Magyar vagyok, magánnyugdíjpénztári tag és az ország első emberének a „nép nevében” tett kinyilatkoztatása szerint másodrendű állampolgár. Az elmúlt időszakban többször kijelentette, hogy az „árulásommal kiírtam magam a nemzet közösségéből”. Hát akkor most, hagy ajánljak a miniszterelnök úr figyelmébe valamit!

Én vagyok az, aki mióta dolgozik, ezt mindig bejelentett munkahelyen tette. Az utolsó fillérig befizetem a hatályos jogszabályok szerinti mértékű adót, és járulékokat. Egy percet sem dolgoztam feketén, és egy forintot sem kaptam zsebbe soha. Nem kértem az államtól támogatást sem gázárhoz, sem lakhatáshoz, sem bármi egyébhez. Megfizettem a különadót, a vizitdíj alól nem igényeltem mentességet, ha tömegközlekedést használok, akkor teljes árú jegyet veszek. Nem keresek kibúvót a szabályok alól. Éppen azért lettem magánnyugdíjpénztári tag, mert ez a rendszer a tisztességeseknek való. Aki rendesen fizeti a járulékokat, annak a vagyona gyarapszik, aki csal annak nem. Ez ilyen egyszerű! Azt a sárdobálást pedig nagyon gyorsan fejezzük be, hogy a magánpénztári tagokat okoljuk az államháztartás hiányáért! Igen, a befizetéseink melyek saját számlára mennek, hiányoznak a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszerből, amit az állam hitelfelvétellel pótol. De az ég szerelmére, gondoljuk már át, hogy ez kinek az adójából történik? A feketén dolgozók, vagy a minimálbéresek állják a számlát? Segítek: ez is a mi terhünk. Ha valaki most az ÁFA-val jön, attól had kérdezzem már meg, hogy a semmilyen kimutatható jövedelemmel nem rendelkezők, azok miből is vásárolnak? Előbb talán a kötelesség és csak azután pofázni a jogokról.

Mivel a szüleim szegény családokból származnak, tudom, hogy milyen az, amikor valaki a saját erejéből küzdi fel magát. Ebből adódóan természetesnek tartom a szolidaritást. De álljon meg a fáklyásmenet! Ami ma ebben az országban zajlik, már régen nem erről szól. Amikor kb. 500 ezer ember fizeti be az összes SZJA 80 %-át, amikor 1,5 millió ember dolgozik feketén, amikor 1,5 millióan vannak minimálbéren bejelentve, amikor nagyságrenddel több a rokkantnyugdíjas, mint a valóban rászoruló, amikor az összes önfoglalkoztató (egyéni vállalkozó, őstermelő) a teljes SZJA 0,5 %-át bírja befizetni, amikor a hirdetési újság egyetlen napi számában több a 100 millió feletti ingatlan, mint ahányan az elmúlt években befizették a luxusadót, akkor miért engem nyilvánít másodrendű állampolgárnak? Miért nem azért tesz valamit, hogy ezek a félelmetesen torz mutatók javuljanak?

Talán azért, mert akkor felelősen kellene kormányozni? Ami nehéz és fáradtságos dolog, és persze hozzáértést igényel. Értem én, hogy fontos a politikai népszerűség, de bele fog dögleni abba az ország, ha azt a lovat ütik agyon, amelyik húz!

Hát én nem kívánok a saját hazámban azért másodrendű polgár lenni, mert betartom a szabályokat! Roppant módon felháborítanak a történtek. Mi lesz most? Beírják a nevemet a nagykönyvbe csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernőnek? Hát tegyék! Én ezután is szeretem a hazám! Arra neveltek, hogy mindig legyek egyenes, és a szüleim emlékének is tartozom azzal, hogy nem hagyom, hogy pökhendi emberek leminősítsenek, mert nem engedek az elveimből. Miniszterelnök úr, Ön, mint az ország „első szolgája”, legyen olyan szíves jöjjön, és mondja a szemembe, hogy azért nem tartozom a nemzethez, mert tisztességes vagyok! Szeretném tudni végre, hogy szükség van-e még rám ebben az országban!