Van egy hely az Óperencián innen, ahol jelentős számú birka szorult egy akolba. A szabad legelőkön eltöltött 20 év sem volt elég, hogy oldódjon a zsigerekbe ivódott csordaszellem. A nyáj még mindig azt a pásztort várja, aki majd megmutatja a "helyes utat". Egyenként mind tisztában vannak azzal, hogy a karámban fogy a levegő, de mégis inkább gyáván meghunyászkodnak. Nem értik, vagy csak nemtörődömségből mondanak le a szabadság, és a demokrácia értékeiről, végülis ugyanaz az eredménye. Kényelmesebb a langyos dagonya, hiszen abból kimászni felelősségvállalással jár! Önállóan gondolkodni? Tenni azért, hogy ne így legyen? Hát hogy is képzelitek, nehogy már mozdulni kelljen! Na szóval kedves csendes, birkatürelmű barátaim, a helyzet az, hogy a Ti felelősségetek, hogy hagyjátok a lezüllést, a pásztorok elkurvulását. Az "úgy sem lehet tenni semmit" szólamokat hangoztató birkákat a legszívesebben kikergetném az erdőbe, hogy tanuljanak meg önállóan létezni.

Mivel erre van igény, meg is jelennek azok a pásztorok, akik az ilyen mindent tűrő, teszetosza birkákat szeretik. Mert mellettük lehet szétlopni az egész karámot! Ez a nyáj azt sem látja, hogy mindegy, hogy piros, vagy narancssárga szűrben vannak a pásztorok, ugyanazt teszik. A birkák gyapjára csak a saját falkájuknak a jól tartásáért van szükségük. Ha a soraikba tartozó terelő kutya tesz olyat, amit egyébként a másikon számonkérnek, akkor a sorok összezárnak, és bizonyosan az ellenség ármánykodása volt az eltévelyedés oka. A mi kutyánk kölykével elnézőek vagyunk. A gerinces kutyák pedig szépen lassan kiszorulnak, mára már tulajdonképpen veszélyeztetett fajnak tekinthetők. Az utóbbi időben a helyzet annyiban változott, hogy megjelentek egyes kosok, akik azt tartják a "jobbik" megoldásnak, ha mindennek neki mennek, mindent elleneznek. Ezzel csak az a gond, hogy a világon semmilyen megoldási javaslatuk nincsen. A birkák tűrésének legjellemzőbb példája, hogy jövőre olyan pásztorok kezébe akarjuk adni a kormánypálcát, akik kizárólag az ediggi - kétségkívül katasztrófális teljesítményt mutató - hajtók tetteinek tagadásából élnek. Ebben a légkörben virágozhat a közös tulajdon kisíbolása, csak most néhány évre mások jönnek.

Hát ezért kell végre minden birkának belenéznie a tükörbe: mennyire is vagyok felelős én magam mindezekért? Mit is tehetnék, hogy végre olyan pásztoraink legyenek, akik végre a közös ügyeink megoldására törekednek? Ehhez bizony szerepet kell vállalni! Még egyszer: részt kell venned a közélet megújításában! Nem feltétlenül kell képviselőnek lenned, de a saját közösségedben kezdeményezned kell az együttgondolkodást. Azt aki Téged képvisel, miért hagyod, hogy pártközpontokban válasszák ki, ki tudja milyen háttéralkuk eredményeként? Nem olyan emberre kellene bízni, aki a közösségben köztiszteletnek örvend? Az ilyen képviselők azután biztosan azt a tartalmat képviselik, amit a saját közösségükkel együtt határoztak meg. Soha nem mondtam azt, hogy ez egyszerű lesz, de ha meg sem próbáljuk akkor mindenkinek marad az a lehetőség, hogy a karámban bégethet az idők végezetéig...

karikatúra: T-boy