A Római Birodalom máig erősen érződő hatást gyakorolt a nyugati civilizációra, a kultúrára, a politikára, és a jogrendre. Egy kis királyságból vált történelmet formáló világbirodalommá. A hódító Róma bizonyos mértékig nem leigázott különféle városokat, népeket és kultúrákat, hanem mintegy asszimilálta, magába olvasztotta őket. Nem saját műveltségét kényszerítette rá egyértelműen másokra, hanem épp ellenkezőleg, az idegen civilizációk értékeit is a sajátjává, a kialakuló világhatalom alkotóelemeivé tette.
Több százezer római polgár élt Rómában, élvezvén a birodalom fővárosának minden örömét, zsörtölődve az apróbb-nagyobb kényelmetlenségek miatt, de büszkén és rátartian ősi jogaikra, amelyet talán nem is valamelyik elődjük harcolt ki a nép számára, mivel nagyatyjuk bölcsője még a birodalom valamely távoli zugában ringott. De a Rómában lakó leszármazott, a Város polgára fennen hangoztatta, követelte ama jogát, hogy őt eltartsák és szórakoztassák.
Iuvenalis fogalmazta meg a rómaiak követelését e szállóigévé vált szavakkal: „Panem et circenses!" (Kenyeret és cirkuszt!)

Hatalmas bürokrácia alakult ki, és óriási mértékben terjedt a pereskedés. Mindenki mást hibáztatott a saját bajaiért. A hódításhoz megvolt a technikájuk, az egyre növekvő hivatali rendszer, és egyre drágább állam fenntartására azonban már nem annyira. Megnövelték a dolgozókra kivetett adókat, melyek olyan magasak lettek, hogy a dolgozók elkezdtek elvándorolni a nagyobb városokba, mivel a vidéki élet tarthatatlanná vált. Miért ne tették volna, hiszen a városban olcsó volt az élelem és megkapták a szórakozást is, akár ingyen, teljesítmény nélkül. A császárok egyre újabb és újabb adományokat vezettek be a nép megnyerésére, rendszeressé váltak a pénzosztások. Ezen túlmenően a cliensi rendszerben a polgárok reggelente megjelentek patrónusuk üdvözlésére, akitől ajándékot kaptak. Az ajándékozás, és a gondoskodás e rendszere alkalmas volt arra, hogy a római jogú városi lakosságot, elsősorban a proletariátust a munka megvetésére, munkakerülésre csábítsa. Mivel egyre kevesebben dolgoztak, egyre kevesebb adót lehetett beszedni... A végén törvényt hoztak, aminek az értelmében nem lehetett elhagyni a földeket, ha mégis: megbüntették az illető rokonait! Végül hova vezetett ez az abszurditás, mindannyian ismerjük!

Pannónia provincia továbbra is ápolja a hagyományokat. A közéletben nincsenek újdonságok, a politika mindig ugyanazokkal az eszközökkel él. A hatalom megszerzéséért és megtartásáért kenyeret és cirkuszt ígér a népnek. Az "istenadta" pedig a kényelemért és hogy ne kelljen felelősséget vállalni a saját életéért: megalázkodik. Ebben a lealacsonyított helyzetében rosszul érzi magát, ezért folyton áskálódik, elégedetlenkedik, de semmit nem tesz azért, hogy ez az állapot megváltozzon. Sőt, cinikusan összekacsint a hatalmat birtoklókkal, így utóbbiak nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy a nép akaratából cselekszenek. A közterhet nem viselők minden olyan intézkedést lelkesen támogatnak, amely lehúzza az utolsó bőrt is a munkát végzőkről.

Kedves Honfitársaim, a realitás az, hogy a jelenlegi berendezkedésünknek meg vannak számlálva a napjai! Pártállástól és ideológiától függetlenül a politikai szervezetek mind kenyeret és cirkuszt fognak ígérni, mert erre van szükség ahhoz, hogy hatalomra jussanak. Mivel egyik oldalnak sincs programja arra, hogyan lehetne a gazdaságunkat rendbe tenni, teljesen mindegy kit választunk. Én majd arra fogok szavazni, aki a következő egyszerű jelszót tűzi a zászlajára:

Védd meg a kihalóban lévő adófizetőket!

Érdekes módon ezt a programot egyik párt sem vállalja! De ne legyünk igazságtalanok, a császároknak sem sikerült megoldania ezt a problémát, hát mit várunk a mai politikusoktól.