Nem engedünk
A HÁBORÚ: UNORTODOX
A SZABADSÁG: FÉLÁZSIAI
A TUDATLANSÁG: VIRTUS
Kezdetét vette a Gyűlölet. Szokás szerint az IMF felirat villant fel a teleképen. A hallgatóság mindenfelé morogni kezdett. A szőke hajú nyugdíjmentő félelemmel és utálkozással vegyes nyivákolást hallatott. A Nemmegszorító Jobbkéz önkívületbe esve hajtogatta: vagy ő, vagy én! Az IMF valamikor régen (hogy milyen régen, arra senki sem emlékezett pontosan) nagyon fontos szervezet volt, hatalmában majdnem egyenrangú magával Nagy Testvérrel, de aztán olyan követelésekkel állt elő, melyek miatt elzavarták az országból. A Két Perc Gyűlölet műsora napról napra változott, de mindegyikben az IMF volt a főszereplő. Minden későbbi bűn, amelyet az ország ellen elkövettek, minden árulás, szabotázs, eretnekség, elhajlás közvetlenül az ő tanításaiból fakadt. Még létezett és tovább tervezte valahol az összeesküvéseket: valahol a tengeren túl, külföldi pénzelőinek védelme alatt, vagy talán - mert néha ilyen hírek is terjengtek - éppen az országban, valami rejtekhelyen.
Az IMF feliratra egy óriási NEM pecsétet ütöttek. Közben egy kecskeszerű hang elmekegte szokásos ingerült vádjait a Párt tanításai ellen - olyan túlzott és fonák vádakat, amelyeken egy gyermek is átláthatott, s amelyek mégis elég valószerűen hatottak, hogy azzal a kínos érzéssel töltsék el az embert: másokat, akik kevésbé világos fejűek, mint ő maga, rá lehet velük szedni. Gyalázta Nagy Testvért, megbélyegezte a Párt diktatúráját, azonnali békekötést sürgetett, szólásszabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot és gondolatszabadságot követelt. S közben - nehogy valaki kétségben maradjon afelől, mit takar az IMF alávaló fecsegése - a feje mögött a teleképen vég nélkül meneteltek a globális tőke hadseregének oszlopai: merev pillantású, kifejezéstelen férfiarcok egyik sora a másik után, a telekép felső széléig úsztak, ott eltűntek, s helyüket újabb, hasonló arcok foglalták el. A katonacsizmák nehézkes, ritmikus dobogása festette alá a bégető hangot.
A Gyűlölet még harminc másodperce sem tartott, s máris önkéntelen dühkiáltások törtek ki a teremben tartózkodó emberek egy részéből. A három betűs feliratot s mögötte a globális tőke hadseregének ijesztő látványát nehéz volt elviselni; különben is, az IMF látványa, sőt már a puszta rágondolás is automatikusan félelmet és nyugtalanságot idézett elő. Ő állandóbb tárgya volt a gyűlöletnek, mint a Nyugat vagy Keletázsia, mert amíg az ország háborúban állt e hatalmak egyikével, rendszerint békében élt a másikkal. A különös csak az volt, hogy bár az IMF-et mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és könyvekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok - aminthogy azok is voltak -, mindennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken. Mindig akadtak éretlen alakok, akik szinte várták, hogy elszédítse őket. Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a Gondolatrendőrség ne leplezett volna le az ő irányításával működő kémeket és szabotőröket. Ő volt a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört. Ennek a szövetségnek állítólag Testvériség volt a neve. Suttogtak egy borzasztó könyvről is, ez azoknak az eretnekségeknek a gyűjteménye volt, amelyek az IMF-től származtak, s titokban járt kézről kézre. Címe nem volt. Ha egyáltalán szó esett róla, úgy emlegették, hogy: a könyv. De az ilyen dolgokról csak kósza hírek szállongtak. Mind a Testvériség, mind a könyv olyan dolog volt, amelyről az egyszerű polgár, hacsak tehette, nem beszélt.
A második percben a Gyűlöletet az őrjöngésig fokozódott. Az emberek felugráltak a helyükről, és torkuk szakadtából üvöltöztek, hogy elnyomják a teleképből áradó őrjítő, bégető hangot. A szőke nő kipirult, és úgy nyitogatta és csukogatta a száját, mint a szárazra került hal. Még a Jobbkéz széles arca is kipirult. Nagyon egyenesen ült székében, mellkasa úgy süllyedt és emelkedett, mintha a tenger hullámai ostromolnák. Egy sötét hajú, szakállas férfi elkezdett kiabálni: - Túl jók vagyunk! Nem engedünk! -, hirtelen felkapott egy nehéz újbeszél szótárt, s a telekép felé röpítette. A szótár nekiütődött a betűszónak, és visszapattant róla; a hang feltartóztathatatlanul áradt tovább. Egy világos pillanatában K észrevette, hogy együtt ordít a többiekkel, és sarkával vadul rugdalja széke lábát. A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást. Harminc másodpercen belül képtelenséggé vált az ellenállás. Mintha a félelem és bosszúvágy eksztázisa öntötte volna el az egész embercsoportot: a vágy gyilkolni, kínozni, kalapáccsal arcokat összezúzni, mintha elektromos áram változtatott volna minden embert akarata ellenére fintorgó, sikoltozó holdkórossá. S hozzá ez a düh, amely mindenkit megszállt, elvont, iránytalan érzelem volt, amelyet egyik tárgyról a másikra lehetett vetíteni, mint valami reflektor fényét. Így például K gyűlölete némelyik pillanatban egyáltalán nem az IMF ellen irányult, hanem éppen ellenkezőleg: Nagy Testvér, a Párt és a Gondolatrendőrség ellen; s az ilyen pillanatokban együtt érzett a teleképen látható kigúnyolt eretnekkel, aki a hazugságok világában egyedüli őre az igazságnak és az értelemnek. De már a következő pillanatban a körülötte lévő emberekkel értett egyet, s mindent igaznak érzett, amit az IMF-ről mondtak. Az ilyen pillanatokban Nagy Testvér iránti titkos gyűlölete imádattá változott, úgy érezte, hogy Nagy Testvér legyőzhetetlen, félelem nélküli protektor, aki sziklaként szegül szembe a globális tőke hordáival – az IMF pedig, elszigeteltsége, tehetetlensége s a merő létét kétségbe vonó kétely ellenére, valami gonosz varázsló, aki pusztán hangjának hatalmával képes összezúzni a civilizáció épületét.
A Gyűlölet tetőfokára hágott. Az IMF felirat szertefoszlott, az aláfestő hang birkabégetéssé torzult, s egy pillanatra a kép egy birka pofájává változott. Aztán a birkapofa egy globális tőke katona félelmetes és óriás alakjába tűnt át, amely kezében vadul kerepelő géppisztollyal egyre közelebb és közelebb nyomult, s azt az érzést keltette a nézőkben, hogy rájuk veti magát a telekép felületéről, annyira, hogy néhányan az első sorban valósággal hátrahőköltek a székekben. De szinte még ugyanabban a pillanatban megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindenkiből, mert az ellenséges figura áttűnt Nagy Testvér sötét hajú, hatalmának tudatától sugárzó, rejtelmesen nyugodt arcába, amely akkora terjedelmű volt, hogy majdnem teljesen betöltötte a telekép mezejét. Senki sem értette, mit mond Nagy Testvér. Csak néhány bátorító szó volt, olyasféle szavak, amilyenek a csaták zajában szoktak elhangzani, nem is lehet tisztán felfogni őket, s mégis visszaadja az ember önbizalmát pusztán az a tény, hogy elhangzottak. Aztán Nagy Testvér arca elhalványodott, s a Párt három jelszava jelent meg a helyén, csupa nagybetűvel:
A HÁBORÚ: UNORTODOX
A SZABADSÁG: FÉLÁZSIAI
A TUDATLANSÁG: VIRTUS
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.10.10. 12:12:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dr. Balta$ár 2012.10.10. 20:10:09
de ez mind nem lenne ha nem lenne a 2/3karúrabló...
ő meg nem lenne ha nem lett volna elmutnyócév+fletó...
szóval minden vidámságot, kacagást az mszp nek köszönhetünk
Putyilov gyári melós 2012.10.10. 20:15:48
"A jelenlegi demokratikus rendszerek beépített problémája a vezetés gyengesége, mondta egy német lapnak adott interjújában Orbán. Merkellel viszont nem Magyarországról, hanem Európa jövőjéről beszélgetne."
index.hu/belfold/2012/10/10/orban_az_elnoki_rendszer_alkalmasabb_a_reformokra/
Daddy21 · http://ujtarsadalom.blog.hu 2012.10.11. 08:09:05
de a másik...
Ha már emberi tisztesség(telenség), akkor az azeri baltás gyilkos.
Az IMF nem szépírónak való téma.
Az IMF sajnos, tisztességtelenebb, mint a magyar kormány.
Néhány forrás (amelyeket, jellemző módon, még a magyar mainstream média is titkol):
John Perkins/Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai,
Michael Chossudowski/A szegénység globalizációja,
Charles Ferguson/Bennfentesek (Inside Job - film).