Még csak néhány nappal vagyunk túl a vasárnapon, ami alaposan felforgatta az életemet. Olyan közeli az élmény, hogy még nem került minden a helyére a fejemben. Korábban soha sem gondoltam bele, hogy milyen lesz, ha nyerek, ha nekem szavaznak bizalmat. És tessék, most itt van! Annyit szónokoltam azelőtt, hogy most az mondták, ha ennyire tudod, akkor gyere és csináld. Hát így történt, hogy belevágtam. Most viszont itt vagyok, egy mandátummal a kezemben. A belém vetett bizalom tárgyiasult bizonyítékával. Most már az én vállamon a felelősség.

- Bakker, ezek szerint hisznek neked az emberek!

- De hát mit mondtam én, amit mások ne ígértek volna meg?

- Csak annyit, hogy tisztességes leszel, "mindég, minden körülményben".

- "Kizökkent az idő; ó, kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt."

- Csak Te beszéltél felelősségről és számonkérhetőségről. És ez óriási különbség, mivel ezek a szavak nincsenek benne a politikai szótárakban. És "az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg."

- De elég vagyok-e én ehhez?

- A példamutatáshoz feltétlenül. A többi már nem rajtad múlik! De ha méltó leszel, feléled a remény, hogy a tavaszi szél meghozza a változásokat...

Már hívtak az Országgyűlés Hivatalától, hétfőn ha bemegyek, rögtön le is mondok a mentelmi jogomról, hiszen arra csak annak van szüksége, aki fél a tetteinek a következményeitől. Még élénken emlékszem az elmúlt fél évre, az érzelmek húrjait pengető kampány szövegekre. Azt remélem gyorsan elfelejtjük és visszazökkenünk a normál kerékvágásba. A hétköznapjainkban ne azzal foglalkozzunk, hogy végül ki, melyik oldalra tette le a garast. A mindennapok szóljanak kapcsolatainkról, vágyainkról, problémáinkról, rólunk magunkról. Ha kíváncsi vagy rá, hogy mások hogyan látták a mai magukat fél évvel ezelőtt, akkor olvasd el a történeteiket A Jövő Emlékei blogon. A jövő már elkezdődött!