Az ember már csak olyan, hogy bizonyos helyzetekben hajlamos a dolgok egyszerűbb végét megfogni. Amikor anyagi előnyökért szemet hunyunk a szabályok felett, teljesítmény helyett kerülő utakat keresünk, akkor éppen a rövidtávú és kézzelfogható előnyökért adjuk fel a bizonytalan jövőbelieket. Az alapvető emberi értékeknek egyre kevésbé van becsülete, sőt jószerével már "baleknak" számítanak akik magukénak vallják őket.

A tisztesség nehéz, felelősséggel jár, és bátorság szükségeltetik hozzá. 

Úgy bizony, hazudni nagyon könnyű, igazat mondani viszont már nem ilyen egyszerű. Csak a szentek nem követnek el hibákat, de azért nem mindegy, hogy mi a mérce. Létezik még egyáltalán valamiféle viszonyítási alap? Ki tudja megmondani, hogy mi számít tisztességesnek és mi az, ami nem? Egy közösség nem létezhet anélkül, hogy valamilyen kollektíven elfogadott értékrendhez ne tartanák magukat a tagjai. Legyenek ezek a szabályok írottak, vagy csak a hagyomány útján terjedő normák, a közösséget rombolja, aki átlép rajtuk. Naponta tapasztalhatjuk, hogy szokássá vált a normákat a saját szájunk íze szerint értelmezni. Nagyon elnézőek vagyunk magunkkal szemben, bezzeg mások szemében rögtön észrevesszük azt a bizonyos szálkát. Valahol ez természetes emberi tulajdonság, de arra azért ügyeljünk, hogy másoktól is csak azt várhatjuk el, amit mi magunk is betartunk. Csak annak van joga a szabályokat számon kérni, aki azokat be is tartja. Na itt van a probléma! Rengeteg a vizet prédikáló, de borissza ember. Ki az, akinek ma Magyarországon joga van bármit is számon kérni másokon?

Egyre gyakrabban borzolják a kedélyeket olyan esetek, amikor az elemi normákat sem tartják be, sokasodnak az értékeinket alapjaiban megrengető történetek. Ilyenkor aztán nagy viták alakulnak ki a különböző fórumokon, hogy kivel, mit kellene csinálni. Valahogy keveseknek jut az eszébe megkérdezni, hogy ki, mennyiben felelős a kialakult helyzetért. Egyre többen nőnek fel olyan környezetben, ahol a tisztesség meg sem jelenik, mint követendő példa. Hogyan várjuk el akkor, hogy betartsák az általuk nem is igazán ismert normákat?

A tisztességeseknek van egy óriási felelőssége: a példamutatás. Elég baj az, hogy hagytuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok! Sajnos már nem elég magunknak tisztességesnek lenni, igyekezni kell másokat is rászorítani. A hogyanját még meg kell találni. Ha van ötleted, akkor mondd!

"Vétkesek közt cinkos, aki néma..." (Babits)