A miniszterelnök világossá tette a párton belül, a törvényalkotás tempójával, és az egyéni indítványok burjánzása terén megfogalmazott kritikákkal kapcsolatban, hogy "nincs idő gatyázni és vitázni". Ezzel nyilvánvalóan a határozott, és a haza érdekében folyamatosan cselekvő vezető képét igyekszik sugározni magáról. De vajon ennek mennyi köze van a valósághoz, illetve hova vezet ez a halasztást nem tűrő rohanás?

A törvénykezés kétségtelenül fel lett pörgetve, de láthatóan egyáltalán nem a választások előtt állandóan hangoztatott "kész tervekkel rendelkezünk, melyek alapján azonnal cselekedni fogunk" elv szerint, hanem saját maguk által bevallottan is hirtelen felindulásból folyik a kormányzás. Erre találták ki az egyéni indítványokon keresztül történő jogszabályalkotást. Ilyenkor ugyanis nem kell érdemi vitákat folytatni, és a szükséges hatástanulmányokkal bajlódni. Lehet ilyet, azonban előbb-utóbb felmerül a kérdés: megteheti-e egy felelős kormány, hogy soha nincs tisztában azzal, hogy az általa bevezetett intézkedések mit fognak okozni?

Ha az eddig megtett lépéseket alaposabban megnézzük, akkor kiderül, hogy ez a száguldás szinte kizárólag a pozíciófoglalásokról szólt. Érdemi, hosszú távon az ország rendbetételére irányuló elképzelések mutatóban sincsenek. Minden eddigi szabályozás csak nemzeti köntösbe öltöztetett mellébeszélés. Semmit nem oldanak meg, és az idő múlásával egyre nyilvánvalóbb, hogy törekvés sincs erre. Ennek pedig az alapvető oka az, hogy nem történik meg a problémákkal történő valódi szembenézés. Hogy ez ki ne derüljön, arra szolgál a rohamléptű törvénykezés. Fedni a valóságot, mert a király meztelen. 

Folyamatosan hangoztatott érv, hogy aki most nem támogatja a kormány intézkedéseit, az a magyar nép ellensége. De tessék már megmondani, mit is kellene támogatni? A gazdaság problémáira irányulóan összesen két komoly módosítás történt eddig, a többi csak "lárifári": az egyik az egykulcsos adó bevezetése, a másik a magánnyugdíjpénztárak felszámolására irányuló törekvés. Az előbbit alapvetően még helyesnek is tartom, de megint ott van az a fránya tervezés. Vajon most kell-e az adórendszerből százmilliárdokat kivonni, amikor deklaráltan gazdasági vészhelyzet van? És ordítóan szembetűnő, hogy nem ismerik a hatásokat, mert ha így lenne, akkor nem mondták volna például, hogy ezzel "mindenki jól fog járni". Ennek a kiszámításához ugyanis elegendő lett volna egy alapműveletes számológép. A másik lehetőség, hogy tudták mit eredményez, de akkor meg bizony hazudtak. Több lehetőség nincs, vajon melyikkel járunk jobban? A magánnyugdíjpénztárak esetében mostanra már az államosítás a hivatalos kifejezés, ami azért egy konzervatív párttól elég meredek. Majd a bíróság fogja megállapítani, hogy ez törvényes-e vagy sem, de ettől függetlenül ez sem a hosszú távra történő gondolkodás eredménye. Ez bizony továbbra is csak a bérből és fizetésből élők cseszegetése, mert magánpénztárban az lehet tag, aki bejelentett módon dolgozik. Ez is egy újabb bőr. A különböző csoportok munkavállalói jogainak szűkítése szintén ide tartozik, csak azokat érintheti, akik "látszanak". Miért nem az elképesztő mértékű feketemunkát, és a zsebbe fizetéseket támadják? Mert ahhoz nem elég beleírni egy jogszabályba, hogy holnaptól így legyen. A célok maguk gyakran támogatandók, de a megvalósítás minden esetben átgondolatlan, erőből végrehajtott. Az egyetlen érv az ezzel kapcsolatos kritikákra, az "elmúlt 8 év" és a csak a "nemzet ellenségei kételkednek". De sajnos az arrogancia nem helyettesíti a hozzáértést. Tessék már megmondani végre, hogy amikor elfogy a manyup pénz, akkor miből fogjuk finanszírozni ezt az országot?!

Ha meglenne a bátorság a problémákkal történő szembenézésre, akkor nem azt hangoztatnák folyton, hogy "ez a kormány szakított a megszorítások politikájával, mert azok nem vezetnek sehova". Mielőtt valaki belekezd a narancsképzőn elsajátított mantrákba: én sem az elvonásoktól érzem jól magam. De ne dugjuk már homokba a fejünket: ebben a formájában az egykulcsos adó, a munkavállalói jogok szűkítése, és nyugdíjpénzek lenyúlása is klasszikus megszorítások! Akkor is ha közben azt hajtogatják, hogy nem fog fájni. A felelős kormányzáshoz számításokkal alátámasztva be kellene mutatni, hogy mennyi pénzünk van, és ebből bizony erre meg erre nem fog jutni. Minden híreszteléssel szemben a választók többsége képes felmérni a realitásokat, és ha nagykorúként kezelik, a szükséges döntéseket is meg fogják hozni. Tulajdonképpen erre szolgálna a kétharmad. Nem a hatalom bebetonozásáról, hanem a problémák megoldásának megkezdéséről. Erről a választók 2014-ben mondanak ítéletet, csak addig sem kellene elvesztegetnünk újabb 4 évet. Mert, ha így történik, akkor bizony egyáltalán nem különbözik ez a kormány az elődeitől, ugyanolyan felelőtlen és a bizalomra méltatlan. És hát attól, hogy rohanva tesszük, a gatyázás még gatyázás marad.