a rádió, szól a rádió.

A Rádióról 2001-ben feljegyezhették,
Hogy felfüggesztette a vállalt díj fizetését.
Erre az ORTT rögtönzött egy szánalmas paródiát,
5 évvel meghosszabbította a Rádió koncesszióját.

Mellette még elengedte a fizetendők 70 százalékát,
Ezzel a hatóság mindenkinek további szép napot kívánt!
Vajon hova kerülhettek azok a "dokumentumok",
melyekkel lerótták a kötelező penzumot?

Szól a rádió, szól a rádió.

Már az elmúlt évben újabb előadás volt körvonalazható,
Megszavazták: a szerződés pályázat nélkül hosszabbítható!
Az Alkotmánybíróságon ezt nem értékelték,
És a törvénymódosítást megsemmisítették.

Ezután már ki kellett írni a pályázatokat,
Ahol újra fogják osztani a visszavett lapokat.
Az eddigiek mellett meg is jelentek,
Kik a frekvenciákon majd igét hirdetnek.

Szól a rádió, szól a rádió.

Az FM1 konzorcium, mely a Rádióért nyomul,
A mögöttük álló cég a szociknál koldul,
Pénzelhetik a pártot, míg a vihar elvonul!

Másik ringbe szálló a jobbos kötődésű Advenio,
Tőlük a HírTV, Magyar Nemzet színvonala várható
Ha nem tetszik, hát kikapcsolható.

Szól a rádió, szól a rádió.

Novembertől már a 2 új Rádió fogható és ebben az a jó,
Hogy a két oldalról egy időben más-más hallható.
A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép,
Ha középen ülsz és jól figyelsz, már teljesebb a kép.

S néha zavar minket, s néha gépek zavarják,
Már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, ő is zsebre vág.
Szép időben minden műsor tisztán fogható,
És a programban a régi dal is újra hallható:

Szól a rádió, szól a rádió.

Kedves hallgatóink! A Locomotiv Gt műsorából közvetítettünk!

bng 10 hozzászólás

A hatalom, a kés, a villa, meg az olló

A hatalom olyan jószág, ami valóban megváltoztat. Mindenkit, nincs olyan, akit nem. De nagyon nem mindegy, hogy milyen módon és mértékben. A hierarchikus berendezkedés, a hatalom emberi kapcsolatokra történő hatásának laboratóriuma a Honvédség. A hely, ahol alapelv, hogy 2 ember közül már feltétlenül meghatározandó, hogy ki a főnök. Ebből a közegből merítek élményeket a hatalom jellemre gyakorolt hatásának illusztrálására.

 Zalaegerszeg, 1987. Magyarország, a Varsói Szerződés tagjaként, arra számít, hogy a fenyegetés nyugatról érkezik. 1. lépcsős laktanya, vagyis elsőként vesszük fel a harcérintkezést a megszálló NATO csapatokkal. Ezt időnként el is gyakoroljuk. Egy ilyen alkalommal – a reális forgatókönyv szerint – a Bakonyba szorítottak vissza bennünket, miközben a gépjárműveink kb. 2/3-át elhagytuk. Belegondoltam abba, hogy vajon mi lett volna, ha valóban lőnek ránk? Egy fegyverre számíthattunk igazán, hogy halálra röhögik magukat rajtunk! Ebben a környezetben az ember leginkább azt tanulja meg, hogyan kell élelmesnek lenni, és hogyan tegyen úgy, mintha végrehajtana értelmetlen parancsokat, de közben mégsem csinál semmit. Naponta nagyszámú, különböző függőségi viszonyú játékot kell lejátszani. Különösen néhányunknak, mert „táposok” vagyunk. Jövendő értelmiségiek, akik az egyetem előtt még ízelítőt kapnak az életből. Maradjunk abban, hogy kevésbé szeretnek bennünket itt. Ez is egy bélyeg és bár nincs a zubbonyunkra felvarrva, látszik, mert mindannyian 18 évesek vagyunk, szemben a 22-23 éves normál katonaidejüket töltő harcostársakkal. És a korunkon kívül az is baj velünk, hogy szokásunk még okoskodni is.

Néhány rövid jellemrajz a laktanyából. 

N őrvezető, inszeminátor egy Tolna megyei faluban. Fizimiskájáról annyit, hogy mindenki Yoda-ként tiszteli, nőt mezítelenül még csak fényképen látott. Beszédhibáján soha, senki nem próbált javítani, ezért annyira hadar, hogy csak az érti, aki már régóta ismeri. Végtelenül egyszerű ember, a világból csak keveset ért, tulajdonképpen teszi, amit mondanak neki. Na így lett szobaparancsnok. Mert azt mondták. Alapvetően nem rosszindulatú ember, aki emberségesen bánik vele, ahhoz még kötődik is. De meg akar felelni az elvárásoknak, ezért „a kopaszokat szívatni kell”. Kevés ilyen alkalom adódik az életben: itt van néhány mérnökpalánta, akik néhány hónapig azt teszik, amit mondok. A mihez tartás végett lekerült a sziszi a falról és megtelt a körlet vízzel. A tápos kommandó pedig elkezdte kimerni, mégsem akart a kőről elfogyni a víz sehogyan sem. Ugyanis az Orizán edződött honvédek bakancsai valahogy mindig belebotlottak a vödrökbe. Így a már egyszer összeszedett felmosó lé újból a fugák között tekergett. Mivel időnk volt, sokáig játszottuk ezt a játékot, a végén az őrvezető szedte fel az egészet, mert áldásos tevékenységünknek köszönhetően a víz a második emeletről a főbejáraton keresztül kifolyt az alakuló térre. Attól viszont megijedt N, hogy az ÜTI esetleg számon kéri miatta. Érdekes módon soha többé nem próbálkozott a népnevelés ezen formájával. Ő tulajdonképpen egy ártalmatlan flótás, a hatalom még ideiglenesen sem hiányzott neki. Meg sem értette, hogyan használhatná a saját céljaira, egyszerűen mások elvárásainak akart megfelelni.

P honvéd, gépkocsivezető Zalából. Elsőre azt mondanám, hogy Jágó, de nincs annyi esze a cselszövéshez, sokkal nyíltabban szarkeverő. Tulajdonképpen csak az érdekli, hogy neki jó legyen, minden ügyet ezen a szűrőn keresztül vizsgál. Bármilyen mértékű hatalmat kap, azonnal kihasználja, egy pillanatig sincs kétsége, hogy helyesen cselekszik. Az ő mércéjével az a fasza gyerek, aki ugyan így tesz, sőt mindenki mást baleknak tekint. Mivel még ő is csak a húszas éveinek első felében jár, az életben egyelőre valószínűleg más a helye, így láthatóan élvezi, hogy öreg katonaként lehetősége van gyakorolni. Arra ügyel, hogy sehol ne kelljen felelősséget vállalni, keres olyanokat, akiket maga előtt tolhat, miközben a háttérből mozgatja a szálakat. Nem tudom, hogy ez mennyire általános, de nálunk szinte teljesen elszigetelődött, már olyan szinten önző volt, hogy senki nem kereste a társaságát. Bár ez valószínűleg kevésbé érdekelte. Hej, komám, ha tudnád, hogy mit áztattak a poharadba, amikor éjjel felvertél valakit, hogy vizet hozzon neked?!

 

A Reneszánsz ember című filmben Danny DeVito némi éllel az oxymoron példájaként említi a „katonai értelmiség” kifejezést, és bár a jelen viszonyokról már nincsenek tapasztalataim, abban az időben ez igen csak igaz megállapítás volt. Nézzünk néhány példát az igazolására.

K főhadnagy, századparancsnok. Reggel 8-kor irodába be, délután 4-kor hazafelé. A két időpont között bizonyos mennyiségű –OH csoport elfogyasztása. Legalább nem érzi szükségét a katonák cseszegetésének, és nem igazán kepeszt a hatalomért. Ha békén hagyják, akkor ő is élni hagy. Sok ilyen K főhadnaggyal találkoztam…

X hadnagy, szakaszparancsnok. Ha meggebedek sem jut eszembe a neve. Ő az, aki komolyan veszi. Látszik rajta, hogy küldetése van, és majd megmutatja nekünk. Pattog, intézkedik, tanít bennünket. Egyszer majdnem felrobbantotta magát. Éppen az atomvillanást gyakoroltuk, amikor nem akart elsülni az a fránya töltet. Ez egy érdekes szerkezet: beásnak a földbe nem túl mélyen egy nagy fémcsövet. Ebbe kerül be egy 50 kg-os töltet, amire két drót van rákötve. Ezeket kell egy akkumulátorhoz csatlakoztatni. Elmentünk néhány száz méterre, a hadnagy pedig odaérintette a sarukhoz a kábelt. Semmi. Kivett a vezetékből egy darabot. Megint semmi. És ez így ment egy darabig. A végén már egészen közel volt a töltethez. Egyszer csak, mint a tűzijátékoknál szokás, tompa puffanás. Felszállt a bomba. Már elérte a röppályája zenitjét, de csak nem akar elposszanni. Jön egyre lejjebb, már szinte földet ér, amikor robban. Én még ilyet nem éreztem, olyan volt, mintha két kézzel mellbe taszított volna valaki, alig bírtam megállni a lábamon. Vajon mit érezhetett ő? Szerintem aznap nem sokat hallhatott, de megmutatta, milyen az igazi bátorság. Na, ő az, aki szerelmes a hatalmába! Kíváncsi vagyok mire vitte, mert ha nem talált egy harcoló alakulatot, nem tudom hol éli ki magát. Viszont a katonáit nem irigylem, mert nem az lenne a fő szempont, hogy ők mennyire maradnak meg.

G őrnagy, zászlóaljparancsnok. Komoly pozíció ez, akkoriban nem repkedtek úgy az aranycsillagok, őrnagy volt a 3.000 fős laktanya parancsnoka is. Erre az emberre a legjellemzőbb, hogy szilveszter éjfélkor bejött létszámellenőrzést tartani. Azt kívántuk ez legyen az életben a legnagyobb öröme, nem lepődnék meg, ha tényleg így is lenne. Végigjárta a ranglétrát, a kora miatt már ez járt neki. Több száz embernek parancsolt, de hogy ezt értette is volna, arról nem vagyok meggyőződve. Ki foghatta a kezét, hogy megtűrték? Hát nem az érdemeiért kapta a beosztását!

 

A fentiek csak néhány jellem, akik valamikor, valamiért egy időre hatalmat kaptak az embertársaik felett. Ezek a típusok ugyanúgy előfordulnak a civil életben is. Sőt, ahogy közelednek a választások, egyre több példát fogunk látni. Mi az egészből a tanulság? Talán csak annyi, hogy a hatalom olyan, mint a kés, a villa, meg az olló: nem mindenkinek a kezébe való!

bng 2 hozzászólás

Gáz van Makón

Nem kevés. A MOL tavalyi hivatalos közlése szerint legalább (a hangsúly a legalábbon van) 340 milliárd m3. A kutatófúrásokat végző Falcon körülbelül 1.200 millárd m3 gázról beszél. Hogy ez mennyire sok? Nagyon. Magyarország éves gázfelhasználása 10 milliárd m3 körüli (és egyre csökken). Magyarán jó időre fedezve lenne a szükségletünk, ha sikerülne megoldani a mező kitermelését. Egyszeriben gazdasági potenciált tekintve egy magasabb szintre kerülnénk. Az egyszerűség kedvéért 100 Ft/m3 áron számolva a gázt, 120.000 milliárd Ft értékről beszélünk. Ez a magyar államnak mai szinten nagyjából 10 évi teljes költségvetése. Arról nem is beszélve, hogy nem függenénk többé az orosz gáztól, és a Nabucco vezetékre szánt pénzt is költhetnénk másra.

A probléma az, hogy gáz van a próbafúrásokkal is. A körülmények nem szokványosak, a technológia pedig "bejáratós". A makóit a világ egyik legnagyobb nem konvencionális lelőhelyének tekintik. A geokémiai folyamatok révén keletkező földgáz az üledékrétegek növekvő súlya, vagy tektonikai nyomás révén az anyakőzetből elkezd felszín felé vándorolni. A földgáz ezen migrációjának egy záróréteg állja útját, és az alatta lévő kőzetben (csapda) megindul a földgáztelep képződése. Ez történik normál esetben, de Makón a gáz javarészt benne van a kemény kőzetben. Néhány nagy olajtársaság már egy új kőzetaprító technológia segítségével termelt ki hasonló lelőhelyekről gázt. De itt nálunk extrém körülményekkel találkoztak. A mező 6-7.000 méter mélyen van. A Kárpát-medencében nagyon vékony a földkéreg, ezért ilyen mélységben a hőmérséklet már 200 °C feletti, és a nyomás 1.000 bar-os nagyságrend. Ilyen körülmények között az acél folyik, ebből adódóan a technika baromi drága. Egy kút kb. 100 millió dollár, és több száz kellene belőle.

Na ezért nem a MOL a fő játékos ebben a történetben. Egyszerűen nem engedheti meg magának. Ha nem sikerül megoldani és addigra beletettek 10-20 milliárd dollárt, azt nem bírnák el. Ez nem a magyar olajvállalat súlycsoportja. Esetleg az állam megtámogathatná, de hát a MOL jórészt külföldi tulajdonban van, így a hasznon is ennek arányában kell osztozni. A magyar állam viszont a bányajáradékot attól függetlenül megkapja, hogy melyik vállalat termeli majd ki a gázt. Egyelőre viszont várnunk kell, hogy mikor lesz valóban gáz!

bng 2 hozzászólás
Címkék: gáz falcon mol makó

Birkatűrés

Van egy hely az Óperencián innen, ahol jelentős számú birka szorult egy akolba. A szabad legelőkön eltöltött 20 év sem volt elég, hogy oldódjon a zsigerekbe ivódott csordaszellem. A nyáj még mindig azt a pásztort várja, aki majd megmutatja a "helyes utat". Egyenként mind tisztában vannak azzal, hogy a karámban fogy a levegő, de mégis inkább gyáván meghunyászkodnak. Nem értik, vagy csak nemtörődömségből mondanak le a szabadság, és a demokrácia értékeiről, végülis ugyanaz az eredménye. Kényelmesebb a langyos dagonya, hiszen abból kimászni felelősségvállalással jár! Önállóan gondolkodni? Tenni azért, hogy ne így legyen? Hát hogy is képzelitek, nehogy már mozdulni kelljen! Na szóval kedves csendes, birkatürelmű barátaim, a helyzet az, hogy a Ti felelősségetek, hogy hagyjátok a lezüllést, a pásztorok elkurvulását. Az "úgy sem lehet tenni semmit" szólamokat hangoztató birkákat a legszívesebben kikergetném az erdőbe, hogy tanuljanak meg önállóan létezni.

Mivel erre van igény, meg is jelennek azok a pásztorok, akik az ilyen mindent tűrő, teszetosza birkákat szeretik. Mert mellettük lehet szétlopni az egész karámot! Ez a nyáj azt sem látja, hogy mindegy, hogy piros, vagy narancssárga szűrben vannak a pásztorok, ugyanazt teszik. A birkák gyapjára csak a saját falkájuknak a jól tartásáért van szükségük. Ha a soraikba tartozó terelő kutya tesz olyat, amit egyébként a másikon számonkérnek, akkor a sorok összezárnak, és bizonyosan az ellenség ármánykodása volt az eltévelyedés oka. A mi kutyánk kölykével elnézőek vagyunk. A gerinces kutyák pedig szépen lassan kiszorulnak, mára már tulajdonképpen veszélyeztetett fajnak tekinthetők. Az utóbbi időben a helyzet annyiban változott, hogy megjelentek egyes kosok, akik azt tartják a "jobbik" megoldásnak, ha mindennek neki mennek, mindent elleneznek. Ezzel csak az a gond, hogy a világon semmilyen megoldási javaslatuk nincsen. A birkák tűrésének legjellemzőbb példája, hogy jövőre olyan pásztorok kezébe akarjuk adni a kormánypálcát, akik kizárólag az ediggi - kétségkívül katasztrófális teljesítményt mutató - hajtók tetteinek tagadásából élnek. Ebben a légkörben virágozhat a közös tulajdon kisíbolása, csak most néhány évre mások jönnek.

Hát ezért kell végre minden birkának belenéznie a tükörbe: mennyire is vagyok felelős én magam mindezekért? Mit is tehetnék, hogy végre olyan pásztoraink legyenek, akik végre a közös ügyeink megoldására törekednek? Ehhez bizony szerepet kell vállalni! Még egyszer: részt kell venned a közélet megújításában! Nem feltétlenül kell képviselőnek lenned, de a saját közösségedben kezdeményezned kell az együttgondolkodást. Azt aki Téged képvisel, miért hagyod, hogy pártközpontokban válasszák ki, ki tudja milyen háttéralkuk eredményeként? Nem olyan emberre kellene bízni, aki a közösségben köztiszteletnek örvend? Az ilyen képviselők azután biztosan azt a tartalmat képviselik, amit a saját közösségükkel együtt határoztak meg. Soha nem mondtam azt, hogy ez egyszerű lesz, de ha meg sem próbáljuk akkor mindenkinek marad az a lehetőség, hogy a karámban bégethet az idők végezetéig...

karikatúra: T-boy

bng 3 hozzászólás

Plasztiklapok & a kartell

Elmondtam már százszor azt, hogy mi lesz, vagy mi van, 
ugye most vágod, hogy sajnos ez volt igaz. 
Pofátlanul korlátoztad haver a versenyt,
amit ezért kaptál, azt tutira megérdemled.
Sőt örülj neki, hogy ennyivel megúsztad,
mert ha rajtam múlik még pár évet rád is húznak.
Azt gondoltad, mindig úgy lesz ahogyan akarod,
mert Te vagy az erősebb, a feltételeket megszabod.
Tudod ki vagyok én öreg, ezt soha ne feledd?!
A kib....tt ügyfél, akinek a pénzét kezeled.
Ha valaki átver azt kurvára rühellem,
és nem erősségem ilyenkor a türelem.
Vetíts csak arról, hogy értünk tetted,
azért, hogy a plasztik jobban elterjedjen.
A képmutatásodtól kiráz a hideg,
mindjárt megmondom, hogy mi legyen a tied...
Itt megáll az ész, te meg mész tovább,
de ész nélkül hova jutsz, ha beverik a pofád... 

Fogod öcsém miért kaptad? Ez a való világ,
Pénz, bankok, kartellek, na meg a bírság.

 

bng 5 hozzászólás

Gondolkodásra való restség - a 10 leggyakoribb eset

1. Ideológia hovatartozás

A készen kapott ideológiák alattomos kis szerzetek. Észrevétlenül lopóznak be az életünkbe, és a hátizsákjukban hozzák magukkal a gondolkodás legnagyobb ellenségeit: a sémákat. Nagyon könnyű megszokni őket, mert kényelmesek, felmentést adnak a józan ész használata alól. Minek törjük a fejünket, amikor mindenre itt vannak a kész válaszok? Véleményünket véglegesnek, ítéleteinket tévedhetetlennek és abszolútnak tekintjük. Akin nem ugyanaz a szemüveg van, az pedig csak tudatlan lehet. Minél kevésbé akarja megérteni amit mondunk neki, annál hangosabbak leszünk. Hát nem érted? Ha blogolsz, vagy rendszeresen kommentezel, akkor tudod miről beszélek. Abszolút igazság nem létezik, ezért kéretik a prófétákat is egészséges kritikával szemlélni. És attól még nem minőségi egy vélemény, hogy olyan forrásokból vesszük, amelyek minket igazolnak!

2. Így szoktuk

Ez a kedvencem! Hányszor hallottam már. Az emberek nem hülyék, legtöbbször pontosan tudják, hogyan lehetne egy dolgot jól csinálni. De miért is szólnának, miért is tennének bármit? A langyos víz roppant kényelmes, és még jót is lehet mulatni azokon, akik esetleg megpróbálnak változtatni, de a nagy tehetetlenség miatt szélmalomharcot vívnak.

3. Vezetői intellektus, szakértelem hiánya

Aggasztó méreteket kezd ölteni az a jelenség, hogy hozzáértés és képességek nélkül kerülnek emberek felelősséget igénylő pozíciókba. Ez a gondolkodásra való restségnek egy olyan oldalága, melyben azt hiszik, mások sem gondolkodnak. Egyszerűen hülyének néznek bennünket! Aki ilyen megbízást kap általában tisztában van vele, hogy csak korlátozott idő áll a rendelkezésére kihasználni a helyzetét. A képességek hiányát magabiztossággal próbálja palástolni, a gondolkodás pedig a legnagyobb ellensége. De a valódi felelős mégis az, akitől a megbízását kapta. Erről miért nem beszélünk soha? Ezek az emberek még arra sem veszik a fáradságot, hogy átgondolják, milyen következményei lehetnek a dolognak. Úgy viselkednek, mint a pici gyerekek, akik amikor játék közben becsukják a szemeiket, akkor meg vannak győződve róla, hogy őket sem látják.

4. Jogom van hülyének lenni

Ennek az esetnek olyan sokféle megnyilvánulásával találkozhatunk, hogy már talán nem is tudatosul bennünk. Erről van szó, amikor valaki egy nap alatt tízegynéhány céget elad, de fogalma sincs hogy kinek. Amikor egy cég vezetése azt mondja, hogy nem volt tudomása a mértéktelen végkielégítésekről. Amikor a politikus azt nyilatkozza, hogy az általa felügyelt szakterületen feltárt visszaéléseket gonosz ismeretlenek követték el, és véleménye szerint ez még csak a jéghegy csúcsa. Amikor közel sík területen alagutat építenek. De ebben a csapatban játszanak azok is, akik lelkesen szavaznak a teljesíthetetlen (mindenkinek minden jár típusú) ígéretekre.

5. Hitelfelvétel

Meggyőződésem, hogy ha a hitel felvétele előtt mindenki alaposan átgondolná a feltételeket, és a következményeket, illetve ezeket összevetné a saját körülményeivel, akkor nagyon sokszor nem került volna sor a szerződés megkötésére. Valamelyik nap a rádió egyik műsorában hallottam bebukott hitelfelvevők eseteiről. Kivétel nélkül mindegyiküknél a túlvállalás volt az igazi probléma. Aki nem tud 20 eFt törlesztőrészlet emelést kigazdálkodni, ne kockáztassa a lakását!

6. Lánclevelek továbbküldése

Továbbítsd ezt a levelet különben valami szerencsétlenség ér... Vagy egy beteg kisfiúnak fognak átutalni pénzt, ha minél több embernek megküldöd... Valahogy mégis mindig vannak akik továbbítják!

7. Árubemutatók

Szintén a Kossuth-on hallott eset: Buszos kirándulás része a hiper-szuper masszázs fotel bemutatója. Most akciósan, Uniós támogatással 800 ezer helyett, csak 250 ezer. És ehhez ott a helyszínen lehetőség van OTP hitel felvételére. 11-en, többségében nyugdíjasok "éltek a lehetőséggel". Az áru tényleges piaci értéke bőven 100 ezer alatt van.

8. Értesítés nyereményről, amiért nem is jelentkeztünk

Telefon: Tájékoztatjuk, hogy Ön a nyereményjátékunk szerencsés nyertese. Egy nílusi utazással lett gazdagabb, melyhez irodánknál veheti meg a repülőjegyét. (Ez pedig annyiba kerül, mintha rendesen befizetnénk erre az útra.) Ugyanennek egy másik változata, amikor levelet kapsz, hogy már több sorsoláson túljutottál, és már csak egy lépésre vagy a szerencsétől. Aki ennek felül, az mégis mire számít?

9. Gépjármű vezetésének stílusa

Egy szép nyári délután a Sopronból Szombathely felé vezető úton jön mögöttünk egy fekete Suzuki. Fiatal barátunk mellett csinos barátnője, így aztán baromira duzzad benne a tettvágy. Folyamatosan előzgeti az egybefüggő kocsisort. A nagy forgalom miatt többszáz méteres az oszlop, előzésből csak úgy tud visszajönni, ha valaki beengedi. Csak amíg én láttam háromszor tette meg. Neki indul, majd lesz valahogy! Minden alkalommal leszorított valakit. Jogod van hülyének lenni idióta barátom, de a szembejövők és a leszorítottak életével is játszol! Az a baj, hogy lesz egyszer olyan, amikor Te már csak majd utólag gondolkozhatsz a dolgokon!

10. Közhelyek használata

Nem is vesszük észre milyen gyakran használunk közhelyeket, és általuk felmentve érezzük magunkat a gondolkodás alól. Az igazság tartalmukkal ma már senki nem foglalkozik. Csak illusztrációként szúrom be ide Flaubert Készen kapott fogalmak szótára című gyűjteményét. Az ábránd, a hülyeség és a törvényesség meghatározásait különösen találóaknak tartom.

 A végére egy mondás az emberiség egyik legnagyobb gondolkodájától:

Két dolog végtelen: az Univerzum és az emberi hülyeség. Bár az előbbiben nem vagyok biztos. (Albert Einstein)

bng 3 hozzászólás

Közhírré tétetik

Jusson el a hír minden itt lakó fülébe,

A tetteknek már nálunk is van következménye.

Kiket a hatóságok hazugságon kaptak,

Azoknak nevei szégyenfalon soroltatnak.

 

Az Igazságügy által működtetett szélmos kereső,

Megmutatja, ha a tevékenységtől eltiltott egy cégvezető.

A keresőbe gépeld be a nevet,

És megtudod, hogy a Bíróság mondott-e róla ítéletet.

 

Ellenőrizd vállalkozásod partnerét,

Jelent-e neki valamit a tisztesség.

Ha kíváncsi vagy, áll-e bármilyen eljárás alatt,

Kérdésedre választ, az egyesített feketelista ad.

 

A tisztánlátáshoz szeptember 15. egy újabb határkő,

Köteles minden állami és önkormányzati vezető,

Bárki számára hozzáférhetővé tenni az interneten,

Hogy a köznek pénzéből fel mennyit vehet.

Nézzétek hát, mit jelentetnek meg honlapjaikon a közcégek,

És jelezzétek, ha a kötelességüknek nem tesznek eleget mégsem!

 

bng szólj hozzá

Feddhetetlen jellem

E-vel szerkesztett jegyzetek rendesen e remek mesterek kenyere, de mert megtetszett, e helyt kedvelt elemem - mely egyben jegyzetem neve - egyen jelekkel jelentetem meg. Keress nevet feddhetetlen embereknek! Ezen esetben ez lesz szerepem.

Segedelmedet kedvelem, jegyzeted lentebb helyesnek veszem. Kedved leled benne, erre fel tedd meg! Lelsz szellemesebbet, ne restelkedj, fejeld meg vele e keretet.


 

Egyenes emberek neve egyen jelekkel.

Melyet leled legjellegzetesebbnek?

 Ne feledd megtenned jeled!

 

bng szólj hozzá

Mindenki más

Valamilyen tekintetben mindenki más, mint a többiek. Másképpen öltözködünk, más szokásokat követünk, másban hiszünk, mások a gondolataink és még sorolhatnám tovább, hiszen mindannyian egyediek vagyunk. Belső indíttatásból gyakran törekszünk is arra, hogy mások legyünk, hiszen szeretnénk kitűnni a tömegből, ez egy alapvető emberi tulajdonság. Szerintem éppen az a szép az életben, hogy valamilyen tekintetben mások vagyunk, mások lehetünk. Hova is jutna a világ, ha mind egyformák lennénk, például mindannyiunknak ugyanaz a nő tetszene?

Mielőtt még valaki a bevezető gondolatot "szélsőségesen liberálisnak" értelmezné - mert manapság ezt a címkét kapja, aki nem utálja a melegeket, a cigányokat, a zsidókat, vagy a pirézeket, és ez még a kevésbé durva változat - az "okosságokat" megelőzendő itt kell leszögeznem, hogy a másság természetesen csak addig kaphat teret, amíg a törvények által megszabott határokon belül marad. Magyarán ha a kisebbségek tagjai nem jogkövetők, akkor annak meg kell, hogy legyen a következménye, de egyes tagjainak tettei alapján általánosítani több, mint butaság. Magam is kifejezetten elítélem például a cigány népesség egy részének az életmódját, az erőszakos viselkedésüket, de egyrészt még ha jellemzőek is közöttük egyes normaszegések, ki gondolja azt, hogy kivétel nélkül mindegyikük ilyen, másrészt pedig a többséghez tartozók között is találhatunk ugyanilyen törvénytelenségeket elkövető embereket. Ebben az esetben viszont a magunk fajtával szemben is általánosítanunk kell... Csak megjegyzésként: én még nem nagyon halottam a köz vagyonát lenyúló romákról, erőszakos cselekményeket elkövető melegekről. Vagy ahol mi vagyunk kisebbségben (pl. Szlovákia), ott mennyire fel vagyunk háborodva, ha a többség a magyarokkal kapcsolatban általánosít? Kettős mérce?

Még egy axióma: senki nem maga választja a kisebbségi létet. Magyarán cigánynak születik, zsidóként az ősei vallását, melegként pedig a genetikai adottságait követi. Így tehát bárkivel megtörténhet. Veled is megeshetett volna. És akkor mit csinálnál?

De nézzük már meg, hogy valójában mi is az alapja ennek az előítéletességnek? Ha valaki különbözik tőlünk, és van vele kapcsolatban akárcsak egy rossz tapasztalatunk, akkor nagyon könnyű eljutni oda, hogy miatta (és a hozzá hasonlók miatt) vannak a problémáink. Ha minden gondunkat rajtunk kívül állókra hárítunk, akkor nem kell felelősséget vállalni saját magunkért. Ez nálunk nemzeti sport. Ezekben a jelentős bizonytalansággal terhelt időkben erre óriási az igény, ezt lovagolják meg a politikai kalandorok. Hisz megoldást nem kínálnak, csak erőszakot.

A kisebbségekkel ellenséges emberek gyakran hivatkoznak erkölcsre és igazságra, pedig éppen ezek alapján nem általánosíthatnának. Elég, ha csak a normáink alapjául szolgáló írás némely fejezetét elolvasnák. Kifejezetten ajánlom a Szodoma és Gomorra elpusztítása előtt Isten és Ábrahám között lezajlott alkudozást áttanulmányozni, ahol még az Úr is megbocsátott volna a bűnös városoknak, ha van közöttük 10 igaz ember. Talán még ennél is tanulságosabb Jézus "ítélete" a parázna asszony felett:

"Az vesse rá az első követ, aki büntelen közületek."

Tehát, ki érzi magát erre felhatalmazottnak?

bng 6 hozzászólás

Humjuk be a szemünket, oszt tiltakozzunk!

A napi híreket elárasztó ilyen-olyan korrupciós botrányokat olvasva, Rideg Sándor, Indul a bakterház című regénye főhősének, Regős Bendegúznak egyik örökérvényű mondása jutott eszembe: Humjuk be a szemünket, oszt falatozzunk.

Mert tulajdonképpen így viselkedünk. Persze amikor kiderül egy 100 milliós végkielégítési ügy, vagy a közpénzen foglalkoztatott sajtómunkás, akkor felettébb háborgunk rajta, idézhetném itt bármelyik a témával foglalkozó blog kommentjeit. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa. Az ehhez hasonló stiklik teljesen általánosak (az ügymenet gyorsításához szükséges kenőpénz, a levajazott megbízások, az ismerősök ismerőseinek alkalmazása, pályázati pénzek elosztása és még sorolhatnám). De a saját környezetünkben mégsem csinálunk ezekből felhajtást, mert féltjük a munkahelyünket, netalán a saját kis mellékesünket. Majd 10 évig dolgoztam a közigazgatásban, és azt tapasztaltam, hogy még a jóérzésű emberek is inkább alkalmazkodtak a körülményekhez (Bendegúz effektus), mint vállalják a konfliktust. Olyannal, aki tett is volna ellene, még nemigen találkoztam. Mindenki arra vár, hogy majd valaki más tesz helyette valamit, a másikat tolná előre utat törni azzal, hogy ő majd később csatlakozik.

A korrupció megjelenési formáit Magyarországona Transparency International és a Freedom House pártfinanszírozás rendbetételét megcélzó projektje alapján készült írás jól szemlélteti. Egy kiemelés a tanulmány megállapításaiból:

"Az ellopott pénz összegét nyilván csak megbecsülni lehet, de az így kapott adatokból még az alacsonyabbak is riasztóak. A cégvezetőkkel folytatott interjúkból az derült ki, hogy az állami megbízásoknál 10-20 százalék körül mozog a korrupciós díj, a Transparency szerint pedig a visszaélések akár 20-25 százalékkal is drágíthatják a beszerzéseket. A magyarországi közbeszerzések összegéről a legfrissebb adat 2007-es, akkor mintegy 1750 milliárd forintot költött el az állam ilyen módon. Ha a legalacsonyabb, 10 százalékos korrupciós arányt vesszük, akkor 175 milliárd, ha a Transparency becslésének felső, 25 százalékos határát nézzük, akkor 437 milliárd folyt el az adófizetők pénzéből." (Csak összehasonlításképpen a Kormány megszorító csomagja 400 milliárdos elvonás.)

Tényleg szükségszerű, hogy ilyen mértékben a mindennapjaink részévé váljon? Ha Te sem szeretnéd, akkor csatlakozz ahhoz a petícióhoz, amely az Európai Bizottságot és a tagállamokat sürgeti a korrupcióellenes szabályozások mielőbbi megalkotására.

 

 

 

Persze nem egy jogszabály életbe lépésén múlik a dolog, hiszen a korrupció most is törvénybe ütköző cselekedet. És nem is az EU hatásköre ezt a helyére tenni. De mégis, ha a nemzetközi szavazásban sokan lennének Magyarországról, akik azt mondják, hogy elég volt, akkor annak azért lenne egy üzenet értéke. Jelenleg a portugálok szeretnék leginkább megállítani a korrupciót 3.138 szavazattal. Magyarországról én voltam a 49. aláíró. Lássuk mennyien nyilvánítjuk ki az akaratunkat!

bng 1 hozzászólás

Szlovák-Magyar két jó barát

Kedves Szlovák Barátaim!

Az utóbbi időben a politikusaitok közt az a módi, hogy mint a gazdájának megfelelni akaró házőrző, vicsorognak a maguk által felállított kerítés déli oldalán túlra. Teszik ezt azért, mert így remélik megkapni tőletek a buksijukra a simogatást. A mieink ebben a vonatkozásban egyszerűen csak töketlenek, de nálatok számos komplett idióta szeretne ilyen módon érvényesülni. Csak annak van szüksége folyton bizonygatni a saját államisága mibenlétét, aki maga sincs tisztában vele, így ezek a reakciók kizárólag a kisebbrendűségű érzések kompenzálására szolgálhatnak. Hát valóban ilyen nyelvtörvényes, kiutasítós szomszédságot akartok velünk? Barátaim, szóljatok, hogy tudjuk mire számíthassunk! Mert amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten.

Mindkét országban akad néhány kevésbé bonyolult életforma, akik azzal vezetik le a komplexusaikat, hogy hazafiasdit játszva szaggatják a kerítést. De éppen a normális szomszédságot akaró többségnek a felelőssége az indulatoknak a megfékezése. Mert most úgy látszik, hogy ezek határozzák meg a kapcsolatunkat. Vagy részetekről tényleg erre van igény?

Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! Tessék végre megszólalni, kinyilvánítani az akaratotokat! Ha továbbra is ilyen csahos kutyákon keresztül viszonyultok hozzánk, akkor ne csodálkozzatok azon, hogy mi sem fogunk rajongani értetek.

Játszunk hát sértődésesdit! Soroljuk csak a sérelmeinket! Tegyük lehetetlenné a területeinken élő kisebbségek életét! Legyünk durcás gyerekek, akik látni sem akarják egymást! Mindenki maradjon otthon, és puffogjon magában! És majd az (EU) óvónéni igazságot tesz közöttünk...

Mikor jutunk el oda végre, hogy mindkét országban azok fogják a közbeszédet uralni, akik jó szomszédságban szeretnének élni? Akik megértik, hogy csak azt várhatjuk a másiktól, amit mi is mutatunk felé? Én mindenesetre azt kezdeményezem, hog nyújtsunk baráti jobbot egymásnak.

Várom válaszotok!

bng 4 hozzászólás

Tisztesség, mint közösségi hálózat

Ez nem egy olyan "bejelölöm az ismerőseimet" hálózat, hanem éppen fordítva, olyan embereket szeretne egy közösségbe szervezni, akik nem ismerték egymást, de mégis hasonló értékrenddel rendelkeznek.

Kimondottan olyan embereknek kíván fórumot biztosítani, akik alapvető értéknek tekintik a tisztességet. Hozzátartozik a személyiségükhöz és nem is szeretnének megválni tőle. Meggyőződésem, hogy sokan vannak ilyenek, de ez sajnos ma nem kifejezetten trendi tulajdonság. Hát legyen az!

Most itt az alkalom, hogy azok találkozhassanak, közösségbe szerveződhessenek, akik tenni szeretnének ezért. A grafománok írhatnak blogot, a helyi és az országos közéleti események megvitatásához bárki indíthat fórumokat. Az oldal rendelkezik egyéb közösségi szolgáltatásokkal is (kép- és videó feltöltés, rendezvények, helyi csoportok szervezésére van lehetőség, és az oldal saját szájíz szerint átalakítható). Ha valaki nem íróként, hanem egyszerűen olvasgatóként szeretne csatlakozni, akkor is itt a helye. Már azzal is segít, ha vele is növekszik a tisztesség támogatóinak tábora.

Amennyiben úgy érzed, hogy a fentiekben leírtak Neked szólnak, akkor csatlakozz Te is az Emberi Tisztesség Közösségi Hálózathoz. Ez csak a keret, a tagoknak kell tartalommal feltöltenie. Ne feledd, ez csak rajtad múlik!

bng 6 hozzászólás

Tisztességes banki magatartás?

A pénzintézetek ügyfelekkel szembeni magatartása már régóta szúrja a szemem. Az elmúlt 10 évben 5 bankkal volt kapcsolatom, de maradéktalanul egyikkel sem vagyok elégedett. Tisztában vagyok azzal, hogy egy bank nem jóléti intézmény, és nyilván minden ilyen vállalkozásnak az a célja, hogy nyereséget hozzon a tulajdonosainak. Azonban egy üzlet mégis csak az ügyfelekért van, és nem önmagában azért, hogy legyen. Ezt sajnos elfelejtették, pontosabban Magyarországon soha nem is alakult ki egy ilyen szemlélet. Itt még sokak számára mindig úgy működik a rendszer, mintha csak egyetlen - a nagy zöld - bank létezne. Pedig ezek az idők már régen elmúltak!

Meggyőződésem például, hogy az OTP már régen regionális multi lehetne, ha nem Csányi vezetné. Sokan el vannak ájulva tőle, hiszen az ország egyik leggazdagabb embere. És mégis milyen érdeme van azon kívül, hogy jókor volt jó helyen? Úgy vezényelte le a bank privatizálását, hogy neki jó legyen, az irányítás a kezében maradjon. Az is érdekes, hogy senki nem tud mellette megmaradni. Az elmúlt 2 évben, 3 operatív irányítást végző igazgató távozott, utoljára 2 hete Urbán. Nekem a megnyilatkozásai is a rendszerváltáskori TSZ elnökökre hasonlítanak, akik hirtelen nem értették, hogy ha eddig mindenkinek adtak, akkor ezek most miért tagadják.

Ha valakinek kapcsolata van/volt az OTP-vel, akkor tudja, mire gondolok. Tessék megnézni bármilyen pénzintézeti kamatokat, költségeket összehasonlító oldalt a neten, a mi bankunk minden tekintetben a sor végén kullog. A szolgáltatás minőségéről nem is beszélve. Magam is tudnék legalább 5 olyan történetet mondani, amikor megpróbáltak megvezetni. Ez időnként szándékos volt, de néha egyszerűen az ügyintéző tudatlansága. A vezetőkön és az alkalmazottakon is érződik egyfajta gőg, hogy akinek nem tetszik, az menjen máshova. És ami a borzasztó, hogy megtehetik, mert még mindig nagyon alacsony nálunk a pénzügyi tudatosság. Mielőtt bárki elkezdené, hogy a többi multi bank sem jobb, és az OTP legalább magyar, álljunk meg. Igen, ez igaz, de ez nem elegendő indok arra, hogy béka feneke alatti színvonalon működjenek. Igenis, rá kell őket kényszeríteni arra, hogy felismerjék, az ügyfelekből élnek. Ha ez újdonság, akkor jobb, ha lakatot tesznek a fiókok ajtajaira. Nekem  igazából az fáj, hogy ez a bank mélyen a lehetőségei alatt teljesít, mert gyengén menedzselik.

De igazából nem a nagy magyar pénzintézetet szeretném vegzálni, sokkal inkább az ügyfélellenesség, mint a pénzügyi szférában általános jelenség érdekel. Hogyan tehetik ezt meg?

Először is van egy szerencsétlen felügyeleti szervünk, ami nagyjából egy sóhivatal szintjén működik. Egyszer én is írtam nekik egy ügyben, a válasz az volt, hogy "értesítették a pénzintézetet, hogy vizsgálják ki a szóban forgó esetet"! Ez igen, eddig terjed a hivatal hatásköre?! Mégis mire számítanak? Azért fordultam hozzájuk, mert a bankkal nem jutottunk dűlőre. Egy ilyen levél után biztosan megijednek és a vizsgálatot követően nekem adnak igazat... És ezt simán lehet, mert néhány ezer forintért biztosan nem fogok évekig a bíróságra járni. Ezt tudják a bankok is!

Másodszor kialakult Magyarországon egy banki gyakorlat, hogy minden költséget rá lehet hárítani a népre, mert azok annyira tudatlanok, hogy ezt be is nyelik, sőt igazából észre sem veszik, akkor meg miért ne tehetnénk. Hányan értik meg a havi számlaértesítőjüket? Szerintem az emberek fele sem. De ezzel még talán optimista is vagyok. Hányan értik a hitelfelvételkor a szerződés feltételeit? Egyszámjegyűnél több százalékot nem becsülnék. A szerződést teljes egészében pedig  úgy gondolom, hogy sem a banki alkalmazottak, sem a közjegyző nem érti, nemhogy az ügyfél.

Mostanában kezd kibújni a szög a zsákból. Egy egyébként rosszul előkészített törvényjavaslat a bankok megrendszabályozására azért arra jó volt, hogy rámutasson a kirívó visszásságokra. Néha már sajnálom Felcsuti Pétert a Bankszövetség elnökét, mert oda kell állnia, védeni a mundér becsületét, amikor az eddig is sejtett hazugságaikról kiderült, hogy valóban azok. Nem vagyok egy ideges típus, de néha szívesen leöntöttem volna egy vödör hideg vízzel, mert azért a pofátlanságnak is van határa.

Következzen néhány példa a direkt ügyfélellenes magatartás szemléltetésére - kedves bankos marketinges szakemberek, ezeket tessék megmagyarázni, mert biztosan nem ezt tanították az iskolában:

Nem szólnak, amikor a szerződés feltételeit módosítják. Ez naponta megtörténik, anélkül, hogy észrevennénk. Teljesen általános eljárás ugyanazért a szolgáltatásért, valamilyen címen újabb költséget felszámítani. Ezzel az ember akkor szembesül, amikor megkapja erről az elszámolást. Szerintem egy szerződést csak úgy lehet módosítani, ha erről a másik felet tájékoztatjuk. Na, ezt a tisztelt pénzintézetek tudatosan úgy teszik meg, hogy arra hivatkoznak: a bankfiókban kifüggesztették az értesítést. OK! Én meg a kamrában ragasztottam ki egy cetlit arról, hogy részemről hogyan szeretném a szerződésünket megváltoztatni. Mennyire életszerű, hogy mindenki folyamatosan bejár azért, hogy ezeket a módosításokat nyomonkövesse? Akkor fogadnám el a dolgot, ha a havi értesítőben kiemelt módon tájékoztatnának, hogy X nap múlva így módosulnak a feltételek. Csak hát akkor biztosan lennének, akik átgondolnák, hogy kell-e ez nekik, és esetleg felmondják a bankkal a kapcsolatukat.

Nem adnak semmilyen indoklást arról, hogy miért módosítanak a feltételeken. Érdekes módon még egyik pénzintézetnek sem jutott eszébe, hogy talán az ügyfelet is tájékoztatni kellene arról, miért szükséges az emelés. Vajon miért? Az ember ilyenkor nyilván azt feltételezi, hogy azért mert nincsenek elfogadható indokaik. Magyarán sunnyognak! Ez biztosan nem tesz jót a bizalomnak. Pedig szerintem a banki üzlet alapja a bizalom.

Az új előírások miatt, most már közölniük kell az indokokat. Így viszont bejött egy újabb tényező, ami csak tovább rombolja az eddig sem fényes renomét. A következő okok miatt emelték meg elismerten, és hárították át ezzel az ügyfelekre a költségeket: drága reklámkampány, a dolgozók bérköltségeinek megemelkedése, hiteleiket nem fizető ügyfeleken elszenvedett veszteségek fedezése. Magyarán minden kockázatot ránk tolnak. A legalattomosabb talán az, hogy még a rossz működésükért sem akarnak felelősséget vállalni. Mert itt erről van szó!

Az előzőekkel összefügg, de mégis megérdemel egy külön bejegyzést: amikor a gazdasági hatások negatívan befolyásolják a feltételeket, akkor azt azonnal az ügyfelekre hárítják, amikor viszont fordul a szél, akkor azt nem érvényesítik, hanem lenyelik a hasznát. Lásd: hitelszerződéseknél az euro árfolyam változásai.

A tudatos félrevezetés szerencsére egyre nehezebben kivitelezhető, mert emiatt egyre nagyobb értékű bírságokat szabtak ki. Ide tartoznak az olyan reklámok, amelyek nem fedik a valóságot. Az egyik legismertebb talán amikor a Citibank a tőkegaranciával reklámozott befektetésekért semmilyen felelősséget nem vállalt, az ügyfeleiket rábeszélték a Lehman Brothers kötvényeire, amelyek mára annyit érnek, mint a papír, amire nyomták őket. Az igaz, hogy az ügyletben közvetítők voltak, de akkor miért nem hívták fel az ügyfelek figyelmét arra, hogy ők NEM GARANTÁLJÁK egy esetleges csőd esetén a visszafizetést. Ezt az apró tényt biztosan nem véletlenül felejtették el megemlíteni.

Hogy más pénzügyi szervezetek se maradjanak ki, röviden a biztosítókról. A díjak indexálásáról korábban már elkövettem egy rövid esetleírást. De amit ennél még érdekesebbnek tartok, hogy a biztosítóknak kétféle embere van: az egyik amikor meg akarja kötni az üzletet fűt-fát megígér, a másikkal akkor találkozunk, amikor bekövetkezik a baj, és ő rögtön azzal kezdi, hogy ugye tudom, hogy erre a biztosításom nem érvényes. Én már kétszer is belefutottam ebbe. Ezek ugyan bepróbálkozások voltak, és azok is maradtak, de azért roppant barátságtalannak tartom őket. Mi ez, ha nem átverés? A másik problémám a biztosítási ügynökökkel, hogy egy gyorstalpalón betanult szöveget mondanak imamalom szerűen. Mindenképpen valamit akarnak eladni, és nem az érdekli őket, hogy nekem mire van szükségem. Igazából felkészült emberükkel még nem is találkoztam, pedig nagyon szeretnék már egy ilyet látni.

A végére hagytam a kedvencem, a Providentet. Rengeteg sületlenséget olvastam már velük kapcsolatban különböző fórumokon, blogok kommentjei között. A legújabb trükk az, hogy odabiggyesztik a hirdetésbe, hogy az éves kamat pl. 38 %. Ezáltal már nem tűnik uzsorának a tevékenységük. Na, ezért találták ki a THM-et, ugyanis ez mutatja a (majdnem) teljes költségeket. Azt sokan elfelejtik, hogy egy hitel költsége akkor 38 %, ha felveszek 100 Ft-ot és egy év múlva 138 Ft-ot kell visszafizetnem. Ha azonban ennek az összegnek már 1 hét múlva vissza kell adnom egy részét, és ettől kezdve minden héten újabb és újabb részletet, akkor ezek már nem 38 %-al kamatoznak, hanem jóval többel. Az első heti részlet pl. 52-szer annyival, és akkor a kamatos kamat hatásba még nem is mentünk bele. Ezért tessék csak a THM értéket szem előtt tartani!

bng 2 hozzászólás

Sokat akart a harcsa...

 

Amikor a nagy hal le akarta nyelni a kisebbet, de az fennakadt a torkán!

(Helyszín: Tiszafüred-Örvény, Katamarán csónakkikötő és Kemping.)

bng 4 hozzászólás
Címkék: harcsa ponty hal

Jog, erkölcs és józan ész

Manapság mintha ezek a fogalmak nem férnének meg egymás mellett. Nekem egyébként is gyakran az az érzésem, hogy a jog direkt érthetetlen, az erkölcs meg sok esetben nem szempont. Miért kell ennek így lennie?

Hír: egyre többen nem tudják fizetni a hiteleik törlesztését, aminek a következtében megnövekedett az elárverezett lakások száma. Azt gondolom, hogy nem kevés esetben maguk a károsultak is erősen okai a kialakult helyzetnek, de itt sem érzem hogy a jogszerű egyben etikus és értelmes is lenne. Miért kell a hitelszerződéseket bikfa nyelven megfogalmazni? Szívesen letesztelnék egy közjegyzőt, hogy ő teljes mértékben érti-e azt, amit az ügyfeleknek felolvas? Ha akad ilyen jelentkezzen! Az a szerződés, amelynek a lényeges tartalmi elemei nem férnek el egy A4-es oldalon, már nem a józan észről szól.

Hír: nagy összegű végkielégítések a BKV-nál. Sajtótájékoztató: belső vizsgálat szerint jogszerű. Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy ki a felelős azért, hogy milliárdos veszteséggel küszködő állami vállalatnál ilyen szerződéseket lehet kötni?

Hír: Magyarországon egy bírósági per átlagosan 2-3 évig tart. Na ez az, amit soha nem fogok megérteni! Az első tárgyalási napot követően milyen újdonságok merülhetnek még fel az évek során? Ki hiszi el, hogy egy bíró a két tárgyalás között eltelt fél évben érdemben foglalkozik egy adott üggyel? Szerintem max. néhány órát tölthet vele. Akkor meg minek ennyit húzni az ügyeket. Aki nem tud dönteni egy hónap alatt, az 3 év után sem fog. Én előírnám, hogy minden ügyet le kell zárni 3-6 hónapon belül.

Tapasztalat: telefon társaságnál felmondtam a szerződésem és elvittem a számomat másik szolgáltatóhoz. Kaptam több levelet is az elszámolásról, de véletlenül sem egyeztek. Telefonos ügyfélszolgálat: akkor most mennyi az annyi? Elmondják, felvétel készül. Várom a számlát, nem annyi. Újabb telefon, tisztázzuk. Hónapokig semmi. Egyszer csak ügyvédtől felszólítás: fizessek, vagy behajtást kezdeményeznek ellenem. Kérdésem a nagy tudású ügyvéd úrhoz: azt ugyan mivel bizonyítja, hogy mennyivel tartozom? Mondom: menjünk a bíróságra, de ott először azt kérdezik, ugyan mennyi a per tárgya?! Erre azt mondja nekem a jogi doktor: bizonyítsam én, hogy mennyivel nem tartozom. Ilyenkor azért elgondolkodom azon, hogy a jogon felvehetnék a tantervbe a józan ész című tárgyat is. Végül elküldtem melegebb éghajlatra azzal, hogy leszámlázom neki azokat a költségeket, amiket ő okoz nekem. Azóta nem hallottam róla.

Tapasztalat: lakásvétel, a kirótt illeték nem a szerződésben foglalt vételár után történt. Kérdés az adás-vételi szerződést jegyző ügyvédhez: ilyet lehet? Igen, ehhez joga van a hivatalnak, ilyenkor nincs mit tenni. OK! De akkor nézzük meg, hogy az eladó esetén is változtatták-e az illeték mértékét. Ugyanis, tegyük fel, hogy megveszek valakitől egy ingatlant 10 millióért. Kapok egy határozatot a hivataltól, hogy ők úgy értékelték az ingatlant, hogy 12 millió után kell illetéket fizetnem. Igen ám, de közben meg az eladó vásárol egy másik ingatlant 15 millióért. Neki kiróják az illetéket a szerződésben szereplő 10 és a 15 millió közti összeg után, eszükbe sem jutott hogy ha nálam változtattak, akkor ott is kellene (ebben azért vagyok biztos, mert nem is értették, hogy mi a bajom). Magyarán a 10 és a 12 millió közti rész illetékét duplán fizettetik meg. Bementem, megkérdeztem, mutassák meg azt a paragrafust, ami szerint duplán kell illetéket fizetni. Válasz: ilyen nem lehet! Akkor mondom legyenek szívesek vagy a másik fél esetében csökkenteni az illetéket, vagy az eredeti vételárat elfogadni. Egy perc múlva papírom volt az utóbbiról.

Tapasztalat: APEH-től levél (na vajon mi a gond?): 30 eFt bírság, mert elmulasztottam egy papírt beadni. Hivatalba be, nézzük meg mikor jártam ott. Dokumentálva van náluk x hó, y napján. Mondom én mindent leadtam. Válasz: nem lehet, mert ez a bizonyos papír nincs meg. Gondolkodjunk: ez a papír előfeltétele egy másik kiadásának, ami viszont a kezemben van tőlük. Akkor hogyan adták ki? APEH ellenőr fejvakarás: hát az sehogy sem lehet. Akkor talán nem kellene engem cseszegetni. Miben maradjunk? APEH ajánlat: fizessem a felét, a szabály, az szabály! Na itt vérszemet kaptam: alkudni is lehet?! Jól szórakoztam! Sajnos nem mindig ilyen vicces a történet a hivatallal.

bng szólj hozzá

A császárnak ami a császáré

Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, de…

Több írásomban is kifejtettem már, hogy mennyire igazságtalannak tartom a jelenlegi adórendszerünket, amire a Kormány egyes intézkedéseivel mindig rá is tesz egy lapáttal. Azt látom, hogy ugyanazokat sújtják újra és újra, bárhogyan is akarják átrendezni az adórendszert. Csak azoktól vesznek el, akik „láthatóak”. Üssük csak azt a lovat, amelyik húz, hátha megdöglik!

Az SZJA vonatkozásában gyakorlatilag tarthatatlanok a fennálló arányok, nem lehet 1,5 millió emberre terhelni mindent. Tulajdonképpen ugyanez igaz a járulékokra is. Az EU-ban nincs még egy ország, ahol a lakosságnak ilyen kis hányadától vonnának el ilyen sokat. A rádióban hallottam egy beszélgetést arról, hogyan oszlott meg a múlt évben a befizetett SZJA a különböző társadalmi csoportok között. A hivatalosan önfoglalkoztató néhány százezer embernek (pl. egyéni vállalkozó, őstermelő) sikerült az összes személyi jövedelemadó 0,5 %-át befizetni. Hát itt valami biztosan nem kerek!

Az ÁFA bár roppant túlzott mértékűnek tartom, mégis jóval igazságosabb, mert a fogyasztást adóztatja. Aki többet fogyaszt, többet is adózik. De az egyéb adófajták nagy mértékű elkerülése következtében kénytelen az állam magas szinten tartani. A politikai hatalom talán legfontosabb feladata, az adózásba bevontak körének szélesítése mellett, az állam működése hatékonyságának javítása. Mert ez utóbbi egyszerűen siralmas! Az állami vállalatok nagy része egyszerűen vicc: MÁV, Posta, BKV és sajnos ez a sor hosszan folytatható. Alacsony színvonal, hatalmas költségekkel. Az állami költségvetésből finanszírozott beruházások miért kerülnek jóval többe, mintha bármilyen más gazdasági szereplő kérne hozzá ajánlatot? Elég, ha csak az M6-ost említem meg? Csak azt nem értem, miért nincs ezeknek következménye? Na ez az, amit nem engednék!

Ingatlan adó jól hangzik, mert azt lehet sugallni vele, hogy Robin Hood igazságosan vesz el a gazdagoktól. Az egyik nagytudású szoci megmondó ki is nyilatkoztatta, hogy a sok gonosz csaló palotákat építtetett, tisztázatlan jövedelmekből, és ezzel az adóval majd elkapják őket. Hogy ez mekkora hülyeség! Ha egy normál állampolgár házat vesz, vagy épít mit is fizet be állam bácsinak? Kezdjük azzal, hogy én például a leadózott jövedelmemből vettem meg a lakásom. Ha valaki ezt nem így tette, azt keresse meg az adóhatóság, de ne géppuskával lőjön mindenkire, hogy azzal biztosan eltalál valakit. Ezenkívül az építkezésnél kifizettem az építőanyagok ÁFA-ját, az építők munkabérét és járulékait. Aki használt lakást vásárol illetéket vetnek ki rá. Miért kell még egy bőrt lehúzni az emberekről? Nekem ez az adó azt üzeni: az állam béna, nem tudja az adócsalókon leverni az elmaradt bevételeket, ezért megsarcol mindenkit. Álljon meg a fáklyásmenet!

Mit javaslok?

Azt tartanám helyénvalónak, ha egyetlen, mondjuk 19 %-os adókulccsal adózna minden jövedelem. Hiszen 10X 19 %-a éppen 10-szerese X 19 %-ának. Nagyon rossz üzenete van annak, ha a magasabb jövedelmekből progresszívan egyre többet veszünk el. Azt jelenti: ha többet dolgozol, nagyobb teljesítményt mutatsz fel és ezért többet fizetnek neked, akkor egyre kevesebbet fogsz kapni. Ne tegyük!

Meg kell szüntetni minden kedvezményt, a rendszert egyszerűvé és átláthatóvá kell tenni.

Legyen meg a munkának a becsülete! Magyarán, ha az a célunk, hogy valamilyen célcsoportot támogassunk, akkor azt úgy tegyük, hogy az adóból levonható legyen. Pl. családtámogatás.

Az adózásba bevontak körének szélesítése. Tudomásul kell venni, hogy MINDENKINEK hozzá kell járulnia a költségekhez, mert aki nem tesz be, az nem is vehet ki onnan semmit. Pontosabban annak arányában kaphat, amivel hozzájárult. Ez kinek újdonság?

Ezekkel az intézkedésekkel sokan fizethetnének kevesebbet, ami lényegesen tisztességesebb a jelenlegi helyzetnél.

bng szólj hozzá

Munkahelyteremtés hosszú távon

A legfontosabb ügy, amelyen egy képviselőnek dolgoznia kell, hogy minél több embernek legyen olyan munkája, amiből tisztességesen meg tud élni. A munkahelyteremtésnek a jelenlegi formáit azonban átgondolatlannak és esetlegesnek tartom, mert nem arra törekszünk, hogy hosszú távon biztosítsunk munka lehetőséget, csak az a lényeg hogy gyorsan, bármi áron fel lehessen mutatni valamit. Nézzük mire gondolok!

Amikor tavaly a Mercedes eldöntötte, hogy Kecskemétre hozza az A és B osztályú autók gyártását, mindenki nagyon örült, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is jönnek létre új munkahelyek. Ez valóban fontos hír, de nézzünk mögé egy picit a tényeknek. Friss információ, hogy Magyarország 30 MrdFt támogatást nyújt a beruházáshoz. Számoljunk egy picit: egy átlagbéres munkatárs foglalkoztatása nagyjából évi 3.000.000 Ft költség a munkaadójának. A Mercedes beruházás 2.500 munkahelyet teremt, ami így megközelítőleg 7,5 MrdFt/év bér- és járulékköltség. Magyarán az állam 4 évre a teljes foglalkoztatás költségét kifizeti. Játszunk tovább a gondolattal! Ha ezt az összeget a helyi kis- és középvállalkozásoknak adnánk oda azzal, hogy amennyiben új munkahelyeket teremtenek akkor a dolgozók bérének felét álljuk ebből a támogatásból, akkor hogyan alakulnának a dolgok. Ha teremtenek 1.000 munkahelyet, ez a pénz 20 évre elegendő lenne. És ezeknél a munkahelyeknél kisebb az esély, hogy egyszer csak kivonulnak az országból, a támogatás összege pedig teljes mértékben az országban marad. Csak egy helyi példa: a 2003-ban 1,4 MrdFt költséggel felépített szolnoki cukorgyári siló bontásra vár. Persze lehet arról beszélni, hogy a magyar kisvállalkozások milyen mértékben adókerülők, de akkor tessék az ellenőrzést szigorúbbá tenni, ez nem lehet indok. Ki foglalkozik azzal, hogy helyi vállalkozások bevonásával mennyi munkahelyet lehetne teremteni? Kinek a feladata azért lobbizni, hogy ilyen mértékű támogatások ide a mi körzetünkbe kerüljenek? Azt gondolom minden közéleti személyiségnek. Képviselőként biztosan azzal kezdeném, hogy minden helyi vállakozást összeszerveznék erre a célra.

Másik lehetőség egy alaposan kidolgozott energetikai koncepció és a nehéz helyzetbe került építőipari vállakozások összeházasítása. Egy gondolatébresztő cikket olvastam a HVG 28. számában, Csőlátás címmel. Az írás lényege, hogy az európai szigetelőanyagokat gyártók érdekképviselete összehasonlította, hogy a Nabucco és a Déli Áramlat vezetékek kiépítéséhez szükséges költségekből mennyi energiát lehetne megtakarítani, ha megfelelően szigetelnénk az épületeinket. Megdöbbentő szám jött ki: 3,5-szer annyi gázt tudnánk megtakarítani, ha leszigetelnénk az épületeinket, mint amennyit a tervezett vezetékeken biztosítani tudnánk. Az írás még akkor is elgondolkodtató, ha a kimutatást egy nyilvánvalóan érdekelt fél készítette, elég ha csak a fele igaz... Az energiafüggőség csökkenésén túl a magyar vállalkozásoknak is jó időre munkát biztosíthatnánk, megszűnne a politikai kockázat és a teljes befektetés az országon belül maradna.

Egy a múlt évben készült ENSZ felmérés a világ zöld munkaerőpiacáról több millió új munkahely létrejöttét valószínűsíti. Amiben Magyarországnak rendkívül kedvező adottságai vannak, az a geotermikus energia. Nálunk 1.000 méter mélységben a hőmérséklet már meghaladja a 60 °C-ot, 2.000 méternél pedig már 100 °C feletti mezőket is találtak. El kell menni Hódmezővásárhelyre és megnézni, hogyan működik a távfűtés geotermikus erőműre alapozva. Tudom nem olcsó mulatság, de mint a példa is mutatja, nem lehetetlen. Mi akadályozza a tapasztalatszerzést? És egy ilyen erőműnek van egy olyan tulajdonsága, hogy nem lehet innen arrébb vinni! Egy másik ENSZ tanulmány kimondottan Magyarország lehetőségeit vizsgálta a termálvíz hasznosítása tekintetében, mivel szerintük itt kézenfekvő ennek az adottságnak a hasznosítása. 10 települést kiemelten ajánlottak ahol a termálvízre épülő üzlet a legnagyobb potenciállal bír, mára ezek közül egyetlen helyen nem történt semmi. Vajon melyik ez a város? Szolnok... Kb. két éve meghívtak a város által szervezett környezetvédelmi és energetikai konferenciára. Döbbeneten hallgattam, hogy számos vállalkozó, befektető mondta el, hogy itt olyan lehetőségek vannak, hogy ők akár holnap kezdenék a megvalósítást. Csak nekünk nem kell! Vajon miért? Hát ugye sokak érdekeit sértenék.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a beruházások költségesek, de összehasonlítja-e valaki a hosszú távú megtérülését, pl. egy beszállító ipari multi betelepítésének költségeivel? A legtöbbször olyan külföldi cégeket támogatunk, amelyeknek rövid időn belül van szüksége nagyszámú betanított munkásra. Ezek amilyen gyorsan jönnek, olyan hirtelen itt is hagynak bennünket. A támogatás jó része kimegy az országból. Ezeket a támogatásokat, amiket külföldi nagy cégeknek csábításként egyből odaadunk, fordítsuk a saját vállalkozásaink megerősítésére. Az így létrejövő munkahelyek nem vihetők el, a támogatást az azt elnyert vállalkozások helyben fektetik be, tulajdonképpen teljes mértékben itt költik el.

Öszefoglalva azt gondolom, hogy Magyarországnak nem abban kellene erőlködnie, hogy autóipari, vagy bármilyen más gyártókapacitásokat építsen, hanem arra kell koncentrálnunk, amiben jók lehetőségeink. Az EU-s pénzekből ne a már most is fölöslegesen túlméretezett kapacitások további bővítését támogassuk, hanem határozzuk meg azt a 3-4 ágazatot, amelyekre hosszú távon építeni szeretnénk. Szerintem ezek a következők lehetnének:

Geotermikus energia: rendkívül jó adottságok.

Vízkészlet (ivó és termál) hasznosítása: a víz néhány évtizeden belül olyan lesz, mint most az olaj. A hozzáférésért nagy lesz a küzdelem. Mi az adottságainkat kihasználva már most el kellene hogy kezdjük a felkészülést.

Nagy hozzáadott tudást igénylő iparágak: bio-, nano-, információ technológia.

bng szólj hozzá

Miért akarok képviselő lenni?

Mert szeretném megmutatni, hogyan is kellene egy képviselőnek a munkáját végeznie. Tisztességesen, az általa képviselt közösség érdekében, az őt megválasztók iránti alázattal. Lássa mindenki, hogy van alternatíva!

Mert szeretném, ha végre tényleg az itt élők alakítanák a sorsukat. Rá fogom szorítani őket, hogy aktívan vegyenek részt a közéletben, és tegyenek önmagukért.

Mert nem tudom már tovább elnézni, hogy a politikus mára szitokszóvá vált. Az elmúlt évekbeli teljesítményük következtében nincs ember aki hisz nekik. Pedig nem olyan nagy ördöngősség igazat mondani!

Mert felháborít, hogy a parlamenti közvetítéseken üres széksorokat látok. Ezt úgy értékelem, mint a választók semmibe vételét. Ha valakit azét küldtek oda, hogy képviselje azokat, akik ezzel megbízták, akkor legyen ott. Készüljön föl, szóljon hozzá, hiszen ez a munkája. Ha valaki képviselő akar lenni, akkor tegyen is úgy.

Tisztában vagyok azzal, hogy először a bizalmat kell megszereznem, mert csak ennek birtokában lehetek méltó módon képviselő. Úgy bizony! Nem a pártközpontból érkező észosztó szeretnék lenni, hanem a helyi problémákat, mindennapokat testközelből ismerő, a közösséggel együttélő, annak érdekeit érvényesítő ember. Egy az itt élők közül.

Mégis hogyan?

Olyan vállalásokat teszek, melyek által számonkérhetővé válok. Mert nem öncélúan akarok képviselő lenni, nem magamat akarom képviselni, hanem a közösséget. Személy szerint egyáltalán nem ragaszkodom a képviselői székhez, nem vonz az ezzel járó hatalom, sőt anyagilag kifejezetten visszalépést jelentene a számomra. Tulajdonképpen csak addig vállalnám, amíg át nem tudom adni valakinek. Nem az én személyem a fontos, hanem hogy az itt élők megértsék, hogy rajtuk múlik, milyen lesz a közélet, van beleszólásuk a döntésekbe. Ezért van az alkotmányban a népképviselet elve.

Alapelvek:

Korrupció: tűzzel-vassal!

Igazat mondani még akkor is, ha az nem mindenkinek fog tetszeni. Ha hazugságon kapnak: szedem a sátorfámat.

Félévente választói nagygyűlés, amelyen állok elébe a megmérettetésnek. A képviselői tevékenységemmel kapcsolatban kérdezhetnek, értékelhetnek, felelősségre vonhatnak, tanácsot adhatnak. Működjön a demokrácia! A végén pedig szavazzanak arról, hogy elégedettek-e velem, magyarán menjek vagy maradjak. Ha csak eggyel többen akarják, hogy menjek, még ott megírom a lemondó levelemet a Házelnöknek. Ez a szavaztatás valószínűleg sokak számára meghökkentő. De miért tartom fontosnak? Mert ezáltal vállalom a felelősséget a tetteimért!

Ha rajtam múlik, nem lesz tovább Magyarország következmények nélküli ország. Egyúttal azt üzenem minden választópolgárnak: jöjjön és szóljon bele a politikába!

Program: részletesen kidolgozom, mit szándékozom tenni. Ezek megvalósulásáról a félévente tartott választói gyűléseken elszámoltathatnak. Minden témáról fórumot nyitok az interneten, ahol hozzászólásaikkal a köztes időszakban is segíthetik a munkámat, vagy adott esetben bírálhatnak.

Hol?

Jász-Nagykun-Szolnok Megye 4. számú választókörzet

Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Szajol, Szolnok, Tiszajenő, Tiszavárkony, Tószeg, Vezseny

Mostantól minden posztban a körzetünket érintő egy-egy témával kapcsolatban fogom részletesen kifejteni a véleményem, az általam javasolt teendőkkel együtt.

Nagy Gábor, Szolnok

bng 8 hozzászólás

Tisztességes politika. Oxymoron-e?

Létezik-e tisztességes politika, vagy ez eleve feloldhatatlan ellentmondás? Szerintem nekünk kell megkövetelni, hogy a tisztesség elvárás legyen a politikában. Hiszen maga a politika szó társadalmi csoporton belüli döntési folyamatot jelent, ez pedig önmagában se nem jó, se nem rossz, olyan, amilyenné tesszük. Nem tudom elfogadni azt a hozzáállást, mi szerint, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók! Tapasztalatom szerint leginkább olyanok vannak ezen a véleményen, akik maguk soha nem hajlandók tenni ellene semmit. Jól van hát barátaim, vegyük fel ezt a kényelmes álláspontot, és akkor mi fog történni? Az égvilágon semmi. Minden marad a régiben és ezzel igazolódik a meggyőződésetek: a politika egy mocskos dolog! Örüljünk hát, hogy mi előre megmondtuk. De engedtessék meg nekem egy indiszkrét kérdés: akkor most tulajdonképpen ki a felelős ezért az állapotért? Kizárólag a politika szereplői, vagy azok is, akik ezt hagyják, és eltűrik?

Szóval Te mennyivel vagy jobb a Deákné vásznánál?

Magamat nem tartom tévedhetetlennek, sőt ugyanúgy rendelkezem emberi hibákkal, mint bárki más (sokszor éppen ezek jelentik az élet sóját). Naiv pedig végképp nem vagyok, tudom, hogy mi vár rám, ha belevágok. De elegem van a sok siránkozó, fanyalgó arcból! Aki csak annyit tud mondani, hogy ez így nem jó, meg hogy micsoda hülyeség. Ezek olyanok mint amikor valaki úgy ad befektetési tanácsokat, hogy neki magának nincsenek is befektetései. Mennyire hinnél egy ilyen embernek? Viszont ha valaki küzd a tespedtség ellen, még ha nagyon különböző véleményen vagyunk, akkor is iszom a szavait, mert tanulok belőlük.

De visszatérve a poszt címében szereplő kérdéshez, oxymoron-e a tisztességes politika? Ha azt mondom, hogy úgy vállalok politikai szerepet, hogy tisztességes maradok, az hihetetlen? Persze értem, hogy messziről jött ember mondhat, amit akar. Ezért vállalom, hogy ha mégsem úgy cselekednék, akkor számon kérhetik rajtam. Nekem nem hiányzik a hatalom, egyszerűen azt szeretném, ha a közösségünk sorsát jobban a kezébe venné. Szóljunk bele a bennünket érintő döntésekbe! Ne valamelyik pártkatona egyike szavazzon a nevünkben, úgy, ahogy mondják neki. Racionális gondolat olyan jelöltre szavazni, akitől majd az várjuk, hogy a pártja hatalomra kerülése esetén a kapcsolatai révén előnyöket tud szerezni nekünk. Mégis úgy látom, hogy az esetek többségében a pártérdek előrébb való a delegáló közösségénél. De ha a képviselőnk kiáll is értünk, az azt jelenti, hogy bármit megtehet, nincs más elvárásunk vele szemben?

Akkor most eljutottunk oda, hogy szükséges-e hogy egy politikus tisztességes legyen? Egy képviselőnek nyilván az a feladata, hogy lobbizzon a közössége érdekeiért. Hátrányba kerül-e a közössége, ha ő maga tisztességes marad minden körülmények között? Ha a válasz igen, akkor felejtsük el ezt az értéket?

A feltett kérdésekre nekem megvannak a válaszaim, szeretném hinni, hogy mégis van igény a tisztességre. De ha ezek nem találkoznak a választói elvárásokkal, akkor ez a két szó együtt valóban egy oxymoron. Segítsetek nekem feloldani ezt a dilemmát!

bng 3 hozzászólás

Hogyan nyerjünk választásokat tisztességesen?

Azt mondod: sehogy! Biztos vagy ebben? Azt mondom: ha meg sem próbáljuk, akkor biztosan igazad lesz. De már csak azért is érdemes belevágni, hogy kiderüljön: van-e erre egyáltalán igény? Mert itt nem magáról a jelöltről van szó alapvetően, hanem, hogy a választókat érdekli-e a tisztesség, hajlandók-e tenni érte, vagy egyszerűen tesznek rá, hogy érvényre jut-e a közéletben. Te hogy vagy ezzel?

Megmondom őszintén, nekem elegem van abból, hogy már senkit nem tudnék említeni, akire tiszta szívvel szavazhatnék. Ilyenkor jön el a civil kurázsi ideje.

Persze messziről jött ember azt mond, amit akar, ezért kell felelősséget vállalni a szavakért! Hogy nyomatékot adjak a mondanivalómnak, az alábbiakra kötelezem el magam:

 

Elindulok az Országgyűlési választásokon Jász-Nagykun-Szolnok megye 3. sz. választókerületében (Székhelye: Szolnok; Területe: Besenyszög, Kőtelek, Nagykörű, Szászberek, Szolnok 30-44., 50-65. számú szavazókörök, Tiszasüly, Újszász, Zagyvarékas) független jelöltként.

Nem érdekel sem a pénz, sem a hatalom, egyszerűen szeretném megmutatni, hogyan kellene a képviselői munkát végezni:

- minden egyes parlamenti ülésen az elejétől a végéig részt veszek, hiszen ez a képviselő munkája,

- mindig elolvasom, amiről szavazni fogok, felkészülök, szakértők segítségét a saját költségemen igénybe véve,

- nem befolyásolnak a pártérdekek, mindig a lelkiismeretem szerint szavazok,

- odafigyelek a közpénzek elköltésére, megakadályozom a mutyizást mindenáron,

- soha sem hazudok a választóimnak,

- magamra nézve is kötelezőnek tartom a törvényeinket,

- azokat szolgálom, akik megtiszteltek a bizalmukkal.

Azért, hogy ezek az állítások ne csak kimondott szavak maradjanak, vállalom, hogy félévente összehívom a választóim, hogy értékeljenek és szavazzanak a teljesítményemről. Kérjenek számon és rúgjanak ki, ha elégedetlenek a munkámmal! Amennyiben eggyel többen lesznek, akik azt szeretnék, hogy távozzak, akkor azonnal lemondok a mandátumomról. Akiknek viszont tetszik, amit csinálok, elvárom, hogy kiálljanak mellettem! Jöjjenek el, éljenek aktív közéleti tevékenységet!

A versenytársaknak pedig üzenem, hogy tessék fogást keresni rajtam! Ha bármit találnak, nincs helyem az ország házában.

A célom: példát mutatni. Remélem másokat is megfertőzök és sikerül végre megszüntetni a közönyösséget. De még ha nincs is ambíciód képviselővé lenni, kérlek, hogy mondd el, hogy szerinted mit kell tennie egy képviselőnek azért, hogy rá add a szavazatod?!

 

Tisztesség, mindég, minden körülményben!

 

Te is teszel érte?

bng 6 hozzászólás

EP választások: Na most akkor mi van?

Megvannak az eredmények, lehet okosnak lenni! Nyilván mindenki a saját szája íze szerint értelmezi a történteket. Hogy miért kapott 56 %-ot a FIDESZ és miért csak 17-et az MSZP, nagyon nem mennék bele, sokan, sokszor megírták. Mindenki nézze meg azon a TV-n, ahol neki tetszően értelmezik az eredményeket, legalább ott tényleg bizonyosságot nyerhet, hogy nem tévedett...

Sokkal fontosabb, hogy a Jobbik rendesen beleköpött a levesbe! A politikai elit töketlenkedése odavezetett, hogy a kiábrándultak hangot adtak végre a változás iránti igényüknek. Vonáék voltak a lakmuszpapír, rajtuk keresztül jelezték a választók, hogy egy jelentős részüknek a teljes választékból elege van. Miért értek el váratlanul magas támogatottságot? Mert világosan kimondtak olyan dolgokat, amiket eddig senki. És ne csak a cigánykérdésre tessék gondolni! A jelenlegi elitnek nincs válasza a korrupcióra, a mutyizás intézményesült, sőt láthatóan nem is érdekük ezen változtatni. Meddig lehet büntetlenül belehazudni az arcunkba? Ez a helyzet a hatalmon lévők felelőssége, a Jobbik az ő politikájuk terméke. A fájóan programtalan, baloldali populista retorikával operáló narancspárt csak addig örülhet a magas támogatottságnak, amíg kormányra nem kerül. Ha nem adja meg az istenadta népnek amit ígért, úgy mennek ki mögüle mint a szél. Mert konzervatív ember a FIDESZ-re nem szavaz! A vörösök a kormányzati alkalmatlanságukkal levették a saját vállukról az esélyesség terhét, jó ideig nem kellene őket a közelébe engedni.

De akkor mi iránt van igény? Mint arról már korábban írtam, tisztán egy adott ideológiát követő ember nem nagyon van. Nálunk viszont a demokráciákban szokásosan egymással rivalizáló értékrendeknek nincs támogatottsága. Valódi konzervatív programmal, a hagyományok, intézmények tiszteletével, a teljesítményen alapuló elismeréssel Magyarországon nem lehet a Parlamentbe jutni. A liberalizmusról nem is szólva. Tessék csak néhány posztot elolvasni a témában! Rengetegen vannak, akik szerint a libsik minden bajok okozói. A szociáldemokráciával kapcsolatban pedig annak is örülnék, ha legalább nyomokban néhányan tudnának róla, hogy az mit is jelent. Mert kis hazánkban a kommunizmusnak egy sajátos változata a népszerű, aminek a lényege: mindenkinek, minden jár! Na ezzel lehet választásokat nyerni! Most először fordult elő, hogy komoly eredményt ért el egy csoportosulás, aki más taktikához folyamodott: az uralkodó politikai kultúra tagadásához.

Nahát akkor kedves honfitársaim, tényleg a Jobbikot akarjuk?! Ők hozzák a gyógyírt a problémáinkra? Világgá kürtölni a fájdalmunkat, felkavarni az állóvizet jó volt, de elégséges-e tagadni mindent. Ha nem tetszik is, ez nagyon kevés. És ebben felelősségünk van. Ha csak hőbörögni tudsz, így is marad. Emeld fel a hátsódat és ne hagyd békén addig azt a tisztességes embert, aki végre példát mutathatna, amíg el nem vállalja a közszereplést. Az egyetlen reményünk a civil kurázsi!

bng 2 hozzászólás

A legszebb magyar szó

Vajon melyik a legszebb magyar szó? Természetesen nálunk a favorit a tisztesség, de kíváncsiak vagyunk arra, hogy a magyar emberek melyik szavunkat tartják a szívükhöz legközelebb állónak. Előzetesen a saját ismerettségi körünkben közvélemény kutatást tartottunk és az alábbi szavak kaptak eddig szavazatot:

áldás
álom
angyal
barátság
becsület
béke
békesség
bölcsesség
bölcső
búzakalász
búzavirág
cipőfűző
csillag
csók
édesanya
élet
fény
fuvallat
fülbevaló
galagonya
gyermek
gyöngy
hajnal
harmónia
haza
holló
hoppá
igen
kacag
katicabogár
kikelet
kincs
kristály
lélek
mosoly
napsugár
őszinte
pillangó
pirkadat
pocsolya
remény
suttogó
szabadság
szerelem
szeretet
szeretlek
szív
szivárvány
testvér
tisztesség

 

Ajánld Te is a legfülbemászóbb, vagy a lelkednek legkedvesebb magyar szavunkat! Mondd el, szerinted melyik a legszebb magyar szó!

bng 3 hozzászólás

Tisztesség és tisztességtelenség

A tisztesség nem túl népszerű dolog, nem jelennek meg róla naponta történetek a bulvárlapokban. Mégis, azt gondolom, hogy még mindig vannak olyanok, akiknek igénye van rá. Nem egyszerű tisztességesnek lenni, gyakran kerülhet szembe az ember a saját rövid távú érdekeivel. Ebből adódóan, akik átlépnek rajta, előnyt szereznek azokkal szemben, akik nem tudják levetni azt, mint egy kabátot. Mert hozzájuk nőtt, a személyiségüknek része. Pedig ők azok, akik megérdemelnék a hírnevet, a percemberek helyett őket kellene példaképekként állítani a médiában. Ezzel szemben egyre inkább azt tapasztalom, hogy a tisztességet lassan már rossz tulajdonságnak, gyengeségnek, sőt talán már mulyaságnak tekintjük. Szerintem meg éppen hogy az erős jellemű emberek sajátja!

Hogyan tudnánk ezeket az embereket a világgal megismertetni? Segíts Te is, és küldd el nekünk a történeteid a tisztesség megnyilvánulásairól, írj tisztességes emberekről! Számolj be róluk, hogy mindenki tudjon róla, tanuljon belőle! Ha csak néhány példát sikerül megismertetni a közvéleménnyel már megérte.

És mit tehetünk a tisztességtelenséggel szemben? Ugyanezt! Tárjuk ország-világ elé a tisztességtelen eljárásokat, hadd kommentálják a többiek! Egyre azért vigyázz, kéretik valós történetekről írni!

 

jatek22@freemail.hu 

bng szólj hozzá

Szálka és gerenda

Ebben a választási kampánnyal terhelt időszakban, amikor a pártok üzenetei a postaládáktól a plakátokig bárhol az utunkba kerülhetnek, érdekesnek tartom az emberek reakcióit, a témában írt posztokat, és főleg azok olvasóinak a véleményét. Abszolút igazság nyilván nincs, és teljes objektivitás sem létezik, de a címben is idézett közmondás jellemzi az állapotokat: "Más szemében a szálkát is, míg a sajátunkban a gerendát sem vesszük észre!"

Úgy érzem az észérveknek nem sok szerepe van a "vitákban". Hihetelenül egyoldalú látásmód tapasztalható mind a bejegyzésekben, mind a kommentekben. A pártok kommunikációjában már megszoktuk ezt, de úgy látszik a "táborokra" is átragadt. Pedig valójában arról van szó, hogy mindenki csak azt az információt fogadja el igaznak, ami az ő alapbeállítottságának megfelel, a "szűrőn" csak az megy át, amit hallani akarunk. Aki a Népszavából és az ATV-ből tájékozódik, az most náciveszélytől tart, Orbánt patás ördögnek látja, aki majd a 2/3-os törvények megváltoztatásával megszünteti a demokráciát, jön a bosszúhadjárat, ami miatt senki sem lesz biztonságban, és így tovább. A szoci megmondók már felvették a demokrácia megmentőjének jelmezét, mivel teljesítmény nincs mögöttük, már csak ezzel próbálják kisebbíteni a várható zakó méretét. A Magyar Nemzet olvasói és a Hír TV, Echo TV nézői pedig a ballib kormányok visszaéléseiről, a nemzetárulók ténykedéséről értesülnek, melyet az igaz hazafiak hamarosan megállítanak. Nem sokáig kell már várnunk!

Hát én azt mondom: az egyik kutya, a másik eb! Ugyanolyan színvonalú hírforrások mind. Teljes egyoldalúan mutatnak be mindent, egyik sem vizsgálja a saját házatáján azt, amit a másiknak felró. Pl. a Hír TV sorban készíti a leleplező riportokat (Célpont) a szoci képviselők, polgármesterek, közéleti személyek csalásairól. Nagyon helyes, a törvénybe ütköző cselekedeteknek meg kell lennie a következményeiknek. DE! Hány olyan riport készült, amelyben jobboldali politikusok visszaéléseit leplezték le? Mikor kurkásznak a kerekasztal beszélgetésekben a Fidesz politikusainak ügyeiben? Nyilván mindannyian feddhetetlenek, csak ezért nem beszélnek erről. Én nagyon kíváncsi lennék Kaya Ibrahim, Josif Tot, az Ezüsthajó Kft, Vegyépszer stb. ügyeinek a hátterére. Megteszik helyettük a Nép-újságok, természetesen ugyan úgy: elfogultan. Nekik meg ajánlanám tényfeltáró riportok készítését balos polgármesterek ingatlan ügyeiben, vagy esetleg a kormány teljesítményének konkrét számokon alapuló elemzését.

A kommentek terén folyó anyázást pedig nagyon rosszul élem meg. Hogy erre kinek, miért van szüksége, abba nem akarok belemenni, de ez biztosan nem az értékrendjükben szilárd emberek sajátsága! Egyik fórumon megkaptam, hogy azért van az igazság a jobb oldalon, mert az "minőségi vélemény". (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a balosok most feltűnően hallgatnak, a másik oldalnak meg óriási lett a mellénye.) Egy vélemény pedig attól minőségi, hogy ki az, aki mondja. Alapvetően igaz, de akkor kérem megnevezni azokat a mértékadó véleményformálókat, akiknek a szavára adhatunk, akikben bízhatunk. Minőségi vélemény? Hol férek hozzá? Nem kérek többet, csak egyet említeni! Isten bizony annak útmutatása alapján fogok szavazni. Mert most nagyon úgy néz ki, hogy - életemben első alkalommal - otthon maradok, ezzel kifejezve, hogy azt szeretném, ha jelenlegi nagytudású elit kollektíven szedné a sátorfáját. A tisztesség egyiknek sem erőssége! Az a fájdalmas, hogy nincs minőségi vélemény...

A Fidesz megalázó fölénnyel fogja nyerni a következő választásokat. Meg is érdemli az MSZP, mert ilyen borzalmas kormányzásnak csak ez lehet a következménye. De azért ne felejtsük el, a győzelem nem a Fidesz teljesítmények szól, hanem csak és kizárólag a másik oldal ámokfutásának. A szavazatok jó része protest szavazat, azt fejezi ki: Gyurcsány takarodj! Ezek viszont ugyanilyen gyorsan el is tűnhetnek, ha az új kormány nem azt teszi, amit ezek a szavazók akarnak. Már pedig, ha felelős kormányzás a szándékuk, nem tehetik azt. Segítsetek! Hol olvashatom el a Fidesz kormányzati programját? Mit akarnak? Mert hogy mit nem, azt tudjuk. De addig, mondjátok már meg, mire is fogunk szavazni? Ha valakinek nincs határozott programja, akkor miért akarja az országot vezetni? Én is örülnék, ha a régi, párttitkárszerű szoci káderek eltűnnének végre, de ezen az alapon másra is szavazhatnánk. (Igaz, nincs olyan aki megérdemelné.)

Az egésszel csak egyet szerettem volna kifejezni: Legyünk már következetesek észnél! Ki a francnak jó az, ami mára kialakult? Ha valaki nyer döngölje a földbe a másikat, az majd néhány év múlva revánsot vesz. (Az más kérdés, hogy a törvénynek mindig érvényt kell szerezni!) Utáljuk egymást, így másnak ezzel már nem kell vesződnie. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a normális embereknek, legyen bármilyen beállítottságuk is, ez lenne a célja! Miért nem tudunk mi azért, hogy végre jól működjön az országunk ÖSSZEFOGNI?

Olyan nehéz ez?

bng 1 hozzászólás

Tudja-e valaki, hogy mennyi a nemzeti vagyon?

A Kossuth Rádió mai híradása alapján, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt. (MNV) ellenőrző bizottságának beszámolójából kiderül, hogy a szervezet megalakulásakor a jogelőd szervezetek (ÁPV ZRt., Kincstári Vagyonigazgatóság, Nemzeti Földalap) vagyonáról leltár nem készült, sőt tulajdonképpen azóta sincs. Ezt alátámasztja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése is.

Ajánlom átolvasásra a teljes jelentést, mert nagyon tanulságos, de álljon itt egy rövid részlet a fentiek alátámasztására:

„Az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága nem javult, egyelőre nem ismert teljes körűen az a vagyontömeg, amellyel gazdálkodni kellene. A megszűnt szervezetek vagyonának az elszámolása nem zártkörű, nem biztosított a vagyonelemek nyilvántartásának a folyamatossága. Az MNV Zrt. saját és rábízott vagyona 2008. január 1-jei főkönyvi nyitása – a Társaság tájékoztatása szerint – várhatóan 2008. III. negyedév végére készül el. Az új vagyonkezelő a rábízott vagyont sem 2007. december 31-ével, sem 2008. január 1-jével nem vette nyilvántartásba. Ezért pontos vagyonleltár és beértékelt 2007. december 31-ei vagyonmérleg hiányában az állam rábízott vagyona értékének hitelessége aggályos.”

Az ÁSZ ajánlásokat fogalmazott meg a pénzügyminiszter, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke, és az MNV Zrt. vezérigazgatója felé. Az ezzel kapcsolatos kérdéseim a következők:

Milyen intézkedések történtek az ÁSZ jelentés elkészülte óta?

Megtörtént-e a felelősök meghatározása és ehhez milyen szankciók kapcsolódnak?

Tudja-e valaki egyáltalán, hogy mekkora is jelenleg a nemzeti vagyon?

 

Tisztelt pénzügyminiszter úr, ezekre a kérdésekre várom a választ, mint a Magyar Köztársaság állampolgára, a nemzeti vagyon résztulajdonosa! Ami történt az hihetetlen mértékben felháborító. A tisztességes működésnek még a látszatára sem ügyelnek, az egészből az látszik, hogy alkalmatlan emberek, következmények nélkül, tehetnek ami akarnak. Követelem az elszámolás mielőbbi nyilvánosságra hozatalát, melynek hiányában nem marad más csak a büntetőjogi feljelentés.

bng 1 hozzászólás

A háttérsugárzás szintje

Üzemzavar történt hétfő délután Pakson az Atomerőmű négyes blokkjában. Ez már nem az első eset volt, és valószínűleg nem is az utolsó. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen alkalom után sokan kezdtek el jódtablettákat beszerezni. De honnan informálódhatunk arról, hogy a baleset során megnövekedett-e a háttérsugárzás és ha igen, akkor milyen mértékben? Kevesen tudják, hogy 1989-ben létrehozták Magyarországon az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszert (ONER), melynek keretében kiépült az Országos Sugárzásfigyelő Jelző és Ellenőrző Rendszer (OSJER). Az aláhúzással jelölt települések felsőoktatási intézményeiben találhatók azok a mérőállomások, melyek folyamatosan detektálják a háttérsugárzás szintjét.

 Visszakereshetjük konkrét időpontra, hogy éppen akkor mértek-e az állomások kiugró adatokat. Példaként itt vannak az elmúlt két hét mérési adatai. Érdekes módon Budapesten, a SOTE területén található és a Veszprémi mérőállomás is detektált kisebb kiugrást hétfőn, előbbi délelőtt 9-10 óra tájban, az utóbbi viszont koraeste. Április 30-án Kaposváron, Veszprémben és Sopronban is érzékelhető volt egy rövid ideig tartó, 20 % körüli szint növekedés.

A Közöld Alapítvány energia témájú oldalain keresztül elérhető a sugárzásmonitorozó hálózat.

bng szólj hozzá

Tettek és következmények

Egy ismerősömmel beszélgettünk hétköznapi dolgokról, amikor a fizetésekre és az abból történő megélhetésre terelődött a szó. Az ő alapkoncepciója az, hogy amíg nem kap az ember 600 ezres fizetést, addig megengedhető, hogy visszaéljen a szociális juttatásokkal, illetve hogy bármilyen formában megkárosítsa a munkáltatóját. Magyarán betyáros virtus szétlopni a céget, valamint táppénzre menni indokolatlanul. Ami legjobban dűhít, hogy ráadásul süt róla a meggyőződés, hogy aki nem így tesz, az szerencsétlen, és vessen magára, ha ennyire mulya.

A kérdésemre, hogy ő mit tesz azért, hogy az általa kívánatosnak tartott mértékű legyen a fizetése, nem igazán tudott válaszolni. A szokásos "tőlem független dolgok akadályoznak" szöveggel jött, kiegészítve azzal a meggyőződéssel, hogy neki az államtól jár a juttatás. Annyi embertől hallom ezt, pedig meg kellene érteni végre, hogy minden döntésünknek van következménye, akkor is ha nem igazán szeretjük ezt tudomásul venni. Mindenki felelős a saját életéért!

Ha valaki csak melegedni jár az iskolába és nem szerez használható tudást, persze hogy nem kap jólfizető munkát. Ha céltalanul egyik napról a másikra él, persze hogy soha semmit nem fog elérni. Ha a saját életéért sem vállal felelősséget, nem hogy mások irányításáért, akkor miért gondolja, hogy ő megérdemelné a 600 ezres jövedelmet?! Azt fogja kapni, amennyit a teljesítménye ér! Feltette-e magának valaha is azt a kérdést, hogy: tudok én olyan értékeket felmutatni, amiért megadják ezt a fizetést? Ugyan így, ha valaki egész életében feketén dolgozik, miért csodálkozik, ha nem lesz nyugdíja és nem kap egészségügyi ellátást? A korábbi döntéseinknek következménye a jelenlegi életünk.

Kifogásokat keresni és másokat okolni nagyon könnyű, de mit teszünk azért, hogy jól keressünk. A nagy többség gyakorlatilag semmit, pontosabban csak panaszkodik. A valóban hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok akiket kötelességünk segíteni, erre van a szociális háló. De amikor az eltartottak többen lesznek, mint a keresők, akkor a rendszer torz. Ha tetszik, ha nem, ki kell szórni a potyautasokat.

Ha nincs magas jövedelmünk, milyen oka lehet, ami nem tőlünk függ?

 

bng 4 hozzászólás

Kenyér és cirkusz

A Római Birodalom máig erősen érződő hatást gyakorolt a nyugati civilizációra, a kultúrára, a politikára, és a jogrendre. Egy kis királyságból vált történelmet formáló világbirodalommá. A hódító Róma bizonyos mértékig nem leigázott különféle városokat, népeket és kultúrákat, hanem mintegy asszimilálta, magába olvasztotta őket. Nem saját műveltségét kényszerítette rá egyértelműen másokra, hanem épp ellenkezőleg, az idegen civilizációk értékeit is a sajátjává, a kialakuló világhatalom alkotóelemeivé tette.
Több százezer római polgár élt Rómában, élvezvén a birodalom fővárosának minden örömét, zsörtölődve az apróbb-nagyobb kényelmetlenségek miatt, de büszkén és rátartian ősi jogaikra, amelyet talán nem is valamelyik elődjük harcolt ki a nép számára, mivel nagyatyjuk bölcsője még a birodalom valamely távoli zugában ringott. De a Rómában lakó leszármazott, a Város polgára fennen hangoztatta, követelte ama jogát, hogy őt eltartsák és szórakoztassák.
Iuvenalis fogalmazta meg a rómaiak követelését e szállóigévé vált szavakkal: „Panem et circenses!" (Kenyeret és cirkuszt!)

Hatalmas bürokrácia alakult ki, és óriási mértékben terjedt a pereskedés. Mindenki mást hibáztatott a saját bajaiért. A hódításhoz megvolt a technikájuk, az egyre növekvő hivatali rendszer, és egyre drágább állam fenntartására azonban már nem annyira. Megnövelték a dolgozókra kivetett adókat, melyek olyan magasak lettek, hogy a dolgozók elkezdtek elvándorolni a nagyobb városokba, mivel a vidéki élet tarthatatlanná vált. Miért ne tették volna, hiszen a városban olcsó volt az élelem és megkapták a szórakozást is, akár ingyen, teljesítmény nélkül. A császárok egyre újabb és újabb adományokat vezettek be a nép megnyerésére, rendszeressé váltak a pénzosztások. Ezen túlmenően a cliensi rendszerben a polgárok reggelente megjelentek patrónusuk üdvözlésére, akitől ajándékot kaptak. Az ajándékozás, és a gondoskodás e rendszere alkalmas volt arra, hogy a római jogú városi lakosságot, elsősorban a proletariátust a munka megvetésére, munkakerülésre csábítsa. Mivel egyre kevesebben dolgoztak, egyre kevesebb adót lehetett beszedni... A végén törvényt hoztak, aminek az értelmében nem lehetett elhagyni a földeket, ha mégis: megbüntették az illető rokonait! Végül hova vezetett ez az abszurditás, mindannyian ismerjük!

Pannónia provincia továbbra is ápolja a hagyományokat. A közéletben nincsenek újdonságok, a politika mindig ugyanazokkal az eszközökkel él. A hatalom megszerzéséért és megtartásáért kenyeret és cirkuszt ígér a népnek. Az "istenadta" pedig a kényelemért és hogy ne kelljen felelősséget vállalni a saját életéért: megalázkodik. Ebben a lealacsonyított helyzetében rosszul érzi magát, ezért folyton áskálódik, elégedetlenkedik, de semmit nem tesz azért, hogy ez az állapot megváltozzon. Sőt, cinikusan összekacsint a hatalmat birtoklókkal, így utóbbiak nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy a nép akaratából cselekszenek. A közterhet nem viselők minden olyan intézkedést lelkesen támogatnak, amely lehúzza az utolsó bőrt is a munkát végzőkről.

Kedves Honfitársaim, a realitás az, hogy a jelenlegi berendezkedésünknek meg vannak számlálva a napjai! Pártállástól és ideológiától függetlenül a politikai szervezetek mind kenyeret és cirkuszt fognak ígérni, mert erre van szükség ahhoz, hogy hatalomra jussanak. Mivel egyik oldalnak sincs programja arra, hogyan lehetne a gazdaságunkat rendbe tenni, teljesen mindegy kit választunk. Én majd arra fogok szavazni, aki a következő egyszerű jelszót tűzi a zászlajára:

Védd meg a kihalóban lévő adófizetőket!

Érdekes módon ezt a programot egyik párt sem vállalja! De ne legyünk igazságtalanok, a császároknak sem sikerült megoldania ezt a problémát, hát mit várunk a mai politikusoktól.

bng 3 hozzászólás

Mit hoz a Tisza?

Már megint jön valami a Tiszán. Sajnos immár sokadik alkalommal. A folyó túlélt már cián és nehézfém szennyezéseket, melyek után regenerálódott újra és újra. De meddig mehet ez még így? Nem kellene megvárnunk, hogy mikor következik be visszafordíthatatlan károsodás. A baj az, hogy ez nagyrészt nem rajtunk múlik. Amíg Romániában létezhetnek rossz műszaki állapotban lévő, felelőtlen módon működtetett vállalatok, addig bármikor megindulhat felénk újból egy-egy szennyezéshullám. A szennyezésekkel kapcsolatban indított perekben sem állunk valami fényesen. Az Aurul, majd Transgold ellen indított perben 9 év után sincs eredmény. Apró reménysugár, hogy a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság az idén januárban elmarasztalta a román államot. De könnyen lehet, hogy Magyarország soha nem kap kártérítést, mert addigra lezárul az alperes vállalat felszámolási eljárása. Ukrajna sem arról híres, hogy sokat fordítanának a vízminőségre, minden tavasszal menetrendszerűen érkezik a "szemétáradás", melynek eredményeképpen rengeteg szilárd szennyezés vonul le a folyón.

De mielőtt a szomszédokat szólnánk le, nézzük meg, mi hogyan befolyásoljuk a "legmagyarabb folyó" vizének minőségét? A környezetvédelmi hatóság (mikor hogy nevezték éppen) laboratóriumai 1968 óta végeznek rendszeresen vizsgálatokat a folyóinkon. A Közöld Alapítvány honlapján látható Magyarország 2003. évi vízminőségi térképe. Azért az szemléletesen látszik, hogy összességében a Tisza bejövő minősége rosszabb, mint a kimenő. Szeged alatt azért tapasztalható bizonyos paraméterek romlása.

Kevésbé közismert, hogy rendelkezünk szennyezésfigyelő rendszerekkel is, melyek a hazánk területére befolyó vizek minőségét ellenőrzik. Sajnos ezeknek a monitoring rendszereknek a működtetése nincs igazán rendben, a técsői állomás például évek óta nem szolgáltat adatokat.

bng szólj hozzá

Locsolóversek a válságról

A pénzcentrum.hu a gazdasági válsághoz kapcsolódóan locsolóvers versenyt hirdetett. A következő elérhetőségen tekinthetőek meg a legjobbnak talált alkotások. Személy szerint örülök, hogy sokan vannak akik még nem vesztették el a humorérzéküket. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy a hölgyek mit szól(ná)nak, ha ilyen rímekkel találkoznak Húsvétkor?! A győztes pályaművet a "van nekem egy kis locsolóm" kezdetű, gyermekkoromban számomra kedves versike ihlette:

Volt nekem egy munkahelyem,
Házam is nagy kerttel,
Elvitte a világválság,
Locsolni már nem kell.

 

bng szólj hozzá

Kapitalizmus van-e Magyarországon?

A címben feltett kérdésre túl egyszerű lenne azt válaszolni, hogy nem. Pedig szívem szerint ezt mondanám, de ez így nem teljesen igaz. Mint gazdasági rendszernek kétségkívül fennállnak a feltételei, a magántulajdon szent, a kereslet-kínálat viszonyán alapuló piacgazdaság működik. Csak a fejekben nem alakult ki az elmúlt 20 évben, a legtöbben még mindig állambácsitól várnak minden problémájukra megoldást. Többségi vélemény, hogy elsősorban az államnak kell gondoskodnia a polgárairól, és csak keveseknek jut eszébe, hogy önmaga is felelős a saját sorsáért. Így viszont éppen a lényeg vész el, miszerint a javak elosztásánál szempont a felmutatott teljesítmény. A tehetségesebb, nagyobb felelősséget vállaló, többet teljesítő embereknek nagyobb rész jár. Ezzel csak szavakban ért egyet mindenki, a gyakorlatban viszont tömegesen utasítják el ezt az elvet. Még mindig az egyenlősdi dívik!

Mert mit is jelentenek az olyan szociális rendszerek, amelyek mindenkinek adnak? Félreértés ne essék, a szolidaritás az elesettekkel kötelesség. Az igazán rászorulókkal! De aki soha nem fizetett be egy forint járulékot sem, annak jár a közösből az ellátás? Egy alapellátás rendben, de az azon felüli rész ne a hozzájárulásoktól függjön? Aki feleannyit tett be a rendszerbe, mint a másik, miért csodálkozik, ha kevesebbet vehet ki belőle?

Ma Magyarországon 250 ezer olyan nyugdíjas van, aki nem töltötte be az 55. évét. 800 ezren kapnak rokkant nyugdíjat, ez a hasonló lélekszámú országokban ilyen ellátásban részesülőknek a négyszerese. 1,5 millió munkaképes korú embert egyáltalán nem lát az APEH, ők a közterhekből nem veszik ki a részüket. Vajon amikor orvoshoz mennek, vagy nyugdíjas korúak lesznek, akkor is azt mondják, hogy mivel nem adtunk be semmit, nem is kérünk semmit?

A teljesítmény alapú jutalmazás elutasítása a munkahelyeken is nagy mértékben jelen van. Betyáros tett az államot, a munkaadót megrövidíteni, azzal a felkiáltással, hogy majd, ha 700 ezer lesz a fizetésem, nem fogok így tenni. Ezek az emberek átgondolják-e, hogy amit felmutatnak, ér-e ennyit? Vagy megfordítva a dolgot, tisztában vannak-e vele, hogy milyen teljesítmény és felelősségvállalás szükséges ehhez a jövedelem szinthez? Nem hiszem. Lehet azt várni, hogy teljesítmény nélkül is járjon a juttatás, de az nem a kapitalizmus.

A népszavazáson az "istenadta nép" tulajdonképpen erről is döntött. Ki mondta, hogy továbbra is teljesítmény nélkül járjanak az ellátások. Aki gondolkodott egy picit, az megértette ezt, de ők voltak kevesebben. Az eredményen nincs mit csodálkozni. Mivel kb. 1,5 millió ember fizeti az adókat, de rajtuk kívül további 6.5 millió szavazó polgár van, persze, hogy az utóbbiak úgy döntöttek, hogy ezután is az előbbiek állják mindenki költségeit. Erre van berendezkedve a politikai rendszerünk is, a hívószavak, a kampányok csak az inaktívaknak szólnak. Ezért tartunk ott, ahol. A következő választásokon azt kellene eldöntenünk, hogy kapitalizmust akarunk, vagy sem. Mert ha nem, az tiszta üzenet az aktívaknak, hogy itt "nincsen számukra hely".

Tehát, kell-e nekünk a kapitalizmus?

bng 4 hozzászólás

EP választások 2009: Az érvénytelen szavazatok 13 képviselői helye

Mit üzentek a választók?

MTI, 2009. június 07.

Két órával az urnák zárását követően, már biztos, hogy a FIDESZ fölényes győzelmet aratott az Európai Parlamenti (EP) választásokon, a szavazatok több mint 70 százalékának begyűjtésével. Az MSZP a voksoknak csak alig hatodát tudta megszerezni, ami vélhetően az elmúlt évek kormányzati teljesítményére adott értékelésnek tekinthető. Brüsszelbe utazhat Bokros Lajos is, aki azonban bejelentette, hogy lemond a mandátumáról. A Jobbik és az SZDSZ nem kapott elégséges támogatást ahhoz, hogy képviselőjük legyen az EP-ben.

Pusztán az érvényesen leadott szavazatok alapján, ezek a száraz tények. Azonban  a hazai választások történetében, most először mégsem a szavazataik arányával mondtak ítéletet a választópolgárok. Az igazi voksokat a lábukkal, illetve az érvénytelen szavazatokkal adták le az emberek. A felhozatalból sokan az egyik lehetőséget sem tartották arra érdemesnek, hogy miattuk elballagjanak a választó helyiségekbe, és támogatásukat adják valamelyik párt programjához. Mindössze az arra jogosultak 28 %-a vett részt a szavazáson, ami leginkább a politikai elittel szemben megfogalmazott elégedetlenségként értékelhető. Ennél is érdekesebb, hogy az eleve alacsony számú résztvevő 3/4-e érvénytelenül szavazott. Az emberek tömegesen rontották el a szavazócédulákat, egy általuk rajzolt üres kör beixelésével. Az érvénytelen szavazatok 13 képviselőt küldhetnének az Európai Parlamentbe!

Összességében a választásra jogosult polgárok 7 %-a szavazott érvényes módon. Az érdektelenségbe fulladt referendumon a választók egyértelműen megüzenték: elegünk van belőletek, menjetek Isten hírével!

Kíváncsian várjuk Orbán Viktor értékelését, aki korábban folyton azt hangoztatta, hogy csak egy erős felhatalmazással rendelkező párt lehet cselekvőképes. Vajon milyen legitimációval rendelkeznek ezek után? De szívesen meghallgatnánk a kormányfőt is kapott hatalmas pofonról, hiszen még a törzsbázisuknak számító nyugdíjasokat sem sikerült mozgósítani. A Parlament előtt "spontán" gyülekező tömeg ünneplése is elmaradt, mivel tanácstalanul állnak a kialakult helyzet előtt. Vajon mit hoz a jövő?

Talán ez kellett a valódi (rendszer)változáshoz?

bng 5 hozzászólás

A magyar Messiások

Bohócok itt a közszereplők,

S rajtunk röhögnek mások,

Mert ezerszer Messiások

A magyar Messiások.

 

Ezerszer is megbuknak,

De főnixként mindig újjáélednek,

Mondják: a közért semmit sem tehettek,

Persze, mert fontosabb, mit maguknak szereztek.

 

Miért nem veszitek már észre,

Hogy a cirkuszi előadásnak jó ideje vége,

Régóta senki sem kíváncsi rátok,

Menjetek Isten hírével magyar Messiások!

 

A megmaradt józanoknak sem a Zord Bán,

Sem Gyurcsány ámítása nem kell,

Hallottunk a próféciákból már eleget,

Jöjjenek végre, kik a Hazáért érdemben tehetnek!

 

(Ady Endre azonos című verse nyomán)

bng 1 hozzászólás

Az élet Gyurcsány után

Most minden hír Gyurcsányról szól. Megtette, amit már régen meg kellett volna tennie. De túl sokáig várt. Nincs időnk a további tökölésre! Kíváncsian várom, hogy mi történik hétfőtől. A témába vágó bejegyzések kommentjeiben mindenesetre eléggé elszabadultak az indulatok. Még mindig ott tartunk, hogy személyeskedő pocskondiázásban merül ki a kapcsolat a két oldal hívei között. Ha egyszer érvekkel alátámasztott vitákat olvashatnék...

Pedig hát ugyanabban az országban élünk mindannyian, ha tönkre megy politikai beállítottságtól függetlenül mindenkinek szar rossz lesz. Az hogy ide jutottunk a politikai elitünk közös attrakciója, bármennyire is a másikat okolja mindenki. Tény, hogy a nagyobb felelőssége a 7 éve kormányzó szociknak van, a jelenlegi helyzet a rossz kormányzásuk eredménye. De nem játszathatják a kivűlálló szerepét azok sem, akiket ez a szocialista párt kétszer is le tudott győzni? Biztosan azért sikerült, mert olyan nagyon jól csináltak mindent, mert annyira meggyőző eredményeik és programjuk volt. Ez utóbbi, tulajdonképpen máig nincs nekik. Tudom, erre jönnek a narancsos ködben elhomályosult látású hívek: de hát programot a kormánynak kell felmutatnia. Igen! És annak is, aki kormányozni akar! Hiszen mire is fogunk ennek híján szavazni? Így csak valami ellen fog irányulni az a szavazat, és nem valamiért. Azzal pedig ott vagyunk, mint eddig.

Magam részéről örülök, hogy végre távozik a miniszterelnök, ennyivel is közelebb az alagút vége. A továbbiak attól függenek, hogy kit jelölnek a posztra a szocialisták. Remélem belátják, hogy nincs közöttük olyan, aki át tudná venni ezt a feladatot, ezért a legjobb az lenne, ha kivülről választanának. Olyan embert, aki meg meri tenni azokat a súlyos intézkedéseket, amelyekre szükség van. Melyik magyarnak van hitele és tud is válságot kezelni? Vegye át haladéktalanul az irányítást, mindenki álljon be mögé és gyerünk. Félek attól, hogy a szegfűsök nem fogják megérteni, hogy nem a saját kádereikben kell gondolkodni. Ez közülük nagyon sokak számára lenne elfogadhatatlan, hiszen Magyarországon a miniszterelnöknek van kormánya. Így egy új miniszterelnök esetén a pozíciókat is újraosztják, ezzel sokan kerülnének távol a húsos fazéktól.

Ha a szocik egy Szekeres, vagy Kiss Péter féle káderrel jönnek elő, akkor jobb, ha előrehozott választásokat tartunk, mert így garantált a további pöcsölés. Jöjjön Viktor és lássuk, hogyan oldja meg a feladatot. Nem lesz könnyű dolga. Ha ő is megpróbál ellavírozni úgy mint Gyurcsány az utóbbi években, és alapjaiban nem alakítja át az állami ellátó rendszereket, akkor elkerülhetetlen az államcsőd. A másik eset, hogy megteszi, amiről pontosan tudja ő is, hogy meg kell tennie, és akkor lesz sírás, rívás, fogcsikorgatás. Gyorsan el fogja veszíteni azoknak a támogatását, akik a szocikból ábrándultak ki, és nem ideológiai alapon szavaztak rá, hanem mert utálják Gyurcsányt. Nagy kérdés, hogy lesz-e ehhez bátorsága! Véleményem szerint nem, de bárcsak tévednék. Újabb nagy esély áll előtte, hogy államférfi legyen, az előző 2006. őszén volt, ha akkor odamegy és hazaküldi a tüntetőket, már régen ő lenne a miniszterelnök.

Az ország számára az lenne a jó, ha minél előbb bekövetkeznének a fentiek, annál hamarabb indulhatunk el új alapokról. Akkor végre meg fogja érteni mindenki, hogy nem egymással kell hadakoznunk. Most mérhetetlenül meg vagyunk osztva, amit mesterségesen értek el az elmúlt 20 évben. Értsük már meg: elsősorban magyarok vagyunk, csak azután konzervatívok, szocialisták, vagy liberálisok. Egyébként akinek nyitva a szeme, az látja, hogy nem is ezen ideológiák ütközéséről van szó. A FIDESZ már régen baloldali jelszavakkal operál, a szocik között pedig jócskán vannak nagykapitalisták. A nagy kijózanodást követően pedig:

Még jőni kell, még jőni fog...

Ezután már a józan, tisztességes emberek felelőssége és egyben kötelessége vállalni a közéleti szerepet. Már nagyon régen itt az ideje a kijózanodásnak!

bng szólj hozzá

bng-t miniszterelnöknek!

Talán a tavaszi forradalmi hangulat teszi, de egyre több poszton akarják a hozzászólók elkeseredetten, vagy agresszívan (kinek milyen a vérmérséklete) szétzavarni a parlamentet, kormányt, ellenzéket egyaránt. Sajnos abban teljesen igazuk van, hogy a jelenlegi politikai elit maradása minden perccel tovább rontja az esélyeinket. Meg kell mondjam, nem vagyok híve az erőszakos megoldásoknak, már csak azért sem, mert úgy vélem a forrófejűek nem gondoltak bele, hogy mi lenne utána. Tegyük fel, hogy megbukik a mostani hatalom, mégis ki állna a helyükre? Hol van ma Magyarországon olyan csoport, akiknek hihetünk, akik államférfiakként (elnézést a hölgyektől, de nem tudom, hogy ennek a kifejezésnek mi a nőnemű megfelelője) tudnak viselkedni? Sehol, ezért tartunk itt! Valamit viszont tényleg tenni kell, ha nem akarunk Európa szégyenévé lenni! Mindannyian tartozunk a gyermekeinknek azzal, hogy nem hagyjuk tönkre menni az országunkat. A demokratikus választás jogával legközelebb jövő tavasszal élhetünk, de igazából akkor sem lesz választék, egy rossz és egy még rosszabb között dönthetünk. És közben egyre csak telik az idő...

Mivel nem tudom tovább nézni, ahogy napról napra romlik a helyzet, nem maradt más, mint hogy magam vállalom az ország vezetését!

Igazából úgy hiányzik ez nekem, mint üveges tótnak a hanyattesés. Szívesebben tölteném az időmet a családommal, de ha nincs más, akkor valakinek gatyába kell rázni ezt az országot. Egy kormányfő legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy FELELŐS miniszterelnök. Minden szavával, tettével példát mutat a népnek, és alázatot mutat a köz érdeke iránt. Nem véletlenül jelenti a miniszter szó azt, hogy szolga.

A márciusi ifjak után az alábbi Kormányprogramhoz keresek támogatókat:

Felelős Kormány Buda-Pesten. Kizárólag rátermettség alapján kinevezett miniszterekkel. A legjobb szakembereket a Kormányba!

- Közös teherviselés. Azonnal meg kell lépni azokat a népszerűtlen intézkedéseket, melyek a gazdaság összedőlésének a megakadályozásához szükségesek. Nagy mértékű kiadás csökkentés (szociális támogatások, nyugdíjrendszer, egészségügy, az állam működése). Az állami újraelosztást 40 % alá vinni, a munka becsületét visszaállítani. Nem lesz fáklyásmenet, sokan lesznek ellene, de nincs más választás. Aki ezt nem érti, annak súlyos bajok vannak a realitásérzékével, magyarán egyszerűen hülye! Választásunk csak annyi van, hogy teszünk legalább valamit az összeomlás ellen, vagy csak szerencsétlenkedünk, amíg teljesen tönkre nem megyünk. A 1.5 millió adózón kívül mindenki másnak is hozzá kell tennie a közöshöz, az ingyen ebéd elfogyott. Baromira fog fájni, de ez a Kormány nem népszerű akar lenni, hanem felelős!

- Az elburjánzott hivatali korrupció felszámolása. A pártkatonákat kipakolni az állami cégek igazgatóságaiból. Az EU-s pályázati pénzek környékéről elzavarni a haverokat. Minisztériumi tanácsadóknak megköszönni a tevékenységüket. Állami megrendelések, szerződések felülviszgálata. A közpénzeket fordítsuk arra, amire valók!

- Törvény előtti egyenlőséget. A rendőrség, ügyészség, bíróság függetlenségének helyreállítása.

- Urbéri viszonyok megszüntetése. A rendszerváltás után áttekinthetetlenül privatizált vagyonok felülvizsgálata. A cél nem boszorkányüldözés, hanem a törvénytelenségek felszámolása. Az APEH tegye a dolgát, vesse vagyonosodási vizsgálat alá a felső tízezret. Példamutatásért kezdje a Kormány tagjaival!

- Unio. A lehető leghamarabb bevezetni az eurót. Integrálódni az EU gazdaságába, intézmény rendszereibe. Teljes értékűen, nem Európa beteg embereként.

- A tisztesség normaként történő elterjesztése. Ez a Kormány a működésével is példát szándékozik mutatni ebben a tekintetben. A hatalom számára nem cél, csak eszköz arra, hogy a fentiekben vázolt programot elindítsa. Vállalja a felelősséget és a konfliktusokat, de mivel a demokrácia iránt elkötelezett, nem kívánja megtartani a hatalmat. Csak a választásokig vállalja a feladatot, és a nép által felhatalmazást nyert párt részére rögtön át is adja. Így is lehet!

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Na, kedves honfitársaim, ha azt akarjátok, hogy a Kormány végre tegye a dolgát, akkor szavazzatok a programra. Ha elég sokan mondják azt, hogy így legyen, akkor ez megkerülhetetlenné válik. Lássuk, mennyien akarják, hogy a tavaszi szél meghozza végre a változást!

bng 9 hozzászólás

176 igaz ember

Ez a bejegyzés azoknak szól, akik 2010-es a választásokon a jelenlegi felhozatalból senkire sem tudják tiszta szívükből adni a voksukat. Azoknak, akiknek igénye van arra, hogy a választott képviselőjük egy tisztességes ember legyen. Aki lehet konzervatív, vagy liberális beállítottságú, vagy akár szociálisan érzékeny, a hangsúly nem ezen van, fontosabb, hogy végre becsületes, egyenes emberekre szavazhassunk. Olyanokra, akiket nem maga a hatalom érdekel, hanem az, hogy általa tehetnek valamit a közösségért. Már hallom is a kétkedőket, hogy ez utópia. Lehet, de ha nem próbáljuk meg, akkor biztosan az is marad. Ha nem teszünk semmit, akkor a nagy pártok vezetői döntik el, hogy kikből lehetnek képviselők, szavazni csak majd az általuk kiválasztottakra lehet. Tisztelt honfitársaim, ezt akarjátok? Mert ha mégsem, akkor tessék megmozdulni, és tenni azért, hogy a tisztesség az ország házában képviseletet kapjon!

Hogyan lehet elérni, hogy tisztességes emberek jussanak be a parlamentbe? A megoldás matematikailag meglehetősen egyszerű: találni kell 176 igaz embert! Ennyi egyéni választókörzet van Magyarországon. Ha mindegyikben sikerül találni egy jelöltet, akkor nagyon könnyen bekövetkezhet, hogy együttesen elérik az 5 %-os küszöböt. Végezzünk el egy gondolat kísérletet: A választásokon 4 millióan mennek el szavazni, ebben az esetben választókörzetenként átlagosan 1.136 szavazatot kell szerezni az 5 % eléréséhez. Hiszem, hogy minden körzetben lesz ennyi ember, akik azt mondják, hogy adnak egy esélyt egy tisztességes jelöltnek. Ha pedig ez sikerül, az mindjárt azt jelenti, hogy tízegynéhány képviselője lesz az emberi értékeknek. Valódi kontrollja lehetnek a parlamenti pártoknak, megmutathatják, hogyan is kellene végezni ezt a munkát.

De mitől is higgyük el valakinek, hogy ő tisztességes és képviselőként is a választókörzete érdekeiért fog küzdeni? Hiszen bárki állíthatja, hogy ő aztán tényleg ilyen. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, hogy nem önjelölteket fogadunk el, hanem ráveszünk köztiszteletben álló embereket arra, hogy vállalják a megmérettetést, mert ez a köz érdeke. Mindenütt vannak olyan példamutató emberek, akiket a közösség elfogad, akiknek a véleményére adnak, akiknek mindenki elhiszi, amit mondanak. Hiszem, hogy van az országban 176 igaz ember!

Ezért most arra kérlek benneteket, hogy írjatok olyan férfiakról és nőkről, akikről úgy gondoljátok, hogy a közösségüket becsülettel képviselhetnék. Találjuk meg mind a 176 körzetben a legtiszteletreméltóbb jelöltet! Mutassátok be az általatok ismert egyenes embereket, hagy ismerje meg őket a világ. Ez a blog kifejezetten azért jött létre, hogy népszerűsítse a tisztességet és teret adjon azoknak, akik ezt a magukénak érzik.  Hát tessék! De nem elég bemutatni a példákat, a következő lépés, hogy rávegyük őket arra, hogy vállalják a feladatot. Meg kell értetni velük, hogy a köz érdekében, meg kell tenniük az értékekért történő kiállást.

Ezeknek az embereknek nem az lenne a dolga, hogy az országot kormányozzák, még csak nem is kell megnyerniük a választásokat. Az ő feladatuk a példamutatás. Csak feddhetetlen emberek kérhetik számon a szabályok betartását. Ők hitelesen mutathatnak rá a hatalmon lévők visszaéléseire, és a nyilvánosság erejével kényszeríthetik ki a normák betartását. Meggyőződésem, hogy már csak ennek a megvalósulása óriási haladás lenne.

Itt egy elképzelés, kritizáljátok, mondjatok jobbat, csak azt ne tegyük, hogy továbbra is várjuk a sültgalambot!

bng 2 hozzászólás

50 hertz áramerősség

A Kossuth Rádióban ma dél körül a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója volt a vendég. A fiatal, ambíciózus vezető éppen a tudását akarta megcsillogtatni, amikor a riporter áramerősség mértékére vonatkozó kérdésére így válaszolt: Azt pontosan tudom, hogy 50 hertz a hálózatban mindenhol... Fizika, általános iskola. Ettől ő még lehet jó menedzser, de nem lenne baj, ha az általa irányított cég szakmai ismereteit legalább alapszinten elsajátítaná.

Az a tapasztalatom, hogy a műszaki műveltség, a logikus gondolkodás egyre jobban leértékelődik. Ezt sugallják a televíziós vetélkedők is, elég ha megnézzük, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a játékosoknak. A tudomány egy címszó, amiben benne van minden, a kémiától a matematikáig, a földrajztól a biológiáig. A művészeti területeket pedig szétbontják, külön kategória a film, az irodalom, a képzőművészet, a zene, és így tovább. Így aztán jó ha a kérdéseknek 10 %-a tartozik a reál tudományok körébe. Jól van ez így? Ha valaki nem ismeri a kubizmus szintetikus periódusának jellemzőit az műveletlen, de ha a logaritmusról azt hiszi, hogy az egy zenei alapfogalom, akkor az rendben van? Az általános műveltségbe pedig ezeknek is bele kellene tartoznia!

Ez mutatkozik meg a hitelfelvételeknél is. Múltkor a Provident kommunikációs vezetője teljes hittel és átéléssel nyilatkozta, hogy a 400 %-os THM nem is igaz, mert a felvett 30.000 Ft-ra nem a többszörösét, hanem csak 45.000 ft-ot kell visszafizetni. Igaz, azt 5 hét alatt. Ha ennyire hülye, ne vállaljon ebben a szakmában feladatot! Nagyon nem mindegy, hogy egy év alatt, vagy néhány héten belül kell törlesztenem a tartozásom. Éppen azért találták ki a THM-t, hogy összehasonlíthatóak legyenek a hitelek. Az más kérdés, hogy a pénzintézetek mindent megtesznek azért, hogy egyes költségtételeiket ne kelljen a mutatóban megadni. De ha ettől a kirívó példától eltekintük is, hányan vannak akik pontosan értik, hogy mit írnak alá amikor hitelt vesznek fel a lakásukra? Hányan vannak azzal tisztában, hogy mit vállalnak? Mi lesz ha változik a kamat, vagy az árfolyam? Pedig ha matematikából átmentek az érettségin nem okozhatna gondot!

Tavaly ősszel felmérték a természettudományos és műszaki szakokra felvett elsős egyetemisták fizika tudását, és 2/3 részük az elégséges szintet sem ütötte meg. Pedig ezek a gyerekek már középiskolában ebbe az irányba orientálódtak, ők jártak fizika  és matematika fakultációra. Milyen lehet a többi? Csodálkozunk azon, hogy a diákjaink egyre hátrébb csúsznak a rangsorban a szövegértés terén?

Miért jó az, ha nem tanítjuk meg gondolkodni a fiatalokat?

bng 5 hozzászólás

A tisztesség súlya

Az ember már csak olyan, hogy bizonyos helyzetekben hajlamos a dolgok egyszerűbb végét megfogni. Amikor anyagi előnyökért szemet hunyunk a szabályok felett, teljesítmény helyett kerülő utakat keresünk, akkor éppen a rövidtávú és kézzelfogható előnyökért adjuk fel a bizonytalan jövőbelieket. Az alapvető emberi értékeknek egyre kevésbé van becsülete, sőt jószerével már "baleknak" számítanak akik magukénak vallják őket.

A tisztesség nehéz, felelősséggel jár, és bátorság szükségeltetik hozzá. 

Úgy bizony, hazudni nagyon könnyű, igazat mondani viszont már nem ilyen egyszerű. Csak a szentek nem követnek el hibákat, de azért nem mindegy, hogy mi a mérce. Létezik még egyáltalán valamiféle viszonyítási alap? Ki tudja megmondani, hogy mi számít tisztességesnek és mi az, ami nem? Egy közösség nem létezhet anélkül, hogy valamilyen kollektíven elfogadott értékrendhez ne tartanák magukat a tagjai. Legyenek ezek a szabályok írottak, vagy csak a hagyomány útján terjedő normák, a közösséget rombolja, aki átlép rajtuk. Naponta tapasztalhatjuk, hogy szokássá vált a normákat a saját szájunk íze szerint értelmezni. Nagyon elnézőek vagyunk magunkkal szemben, bezzeg mások szemében rögtön észrevesszük azt a bizonyos szálkát. Valahol ez természetes emberi tulajdonság, de arra azért ügyeljünk, hogy másoktól is csak azt várhatjuk el, amit mi magunk is betartunk. Csak annak van joga a szabályokat számon kérni, aki azokat be is tartja. Na itt van a probléma! Rengeteg a vizet prédikáló, de borissza ember. Ki az, akinek ma Magyarországon joga van bármit is számon kérni másokon?

Egyre gyakrabban borzolják a kedélyeket olyan esetek, amikor az elemi normákat sem tartják be, sokasodnak az értékeinket alapjaiban megrengető történetek. Ilyenkor aztán nagy viták alakulnak ki a különböző fórumokon, hogy kivel, mit kellene csinálni. Valahogy keveseknek jut az eszébe megkérdezni, hogy ki, mennyiben felelős a kialakult helyzetért. Egyre többen nőnek fel olyan környezetben, ahol a tisztesség meg sem jelenik, mint követendő példa. Hogyan várjuk el akkor, hogy betartsák az általuk nem is igazán ismert normákat?

A tisztességeseknek van egy óriási felelőssége: a példamutatás. Elég baj az, hogy hagytuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok! Sajnos már nem elég magunknak tisztességesnek lenni, igyekezni kell másokat is rászorítani. A hogyanját még meg kell találni. Ha van ötleted, akkor mondd!

"Vétkesek közt cinkos, aki néma..." (Babits)

bng szólj hozzá

A meztelen királyi TV új ruhája

A Szabadság téri székház eladása igazi példa az értékek elherdálására: az ÁPV az általa 6 milliárdért megvásárolt székházat 4.5 milliárdért adta tovább egy kanadai hátterű Kft-nek, amelytől az MTV az új székháza elkészültéig visszabérli az épületet. Az éves bérlet nagyjából 2 milliárd, így a vevő alig több, mint 2 év alatt már a pénzénél van. Az adófizetők rögtön az elején buktak 1.5 milliárdot, az MTV pedig az ingatlan eladásából származó pénzt az új székházba költözésig el is költi a bérleti díjra. Így kell felélni egy értékes ingatlant!

De az új ruha sem a királyi TV sajátja, havi 1 millió euróért bérli a Wallis (újabban Wing) ZRt. érdekeltségébe tartozó Milleniumi Média Kft-től. Ez azt jelenti, hogy 18 éven keresztül - euró árfolyamtól függően - 3-3.5 milliárdba lesz az éves bérlet. Ezután döntheti el a köztévé, hogy megveszi, vagy továbbra is bérli az épületet. Addigra viszont úgy 60 milliárdot ráköltünk. A Wallis 7.4 milliárdért szerezte meg az MM Kft. 100 %-os üzletrészét. A komplexum kialakítását a szakértők 10-15 milliárdra becsülik. Tehát a kezdeti középértéken számolt 20 milliárdos beruházás 6 év alatt térül meg. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen kedvező mutatókkal rendelkező befektetést egy "jó gazda" miért enged át másnak? Na vajon miért?

Kíváncsi lennék, hogy ha az innen származó pénz összefogná az új tulajdonosát, úgy mint a bank automatából kilopott, akkor kik lennének tintásak? Tippek?

bng szólj hozzá
Címkék: mtv székház

Ki fizeti a révészt? - avagy meddig szolidaritás a támogatási rendszer

A támogatási rendszer eredeti célja a szolidaritás vállalása a közösségen belül. Az egyéni érdekek elfogadott korlátozása, a közérdeknek történő alárendelése, és ennek érdekében kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás létrehozása. Azonban mostanra Magyarországon a rendszer jelentősen eltorzult, egy nagyon szűk réteg számára egyre növekvő kötelezettséggé, míg a többség számára a teljesítmény nélküli sült galamb várás jogává változott.

A szolidaritás vállalása a valóban rászorulókkal elemi kötelesség, amit aligha vitat bárki is, de itt már régen nem erről van szó. A hatalmon lévők mindig a támogatottak körének bővítésével akarják a szavazói bázisukat kiszélesíteni. Ennek eredményeként jutottunk oda, hogy mára mindent nagyjából 1,5 millió ember fizet. Ne gondolja senki, hogy ezek az emberek a gazdagok, akiknek kötelessége támogatni a szegényebbeket. Ez nagy tévedés! Valójában ebbe a csoportba a bérből és fizetésből élők tartoznak, azok akiknek látszik a jövedelme, akik adóznak és akik után befizetik a járulékokat, így tőlük lehet elvenni. Ők a középréteg, amelyik folyamatosan zsugorodik. Miért is csodálkozunk ezen? Hiszen a támogatási rendszer azt üzeni, hogy nem érdemes dolgozni, mert annál többet vesznek el. Ha a munkáért kapott összeget segélyből is meg lehet kapni, akkor ki lesz olyan hülye, hogy dolgozzon?

És a dolgok egyre rosszabb irányba mennek, nézzünk erre néhány konkrét példát. A klasszikus több a segély, mint a munkabér esetet nem akarom továbbragozni, mert ez ép ésszel érthetetlen. Amíg nem becsüljük meg a munkát, addig semmi jóra ne számítsunk! A 13. havi nyugdíj ajándék. Mindenféle teljesítmény nélkül mindenkinek jár. Még ha valaki meg is fizette a maga idejében a járulékait, mennyire igazságos egy havi pluszt adni a jelenlegi járulékfizetők kontójára? A feudális jellegű, ellenőrizhetetlen költségekkel működő egészségügyi rendszerünkben az ellátás mindenkinek jár. Csak hozzátenni nem akar mindenki. A minimális hozzájárulást óriási többséggel leszavazták, miközben egy most megjelent felmérés szerint havi átlag 4300 Ft-ot költünk hálapénzre. Zsebbe önként is megy, csak látható módon nem akaródzik.

A kedvencem mégis a gázártámogatás. Szolgáltatási területtől függően a fogyasztók 30-55 %-a tartozik a támogatottak közé. Ezt ki gondolja komolyan? Egy olyan támogatási rendszernek, amelyik szinte mindenkinek adni akar semmi értelme sincs. Ez tulajdonképpen csak a gázfogyasztás támogatására alkalmas. Az igazán szegények jórészének gáza sincs. Ez az egyébként is torz támogatás tovább deformálódik a védendő fogyasztók fogalmának a bevezetésével. A szociálisan rászorulókat ezután nem lehet kikapcsolni a gázszolgáltatásból akkor sem, ha nem fizetik a számláikat. Kérésükre előrefizetős mérőt kell felszerelni náluk. Ezek a mérők 4-5-ször drágábbak a normál mérőknél és igazából nem oldanak meg semmit, mert ha a kártyáról elfogynak a befizetett egységek, akkor a szolgáltatás automatikusan leáll. Ugyanott leszünk, mint eddig, csak jóval drágábban. Az új rendszer a szolgáltatóknak sokba kerül, vajon kivel fogják megfizettetni? Talált, süllyedt. Bizony azokkal, akik rendesen fizetik a számláikat. Most amikor a világpiacon a tavalyi ötödére esett az olaj ára, és ezt 9 hónap eltolódással követi a gázé is, nem fog csökkenni a gázdíj, mert a felmerülő többlet kiadásokat befogják építeni az elismert költségek közé.

Hogyan lehetne összefoglalni a támogatási rendszereink üzenetét: a révészt mindig a szabályokat betartókkal fizettetik meg. Ne légy tisztességes, mert betörik a fejed! A szolidaritás magyarul ezt jelenti! Birkák vagyunk, ha ezt eltűrjük.

bng 1 hozzászólás

A vagyon eredete

A napokban kellett leadniuk a vagyonnyilatkozataikat a képviselőinknek. Viszonylag széles azoknak a köre, akik ezt valamilyen rendszerességgel kötelesek megtenni. Ennek megfelelően, az elmúlt néhány évben több tízezres nagyságrendben készültek ilyen bevallások. Vajon mennyi vagyonosodási vizsgálatot indított ezek alapján az APEH? Konkrétan 7-et! És ezek közül sehol sem találtak problémát. Kijelenthetjük tehát, hogy minden politikusunk, önkormányzati képviselőnk, magasabb pozíciót betöltő hivatalnokunk és az állami cégek vezetői mind tisztességes úton szerezték a vagyonukat... Megmondom őszintén személy szerint én nagyon örülök, hogy ez bizonyosságot nyert, mert ennek a blognak kimondott célja a tisztesség népszerűsítése!

Minden évben készülnek listák a leggazdagabb magyarokról, bemutatva kinek mennyivel gyarapodott a vagyona az elmúlt esztendőben. Azt tartja a mondás, hogy az első millió megszerzése a legnehezebb, aminek a hátterét nem illik firtatni. Maguk az érintettek azt mondják, hogy szorgalom, kitartás és szerencse szükségeltetik a meggazdagodáshoz. Meg néha talán más is, jókor lenni, jó helyen. Az tagadhatatlan, hogy mindegyiküket jellemzi az erős akarat, annak pontos ismerete, hogy hova szeretnének eljutni, és a komoly vezetői képességek. De mégis, kevés kivétellel a rendszerváltás utáni privatizációkra épülnek ezek a vagyonok. Nyilván mindenki kihasználta a lehetőségeket, tegyük a szívünkre a kezünket: ki ne tette volna? Az alábbiakban a 10 leggazdagabb magyar vagyonának eredetéről olvasható egy - szükségszerűen szubjektív, de korabeli újságcikkeken alapuló - összeállítás.

1. Demján Sándor - Még a szocialista időkben a Skála Áruházak létrehozásával alapozta meg a vagyonát. A rendszerváltás az MHB elnöki székében találta. 89-ben a HVG-nek nyilatkozott arról, hogy "nem a Hitelbank vette meg a Tungsramot, mi csupán közvetítői szerepet láttunk el. Nem szándékozunk eladni a legnagyobb konkurensnek." Ehhez képest 6 hónap múlva a cég már a General Electric tulajdona, a közvetítők pedig 40 millió dollárt nyertek az üzleten.

2. Csányi Sándor - PM tisztviselői állása mellett árszakértőként tesz szert az anyagi függetlenségre. Rendszerváltáskor ő is az MHB munkatársa. 92-től az akkor 30-as évei végén járó, az államigazgatásból a bankszférába átigazoló, még kevéssé ismert, de kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező fiatalember az OTP első embere, akinek az irányítása alatt kerül sor a bank privatizációjára. Közben a MOL igazgatósági tagja, egy darabig a MATÁV-nál is. A törvény előírása szerint tőzsdei értékpapírok kereskedésével foglalkozó befektetési vállalkozások vezető tisztségviselője nem tölthet be tőzsdére bevezetett értékpapír kibocsátójánál vezető tisztséget. Az OTP-nél ezt elegánsan megoldották: módosították az szmsz-t, formálisan az elnök-vezérigazgató semmiféle jogkörrel nem bír a befektetési szolgáltatási terület fölött.

3. Várszegi Gábor - Az elsők között volt, akik tőzsdére vitt nagyvállalatot tudtak felépíteni. 91-ben 3,7 MrdFt értékben, 270 Ft-os árfolyamon jegyeztek le befektetők Fotex részvényeket. Ebből finanszírozták többek között az Ofotért, és a Domus megvásárlását. 94-ben újabb kibocsátást hajtottak végre 507 Ft-os áron, 70 millió dollár értékben. A befolyt pénz nagyrészét a Keravill felvásárlására költötték, amit Várszegi Blackburn International nevű cégétől vettek meg, az eladó szempontjából jelentős nyereséggel... Az adásvétel csípni kezdte a befektetők szemét, és a bizalomvesztés hatására a részvény árfolyama 95 végére 86 Ft-ra csökkent. Várszegi ekkor felvásárlással 50 % fölé emelte a részesedését a cégben. Tudta mit csinál, hiszen ekkor már építette a cég ingatlan portfolióját.

4. Leisztinger Tamás - A kárpótlási jegyekből építette fel az üzletét. A kisbefektetők jegyeit HB Westminster részvényre cserélte. Az így szerzett papírokat cégek, állami résztulajdonok megvásárlására fordították. Az 1,6 MrdFt tőkéjű cég irányítását 0,02 % szavazatelsőbbségi részvénnyel biztosították. A kis részvényesek névértéken beszámított csomagjait piaci árfolyamra értékelték le, így befektetéseik rögtön töredékére csökkentek. Saját papírjai csendes és gyors cseréjéhez kihasználta jól működő, direkt erre a célra kialakított bróker kapcsolatait, így a kis befektetők nem is értesültek arról, hogy a papírjaikat záros határidőig be kellett volna cserélniük. Így lett először Arago, majd Domestore, mostanában pedig Forrás a cég neve. Az eredeti tulajdonosok papírjai már semmit sem érnek. Leisztinger pedig tulajdonképpen befektetés nélkül rendelkezik milliárdos értékek felett.

5. Széles Gábor - 36 éves koráig a Geofizikai Kutató Intézetben dolgozott, 81-ben hozta létre a Műszertechnikát, tulajdonképpen megélhetési kényszerből vágott bele a vállalkozásba. 91-ben a Videotont privatizálta 5 MrdFt banki hitelből, melynek fedezetéül a Műszertechnika szolgált.

6. Bige László - A nagyváradi születésű vállalkozó 84 óta él Magyarországon. Eleinte fától a betonig mindennel kereskedett, majd a vegyipari termékekre szakosodott. 97-ben OTP hitelből (miért érdemes vadászni?) és 40 %-ban kárpótlási jegyek felhasználásával 800 MFt-ért megvásárolta a Tiszamenti Vegyiműveket. A gyár előző évi eredménye meghaladta a 200 milliót... 2002 óta a péti Nitrogénművek is a tulajdonában van. Ez utóbbi több tíz milliárdos hitelére a kormány kezességet vállal...

7. Veres Tibor - 90-ben hozta létre a Wallis-t, a volt szocialista országokkal történő kereskedelem céljából. Aktív befektetési tevékenysége során tulajdont szerez a Vilati Kft.-ben, a Parádi Kristály Manufaktúrában, a Pannon GSM-ben. A Hajdú-BÉT már kevésbé sikertörténet. Egy interjúban legendának minősítette, hogy a jó politikai kapcsolatai révén építette fel birodalmát. Azért sokan vannak, akiknek nem voltak ilyen kötődései a privatizációk során.

8. Wáberer György - A Volán vállalatnál kezdett, majd a Volán Tefu irodavezetője lett. 94-ben a társaival privatizálja a vállalatot. Csak egy ingatlanra pályázott eredetileg, de végül az egészet vették meg. Súlyosan eladósodott céget vett át, ami mára 100 milliárdos árbevételű fuvarozó-logisztikai csoporttá vált.

9. Nagy Elek - A Vegyépszer tulajdonosa, amely Magyarország egyik legnagyobb építővállalata volt, ám a rendszerváltáskor piacai nagyrészét elveszítette. A privazitáció során sok jelentkező ezért nem is volt, végül az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalának főtanácsosát nevezték ki az igazgatóság élére. Azóta a cég a minden kormányok barátjaként sorra nyeri az állami megbízásokat. Először a FIDESZ kormány versenyeztetés nélküli megbízásait szerezte meg 100 milliárdos értékben autópálya építésre, egy rövid szünetet követően a szocialista kormányok is sorban adják a megrendeléseket.

10. Kovács Gábor - Az MNB-nél kezdte, majd a Citibanknál folytatta. A 91-ben alapított Bankár Holding vállalatfelvásárlásokkal és pénzpiaci spekulációkra szakosodott. Röltex, Kanizsa Sörgyár, Dunabank megszerzését, majd értékesítését vezényelték le sikeresen. A 90-es évek második felében viszont több olyan tranzakcióba vágtak bele, ami meghaladta a társaság erejét. Ilyenek voltak a Bakony Művek és a Sasad megszerzése. A Manager Magazinnak adott interjúban azt mondta, hogy "Azt a kérdést senki nem teheti fel, hogy üzleti etika szempontjából hogyan járt el. Azok, akik a ’90-es években meggazdagodtak az állami vagyon lebontásából, egy joghézagos világban mozogtak, és nyilván máshol húzódtak az emberi-morális határaik, mint a filozófiatanároknak. Nem csinálhatunk úgy, mintha fehér ruhás szűzlányok felvonulása lett volna ez az egész…"

Biztos, hogy Kovács Gábor bon mot-ja a követendő példa?

bng 1 hozzászólás

Gázszámla GY.I.K.

Az mr1-en hallgattam egy betelefonálós műsort a gázszámlákkal kapcsolatban, és a homáron is találtam egy bejegyzést arról, hogyan csalnak a szolgáltatók a fűtőértékkel. Az összeesküvés elméletektől az egyszerű tájékozatlanságig terjednek a hozzászólások. Az biztos, hogy a számla jóval bonyolultabb olvasmány a Winnetou-nál... Azért vannak olyan részek, amelyek nem okozhatnak gondot, így inkább nézzük azokat, amelyek az említett fórumokon bukkannak fel időről-időre.

korrekciós tényező= pi x Tn / pn x Ti

A gáz térfogata a hőmérséklettel és a nyomással változik, ezért egy vonatkoztatási állapotra át kell számítani, és az ezen körülmények közötti térfogata a számlázás alapja. Az átszámítást - jogszabály szerint - gáztechnikai normál állapotra kell elvégezni: 15 °C = 288 K (Tn), 101,325 kPa (pn). Egy adott időszakra az átlagos hőmérséklet (Ti) és légnyomás (pi) adatokat a meteorológiai szolgálattól veszik a szolgáltatók. Ezzel a korrekciós tényezővel kell megszorozni a mérő által mért térfogatot, és az így kapott érték lesz a gáztechnikai normál köbméter. Tehát ha pl. egy adott időszakban az átlagos napi hőmérséklet 9 °C (282 K) volt, a légnyomás pedig 101,5 kPa, akkor a korrekciós tényező: 101,5 x 288 / 101,325 x 282 = 1,023. Általában ilyesmi érték a számlán szereplő korrekciós tényező, de mint látható függ attól, hogy milyen az időjárás. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál több molekula van egy m3 gázban, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 15 °C-os napi átlag hőmérséklet alatt a korrekciós tényező nagyobb lesz 1-nél.

Fűtőérték: meghatározás a Magyar Energia Hivatal (MEH) honlapján.

A fűtőértéket a MOL szállítói engedélyes leányvállalata, az FGSZ ZRt. (a magyar földgázrendszer Üzemi és Kereskedelmi Szabályzata alapján, 27. oldalon leírt és ellenőrzött körülmények között) folyamatosan méri és naponta továbbítja az adatokat a gázszolgáltatóknak. A szolgáltatók a számlán ezeket az adatokat tüntetik fel, tehát fűtőértéket egyik sem mér, hozott anyagból dolgoznak. Magyarország területén nem azonos mindenhol a gáz fűtőértéke, már csak azért sem, mert attól is függ, hogy milyen arányban keverik össze a hazai kitermelésű gázt az orosz importtal. Előírás szerint 27,2-42,6 MJ/m3 között kell lennie. Az ország déli részén a fűtőérték valamivel alacsonyabb, mint máshol, de általában 33-34 MJ/m3 körül van.

A gyakran felmerülő kérdés, hogy a szolgáltatók levegővel hígítják gázt, és ezáltal a fűtőérték csökken, ami abban nyilvánul meg, hogy hosszabb idő alatt forr fel a leves. Ez azonban borzasztó veszélyes lenne, mert levegő hozzákeverésével a robbanási koncentráció tartományba (5-15 %) kerülhetnénk. Másrészt a gázok összekeveréséhez műszaki háttér is szükséges, és aki már látott ilyen állomást azt kérem, hogy a hely pontos megjelölésével adja meg itt az adatokat. Ha ez beigazolódik, az a szolgáltató engedélyébe kerül.

Másik gyakori észrevétel, hogy a láng sárgára színeződik, ami alapján szintén a hígítás feltételezhető. Nézzük a kérdést két oldalról, az egyik, hogy mit keverhetnek bele. Ahogy az előzőekben leírtam a levegő elég veszélyes. Szóba jöhet még a nitrogén és a szén-dioxid, más nem nagyon, mert drágábbak a metánnál. De az előbbi kettő esetén is a gázok beszerzése, illetve a szükséges műszaki háttér megteremtése legalább annyibe lenne, mint az eredeti megoldás, arról nem is beszélve, hogy ezek a gázok nem égnek, így sárga színt sem okoznak. A másik lehetőség, hogy azt keressük, mitől lehet a sárgás szín. Ahol nátriumot tartalmazó anyag kerül a lángba, ott a sárga szín minden mást elnyom (akit érdekel próbálja ki, és szórjon egy csipetnyi sót, valahol a tűzbe). A nátrium elég gyakori, az egyszerű porban is megtalálható. Azt viszont senki nem hiheti, hogy bármelyik szolgáltató direkt port kever a gázba! A por komoly problémát jelent, mert eltömítheti a szűrőket, és adott esetben leállásokat okozhat. Legtöbbször a baj tényleg az elhanyagolt gázkészülékekkel van, vagy nem jól van beállítva a levegő mennyisége az égőnél.

A vonatkozó rendeletben a gázdíjak Ft/MJ dimenzióban vannak megadva. Fizetni nem a m3-ért, hanem a felhasznált hőmennyiségért kell. Ez pedig a korrigált térfogat és a fűtőérték szorzata. Tehát ha alacsonyabb a fűtőérték és emiatt több gáz kell a felfűtéshez, attól a szorzat állandó marad.

Részszámla: úgy működik, hogy az előző évi fogyasztást elosztják 11-el, és az így kapott értéket kell fizetni minden hónapban. 10 részszámlát és egy elszámolót kapunk. Ez utóbbi már a ténylegesen leolvasott fogyasztáshoz kapcsolódik, mivel évente egyszer van leolvasás. Fontos tudni róla, hogy a szolgáltató ez alapján csak ajánl egy m3 értéket, de kérhetjük ennek a megváltoztatását.

A mérők pontossága: A gázmérők hitelesítése 10 éves időtartamra szól. A követelmény velük szemben a ± 2 % mérési pontosság. A lejárt hitelesítésű mérő esetén reklamálni kell a szolgáltatónál. Ahol a mérő még hiteles, de kétségünk van a pontosságával szemben, akkor kérni lehet a mérő felülvizsgálatát, független szakértő által. Ennek azonban az a rizikója, hogy amennyiben nem bizonyosodik be a mérő hibája, akkor a költség a vizsgálatot kezdeményezőt terheli.

Milyen nyomáson működik a rendszer? A szolgáltatók 30 mbar nyomást biztosítanak, nyomásszabályzók segítségével ennyire csökkentik a gázkészülékeknél kiadott értéket. Nyilván itt ekkora túlnyomást kell érteni. A nyomásnak viszont tényleg van szerepe az elszámolásnál. Mert nem mindegy, hogy 30 mbar-on vagy csak 25-ön (nagyobb nyomáson ugyanazon körülmények között több molekulát kapunk) jön a gáz.

További megfigyelések: Merkaptánt kevernek a gázhoz - igen, a szagosítás miatt, milliomod részben, ettől nem lesz más a fűtőérték. Vízgőzzel hígítanak - ha van olyan hülye szolgáltató, aki megteszi... Régen mennyivel forróbb volt a radiátor - azóta néhány évet öregedett a fűtési rendszer.

bng 9 hozzászólás

Szocializmus újratöltve

Szocializmus - (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. (wikipedia)

A kormányfő bejelentése szerint időlegesen az állam törlesztheti a devizában felvett lakáshiteleket az adósok helyett. Amire a legnagyobb jobboldali párt azzal vágott vissza, hogy ők ezt már korábban javasolták. Ez ugye azt jelenti, hogy kollektíven viseljük a kockázatot, minden magyar állampolgár hiteléért? Magyarországon tehát az elmúlt években szépen csendben, fokozatosan megváltozott a gazdasági berendezkedés, és fű alatt visszaváltottunk a szocializmusba. Még az is lehet, hogy csak névleg létezett nálunk a kapitalizmus?!

Eddig meg voltam arról győződve, hogy a magántulajdon szentségére és a piaci mechanizmusok működésére berendezkedett országok abban különböznek a szocialista gazdaságoktól, hogy mindenki a felmutatott teljesítményének arányában részesül a javakból. Az egyenlősdi helyett a nagyobb felelősséget vállaló, tehetségesebb, többet hozzátevő emberek magasabb részesedést kapnak. A kapitalizmusban mindenki felelős a saját sorsáért. Korlátlanok a lehetőségek, de ez felelősséggel is jár, az öngondoskodás terhével. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy a (valóban) rászorulókkal ne vállaljunk közösséget. Sőt! Számukra is ez a mostani rendszer a legrosszabb, hiszen a rendelkezésre álló összeget jóval többfelé kell osztani...

Mit jelent a társadalmi igazságosság? Azt, hogy követelmények és teljesítmények nélkül mindenkinek jár a segítség a közösből? Én ezt nem nevezném annak. Eléggé igazságtalan mindig azt a lovat ütni, amelyik húz! Már csak azért is, mert előbb-utóbb meg fog dögleni. Ma kb. 1,5 millió ember tartja el Magyarországot, minden ilyen intézkedés további terheket tesz a nyakukba.

Mert vajon ki fizeti a számlát: a 13. havi nyugdíjaknál, a gázártámogatásoknál, a jóval a törvényes korhatár előtt nyugdíjba vonulóknál, a más országok lélekszámához viszonyítva négyszer annyi rokkantnyugdíjas esetén, annak a 1,5 millió embernek az egészségügyi ellátását, akik soha életükben nem fizettek járulékot, a segélyekből tengődést életformaként választókról nem is beszélve. Magam sem örültem a vizitdíj intézményének, mivel a járulékokon, a gyógyszerek árán, és a kórházba kerülve az alapvető dolgok megvásárlásán keresztül többszörösen megfizetem a rám jutó részt, és persze, hogy nem hiányzik még az a 300 Ft. Azonban számomra a kérdés inkább az volt, hogy akarom-e, hogy a 1,5 millió emberen kívül mások is hozzájáruljanak a költségekhez legalább egy minimális mértékben?

A nép nem így akarta. A szocializmus nagy arányú diadalt aratott. Mire számíthatunk? Kezdjük el újra állami tulajdonba venni a privatizált vállalatokat, intézményeket. Dobjuk be a közösbe az értékeinket, és majd mindenki egyenlően részesülhet. De még jobb, ha majd a nagytudású pártvezetők megmondják, kinek, mennyi jár belőle. Neveljük az embereket önállótlan, szájbarágós irányítást igénylő szerencsétleneknek.

Döntse el mindenki, kér-e ebből?!

bng 4 hozzászólás

Mint kacsa a zsebórára

Élnek közöttünk különös emberek. Furcsák, pedig úgy néznek ki mint mi. Nem rendelkeznek emberfeletti képességekkel, és nincsenek olyan tulajdonságaik, amelyek másokban ne lehetnének meg. Mégis úgy tekintünk rájuk, mint valami csodabogarakra, mint kacsa a zsebórára!

Azért különlegesek, ahogyan teszik a dolgukat:

1. A szabályokat nem azért tartják be, mert félnek a törvény szigorától, hanem mert így vélik helyesnek. A lelkiismeretük folyton nyitott szem, nem zárul be olykor-olykor.

2. Vállalják a felelősséget azért, amit tesznek és mondanak.

3. Nem okolnak másokat a problémáikért. Nem keresnek bűnbakot, akire mindent rá lehet fogni.

4. Nem attól van orgazmusuk, ha sikerül átvágniuk valakit.

5. Azt mondják, amit gondolnak és nem azt, amit hallani szeretnél.

6. Ebben a pontban jönnek a kisdobosok. Emlékszik még erre valaki?

7. Természetesnek tartják az öngondoskodásra törekvést, és nem várják, hogy az állam majd megsegíti őket.

8. Tudják, hogy a jogok általában kötelezettségekkel is járnak.

9. Nem értik, hogy miért jó a "dögöljön meg a másik tehene is" felfogás.

10. Annak idején tíz parancsolat elég volt, most meg mindent pontosan körül kell írni. Ha nincs benne a jogszabályban az, hogy konkrétan mit ne lopj el, akkor biztosan lesz egy ügyvéd, aki megmagyarázza, hogy mivel egyérteműen tiltva nem volt, ügyfele tulajdonképpen nem szegte meg a törvényt. De nem mindenki akarja a saját szája íze szerint értelmezni a dolgokat.

Félreértés ne essék, ezek az emberek nem szentek.  Nem tökéletesek, másokhoz hasonlóan követnek el hibákat, de mégis törekszenek valamire:

TISZTESSÉGESNEK lenni.

bng szólj hozzá
süti beállítások módosítása