Lehet tisztességes a politika?

Erre a kérdésre csípőből könnyű rávágni, hogy NEM! Mert példa, mint a fehér holló, és amire nincs tapasztalatunk, azt előbb-utóbb már nem is tartjuk lehetségesnek. Pedig mennyire elvárnánk! Másoktól. Ahogy a közszereplők is mindig a másikon kérik számon, pedig azzal kellene kezdeni, hogy először a saját portájukon  sepregetnek össze. De amíg össznépi szórakozás az adóelkerülés, a különféle előnyökért történő vesztegetés, a támogatásokkal való visszaélések, addig kinek van alapja megkövetelni a tisztességes viselkedést. A tyúk és a tojás problémája ez: vajon azért lopunk, mert ezt látjuk nap mint nap a közéleti szereplőktől, vagy ők éppen azért ilyen korruptak, mert tulajdonképpen az egész ország ilyen? De nem is a ki kezdte kérdés megválaszolása az érdekes, hanem az, hogyan lehetne ebből az állapotból kilábalni.

Nézzük meg először, hogy mit is jelent a politika. A szó eredeti jelentése közélet, és ebből következően mindenki politizál, aki szerepet vállal a közéletben. Politizálni pedig nyilván azért kezd valaki, mert szeretne befolyást gyakorolni a döntéshozatali folyamatra, magyarán érvényt szerezni az általa képviselt értékeknek, érdekeknek. A dolog tehát alapvetően - a közvélekedéssel szemben - nem az ördögtől való, a politikában szükségszerű az érdekek érvényesítése. E nélkül nem is nagyon működne. A hatalom megszerzése azonban már önmagában jellempróbáló feladat, mivel ilyenkor a szabályok megalkotása, vagy a betartatásuknak a felügyelete kerül a kezünkbe. Ezek pedig előnyökkel járnak. De meddig terjednek ennek a határai? Honnantól számít a dolog korrupciónak? Alapvetően a törvények, különböző szintű rendeletek jelölik ki ezeket a határokat, de egyrészt képtelenség mindent leszabályozni, másrészt vannak íratlan szabályok, melyek érvényesüléséhez viszont egyfajta közmegegyezés szükségeltetik.

Nekem személy szerint már most is feláll a hátamon a szőr a rengeteg bikkfanyelvű jogszabálytól, ahol gyakran nem elsődleges szempont a józan ész. A probléma igazából nem is a szabályok hiányából fakad, hanem jóval inkább abból, hogy az áthágásuknak szinte alig van következménye. Amikor van is, akkor is csak egy-egy szerencsétlen bűnbakot dobnak oda koncnak. A közös vonatkoztatási alap meghatározásánál jön elő az, hogy mit is értünk a tisztesség alatt. És ki tudja ezt megmondani, vagy egyáltalán kit tekinthetünk hiteles forrásnak? Shakespeare a következő szavakat mondatja Hamlettel: "nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá". Mindenkinek mások a fogalmai a tisztességről, így abszolút tisztesség sem létezik. De nincs is szükségünk a pontos megfogalmazására, mert nem bír gyakorlati jelentőséggel. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az életben úgy tegyük a dolgunkat, ahogyan azt másoktól is elvárnánk.

A jelenlegi politikai elit egyik oldala sem igazán erőlködött azon idáig, hogy ezek az elvek érvényesüljenek. Másrészt most már érdekük is, hogy nehogy egy olyan kurzus kerüljön a hatalomba, aki ezeket komolyan veszi. Pártállástól függetlenül a mai politikusok úgy viselkednek, mint a múlt rendszerbeli tanácselnökök és párttitkárok. Pista bátyám valamilyen szívességgel lekötelezi Jóska politikus urat, aki ezt valamikor viszonozza. A baj csak az, hogy ezek a nagyvonalú gesztusok a közösből történnek. Kialakult egy sajátságos probléma: nem a tehetséges emberek mennek el politikusnak. Mindkét oldalon egy-egy szűk kör gyakorolja a valós hatalmat, amelybe nem az érdemek szerint, hanem a régi, kipróbált kapcsolat alapján lehetett bekerülni. Ez az ország még 20 évvel a rendszerváltás után is pontosan úgy működik, mint azelőtt. Pedig azóta a világ megváltozott, beköszöntött a demokrácia, ami egy lehetőség arra, hogy az ilyen urakat kiakolbolítsuk a hatalomból. Mégis, még mindig itt vannak! Akik nem restek gondolkodni, már nem tűrik, hogy megmondják nekik, hogy miről, mit kell gondolniuk. De mintha nem lennének elegen! Miért van ez így? A fő oka, hogy a politika jelen állapotában működhet, hogy hagyjuk. A hőbörgésen kívül tett-e valaha is valaki, valamit? Ki tartja őket a hatalomban? Kinek jó az, ha lehet a zavarosban halászni? Tessék ezeken is elgondolkodni! Akarunk-e egyáltalán gondolkodni?!

Nekünk kell elvárnunk a képviselőinktől a tisztességes magatartást. Nekünk kell szóvá tenni, nem elfogadni, vagy akár fellépni ellene, ha ez nem így van. Meg kell követelni a közéletben szerepet vállalóktól egy szintjét az emberi értékeknek! Legyen következménye a helytelen cselekedeteknek! Lehet erre mondani, hogy ez nehéz, meg hogy úgy sem változna semmi. Az biztos. Ha semmit sem teszünk, akkor így marad! De nincs más út! Az is igaz, hogy más országokban is van korrupció, a legrégebbi demokráciákban is vannak a hatalmukkal visszaélő politikusok. Ilyenek mindig lesznek, de nem mindegy, hogy milyen arányt képviselnek, és hogy hol van az a szint, amit a közvélemény megkövetel tőlük.

Azt hogy ez a szint Magyarországon a béka fenekétől néhány kilométerrel lejjebb található, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor baráti körben politizálunk, felvetődhet a következő gondolat: Működhet-e az ország, ha szigorúan tisztességes emberek irányítják?

Szerinted?

bng szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr371524891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása