Mindig mondta az Édesanyám, hogy javulj meg, fiam Bendegúz, mert elvisz az ördög. De hát mit tehetnék, nem megy az könnyen faluhelyen! Itt van mindjárt ez a Szabó bakter. Bár általa se igen gyarapodik a Magyar Államkincstár, mégis egyfolytában becsmérli a temérdek hazug politikust, és úgy várja, hogy becsületes úriemberek üljenek fel végre az ország szekerének a bakjára, mint a Banya a Messiást.

Egyszer aztán csak megkérdeztem tőle: Mégis mifélék ezek a sokat csepült politikusok, és mi dolguk van nekik ebben a világban, ha már ilyen szorgalmasan szapulja a fajtájukat? Meglepődött a bakter, de rövid vakarózás után előrukkolt a válasszal: Hát olyan emberek, akiket azért választottunk, hogy képviseljék a nép érdekeit ország-világ előtt, de leginkább, hogy azon tüsténkedjenek, hogy aki becsülettel dolgozik, annak jusson egy kis vaj is a kenyerére.

Hát bizony akkor ezek olyanok, mint a szentek a képes kalendáriumban, mások boldogulásáért áldozzák fel magukat. Csak tudnám, hogy vajon miért nincs kibékülve velük a bakter? Miután hangot adtam ebbéli kétségeimnek, mindjárt lázba is jött a sorompók ura: Mert mindegyik a saját hasznát leső, az atyafiságát a mézes bödönhöz tuszkoló, lelkiismeretlen naplopó!

Na, mondom, ha ez így van, akkor ez a nekem való hivatal, mivel mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem rossz lett. Pörölhet itt a bakter, ő sem különb a Deákné vásznánál. Rá is lobbantottam ezt a szemére: Aztán, ha maga kerülne közel a mézes csuporhoz, talán másképpen tenné a dolgát? Ne szemtelenkedj itt, Te büdös kölyök! Egy állami tisztviselőnek legyenek elvei!

Ezzel se lettem okosabb, de gondoltam, ha már benne vagyok, akkor a végére járok a politika ügyének. Aztán mondja már meg kend, hogy miről ismerszik meg egy tisztességes politikus? Na, ez megfogta a baktert, mert csak ennyit tudott nagy kínkeservesen kinyögni: A köz érdekét tartja szem előtt, betartatja a szabályokat, példát mutat.

Továbbra sem fért a fejembe, hogyan lesz valakiből politikus, ha az illető tisztességes, ezért elő álltam a farbával. Hű az angyalát a kíváncsi fejednek, szakadt ki a bakter szája kerítésén. Leginkább, sehogy! Mert, ha tisztességes, nem hazudja nekünk azt, amit hallani szeretnénk. Mert nem fogja senki pénzét elfogadni a korteskedéshez, cserébe a később visszaadandó szívességekért. Így aztán tudni sem fogunk róla soha. De ami még ennél is fontosabb: mert elsősorban nem azt várjuk tőle, hogy tisztességes legyen, hanem azt, hogy minket képviseljen. A két dolog pedig lássuk be, nem mindig esik egybe.

Lehet, hogy a levesben talált gatyamadzag tette, de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ha valamilyen módon mégis oda jutna ez a jóember, meddig maradhatna meg ott? Nem sokáig. Egyszerűen felőrölnék. Aki mindig tisztességesen viselkedik, hatalmas hátrányban lesz a többiekkel szemben. A naivakat – így hívják a pesti népek a jó szándékú embereket – kiszelektálja az evolúció. De ha még így is jól tenné a dolgát, akkor sokakkal akasztana tengelyt. Magyarán nagyon fel kellene kötni a gatyát, ha valaki az igazságnak bajnoka akar lenni, mert gyorsan magára marad! Akkor pedig éppen azt nem tudja megvalósítani, amiért odaküldték, hogy képviselje a választói érdekeit.

Már csak azt nem értem, hogy akkor ki a bánatnak hiányzik ez a szerep? Senkinek. Néhány, nagyon ritka, erős jellemű ember talán elviselné ezeket a nehézségeket is ideig-óráig, de van valami, amiért még ők sem vállalják: Mert tisztában vannak azzal, hogy senki nem állna ki értük! És hát minek küzdeni azért, amire nincs igény?

Na de hát akkor, mit tetszik itten hőzöngeni? Minden marad a régiben, és megy tovább a maga útján! Mint ahogy eddig.