Kedves Szlovák Barátaim!

Az utóbbi időben a politikusaitok közt az a módi, hogy mint a gazdájának megfelelni akaró házőrző, vicsorognak a maguk által felállított kerítés déli oldalán túlra. Teszik ezt azért, mert így remélik megkapni tőletek a buksijukra a simogatást. A mieink ebben a vonatkozásban egyszerűen csak töketlenek, de nálatok számos komplett idióta szeretne ilyen módon érvényesülni. Csak annak van szüksége folyton bizonygatni a saját államisága mibenlétét, aki maga sincs tisztában vele, így ezek a reakciók kizárólag a kisebbrendűségű érzések kompenzálására szolgálhatnak. Hát valóban ilyen nyelvtörvényes, kiutasítós szomszédságot akartok velünk? Barátaim, szóljatok, hogy tudjuk mire számíthassunk! Mert amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten.

Mindkét országban akad néhány kevésbé bonyolult életforma, akik azzal vezetik le a komplexusaikat, hogy hazafiasdit játszva szaggatják a kerítést. De éppen a normális szomszédságot akaró többségnek a felelőssége az indulatoknak a megfékezése. Mert most úgy látszik, hogy ezek határozzák meg a kapcsolatunkat. Vagy részetekről tényleg erre van igény?

Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! Tessék végre megszólalni, kinyilvánítani az akaratotokat! Ha továbbra is ilyen csahos kutyákon keresztül viszonyultok hozzánk, akkor ne csodálkozzatok azon, hogy mi sem fogunk rajongani értetek.

Játszunk hát sértődésesdit! Soroljuk csak a sérelmeinket! Tegyük lehetetlenné a területeinken élő kisebbségek életét! Legyünk durcás gyerekek, akik látni sem akarják egymást! Mindenki maradjon otthon, és puffogjon magában! És majd az (EU) óvónéni igazságot tesz közöttünk...

Mikor jutunk el oda végre, hogy mindkét országban azok fogják a közbeszédet uralni, akik jó szomszédságban szeretnének élni? Akik megértik, hogy csak azt várhatjuk a másiktól, amit mi is mutatunk felé? Én mindenesetre azt kezdeményezem, hog nyújtsunk baráti jobbot egymásnak.

Várom válaszotok!