Néhány gondolat, hogy a felelősség megállapítása érdekében végre tisztán láthassunk a vörös iszap katasztrófánál. Mit kellene tudnunk ehhez?

Az ilyen tevékenységet folytató ipari létesítményeknél a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek jogszabályban meghatározott időközönként komplex felülvizsgálatokat tartanak. Ez úgy történik, hogy az ellenőrzés keretében a hatóság szakemberei (hulladékgazdálkodási, levegőtisztaság-védelmi, vízügyi, jogi, természetvédelmi) a helyszínen vizsgálják meg, hogy az adott cég mennyiben felel meg a hatályos előírásoknak. Erről minden alkalommal jegyzőkönyv készül, melyben rögzítésre kerül, hogy mire terjedt ki a vizsgálat, illetve milyen hiányosságokat találtak annak során. A hírek szerint a legutóbbi néhány hete történt meg. Ebből láthatnánk, hogy vizsgálták-e egyáltalán a tározót, és ha igen mit állapítottak meg.

A jelentős környezeti kihatással bíró technológiák üzemeltetői kötelesek környezeti hatástanulmányt készíteni, melynek tartalmazni kell, hogy az adott tevékenység milyen kockázatot jelent a környezetére. Kérdés, hogy a hatástanulmány mennyire volt alapos, illetve ha a vezetők tisztában voltak a veszély potenciális nagyságával, akkor milyen intézkedéseket tettek ennek megelőzése érdekében. Pl. a tározó medence térelválasztókkal szakaszolva volt-e, hogy egy baleset esetén csak egy része ömölhessen ki az iszapnak? Voltak-e olyan biztonsági berendezések, melyek probléma esetén visszajeleznek, vagy valamilyen paraméter mérésével előrejelzik a veszélyt? Évekkel ezelőtt az ország egyik legveszélyesebb vegyi üzemének vezetője voltam, és ott napi szintű bejárással ellenőriztük a létesítményeket. Számomra hihetetlen, hogy semmilyen előjele nem volt a gátszakadásnak! Az iszap ismeri a fizikát és arra folyt, amerre tudott. A tanulmánynak azt is tartalmaznia kellene, hogy milyen kiterjedtségű és mértékű szennyezést okozna, ennek megakadályozására is fel lehetett volna készülni. Elsődlegesen annak idején nem oda kellett volna építeni a gyárat, ahonnan csak lakott településeken keresztül folyik el az anyag. De meglévő adottságok esetén is vannak megoldások a károk minimalizálására, minden vegyi üzemben vannak ún. kármentők, de azok ilyen mennyiségű kiáramlás esetén gyakorlatilag hatástalanok, vagy olyan méretben kellett volna őket megépíteni, aminek a költsége még a várható kár mértékét is meghaladja. Viszont ha ez így van, akkor a tanulmány alapján ezt a gyárat be kellett volna zárni, mert kezelhetetlen mértékű kockázatot jelent.

Mivel a műszaki berendezések elromolhatnak, és a létesítmények állapota az idővel romlik, rendszeresen karban kell tartani őket, fel kell mérni az állapotukat, melynek a menetrendjét éves karbantartási tervben határozzák meg. Meg kell vizsgálni, hogy a karbantartási terv teljesült-e, minden szükséges vizsgálatot elvégeztek-e. Ha igen, mik voltak a vizsgálatok megállapításai. Ha nem, akkor pedig mi volt az oka annak, hogy nem végezték el. Magyarán minden műszaki létesítménynél lennie kell olyan dokumentumoknak, melyekkel bizonyítani tudják, hogy az megfelelő műszaki állapotban van. Szívesen megnézném a karbantartások munkalapjait!

Minden veszélyes anyag kiáramlásának kockázatával járó tevékenységet folytató vállalkozásnak rendelkeznie szükséges havária tervvel, melyben egy esetleges katasztrófa során bekövetkező veszélyhelyzet kezelését kell meghatározni. Ezt a dolgozókkal rendszeresen gyakoroltatni kell, melyet jegyzőkönyvben rögzítenek. Mennyire voltak tisztában a dolgozók a veszély nagyságával? Mennyire tudják, hogy üzemzavar esetén mit kell tenni? Esetünkben semmit sem tudunk arról, hogy a cég milyen intézkedéseket tett, amikor a gát megadta magát. Az megérne egy misét, hogy miért nem szólt senki a kolontáriaknak és a devecserieknek.

A vállalat felelős vezetői rendelkeznek-e olyan felkészültséggel, amely alkalmassá teszi őket egy ilyen veszélyes üzem működtetésére? Minden üzemnek van felelős műszaki vezetője, ő mennyire volt tisztában a létesítmény állapotával. Tudomása volt-e bármilyen műszaki problémáról? Ha igen, milyen intézkedéseket tett azok elhárítására, a rá bízott rendszer biztonságának a fenntartására? A felelősség mértékének ismeretével láthatóan gond van, hiszen 10 MFt értékű felelősségbiztosítást kötöttek, ami egy házikó nagyságrendje. Mégis mire számítottak? Ez már felelőtlenség.

A végére a személyes véleményem. Ma Magyarországon azt tapasztalom, hogy a műszaki szaktudás egyre inkább másodlagossá válik, igazából nincs is becsülete. A költségtakarékosság gyakran azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat elhanyagolnak. Ritkítják a karbantartásokat, amíg nincs üzemzavar a berendezésekre azt mondják, hogy „jó lesz még”. Munkaerő felvételnél nem a szaktudás a legfontosabb, hanem hogy az illető mennyit kér. A felülvizsgálatok egy része csak papíron van elvégezve. Az ilyen méretű katasztrófák világítanak rá arra, hogy mivel játszunk.

Legyen már követelmény a hozzáértés és a felelős magatartás!