Az országot nyomorba döntő karvalytőkét, vagy a gazdasági problémáinkból történő kilábalás lehetőségét küldtük haza? Nézőpont kérdése. De hogy nem racionális alapon dőlt el, az biztos.

A kérdés eldöntéséhez azt a hatástanulmányt hiányolom, amelyik megmutatja, hogy IMF megállapodással, illetve nélküle mennyibe kerülne nekünk ez az egész ügylet. Azt nem hiszem, hogy az IMF konkrétan megszabná, hogy milyen módszerekkel kell elérni az államadósság csökkenését. Nehezen tudom elképzelni amint a Valutaalap képviselői az asztalt verve azt követelik tőlünk, hogy csak akkor adnak pénzt, ha kiéheztetjük a nyugdíjasokat. A konkrét intézkedések igazából a kormányra vannak bízva. Másrészről azt is elfogadhatónak tartom, ha a kormányunk azt mondja, hogy nem enged beleszólást a szuverén gazdaságpolitikánkba, csak akkor végre mondanák már meg hogy az pontosan milyen.

Csütörtök este a királyi televízió Híradójában külön hírt kapott, hogy mennyire szenvednek azok az országok, amelyek IMF hitelt vettek igénybe. Mert a gondokért csakis az IMF a felelős… És természetesen csak olyan közgazdászt kérdeztek meg, aki ezt megerősíti. Azok akik ezt nem így gondolják, nem kerülnek adásba. Ezzel a címbeli kérdésre meg is adták számunkra a választ.

De mit tegyenek, akik kritikusan szemlélik az ilyen szájbarágó ismeretterjesztést? Megnéztem az Államadósság Kezelő Központ honlapján, hogyan változott az elmúlt időszakban az államadósság finanszírozásának költségeit jellemző kamatszint. Az ott elérhető adatok alapján az alábbi ábra rajzolható fel.

forrás: ÁKK

Ez alapján az látszik, hogy 2008 végétől csökkenő tendenciát mutat az állampapírok kamatozása, egészen 2010 áprilisáig. Attól kezdve 2010 végéig folyamatosan emelkedett a kamatszint, az utóbbi hónapokban pedig ismét csökken. Ha van bennünk elegendő mazochizmus és ezeket az információkat a Hír TV-n nézzük meg, akkor csak az utóbbi 3 hónap tendenciáival fogunk szembesülni, ha pedig ATV-re kapcsolunk, akkor csak a tavaly áprilistól decemberig tartó csökkenés lesz az igazságunk. Mindenesetre jelenleg még mindig nagyobb költséggel bocsájtjuk ki a hitelpapírjainkat, mint a kormányváltás időszakában, viszont alacsonyabban, mint 2008-ban.

De visszatérve a kiindulási kérdésre, engem az foglalkoztat, hogy nem ellenségnek, hanem partnernek tekintve az IMF küldöttséget, el lehetett volna-e kerülni az elmúlt évi 1-1,5 %-os emelkedést? Ami azért 20 ezer MrdFt-ra számítva nem kevés. Illetve, ha a kormánynak lenne konkrét intézkedéseken alapuló, hatástanulmányokkal alátámasztott gazdaságpolitikája, akkor sikerült volna-e a kamatok korábbi csökkenő tendenciáját fenntartani? Természetesen ezekre nincs egyértelmű válasz, mégis az a meggyőződésem, hogy sok milliárdot megspórolhattunk volna felkészültebb gazdaságvezetéssel.

Végezetül egy kérdés: mi lenne, ha hozzáértő emberek végig tárgyalják a Valutaalappal a hitelkeretet egészen a megállapodásig, és csak ekkor mondjuk azt, hogy nem vesszük igénybe, mert nélküle is boldogulunk? A piacok számára megnőne a hitelességünk, hiszen baj esetére van mögöttünk egy bármikor elővehető lehetőség. Biztosan mérsékelné a kamatszinteket. Ehhez persze valóban pontosan kell tudni, hogy mit is akarunk!