A miniszterelnök az osztrák Kronen Zeitungnak adott interjújában a következőket nyilatkozta: "Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét: a gazdasági törvények terén. Nem csinálok titkot abból, hogy ebben a vonatkozásban megkötöm a következő kormány kezét. És nemcsak a következőét, hanem a következő tízét". Orbán ezt azzal indokolta, hogy "bizonyos dolgokban stabilitásra van szükség, amelyeket meg lehet változtatni, de csak konszenzussal".

Azt hiszem, ez a mondat mindennél jobban jellemzi a kormányfő gondolkodását, mellyel újra értelmezi a konszenzus szó jelentését. Tehát ezentúl nem akkor van egyetértés, ha egy adott döntést minden résztvevő elfogad, hanem csak abban az esetben, ha mindez a nekem tetsző módon, az én szabályaim szerint történik. Egészen addig, amíg egyharmad alá nem szorulunk, az egyezség azt jelenti, amit én mondok.

Másfelől elég mókás gazdasági stabilitásra hivatkozni indokként, amikor máig nem világosak ezen a téren a kormány szándékai. Azt, hogy az "államadósság a főellenség", csak néhány hónapja ismerjük, addig ennek éppen az ellenkezője volt napirenden. Akkor most mit is akarunk bebetonozni?