A címben feltett kérdésre túl egyszerű lenne azt válaszolni, hogy nem. Pedig szívem szerint ezt mondanám, de ez így nem teljesen igaz. Mint gazdasági rendszernek kétségkívül fennállnak a feltételei, a magántulajdon szent, a kereslet-kínálat viszonyán alapuló piacgazdaság működik. Csak a fejekben nem alakult ki az elmúlt 20 évben, a legtöbben még mindig állambácsitól várnak minden problémájukra megoldást. Többségi vélemény, hogy elsősorban az államnak kell gondoskodnia a polgárairól, és csak keveseknek jut eszébe, hogy önmaga is felelős a saját sorsáért. Így viszont éppen a lényeg vész el, miszerint a javak elosztásánál szempont a felmutatott teljesítmény. A tehetségesebb, nagyobb felelősséget vállaló, többet teljesítő embereknek nagyobb rész jár. Ezzel csak szavakban ért egyet mindenki, a gyakorlatban viszont tömegesen utasítják el ezt az elvet. Még mindig az egyenlősdi dívik!

Mert mit is jelentenek az olyan szociális rendszerek, amelyek mindenkinek adnak? Félreértés ne essék, a szolidaritás az elesettekkel kötelesség. Az igazán rászorulókkal! De aki soha nem fizetett be egy forint járulékot sem, annak jár a közösből az ellátás? Egy alapellátás rendben, de az azon felüli rész ne a hozzájárulásoktól függjön? Aki feleannyit tett be a rendszerbe, mint a másik, miért csodálkozik, ha kevesebbet vehet ki belőle?

Ma Magyarországon 250 ezer olyan nyugdíjas van, aki nem töltötte be az 55. évét. 800 ezren kapnak rokkant nyugdíjat, ez a hasonló lélekszámú országokban ilyen ellátásban részesülőknek a négyszerese. 1,5 millió munkaképes korú embert egyáltalán nem lát az APEH, ők a közterhekből nem veszik ki a részüket. Vajon amikor orvoshoz mennek, vagy nyugdíjas korúak lesznek, akkor is azt mondják, hogy mivel nem adtunk be semmit, nem is kérünk semmit?

A teljesítmény alapú jutalmazás elutasítása a munkahelyeken is nagy mértékben jelen van. Betyáros tett az államot, a munkaadót megrövidíteni, azzal a felkiáltással, hogy majd, ha 700 ezer lesz a fizetésem, nem fogok így tenni. Ezek az emberek átgondolják-e, hogy amit felmutatnak, ér-e ennyit? Vagy megfordítva a dolgot, tisztában vannak-e vele, hogy milyen teljesítmény és felelősségvállalás szükséges ehhez a jövedelem szinthez? Nem hiszem. Lehet azt várni, hogy teljesítmény nélkül is járjon a juttatás, de az nem a kapitalizmus.

A népszavazáson az "istenadta nép" tulajdonképpen erről is döntött. Ki mondta, hogy továbbra is teljesítmény nélkül járjanak az ellátások. Aki gondolkodott egy picit, az megértette ezt, de ők voltak kevesebben. Az eredményen nincs mit csodálkozni. Mivel kb. 1,5 millió ember fizeti az adókat, de rajtuk kívül további 6.5 millió szavazó polgár van, persze, hogy az utóbbiak úgy döntöttek, hogy ezután is az előbbiek állják mindenki költségeit. Erre van berendezkedve a politikai rendszerünk is, a hívószavak, a kampányok csak az inaktívaknak szólnak. Ezért tartunk ott, ahol. A következő választásokon azt kellene eldöntenünk, hogy kapitalizmust akarunk, vagy sem. Mert ha nem, az tiszta üzenet az aktívaknak, hogy itt "nincsen számukra hely".

Tehát, kell-e nekünk a kapitalizmus?