Tettek és következmények
Egy ismerősömmel beszélgettünk hétköznapi dolgokról, amikor a fizetésekre és az abból történő megélhetésre terelődött a szó. Az ő alapkoncepciója az, hogy amíg nem kap az ember 600 ezres fizetést, addig megengedhető, hogy visszaéljen a szociális juttatásokkal, illetve hogy bármilyen formában megkárosítsa a munkáltatóját. Magyarán betyáros virtus szétlopni a céget, valamint táppénzre menni indokolatlanul. Ami legjobban dűhít, hogy ráadásul süt róla a meggyőződés, hogy aki nem így tesz, az szerencsétlen, és vessen magára, ha ennyire mulya.
A kérdésemre, hogy ő mit tesz azért, hogy az általa kívánatosnak tartott mértékű legyen a fizetése, nem igazán tudott válaszolni. A szokásos "tőlem független dolgok akadályoznak" szöveggel jött, kiegészítve azzal a meggyőződéssel, hogy neki az államtól jár a juttatás. Annyi embertől hallom ezt, pedig meg kellene érteni végre, hogy minden döntésünknek van következménye, akkor is ha nem igazán szeretjük ezt tudomásul venni. Mindenki felelős a saját életéért!
Ha valaki csak melegedni jár az iskolába és nem szerez használható tudást, persze hogy nem kap jólfizető munkát. Ha céltalanul egyik napról a másikra él, persze hogy soha semmit nem fog elérni. Ha a saját életéért sem vállal felelősséget, nem hogy mások irányításáért, akkor miért gondolja, hogy ő megérdemelné a 600 ezres jövedelmet?! Azt fogja kapni, amennyit a teljesítménye ér! Feltette-e magának valaha is azt a kérdést, hogy: tudok én olyan értékeket felmutatni, amiért megadják ezt a fizetést? Ugyan így, ha valaki egész életében feketén dolgozik, miért csodálkozik, ha nem lesz nyugdíja és nem kap egészségügyi ellátást? A korábbi döntéseinknek következménye a jelenlegi életünk.
Kifogásokat keresni és másokat okolni nagyon könnyű, de mit teszünk azért, hogy jól keressünk. A nagy többség gyakorlatilag semmit, pontosabban csak panaszkodik. A valóban hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok akiket kötelességünk segíteni, erre van a szociális háló. De amikor az eltartottak többen lesznek, mint a keresők, akkor a rendszer torz. Ha tetszik, ha nem, ki kell szórni a potyautasokat.
Ha nincs magas jövedelmünk, milyen oka lehet, ami nem tőlünk függ?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
prometheus_X 2009.04.26. 10:15:18
Felnőtt több generáció, akik tologatják jobbra-balra a felelősséget, de másra nem nagyon képesek. Így ezeknek az embereknek hiába fáj hogy kik vezetik az országot, mert amíg valaki helyette is felelős, addig tulajdonképp bárki megfelel erre. Ki kell halnia egy-két nemzedéknek itt ahhoz, hogy valami tisztességes ország legyen ebből a mai trágyadombból.
bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.04.26. 14:01:14
Jól látod! Ennek az írásnak is az a célja, hogy felrázza az embereket: a felelősség tologatása nem működik. Tessék elgondolkozni azon, hogy miért vagyok olyan helyzetben, amilyenben, és mit tehetek azért, hogy ez megváltozzon. Aki eljut oda, hogy ezt átgondolja, már jóval előbb jár a többieknél.
Pepe83 (törölt) 2009.04.26. 21:53:55
Tényleg borzalmas, hogy az emberek többsége úgy gondolja, hogy neki minden jár. Az állam egy kifogyhatatlan kassza, amiből osztogatni KELL, oda betenni csak mellékes.
Alapvetően mindenkinek magának kell megalapoznia a jövőjét. Kezdetben tanulással, majd később kockázatvállalással és persze a szerencse is közrejátszik.
Mindenki meg tudja indokolni, hogy neki miért nem sikerült az élete és általában még véletlenül sem saját maga a hibás.
