Szocializmus - (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. (wikipedia)

A kormányfő bejelentése szerint időlegesen az állam törlesztheti a devizában felvett lakáshiteleket az adósok helyett. Amire a legnagyobb jobboldali párt azzal vágott vissza, hogy ők ezt már korábban javasolták. Ez ugye azt jelenti, hogy kollektíven viseljük a kockázatot, minden magyar állampolgár hiteléért? Magyarországon tehát az elmúlt években szépen csendben, fokozatosan megváltozott a gazdasági berendezkedés, és fű alatt visszaváltottunk a szocializmusba. Még az is lehet, hogy csak névleg létezett nálunk a kapitalizmus?!

Eddig meg voltam arról győződve, hogy a magántulajdon szentségére és a piaci mechanizmusok működésére berendezkedett országok abban különböznek a szocialista gazdaságoktól, hogy mindenki a felmutatott teljesítményének arányában részesül a javakból. Az egyenlősdi helyett a nagyobb felelősséget vállaló, tehetségesebb, többet hozzátevő emberek magasabb részesedést kapnak. A kapitalizmusban mindenki felelős a saját sorsáért. Korlátlanok a lehetőségek, de ez felelősséggel is jár, az öngondoskodás terhével. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy a (valóban) rászorulókkal ne vállaljunk közösséget. Sőt! Számukra is ez a mostani rendszer a legrosszabb, hiszen a rendelkezésre álló összeget jóval többfelé kell osztani...

Mit jelent a társadalmi igazságosság? Azt, hogy követelmények és teljesítmények nélkül mindenkinek jár a segítség a közösből? Én ezt nem nevezném annak. Eléggé igazságtalan mindig azt a lovat ütni, amelyik húz! Már csak azért is, mert előbb-utóbb meg fog dögleni. Ma kb. 1,5 millió ember tartja el Magyarországot, minden ilyen intézkedés további terheket tesz a nyakukba.

Mert vajon ki fizeti a számlát: a 13. havi nyugdíjaknál, a gázártámogatásoknál, a jóval a törvényes korhatár előtt nyugdíjba vonulóknál, a más országok lélekszámához viszonyítva négyszer annyi rokkantnyugdíjas esetén, annak a 1,5 millió embernek az egészségügyi ellátását, akik soha életükben nem fizettek járulékot, a segélyekből tengődést életformaként választókról nem is beszélve. Magam sem örültem a vizitdíj intézményének, mivel a járulékokon, a gyógyszerek árán, és a kórházba kerülve az alapvető dolgok megvásárlásán keresztül többszörösen megfizetem a rám jutó részt, és persze, hogy nem hiányzik még az a 300 Ft. Azonban számomra a kérdés inkább az volt, hogy akarom-e, hogy a 1,5 millió emberen kívül mások is hozzájáruljanak a költségekhez legalább egy minimális mértékben?

A nép nem így akarta. A szocializmus nagy arányú diadalt aratott. Mire számíthatunk? Kezdjük el újra állami tulajdonba venni a privatizált vállalatokat, intézményeket. Dobjuk be a közösbe az értékeinket, és majd mindenki egyenlően részesülhet. De még jobb, ha majd a nagytudású pártvezetők megmondják, kinek, mennyi jár belőle. Neveljük az embereket önállótlan, szájbarágós irányítást igénylő szerencsétleneknek.

Döntse el mindenki, kér-e ebből?!