Minden reggel úgy ébredek, hogy talán ma jő el az a bizonyos nap, amikor megismerhetjük végre a kormány gazdasági programját. Izgatottan olvasok bele a hírekbe, de sajnos nem! Ma sem kaptuk meg az eligazítást a követendő irányról, a helyes útról. Pedig már csak a hit maradt. A hit, hogy a szavak ura tudja, mit csinál!

10 hónapja már…

Egy évvel ezelőtt még úgy tudtam, hogy az ország akkora bajban van, hogy azonnali beavatkozásra van szükség a csőd elkerülésére. Én azóta is csak várok.

Már tudom, hogy Lázár polgármester-képviselő milyen autóval jár, de az ismeretlen előttem, hogyan képzeli a kormány az egészségügyi ellátórendszer jövőjét. Hallottam Szócska államtitkár országjáró kórháztúrájáról, de nem világos, hogy ha mindenhol megkérdezni, hogy mit akarnak, abból hogyan lesz egy átgondolt rendszer. A vázlat szinten létező terv miben más, mint amit a piros szegfűsök akartak, és amit a népszavazással éppen a hatalom mai fura urai söpörtek el? Hát a feudális viszonyokhoz, ki mer hozzá nyúlni? Talán a 2/3. Erre várok.

Az is világos, hogy a kormányváltás után nem maradhatnak a helyükön azok, akik az előző kormányok emberei. De hogy mi az elképzelés a közigazgatás rendszerével, azzal nem vagyok képben. Hogyan érjük el az állam hatékonyabb és kevesebb költség mellett történő működését? Roppant kíváncsi vagyok.

Felnyitották a szemem, hogy a médiatörvény kapcsán mi nem hagyjuk magunkkal a padlót feltörölni, de még mindig homályban van előttem, hogy a gazdasági növekedés mitől indul be. Az én emberem, aki 1 millió új munkahelyet teremt. Csak mondaná már meg, hogyan? Teljes mellszélességgel állok mellette annak, aki visszaszorítja a feketemunkát, és eléri, hogy mindenki befizesse a törvény által megszabott mértékű adót. Intézkedések? Nagyon várom.

Mint a falat kenyér, úgy kell az új Alkotmány, de számomra ezután sem tiszta, hogyan érjük el a közoktatás színvonalának emelkedését. Egyelőre annyi látszik, hogy Hoffmann államtitkárasszony terveivel se a FIDESZ, se az oktatók, se a diákok nem értenek egyet. Így léptünk egyet: hátra. Tudjuk, hogy ami van az rossz, de… Csak érdekel a dolog, mert hát két pici gyerekkel szeretném megismerni az elképzeléseket.

A magánnyugdíjamat államosították, de ha ez a pénz elkopik, akkor miből csökkentjük az államadósságot, és miből fizetjük ki az aktuális nyugdíjakat? Most mondja Pökhendi Péter, hogy az utazási kedvezmények megmaradnak, de arról nem szólt, hogy akkor vajon ki fogja finanszírozni a közösségi közlekedést. Várom, hogy felnyissa valaki a szemem.

Értem én, hogy az adócsökkentéssel mindenki jól jár, de akkor miért kell Rogán Bizottságot alakítani a becstelen munkaadók figyelésére. Lehetséges, hogy vannak olyan emberek, akiknek kevesebb lett a pénze? Na ennek is biztosan a törvényes keretek között foglalkoztatók az okai! Mert hát ugye feketén mindegy, hogy hány százalékos az adókulcs.

Várakozás közben azért felütötte a fejét bennem egy eretnek gondolat:

Talán fogalma sincs a kormánynak arról, hogy mit kellene tennie? De azonnal el is hessegettem magamtól ennek még a gondolatát is. Mert ez lehetetlen!

De vajon meddig várjak még?