Torkos hétfő

Méltó szellemi társa akadt a nyugdíjvédelmi szőke ciklonnak Torkos Matild személyében, aki a hétfői Magyar Nemzet vezércikkében lerántotta a leplet a magánnyugdíjpénztári rendszer huncutságairól. Elég komoly probléma az országunk számára, hogy az iskolai tanterveknek nem része az alapszintű pénzügyi ismeretek elsajátítása, de vajon minek ír gazdasági témájú vezércikket egy országos napilapban, aki láthatóan az alapfogalmakkal sincs tisztában. Néhány részlet az írásból:

"A legnagyobb meglepetés mégis az, hogy az átlagos hozam még az elvárt négy százalékot sem éri el, a „realizált” 1-2 százalék veszteséges működésről tanúskodik." Kedves Matild, ez így hogy? A plusz kettő kisebb mint a nulla? Először is a reálhozam infláció feletti hozamot jelent, vagyis a realizált 1-2 %, azt jelenti, hogy a számológépébe még az infláció értékét is be kell pötyögnie. Másodszor az több, mint logikai csavar, hogy ez veszteséges működést jelent, ez szimplán hazugság. Soha nem fogom megérteni, mi vesz rá valakit, hogy a feketéről képes legyen kijelenteni, hogy fehér. Tényleg így kifordult a világ, vagy ez egyszerűen csak egzisztenciális kérdés?

"Az államadósságunk brutális megemelkedésének egyik oka éppen az, hogy az évi több száz milliárdosra rúgó nyugdíjhiányt a pénzügyi piacokról magas kamatú kölcsönökből kellett finanszírozni, aminek a törlesztése aztán ugyancsak az adófizető polgárok nyakába szakad." Ez a másik kormányzati mantra. Ennek legalább van valóságalapja, ugyanis a magánpénztárakba fizetett összegeket valóban hitelek felvételévek kell pótolni. De, amint arra Matild is rámutatott, ez a teher az adófizetők nyakába szakad. Kik is azok az adófizetők? A bejelentett munkahelyen dolgozó, a jövedelmüket nem zsebbe kapó emberek. Ez kísértetiesen hasonlít a magánnyugdíjpénztári tagok meghatározására. Csak nem ők fizetik meg azt is, amiért őket okolják?

Félreértés ne essék, a pénztárak működésével magam sem vagyok maradéktalanul elégedett. De ha a mi díjainkból "finanszírozzák a működési és reklámköltségeiket", akkor nem az lett volna a megoldás, hogy ezt szigorúan felügyeljük? Olyan szabályokat hozunk, melyek mellett csak az indokolt költségeiket érvényesíthetik? Aki nem akarja a külföldi karvalytőkét erősíteni, lépjen be magyar tulajdonú nyugdíjpénztárba. Aki tart a tőzsdézéstől, rendelkezzen úgy, hogy az ő pénzét állampapírokba fektessék. Aki nem akar belépni, annak ne legyen kötelező. És még néhány egyszerű megoldás, de hát nem ez a lényeg, kellett a pénz. Mert egyáltalán nincs ötlet arra, hogyan is kellene irányítani a gazdaságot. És azért köztünk szólva az államosítás egy konzervatív kormánytól elég durva. Igen, ebben igaza van a szerzőnek: "Normális körülmények között a magánnyugdíjpénztárak államosítását leginkább a baloldali érzelmű embereknek kellett volna kitörő örömmel ünnepelni." De akkor mi van jobboldaliakkal? Vagy ez csak egy címke, nem egy értékrend? Amúgy meg mi a különbség Nemzet meg a Népszava között? Csak a nevük, mindkettő csak arra alkalmas, hogy a hívek höröghessenek a másik oldal vélt és valós visszásságain. Amíg erre van igény, addig ez így is marad. Biztos, hogy a kritikátlan vakhit viszi előre ezt az országot?

bng szólj hozzá

Mindennapi Őszödeink

 Az elmúlt 8 évben folyamatosan bíráltuk a kormányzati tehetetlenséget, a kész terveink birtokában azt ígértük, azonnal munkához látunk. Az emberek döntése után alig 1 évvel már sikerült is kidolgoznunk egy akciótervet, amely alapján egyszer majd meg fogjuk mondani, mikor kezdünk hozzá.

Az elmúlt 8 évben a magyar gazdaság az elhibázott politika folyományaként a tönk szélére került, bár tudtuk, hogy rossz a helyzet, de mégsem sejtettük. Még kérünk egy kis időt az azonnali intézkedések megkezdéséhez.

Az elmúlt 8 évben azt hangoztattuk, hogy a gazdaság talpra állítására a növekedés a csodaszer, akár a költségvetés hiányának az elengedése árán is. Mióta a Kancellárasszony eligazítást tartott nekünk a témában, azóta le kell győznünk az államadósságot.

Az elmúlt 8 év hibáit követően 1 millió új munkahelyet ígértünk. Hatalmas siker, hogy 1 év munkahelyteremtés eredményeként 30 ezerrel dolgoznak többen. Nyilván Gyurcsány a hibás, hogy az év elejéhez képest viszont 19 ezerrel kevesebben.

Az elmúlt 8 évben felvett hiteleket mind felélték a felelőtlen elődeink, és csak minimális összegek állnak az új kormány rendelkezésére. De a MOL részvények megvásárlását azért még éppen kifutotta.

Az elmúlt 8 év utolsó felvonásában Bajnai a kudarcok kormányát vezette. A kormányváltás után másfél hónappal az ország-világnak megmutattuk, hogy amit Magyarország az elmúlt időszakban csinált, azzal lassan világbajnok kiadáscsökkentésben.

Az elmúlt 8 évben tarthatatlannak ítéltük azt a helyzetet, hogy a magyar embereket kizárják a saját, nyugdíjcélú megtakarításaik feletti rendelkezésből. Hatalomra kerülve gyorsan állami kézbe vettük a vagyonukat, nehogy valaki ezt komolyan gondolja.

Az elmúlt 8 évben a kormánnyal elégedetlen tüntetéseken fontosnak tartottuk, hogy az emberek meg tudják védeni a saját, és a társadalom alapvető érdekeit, értékeit. Kormányra kerülésünk óta a tüntetéseket a saját politikai pecsenyéjüket sütögetők szervezik, akik bohóctréfát űznek a megbízatásaikból.

Az elmúlt 8 évben a Kossuth téri kordonnal ketrecbe volt zárva az ország, ezután majd csak a törvényhozás használhatja a teret.

Az elmúlt 8 év katasztrofális közbiztonsági állapotát 2 hét alatt ígértük rendbe tenni. De ha még mindig ott tartunk, hogy az ország csak akkor tud fejlődni, ha rend lesz, akkor tessék mondani: mi volt az elmúlt 1 évben.

Az elmúlt 8 évben az összetartozás Európáját ünnepeltük, de az ország hajóját irányítva már nem engedjük, hogy Brüsszelből diktáljanak nekünk, és a haldokló Nyugat ópiuma zavarja meg elménket.

Az elmúlt 8 évben felszólítottuk a kormányt, hogy ítélje el a Kínában dúló etnikai erőszakot. Kormányzati pozícióból nézve viszont inkább csak bohózat, hogy a nyugati ember például Tibet és Kína konfliktusát egyfajta megkérdőjelezhetetlen erkölcsi magaslatról próbálja megítélni.

Az elmúlt 8 év felelőseit el kell számoltatni. Bulldogi kormánybiztos fogott is már néhány strómant. Még szerencse, hogy olyan elmélyülten vizsgálódik Esztergomban, Zuglóban, és Heves megyében.

Az elmúlt 8 évben a Zuschlag módszerrel osztották a forrásokat, most azokhoz megy a pénz, akik nemzeti együttműködnek velünk.

Az elmúlt 8 évben a munkavállalók és a családok pártján álltunk, most a Nemzetgazdasági minisztérium partizánjai, az emberek döntésével szemben korlátoznák a jogaikat.

Az elmúlt 8 évben a média a hatalom szekerét tolta, nos ebben sokat sikerült erősíteni.

Az elmúlt 8 évhez képest tulajdonképpen mennyivel is vagyunk előrébb?

bng szólj hozzá

Nyugdíj szőkítés

A szőke nő nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak jelentkezik, melyhez kapcsolódóan néhány kérdéssel tesztelik a hozzáértését.

Hogyan működik a magánnyugdíjpénztári rendszer?

Azok az élhetetlenek, akik bejelentett munkahelyen dolgoznak, és annyira ostobák, hogy nem okosba kapják a fizetésüket, a nyugdíjjárulékuk negyedét saját számlájukra fizetik be. Amikor nyugdíjba vonulnak, azt hiszik, hogy majd ezeket a befizetéseket a hozamaikkal együtt kaphatják vissza. Mivel az államnak csak a járulékaik háromnegyedét fizették, ezért majd a szabályok szerint nekik járó állami nyugdíjnak is csak a háromnegyedét fogják kapni. Ha megkapom az állást, még azt sem.

Nem gondolja, hogy igazságtalan az, hogy aki egész életében összesen 20 évet volt bejelentve, akkor is minimálbéren, az kap az államtól nyugdíjat, aki pedig 40 éven át teljesen szabályosan járt el, és a valós jövedelme után fizette a járulékokat, semmit sem fog kapni?

Ez a nép akarata. Aki ezt megkérdőjelezi, az kiírja magát a nemzeti együttműködésből.

De a törvény szerint a magánnyugdíjpénztárban lévő pénzek a tagok vagyonát képezik?

Majd megváltoztatjuk a törvényeket, visszamenőlegesen. A magántulajdon a nemzeti együttműködés rendszerében úri huncutság.

A magánpénztári tagok befizetéseit kik kezelik?

A tőzsdecápák, akiktől meg kell védenünk az emberek nyugdíját.

És akinek állampapírokat tartalmazó portfólióban van a pénze?

Az a mai időkben egy kockázatos befektetés, inkább tegye bankbetétbe, abból majd a kamatadóval is támogathatja az államot.

Ön rendelkezik részvényekkel, illetve egyéb befektetésekkel?

Természetesen, MOL és Lockheed papírok, illetve CIG Pannónia biztosítások vannak a portfóliómban.

És ezeket kire bízta?

Hát olyanokra, akik megbízhatóak és értenek hozzá.

Mi a véleménye arról, hogy a magánpénztári tagok 81 %-a inflációt meghaladó hozammal rendelkezik?

Ez nem vigasz azoknak, akiknek csak a szomszédja érte el ezt az eredményt. Hova is lennénk, ha csak kétharmadot meghaladó számú embernek lenne jó! Mi lesz a többiek jogaival?

Nem gondolja, hogy az emberek nyugdíjának a megvédéséhez elegendő lenne lehetővé tenni a visszalépést azoknak, akik úgy érzik nem jártak jól?

Ez milyen kérdés, így feltenni nem helyes. Majd oda jutunk, hogy mindenki a saját feje után megy, és esetleg komolyan veszi a nyugdíjával kapcsolatban az öngondoskodást.

A jelenlegi állami nyugdíjrendszerben hogyan lehet kezelni az egyéni befizetéseket?

Majd felírjuk a kéménybe füsttel. Mivel mindenki a nyugdíjazásakor érvényes szabályok szerint kapja meg a járadékát, így teljesen mindegy, hogy most mit ígérünk.

A magánpénztári tagok állami rendszerből hiányzó befizetéseit hogyan pótolja a jelenlegi kifizetéseknél az állam?

Hitelt vesz fel a nyugdíjak finanszírozására.

És ennek a hitelnek kik állják a költségeit?

Az adófizetők.

Kik azok az adófizetők?

A szabályosan bejelentett munkahelyen dolgozók, akiknek látszik minden jövedelme.

Ezek nem pontosan azok, akik a magánnyugdíjpénztárakban is tagok?

Most hogy mondja. De hát ott van az ÁFA!

Akinek nincs kimutatható jövedelme, vajon miből vásárol?

Megoldja okosban.

Ha most úgy gondolja, hogy a magánpénztáraktól meg kell védeni a tagok nyugdíját, akkor korábban miért kardoskodott az egészségügyben a magánbiztosítók szerepvállalása mellett?

Akkor az volt a szükséges és helyes döntés, most ez. Ahogy az ember tapasztalatai gyarapodnak, úgy változik a véleménye is.

És milyen gyorsan képes adott ügyekben az elvárásokhoz igazítani a véleményét?

Már az iskolában is kiradíroztam a füzetem, ha a tanítónő letörölte a táblát.

Köszönjük, a meló a magáé.

bng 1 hozzászólás

A csapok záródnak

A nemzetközi helyzet fokozódik. Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség. A fülkékben végbement forradalom kerékkötői nem akarják megérteni a nemzeti együttműködés rendszerét, ezért szükség van a megbízható elvtársakra a társadalom minden posztján.

Mit takar ez a nemzeti együttműködés?

Együttműködünk, aki velünk együtt akar.

És mi lesz az ideológiailag nem eléggé képzettekkel?

Különféle polgármesterek vannak a térségben, de egyvalamit senki sem enged meg magának, ha velem akar együttműködni, hogy a személyemet és munkámat gyakorlatilag kritizálja. Forrás oda megy ebben a térségben, amit én jóváhagyok. Amit én nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás.

Akkor az együttműködés itt nem működhet?

Ezzel az írással meg ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat te elzártad magad előtt, ezt vedd tudomásul. Ilyen stílussal és mentalitással túlságosan sok mindenre ne számítsatok. Az élet nem habostorta.

De hát hogyan lesz így béke, szabadság és egyetértés?

A torkánál ragadtad meg a kérdést. A nemzeti együttműködés szellemvasútja, ez kell a dolgozóknak! A szavak tartalmát pedig hagyjuk a haldokló nyugat ópiumának.

És mi lesz ezek után?

Mi azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Jó együttműködést kívánunk!

 

Néhány együttműködésben eltöltött évvel később:

Nem baj! Nem baj! Visszasírnak még maguk engem!

Hát erre azért nem mernék megesküdni.

 

bng szólj hozzá

Száguldó gatyázás

A miniszterelnök világossá tette a párton belül, a törvényalkotás tempójával, és az egyéni indítványok burjánzása terén megfogalmazott kritikákkal kapcsolatban, hogy "nincs idő gatyázni és vitázni". Ezzel nyilvánvalóan a határozott, és a haza érdekében folyamatosan cselekvő vezető képét igyekszik sugározni magáról. De vajon ennek mennyi köze van a valósághoz, illetve hova vezet ez a halasztást nem tűrő rohanás?

A törvénykezés kétségtelenül fel lett pörgetve, de láthatóan egyáltalán nem a választások előtt állandóan hangoztatott "kész tervekkel rendelkezünk, melyek alapján azonnal cselekedni fogunk" elv szerint, hanem saját maguk által bevallottan is hirtelen felindulásból folyik a kormányzás. Erre találták ki az egyéni indítványokon keresztül történő jogszabályalkotást. Ilyenkor ugyanis nem kell érdemi vitákat folytatni, és a szükséges hatástanulmányokkal bajlódni. Lehet ilyet, azonban előbb-utóbb felmerül a kérdés: megteheti-e egy felelős kormány, hogy soha nincs tisztában azzal, hogy az általa bevezetett intézkedések mit fognak okozni?

Ha az eddig megtett lépéseket alaposabban megnézzük, akkor kiderül, hogy ez a száguldás szinte kizárólag a pozíciófoglalásokról szólt. Érdemi, hosszú távon az ország rendbetételére irányuló elképzelések mutatóban sincsenek. Minden eddigi szabályozás csak nemzeti köntösbe öltöztetett mellébeszélés. Semmit nem oldanak meg, és az idő múlásával egyre nyilvánvalóbb, hogy törekvés sincs erre. Ennek pedig az alapvető oka az, hogy nem történik meg a problémákkal történő valódi szembenézés. Hogy ez ki ne derüljön, arra szolgál a rohamléptű törvénykezés. Fedni a valóságot, mert a király meztelen. 

Folyamatosan hangoztatott érv, hogy aki most nem támogatja a kormány intézkedéseit, az a magyar nép ellensége. De tessék már megmondani, mit is kellene támogatni? A gazdaság problémáira irányulóan összesen két komoly módosítás történt eddig, a többi csak "lárifári": az egyik az egykulcsos adó bevezetése, a másik a magánnyugdíjpénztárak felszámolására irányuló törekvés. Az előbbit alapvetően még helyesnek is tartom, de megint ott van az a fránya tervezés. Vajon most kell-e az adórendszerből százmilliárdokat kivonni, amikor deklaráltan gazdasági vészhelyzet van? És ordítóan szembetűnő, hogy nem ismerik a hatásokat, mert ha így lenne, akkor nem mondták volna például, hogy ezzel "mindenki jól fog járni". Ennek a kiszámításához ugyanis elegendő lett volna egy alapműveletes számológép. A másik lehetőség, hogy tudták mit eredményez, de akkor meg bizony hazudtak. Több lehetőség nincs, vajon melyikkel járunk jobban? A magánnyugdíjpénztárak esetében mostanra már az államosítás a hivatalos kifejezés, ami azért egy konzervatív párttól elég meredek. Majd a bíróság fogja megállapítani, hogy ez törvényes-e vagy sem, de ettől függetlenül ez sem a hosszú távra történő gondolkodás eredménye. Ez bizony továbbra is csak a bérből és fizetésből élők cseszegetése, mert magánpénztárban az lehet tag, aki bejelentett módon dolgozik. Ez is egy újabb bőr. A különböző csoportok munkavállalói jogainak szűkítése szintén ide tartozik, csak azokat érintheti, akik "látszanak". Miért nem az elképesztő mértékű feketemunkát, és a zsebbe fizetéseket támadják? Mert ahhoz nem elég beleírni egy jogszabályba, hogy holnaptól így legyen. A célok maguk gyakran támogatandók, de a megvalósítás minden esetben átgondolatlan, erőből végrehajtott. Az egyetlen érv az ezzel kapcsolatos kritikákra, az "elmúlt 8 év" és a csak a "nemzet ellenségei kételkednek". De sajnos az arrogancia nem helyettesíti a hozzáértést. Tessék már megmondani végre, hogy amikor elfogy a manyup pénz, akkor miből fogjuk finanszírozni ezt az országot?!

Ha meglenne a bátorság a problémákkal történő szembenézésre, akkor nem azt hangoztatnák folyton, hogy "ez a kormány szakított a megszorítások politikájával, mert azok nem vezetnek sehova". Mielőtt valaki belekezd a narancsképzőn elsajátított mantrákba: én sem az elvonásoktól érzem jól magam. De ne dugjuk már homokba a fejünket: ebben a formájában az egykulcsos adó, a munkavállalói jogok szűkítése, és nyugdíjpénzek lenyúlása is klasszikus megszorítások! Akkor is ha közben azt hajtogatják, hogy nem fog fájni. A felelős kormányzáshoz számításokkal alátámasztva be kellene mutatni, hogy mennyi pénzünk van, és ebből bizony erre meg erre nem fog jutni. Minden híreszteléssel szemben a választók többsége képes felmérni a realitásokat, és ha nagykorúként kezelik, a szükséges döntéseket is meg fogják hozni. Tulajdonképpen erre szolgálna a kétharmad. Nem a hatalom bebetonozásáról, hanem a problémák megoldásának megkezdéséről. Erről a választók 2014-ben mondanak ítéletet, csak addig sem kellene elvesztegetnünk újabb 4 évet. Mert, ha így történik, akkor bizony egyáltalán nem különbözik ez a kormány az elődeitől, ugyanolyan felelőtlen és a bizalomra méltatlan. És hát attól, hogy rohanva tesszük, a gatyázás még gatyázás marad.

bng szólj hozzá

Semmi, vagy nem semmi?

"Magunk között nagyon jól tudjuk, hogy soha, senki ezen a világon nem volt tárgyilagos. A legjelentéktelenebb napi eseménytől a legmegrendítőbb történelmi átalakulásokig, mindent a hangulat és az elfogultság kiapadhatatlan, roppant erejű energia­forrása hajt ezen a földön. Az energiaforrás mentén ágálnak az emberek, elhullóak és éledők egyaránt, és a legrégibb koroktól napjainkig azon igyekeztek, hogy könyvtárakat és elme­gyógy­intézeteket megtöltő irományokkal és szónokok útján bebizonyítsák cselekedeteik tárgyilagos voltát."

"Mielőtt a bölcsességgel együtt a nagyképűség is általános lett földünkön, az emberek egyszerűen és tisztességesen gondolkoztak tisztességtelen, de hagyományos cselekedeteikről. Aszonták: ezek kevesebben vannak, hát öljük meg őket, különben holnap, ha többen lesznek, esetleg ők fognak megölni bennünket.

„Ezeknek jó legelőjük van, de mi sokkal erősebbek vagyunk, hát menjenek onnan a fenébe.” Ekképp szólának, és aki nem értette, az szerintük hülye vala. Világos, értelmes és helyes beszéd. Ez idő tájt lehetett egy hadvezér, kit a beszivárgott filozófiák megmételyeztek azzal, hogy az erőviszonyok eltolódásán kívül a jólétért való küzdelemben erkölcsi szempontokat keressen éppen ott, ahol ilyenek feltűnő módon nincsenek, és ez az ember, neve ma, érthetetlen oknál fogva, ismeretlen, feltalálta a nagyképűséget.

És lőn tárgyilagosság!"

"Mióta e nagyképű hadvezér feltalálta a tárgyilagosságot, azóta a világon nem létezik gyűlölködés, vége a sarcolás, bitorlás, valamint az eltiprás fogalmainak. Ilyen nincs. Hanem igenis van: bizonyos eltolódása egészséges körülményeknek... Bizonyos reformigénye avult rendszereknek... Bizonyos avulása bizonyos reformoknak... Szükségszerű jelenségek... Szükségtelen szükségletek... És főként: „Kényszerítő körülmények.”

Ez az utóbbi a magva az ügynek.

És ez igaz is. Bizonyos kedvező körülmények kényszerítően inspiráló hatással bírnak kedvezőtlen körülmények kihasználására. A tárgyilagos ember (az elfogultság és a hangulat sodrában úszva) azonban magyaráz. Nem beszél arról, hogy ő úszik, hogy véletlenül erre jött ez az ár, és ez milyen szerencse. Ő megmagyarázza, hogy ez az ár szükségképpen jött erre, és bár számára kényelmes lehetőség enyhe árral sodortatva úszni, esze ágában sem lett volna belefeküdni az elsőrangú sodrásba, ha az az emberiség tárgyilagosan és jól felfogott összérdeke szempontjából nem lenne halaszthatatlanul fontos.

És a többiek, akik kihasználva a kedvező áramlást, szintén együtt fürdenek vele a kellemes tárgyilagosságban, ezek a többiek is, mind egy szálig, elfogulatlanul magyaráznak. Miután ilyenkor az áron kívül ácsorgók elpusztulnak, feltételezhető, hogy egymásnak magyaráznak, talán mert máskülönben szégyellnék a sodrást, vagy esetleg mert megfelelő társaságban könnyebben elhiszik önmaguknak, hogy tárgyilagosak.

Vagy azért, mert kellemes úgy magyarázni egy nagyon megfelelő álláspontot, hogy az egyben szükségszerű, és egy cseppet sem rendellenes. Sokkal jobb ez, mint ősi módra beismerni a titokban tartott, nagy, belső alapigazságot: csak egyszer élünk, tehát éljünk mindenáron lehetőleg jól.

Ehelyett ez a formula megnyugtatóbb befelé: Igaz, hogy csak egyszer élünk, és (mit tesz ember!) véletlenül jól élünk, de ha ez az élet ilyen módon kínos lenne számunkra, akkor is így élnénk, mert ez nekünk és mindenkinek helyes.

No és itt a kultúra. Ez bennünket tárgyilagosságra kötelez. Hogy ki követi el az igazság­talanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosától elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömeg permanens rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetes közérdekű cselekedetté hígítja önző erősza­kosságainkat. Az ilyen hatalom a tömeg számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt. Csalódott, kétségbe­esett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki kereslete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nékem, jelentéktelen, rossz életű embernek, fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér!

Fojtogat a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és gyilkoljak, társadalmi keretek között.

Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek.

Az így leejtett Vezér azután, teljesítve utolsó és ez alkalommal valóban szent kötelességét, abszorbeálja a gyűlöletet, és fizet pusztulással vagy szenvedéssel azokért, akik most már hazamentek, és szeretnék, ha emésztésük, lelkiismeretük, álmuk és elfogulatlan szemléletük, a történtek ellenére, ismét méltó lenne emberi mivoltukhoz.

Ezért az ilyen hatalom megszemélyesítője nemcsak lelki alibit szolgáltat igaztalan cselekedetekhez, hanem mint a tömeg szimbóluma, a bűnhődést is magára veszi végül."

"Kínos lenne, ha e közvetlen utókor megfelelően kialakult ízléssel venné át szedett-vedett struktúrájú társadalmunk pozdorjáit, méla utálattal nézegetné egy-egy mocskos, véres darabját, a nagyképű hazudozás rajtaszáradt nyálával, és azt mondaná: hagyjuk fenébe ezt az egész ostoba, hamis, gazságokkal, ámításokkal, tömegmészárlással, organizált fosztogatással, kínnal, gúnnyal és tehetetlenséggel, önnön túlsúlyában megszakadt és összeroppant, szégyen­teljes álcivilizációt. Hiszen itt hazug volt minden. Hazug volt a rossz, mert azt hitte, hogy ő jó. Hazug volt a jó, mert nem hitte, hogy ő jó. A bűnös nem hitte a bűnét, és az ártatlannak fogalma sem volt róla, hogy ő ártatlan. Hazug volt a humanizmusuk, mert minden húsz évben nagyobb tömegekben irtották egymást, és minden húsz év időközben nagyobb tömegeket irtottak, humanizmusról fecsegve, lassú megnyomorítás útján. Hazug volt a kapitalizmusuk, mert azt akarták, hogy szociális legyen. Hazug volt a szocializmusuk, mert nemcsak prédikálták az evolúciót, hanem hitték is ezt a maszlagot. Hazug volt a maszlagjuk, mert tényleg az evolúció útján haladtak, és így jutottak egyre távolabb, saját céljaik mögé. Az élet árfolyama devizaforgalomban olyan csökkenő irányzatba értéktelenedett, hogy clearingben már garasokra sem számították át az embert mint cserekereskedelmi eszközt."

"Ezek a régi szép idők elmúltak, és következett az imént lezajlott kor - vagy inkább korszak -, amelyben már senki sem tudta, hogy mit akar, de abból egy jottányit sem engedett. Ezért a meggyőződésükért ha kellett, öltek, ha nem kellett, akkor is! Ha kellett, esetleg meghaltak, de ha nem kellett, ezt szívesen mellőzték. Itt van a korai utókor kezében egy darab hányingert gerjesztő pozdorja, individualizmusának heterogén gigantikus súlyában kavicsokra tört társadalmunkból. Ahol minden elpusztult, mert alig sikerült az ember cselekedeteit, életét, erkölcsét, jogát, szándékát és tartalmát a valósághoz képest állandóan definiálni. Tudósok, írók, szónokok, bírák és kártyabűvészek minden tudománya csődöt mondott, hogy az ember, a valóság ellenére, embernek hihesse magát továbbra is. Az igazságnak ez a jégkorszaka már olyan fokig lehűtötte a társadalom eszméjének légkörét, hogy hosszú hetek teltek el, anélkül hogy egyetlen szó vagy egyetlen sor előfordult volna, amely a valósággal csak igen kismértékben is megegyezzék."

"Amikor az emberiség vezetői nem képesek többé arra, hogy a földlakók ostobaságát, kicsinyességét, kapzsiságát, kegyetlenségét és igazságtalanságát helyesnek, jónak és szépnek magyarázzák, olyankor megszűnik egy társadalom. A hazugság csak addig éltet, amíg magyarázni lehet. Az ember csak addig tud másoknak és önmagának hazudni, amíg hazug­sága, legalább részben, valószínűsíthető. Amikor a hazugságról leplezhetetlenül kiderül, hogy hazugság, olyankor az emberiség, erkölcsi agóniájában, felkeresi a csodadoktorokat, és orákulumszerű, cinkelt törvényhozásokkal kenegeti elgennyedt és nyílt jogtalanságait. A csodadoktor a hatalom antipólusa. A tömegek rossz lelkiismerete azután, a csodadoktorokat követve, hosszú zarándokutakra indul, idegen országokban keresi a gyógyulást. És kezdetét veszi az agóniában oly sűrűn fellépő hit és remény hevében az emberiség nagyszerűen aljas öngyilkossága: a világháború! Az agonizáló társadalom, hogy ne haljon meg, öt világrészre szóló, csodálatos, villámló és dörgő, bengálifényes autodafével, véget vet az életének."

"Az is lehet, hogy összebeszélnek, és letagadják az egészet, hogy mire gyermekeik felnőnek, már ne halljanak erről a disznóságról. De lehetnek akadékoskodó bibliakedvelők, akik Szodoma és Gomorra nevetséges esetére hivatkoznak tán. Ennek a precedensnek ugyanis nem volt semmi értelme. Néhány igaz emberért ne kövessenek el naponta tízezer gazságot, egy romlott helyen. Ne rontsanak el naponta húsz igaz újszülöttet. Inkább tessék elpusztítani a tíz igaz emberrel együtt az egész ronda várost. De, mondom, lehetnek ilyen bibliailag terhelt egyének, akik nem nyugszanak majd bele, hogy századunkat okosan és helyesen letagadják, mint valami fegyházviselt, vidéki rokont, aki örökre blamírozta a családot. Ezek a bogaras emberek (megjegyzem, mindig ők kezdik felpiszkálni a dolgokat) esetleg belelovalják ember­társaikat, ráveszik majd kortársaikat arra, hogy korunk csodálatosan hülye és elképesztően véres tragédiáját (néhány, szerintük igaz ember kedvéért; tízet előreláthatólag nem tudnak majd felmutatni), hogy e század csodálatos bűnpörét a történetírás zsűrije előtt letárgyalják."

"Stílszerűen alkalmazkodik témájához, mert joggal nevezhetjük e kort a tömeges és nagy „kitérések” időszakának. Joggal nevezhetjük az utólagos profilaxis korának. A buta emberek leleményessé ébredt századának. Mert mit tesz a buta ember, ha leleményes? Elsőrangú ötleteket valósít meg, és szükséges intézkedéseket foganatosít. Azonban olyan ötletekről és intézkedésekről van szó, amelyek nem eredetiek, csak most lettek aktuálissá a buta emberben. Tehát későn. Ezért buta ember ő. Ezek szükségességét az okos emberek vagy felismerték idejekorán, vagy nem ismerték fel, de megvalósításuk a jelenben céltalan. Ilyenkor a buta ember megvalósítja őket.

És utóbb kiderül, hogy nem is volt céltalan. Ettől az okos embernek megrendül szellemi képességeibe vetett hite, és a buta ember elbizakodott lesz az eszére. Az eseményeknek ebben a stádiumában, a halhatatlanul élhetetlenek a győztesek, és H. G. Wells stílusával élve: „a társadalom katasztrófája előestéjét gyászolja.” De még nem veszett el minden. Erről csak azután történt gondoskodás, amikor az okos emberek rájöttek, hogy ők buták, és a buta embereknél az ész, s így szóltak magukhoz: „Talán még mindig nem késett el a lezajlott események elleni preventív intézkedések útján javítani sorsunkon. Ez ugyan szerintünk marhaság, de a »szerintünk« már nem irányadó, mert hiszen mi vagyunk a buta emberek, akik ezt eddig nem tettük.”

Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán

bng szólj hozzá

Véleményevolúció

A hatalom és a pillanatnyi érdekek mindig megváltoztatják a nézőpontot, kinél jobban, kinél kevésbé. Néhány szemelvény, hogy kormányra kerülve hogyan hatott az evolúció a mi magyar narancsunkra.

Fotó: Czáher

 

 

témákaz elmúlt 8 évbenhatalomra kerülve
államadósság jó célokért növelhető a költségvetés hiánya le kell győznünk az államadósságot
 EU az összetartozás Európájajelenleg pedig nem engedik, hogy Brüsszelből, vagy bárhonnan bárki diktáljon nekünk
kormányzati tervek azonnal munkához látunk 2011. március: akcióterv, hogy mikorra dolgozzuk ki, amit tenni szándékozunk
 munkahelyek a munkahelyteremtés kormánya: 10 év alatt 1 millió új munkahely létrehozását vállaljuk óriási siker, hogy a foglakoztatottak száma az elmúlt 1 évben 29 ezer fővel, 3 millió 786 ezer főre emelkedett (igaz 2010. novemberében volt ez már 3 millió 828 ezer is)
 IMF hitelkeret Matolcsy arra a kérdésre, hogy felhasználja-e a Fidesz-kormány a Bajnai-kormány által le nem hívott IMF-hitelt: már csak minimális összegről van szóa kormány az imf hitelkeretből vásárolja meg a MOL részvénycsomagot
 Bajnai-kormánya kudarcok kormánya  2010. július Orbán: Magyarország azzal amit az elmúlt időszakban csinált, „lassan világbajnok lesz kiadáscsökkentésben.
 magánnyugdíj a következő kormány megfogja szüntetni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy a magyar embereket kizárják a saját nyugdíjcélú megtakarításaik feletti rendelkezéstőlállamosítottuk
 közbiztonság2 hét alatt2011. május:  rendet kell tenni (vajon eddig mi volt?)
 kormányellenes tüntetések fontosnak tartjuk, hogy az emberek meg tudják védeni a saját, és a társadalom alapvető érdekeit, értékeit egyesek a saját politikai pecsenyéjüket sütögetik, bohóctréfáz űznek a megbízatásukból
 Kossuth téri kordon ketrecbe zárt ország a Kossuth teret csak a törvényhozás használhatja
 Kína ítélje el a kormány a Kínában dúló etnikai erőszakot az meg inkább csak bohózat, hogy a nyugati ember például Tibet és Kína konfliktusát egyfajta megkérdőjelezhetetlen erkölcsi magaslatról próbálja megítélni

 

bng szólj hozzá

Be a szervezetbe

MTI Hírcentrum: Tömegesen folyamodnak a zöld pártba történő felvételükért a FIDESZ tagok, miután a kormánypárt tisztújító kongresszusán a miniszterelnök rávilágított arra, hogy Magyarországon mely szervezet a nyugati világ valódi letéteményese: "aki Kínával a nyugati értékek alapján akar együttműködni az olyan elvarázsolt, hogy elsőre felveszik az LMP-be".

Az átlépők az indokaikat firtató kérdésre egybehangzóan állítják, hogy ők mindig is abban a hitben éltek, hogy egy nyugati típusú demokráciát építenek, és most ahhoz kapták meg az útmutatást a főnöktől, hogy ezt merre érdemes keresniük. Várhatóan nehézséget fog okozni, hogy a zöldekhez csak a már érvényes tagsággal rendelkezők ajánlása révén lehet bekerülni, így ennek elnyerése érdekében sokan jelenhetnek meg különböző utcai demonstrációkon, bár talán ez a könnyebb feladat, mert a felszerelés korábbról rendelkezésre áll. Komolyabb kihívással fognak megküzdeni a zárva tartott szemek felnyitása terén, illetve a saját vélemény kialakításból következő önállóság miatt, melyek eleinte biztosan az elveszettség érzésével párosulnak majd.

Nagyobb az érdeklődés a kereszténydemokraták körében, hiszen ők az átlépéssel tulajdonképpen fellélegezhetnek, miután a héten már indulna a konfucianista, taoista és buddhista szabadegyetem. A sajtó irodán viszont teljes a tanácstalanság, mivel nem világos, hogy szükség van-e továbbra is liberális köcsögözésre, vagy adjanak ki egy közleményt a NENYI módosításáról. Közben a személyes szóvivő kijelentette, hogy valójában a kormányfő is tartotta magát a korábbi szavaihoz, mi szerint nem engedi, hogy Moszkvából, vagy Brüsszelből diktáljanak nekünk, mert azt soha nem említette, hogy Pekingből sem szeretne utasításokat kapni. Viszont azt egyértelműen jelezte, hogy az átlépések ellenére, akár egyedül is halad tovább az elvarázsolt sárga úton.

bng szólj hozzá

Narancs dübörgés

 A szarkák elzavarását követően a kis magyar szemétdombunk vadasparkunk trónján nagy reményekkel indult narancsszínű (k)ormányos az istennek sem talál ki a porcelánboltból. Pedig az küldetéstudattal akarással, az önbizalommal, sőt talán még a szándékkal sincs baj. Aztán valahogy még a jó célok mellett is folyamatosan veszélyben a családi készlet, mert a vezérbika véletlenül sem átgondoltan cselekszik. Csak és kizárólag erőből. Ebből adódóan aztán rendszeresen átgázol mindenkin és mindenen, nem törődve azzal, hogy így heréket és dolgozókat egyaránt kiszorít a kaptárból. Ha pedig valakinek ez nem tetszik, mindig az a válasz, hogy lám az ágyúval 3 verebet is sikerült eltalálni. Hogy emellett a fél baromfiudvar odalett, az mellékes: hadd hulljon a férgese. Nehéz az állatseregletet úgy irányítani, hogy már régóta csak az elefántcsonttoronyból figyeljük az eseményeket és csupán néhány kiválasztott vastagbőrű osztja az észt a nép között. Itt vannak mindjárt a hirtelen felindulásból elkövetett törvényjavaslatok szakértőjeként megismert rinocéroszok, akiknek az előző éjszakai álmai már másnap délutánra jogszabályba foglaltatnak. Vagy a nyugdíjvédő szőke liba, aki nem csak a kiflicsücsköt, hanem a szorgos hangyák félretett vagyonkáját is összecsipegeti. És ne feledkezzünk meg a mindenütt megjelenő pörölyfejű hívekről, akik minden kritikában rögtön szöget vélnek felfedezni. A nagy igyekezet közben meg az enyveskezű varjúfélék közül, még a kalitkába zártak is kirepülnek.

Amíg Európát a segítségért az Olympos istenei hajkurásszák, addig biztosan hanyagolja a keményfejűek idomítását, így mint az otthontalan brémai muzsikusok, csak magunkra számíthatunk. Már vannak jelei, hogy egyre többeknek nyilvánvaló a mi kis állatkertünkben: azért szól az elefántdübörgés, mert a lapátfülű csak ehhez ért, és várva várt "Nagy Terv" egyszerűen kacsa. Olyan szép sárga...

Pedig egy jó (k)ormányos úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. És most meglenne a felhatalmazás, ami a nehezéhez szükséges. De ha sokáig folytatódik ez a céltalan csapkodás, akkor előbb-utóbb az lesz a vége, hogy az elődjéhez hasonlóan - a narancsbőrben szenvedők kivételével - mindenkit elidegenít magától, és közellenség válik a harci elefántból. Napról napra fogy a hitelesség, meg a bizalom, és ez igazából senkinek sem jó. Túl egyszerű azt mondani, hogy azért van ez így, mert gyenge a felhozatal, és nincs alternatíva. Még ha ez igaz is, akkor mi van? Megoldódik ettől valami? Felelősen gondolkodva, az állatkert minden lakójának be kell látnia, hogy attól függetlenül, hogy bal-, vagy jobbkezesek vagyunk, mindannyiunk érdeke, hogy a park jól működjön. Első lépésként talán tessék átgondolni, hogyan tudnánk ezt mi magunk elősegíteni. Nem feltétlenül kell Morzsának és tyúknak barátságban élni, de lehet egy közös érdekünk: "ne legyen ám tojás szűkében az anyám".

bng szólj hozzá

A sárga úton

A pályázat alapvető célja: a Nagy Varázsló országának lízingszerződés keretében történő üzemeltetése.

A meghívandó pályázók körének meghatározása: a haldokló nyugat letűnt elveivel azonosulni nem kívánó piros cipős keleti népgazdaságok.

A pályázat tartalma: ígéretek a forgószél megregulázására, szándéknyilatkozatok az ész, a szív, és a bátorság kiíróval történő megosztására, a szolgáltatás pontos díja meghatározásának "az emberek" nyugalma érdekében történő kerülése.

A pályázóval szemben támasztott követelmények: a pesszimizmussal, a kiábrándultsággal, a kishitűséggel és a lemondással szemben történő ellenállás.

Kizáró okok: átlátható, konkrét számokat, és a szerződő felek közötti kötelezettségeket rögzítő pályázati anyagok beadása, illetve az imf betűszónak a pályázó nevében történő szerepeltetése.

A pályázat kiírójának kötelezettségei: kritika nélküli lelkesedés a pályázó tevékenysége iránt, a korábbi üzemeltető Nyugati Boszorkány üldözése.

A pályázatokat a "csak Óz titka ki ne derüljön" jelige feltüntetésével a Csodák Palotájába kérjük címezni.

bng szólj hozzá

10 millió munkahely

Rogán Antal legújabb törvényjavaslata szerint július 1-től minden munkáltató köteles felvenni még egy embert. Természetesen az intézkedés a nemzeti érdekek mentén differenciál, miszerint a családi gazdaságoknak elég, ha a jövőben a nagymamát is bejelentik, akit a költségeik mérséklésére természetben is díjazhatnak, így az adóalapjukból leírhatják a vasárnapi ebédet és ezzel nem mellesleg kipótolják a mama nyugdíját. A hazai tulajdonú kisvállalkozások versenyképességük megőrzése és plusz kiadások elkerülése érdekében azonos bértömeggel gazdálkodhatnak, így minden ember helyére két olcsóbb felvételével javíthatják a foglalkoztatottság helyzetét. A nem magyar állampolgárokat is foglalkoztató nagyvállalatoknak minden alkalmazottjukat honosítani kell, akik vállalják, hogy ezentúl Magyarországon adóznak. Az állami szervezetek a kormánypárt legutóbbi kongresszusán elfogadott 5 éves tervben meghatározott átalakítási program iránymutatásai alapján, ha bezárnak egy kormányzati szervezetet, akkor kötelesek helyette két másikat nyitni, avval a kitétellel, hogy az újak nevében szerepeljen a nemzeti szó. Az önkormányzatok közmunkaprogramja a munkaidő felezésével már megoldódott, így ez a fejezet kipipálva. Végezetül a hazánkban működő multiknak annyi embert kell felvenniük a kis- és középvállalkozásoktól elküldött "drága munkaerőből" merítve, hogy az országban a foglalkoztatottak száma összességében elérje a 10 milliót, így a világon először nálunk lesz minden állampolgárnak, csecsemőtől az aggastyánig munkahelye.

Ezzel mindenki jól jár, de az is lehet, hogy nem. Hogy ez ne következhessen be, a rendelet végrehajtását az újonnan létrehozott munkahelyvédelmi nemzetőrség emberei célzottan ellenőrzik, akik a szabályszegőket a munkahelyteremtő bírságon túl azzal is büntetik, hogy a helyszínen felvetetik magukat az alkalmazottak közé.

bng 38 hozzászólás

Millió darabos kérdőív

A Hakapeszi Maki által irányított, a Kérdőíveket Polgári Mutyivá Alakító Társaság (KÉPMUTATÁS) összesítette hányan "Voltak, akik..." értettek a szóból. Az igazmondásáról messze földön ismert vezető tájékoztatójában kiemelte, hogy a kiértékelés adatait Herr Münchausen külföldi megfigyelőként történő részvétele mellett, Dr. Háry János közjegyző hitelesítette, így az egész folyamat mindvégig átláthatóan, bárki számára ellenőrizhető módon zajlott.

Újságírói kérdésre, mely szerint mi biztosítja, hogy nem kerül sor a válaszadók azonosítására szolgáló vonalkódoknak és a politikai irányultságra utaló válaszoknak külön adatbázisban történő összerendelésére, csak annyit mondott, hogy részéről még a feltételezés is sértő, mert ők "egyáltalán nem olyanok". Ez végtelenül megnyugtató. Ugyancsak örömteli, hogy krumplit, cipőpasztát, fakanalat, és hasonló holmikat jelölő vonalkódokkal ellátott, illetve rajzos kedvű értetlenek által visszaküldött levelek levonása után, a válaszadók közel 99 %-a annak megfelelően hallatta a hangját, ahogyan azt tőlük elvárták. Ezt joggal értékelte a kormányfő személyes szócsöve óriási sikerként. Figyelemre méltó továbbá az a történelmileg egyedülálló rekord, hogy a miniszterelnököt tanácsaival segítő Pozsgai Imre nem először élhetett át ilyen diadalt, mivel a 80-as évek közepén a Hazafias Népfront színeiben, egyedüli jelöltként már aratott hasonlóan nagyarányú győzelmet.

Hakapeszi úr, azt az időközben érkezett információt, mely szerint a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete 1,5 millió kérdőívet gyűjtött össze, egyszerűen politikai kacsának minősítette. Szerinte nem adhatunk hitelt olyan állításoknak, melyek mások számára ellenőrizhetetlen, bemondáson alapuló adatokat tartalmaznak. Ezt az alkalmat is kihasználva, hangot adott annak a követelésének, hogy képviselőik jelen lehessenek a kérdőívek értékelésénél. Addig pedig hiszi a piszi...

bng szólj hozzá

Egyoldalú konszenzus

A miniszterelnök az osztrák Kronen Zeitungnak adott interjújában a következőket nyilatkozta: "Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét: a gazdasági törvények terén. Nem csinálok titkot abból, hogy ebben a vonatkozásban megkötöm a következő kormány kezét. És nemcsak a következőét, hanem a következő tízét". Orbán ezt azzal indokolta, hogy "bizonyos dolgokban stabilitásra van szükség, amelyeket meg lehet változtatni, de csak konszenzussal".

Azt hiszem, ez a mondat mindennél jobban jellemzi a kormányfő gondolkodását, mellyel újra értelmezi a konszenzus szó jelentését. Tehát ezentúl nem akkor van egyetértés, ha egy adott döntést minden résztvevő elfogad, hanem csak abban az esetben, ha mindez a nekem tetsző módon, az én szabályaim szerint történik. Egészen addig, amíg egyharmad alá nem szorulunk, az egyezség azt jelenti, amit én mondok.

Másfelől elég mókás gazdasági stabilitásra hivatkozni indokként, amikor máig nem világosak ezen a téren a kormány szándékai. Azt, hogy az "államadósság a főellenség", csak néhány hónapja ismerjük, addig ennek éppen az ellenkezője volt napirenden. Akkor most mit is akarunk bebetonozni?

bng 1 hozzászólás

Jupiter szerint a világ

Értelmező szótár a nemzeti együttműködés rendszeréhez kisökröknek

Amikor mi kordont bontunk, akkor az népnemzeti ellenállás, ha ti nyitjátok meg a tűzcsapot, szimpla dezertálás.

Amikor kivonulunk az ülésteremből, akkor az a hazugság elleni tiltakozás, ha a többiek nincsenek bent, akkor lógnak a munkahelyükről.

Amikor helyi lakosként lakhatási támogatást számolunk el, akkor az nekünk jár, ti pedig a piacon kérjetek számlát minden csomag retekről.

Amikor mi vásárolunk - hitelből - tőzsdén jegyzett részvényt, akkor az jól átgondolt befektetés, amikor a magánpénztárak tették, akkor eltapsolták a nyugdíjatokat.

Amikor módosítunk a nagy elosztó rendszereken, akkor az a „nem szokványos magyar út”, ha mások próbálták, akkor ez népnyúzó megszorítás, ami nem vezet sehova.

Amikor a rend fő őre 48 évesen nyugállományba vonult, csak élt a szabályok adta lehetőséggel, ha a korábbi kollégái is így tennének, akkor élősködnek a nemzet nyakán.

Amikor a mi kutyánk kölykét érint hátrányos egy szabályozás, akkor azt úgy módosítjuk, hogy rá ne vonatkozzon, ti pedig tetszettetek volna többen lenni.

Amikor nálunk az értékmérő az, hogy kinek mije van, akkor mindenki szánalmas, aki kevesebbet szerzett.

Amikor a Médiatanácsban kizárólag a mi embereink ülnek, akkor az egyensúly biztosított, mert "ők nem olyanok", ha ugyanezen szabályok alapján egyszer majd mások felügyelik a sajtószabadságot, akkor az mindjárt kommunista diktatúra.

Amikor népszavazást kezdeményeztünk, akkor a Haza nem lehetett ellenzékben, ha mások is élnének ezzel az eszközzel, akkor a nép nem elég érett a sorsának eldöntésére.

Amikor konzultációra hívjuk az embereket, akkor „hallgassuk meg egymást”, ha nektek van véleményetek, keressétek a bohócügyi államtitkárt.

Kelt, Balatonőszödön, a II. Viktoriánus korszak 2. évében

bng 1 hozzászólás

Holnapra várva

A miniszterelnök harctéri jelentése szerint csapataink harcban állnak. Minden bevethető eszközzel hadat üzentünk az államadósságnak és a munkanélküliségnek. Őszintén örülök, hogy az irány végre meghatározásra került, de mire véljem ezt az újsütetű harciasságot jó 1 év kormányzást követően. Engem a népmesei egyszeri ember esetére emlékeztet a halállal, aki a kaszás érkeztekor csak annyit kért, hogy a sürgős intézendői miatt csak még 1 napot maradhasson. És amikor a beleegyezést megkapta, felírta az ajtófélfára, hogy „majd holnap”. Így maradt végül halhatatlan, mert ezt követően minden további látogatás alkalmával egyszerűen csak az ajtóba vésett írásra mutatott. Ez a helyzet a mi problémáinkkal is: majd holnap szállunk szembe velük.

Úgy emlékszem, tavaly tavasszal a kormányra készülő párt vezetője azzal nyerte meg a többség támogatását, hogy kijelentette, azonnal bevethető, kidolgozott tervekkel rendelkeznek az ország megújítására. Néhány hónap múlva időt kért a helyzet megismerésére, mert bár az országban mindenki tudta, hogy mennyire katasztrofálisak az állapotok, ők csak ekkor szembesültek vele. Tudták, de nem sejtették. Ősszel már arról volt szó, hogy majd februárban mondják meg a tutit. Így aztán márciusba csúszva kaptunk egy menetrendet, hogy melyik programot, mikorra fogják kidolgozni. A tervek azóta is egyre készülnek.

A célok egyértelműek és mindenki számára támogathatóak, de nagyon időszerű lenne már egy taktikai megbeszélés, mert egyelőre csak a Mester fejében léteznek azok a bizonyos „magyaros” megoldások. Pedig már jó ideje lőnek! És közben, bár hangos kardcsörtetéssel, de mi még mindig csak várunk. A haditerv 1.0 gyorsan felejtős lett, miután Merkel tábornok felvilágosította a fővezérünket a követendő stratégiáról. De a legnagyobb baj mégis az, hogy a csapatainkat vezénylő Gyuri vitéz repertoárjában nincsenek benne az ehhez szükséges ismeretek. Eddig kizárólag olyan húzásai voltak, melyekhez nem kell tervezni, gondolkodni. Egykulcsos adó, mnyp államosítás, különadók, mind azonnal meghozható, csak tűzoltásra alkalmas intézkedések. De az időleges hatásaik múltával, senki nem tudja hogyan tovább? Alkalmasak-e a tábornokaink a hosszútávú, rendszerben történő gondolkodásra, átlátják-e összefüggéseiben a helyzetet, tisztában vannak-e a következményekkel? Van 1,5 millió dezertőrünk a „fekete seregben”, további 1,5 millió „papírkatonánk” akik bár hivatalosan dolgoznak, de jórészt okosba kapják a zsoldjukat. Ezen alapvető problémák megoldása helyett jól eladható, de sokkal kisebb jelentőségű ügyekben nyitottunk frontot. A biztonság kedvéért lövünk mindenre és mindenkire (rokkantak, rendvédelmisek, pedagógusok), aminek köszönhetően gyakran az ellenséggel együtt a saját katonáink is az áldozataivá válnak. Ha megérdemlik, ha nem. Minek álltak rossz helyen!

Igazából a kérdés az, hogy van-e olyan bátor a hadvezérünk, hogy az elterelő hadműveletek után a hozzáértést igénylő, fajsúlyos problémáknak is neki gyürkőzzön. Vagy továbbra is hagyja a bohócügyi generálisának a papírcsákó hajtogatást. Majd meglátjuk. Csak nehogy úgy járjunk, mint a vak, akinek bármi történt, ez volt a szava járása. Aztán végül soha sem látta meg…

bng szólj hozzá

Vannak akik...

Vannak, akik szerint a szociális konzultáció a legjobb alkalom arra, hogy az állampolgárok a véleményüket kifejtsék, és ezzel a kormány munkáját érdemben segítsék a „válaszok megtalálásában”. Mások úgy gondolják, hogy ha a kormány tényleg kíváncsi az emberek véleményére, akkor népszavazást tart ezekben a kérdésekben, így akkor nincs vita. Ebben a formában viszont teljesen ellenőrizhetetlen, hogy hányan és mit válaszolnak.

Vannak, akik szerint tényleg ideje, hogy „meghallgassuk egymást”. Másoknak az a véleménye, hogy mivel a névtelenség nem biztosított, ezért az adataikkal nyilván tartott válaszolók szinte kizárólag a kormány elkötelezett hívei közül fognak kikerülni.

Vannak, akik szerint a feltett kérdések az ország valós problémáira irányulnak, és kitűnik belőlük az emberek véleményének megismerésére történő őszinte törekvés. Mások azt mondják, hogy szájbarágós kérdésekkel és erősen sugalmazott válaszokkal az egész csak képmutatás, az egyébként helyes célok lejáratása.

Vannak, akik szerint a kormány már az első évében érdemi változásokat hozott az „elmúlt 8 évhez” képest, és ennek következtében érezhetően kimozdult a kátyúból az ország szekere. Mások úgy vélik, hogy jelszavakon, és a mindennapi ügyeink nemzeti köntösbe öltöztetésen kívül jövőt megalapozó intézkedések egyáltalán nem történtek, és ezzel a konzultációval is csak az elképzelések hiányát próbálják palástolni.

Vannak, akik szerint valóban bátorság szükségeltetik ahhoz, hogy a számos érdeksérelemmel járó, alapvető kérdésekben érdemi, a pillanatnyi érdekeken túlmutató változtatások történjenek, és ehhez minden támogatást meg kell adni a kormánynak. Mások azon a véleményen vannak, hogy a támogatás elérésének jobb módja a választók végre nagykorúnak tekintése, az átgondolt terveken, rendszerszemléletű intézkedések, és azok hatásainak ismeretén alapuló felelős kormányzás.

 

Szociális Konzultáció
Ön mit gondol?

Ez a konzultáció valóban a megoldások megtalálására történő törekvés.
Csak annyira vehető komolyan, amennyire a bohócügyi államtitkár rajta van a megoldáson.
Nem tudom megítélni a kérdést.
bng 1 hozzászólás

Ha fizetéscsökkentés, legyen Kövér

Kövér László házelnök úgy döntött a minap, hogy azon képviselők, akik az alkotmányozás idején nem vettek részt a parlamenti munkában, azok a távolmaradásuk idejére nem kaphatnak fizetést. Ez a lépés példaértékű lehet minden képviselő számára, abban az értelemben, hogy bizony ez is egy munkahely, ahonnan igazolatlanul hiányozni következmények nélkül nem lehet. Csak támogatni tudom, ha a képmutatás felől a szabályok betar(ta)tása felé történik elmozdulás.

De mennyire hiteles a szabályok őre szerepében egy olyan ember, aki a társaival együtt ugyan így kivonult az ülésekről, ha a politikai érdeke ezt kívánta? Vajon felvette-e ezen időszakokra is a fizetését? Akkor is sértette-e az erkölcsi érzékét a munka nélkül kapott járandóság?

Ez csak egy apró ügy a sok közül, de mindennél jobban jellemzi a jelenlegi kormány erkölcsi értékrendjét. Nem is kicsinyes bosszúról van itt szó, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem arról az arroganciáról, ami azt sugározza: mi ezt is megtehetjük, mert felette állunk a szabályoknak. Azért nagyon szomorú ez, mert ezzel a viselkedéssel alapvetően jó intézkedéseket is teljesen hiteltelenítenek. Ezért azt javaslom a házelnök úrnak, hogy az általa kiadott intézkedéssel egyidejűleg járuljon szépen a kasszához, és fizesse be a köz javára az azon időszakra kapott juttatásait, melyeket az „elmúlt 8 évben” kivonulással töltött. Mert amíg ezt nem teszi, addig ő sem különb azoknál, akiken mostanában számon kéri a cselekedeteiket.

bng 133 hozzászólás

Vissza az adónk felét!

Olvasom a mai hírek között, hogy a Kormány azt tervezi, adókedvezményt ad - csak a szabályok szerinti felét kell kifizetni - azoknak, akik szlovák rendszámú autókkal járnak.

Erre vártam! Tényleg megvalósul a beígért adócsökkentés. Ezután soha semmilyen adót és járulékot nem fogok befizetni a magyar államnak, megvárom, hogy évek múltán megköszönjék, hogy leszek szíves odaadni a felét. Sőt, most jelzem, hogy minden eddig befizetett adómnak is kérem vissza a felét! Eddig is az adócsalók országa voltunk, ezek után ez a tevékenység már intézményesített formában is folytatható.

Tiszta és világos a Kormány üzenete: Csalj, lopj, hazudj, s a haza fényre derül!

Mivel nem szeretnék kimaradni a jóból, ezért egy kezdeményezést indítok arra vonatkozóan, hogy amennyiben ez a szabályozás marad, akkor a jogegyenlőség érvényesülése érdekében minden adófizetőnek adják vissza az eddig befizetett adója felét.

Csatlakozás itt!

bng 3 hozzászólás

IMF haza?

Az országot nyomorba döntő karvalytőkét, vagy a gazdasági problémáinkból történő kilábalás lehetőségét küldtük haza? Nézőpont kérdése. De hogy nem racionális alapon dőlt el, az biztos.

A kérdés eldöntéséhez azt a hatástanulmányt hiányolom, amelyik megmutatja, hogy IMF megállapodással, illetve nélküle mennyibe kerülne nekünk ez az egész ügylet. Azt nem hiszem, hogy az IMF konkrétan megszabná, hogy milyen módszerekkel kell elérni az államadósság csökkenését. Nehezen tudom elképzelni amint a Valutaalap képviselői az asztalt verve azt követelik tőlünk, hogy csak akkor adnak pénzt, ha kiéheztetjük a nyugdíjasokat. A konkrét intézkedések igazából a kormányra vannak bízva. Másrészről azt is elfogadhatónak tartom, ha a kormányunk azt mondja, hogy nem enged beleszólást a szuverén gazdaságpolitikánkba, csak akkor végre mondanák már meg hogy az pontosan milyen.

Csütörtök este a királyi televízió Híradójában külön hírt kapott, hogy mennyire szenvednek azok az országok, amelyek IMF hitelt vettek igénybe. Mert a gondokért csakis az IMF a felelős… És természetesen csak olyan közgazdászt kérdeztek meg, aki ezt megerősíti. Azok akik ezt nem így gondolják, nem kerülnek adásba. Ezzel a címbeli kérdésre meg is adták számunkra a választ.

De mit tegyenek, akik kritikusan szemlélik az ilyen szájbarágó ismeretterjesztést? Megnéztem az Államadósság Kezelő Központ honlapján, hogyan változott az elmúlt időszakban az államadósság finanszírozásának költségeit jellemző kamatszint. Az ott elérhető adatok alapján az alábbi ábra rajzolható fel.

forrás: ÁKK

Ez alapján az látszik, hogy 2008 végétől csökkenő tendenciát mutat az állampapírok kamatozása, egészen 2010 áprilisáig. Attól kezdve 2010 végéig folyamatosan emelkedett a kamatszint, az utóbbi hónapokban pedig ismét csökken. Ha van bennünk elegendő mazochizmus és ezeket az információkat a Hír TV-n nézzük meg, akkor csak az utóbbi 3 hónap tendenciáival fogunk szembesülni, ha pedig ATV-re kapcsolunk, akkor csak a tavaly áprilistól decemberig tartó csökkenés lesz az igazságunk. Mindenesetre jelenleg még mindig nagyobb költséggel bocsájtjuk ki a hitelpapírjainkat, mint a kormányváltás időszakában, viszont alacsonyabban, mint 2008-ban.

De visszatérve a kiindulási kérdésre, engem az foglalkoztat, hogy nem ellenségnek, hanem partnernek tekintve az IMF küldöttséget, el lehetett volna-e kerülni az elmúlt évi 1-1,5 %-os emelkedést? Ami azért 20 ezer MrdFt-ra számítva nem kevés. Illetve, ha a kormánynak lenne konkrét intézkedéseken alapuló, hatástanulmányokkal alátámasztott gazdaságpolitikája, akkor sikerült volna-e a kamatok korábbi csökkenő tendenciáját fenntartani? Természetesen ezekre nincs egyértelmű válasz, mégis az a meggyőződésem, hogy sok milliárdot megspórolhattunk volna felkészültebb gazdaságvezetéssel.

Végezetül egy kérdés: mi lenne, ha hozzáértő emberek végig tárgyalják a Valutaalappal a hitelkeretet egészen a megállapodásig, és csak ekkor mondjuk azt, hogy nem vesszük igénybe, mert nélküle is boldogulunk? A piacok számára megnőne a hitelességünk, hiszen baj esetére van mögöttünk egy bármikor elővehető lehetőség. Biztosan mérsékelné a kamatszinteket. Ehhez persze valóban pontosan kell tudni, hogy mit is akarunk!

bng 2 hozzászólás

Nabucco-ból munkahely

Évek óta hallunk arról, hogy az ellátásbiztonságunk növelésére, illetve az orosz gáznak való kitettségünk csökkentésére a gyógyír a Nabucco vezeték megépítése. Vizsgáljuk meg, hogy ennyi pénzt el lehetne-e költeni nagyobb haszonnal is úgy, hogy közben az előbb említett két szempontot sem tévesszük a szemünk elől.

A Nabucco építésének magyarországi költségeit a MOL szakemberei 400 millió euróra becsülik. Ez 270-es árfolyam mellett 108 MrdFt. A Törökország területén, illetve a Közel-Keleten futó vezeték költségeit is nyilván a konzorcium tagjai állják, de mivel ennek az összege folyamatosan változik, ezzel itt most nem számolok, pedig…

A magyar gázkonvektorgyártó vállalat vezetőjének előadásából a következő információkat tudhatjuk meg: Magyarországon ma 4,5 millió gázkonvektor üzemel. Ezek jelentős részének az energiaátalakítási hatékonysági tényezője 1,32-1,4. Ez a szám azt jelenti, hogy a berendezés 32-40 %-al több energiát vesz fel, mint amennyit hasznos módon lead. Magyarán nem túl gazdaságos működtetni őket. Viszont a gyártó már tud 1,07 hatékonysági tényezővel rendelkező konvektort is gyártani, vagyis nagyjából 20 %-al csökkenne a gázfelhasználás ugyanazon a helyen, ha semmi más beavatkozás (pl. nyílászárók szigetelése) nem történik. Az egy másik poszt témája, hogy az „Ipari technológiával épült lakótelepek rehabilitációja” program milyen megtakarítást, illetve hány munkahelyet jelenthet. De ha csak ennek az írásnak a tárgykörében maradunk akkor is megmutatkoznak a hiányosságok, ugyanis ezek a dolgok egyáltalán nincsenek összehangolva. Ha az épületben gázkonvektor volt, a falakat leszigetelik ugyan, és lecserélik a nyílászárókat is, de a konvektorok maradnak. Márpedig a vastagabb fal esetén nem biztos, hogy a konvektor kivezető nyílása fizikailag is kívül marad. Ezzel aztán be is építjük magunknak az életveszélyt!

De térjünk vissza a konvektorokhoz: egy átlagos háztartás éves gázfogyasztása kb. 2.000 m3. Vagyis éves szinten lakásonként 400 m3 gáz megtakarítás érhető el a konvektor korszerűsítésével. Ez 130 Ft-os gáz áron számolva 52 eFt/év. Körbenéztem gyorsan a neten és az új konvektorok ára 60 eFt-nál kezdődik, a jobbakat már 80 eFt-ért meg lehet kapni. Kell-e ennél gyorsabban megtérülő beruházás? Arról nem is beszélve, hogy ezzel az üzembiztonság is javulna.

De nézzük meg a nemzetgazdasági hatásait is a dolognak. 108 MrdFt-ból a 80 eFt-os konvektor árak mellett is lehetne venni 1.350.000 darabot. Ha háztartásonként 2 konvektorral, és 400 m3 megtakarítással számolunk, akkor az ország szempontjából évente 270 millió m3 gázt takarítunk meg, ami a mai árakon 35 MrdFt. Mennyi idő alatt jönne vissza a kezdeti befektetés? 3 év! Persze ez összességében értendő, egy adott lakásra lebontva ez függ a támogatás konstrukciójától.

Tegyük fel, hogy mind a 4,5 millió konvektort korszerűsítjük, ebben az esetben az éves megtakarítás 900 millió m3-re emelkedne. Milyen kapacitásúra tervezik a Nabucco-t? Hát úgy néz ki, ennél sokkal több nem is igen jutna ránk. Csak közben nem a földbe temetett csőbe fektetnénk a pénzt, hanem itthon teremtenénk munkahelyeket, hiszen van magyar gyártó, illetve sok hazai vállalkozónak lenne munkája a készülékek cseréjével is. És az ezeknél a magyar vállalkozásoknál dolgozó emberek itt fognak adózni, itt költik el a fizetésüket.

Hogy ez az egész mennyi munkahelyet jelent természetesen több tényező függvénye, de csak közelítésként: ha mind a 4,5 millió konvektort, a 2,25 millió lakásban lecseréljük, és egy szerelőpáros napi két lakással tud végezni, akkor kb. 1.000 embernek 10 évre van munkája. És ehhez jön még hozzá az a létszám, akik a konvektorokat legyártják, ami hasonló nagyságrend.

Hogy még komplexebbé tegyük az ügyet, nézzük a nemzeti energiastratégia szempontjából. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont által elvégzett elemzés is alátámasztja, hogy a gázbeszerzés során az alku pozíciónkat jelentősen javítja, ha az ország éves gázigénye 13 Mrd m3-ről közel 8 %-al visszaesne. Így könnyebben érnénk el azt, hogy az általunk elfogyasztott mennyiség, több mint 80 %-át kitevő orosz gáz esetén is, az olajindexált ár helyett piaci árat fizessünk, ami a tanulmány szerint (13. oldal) 10-20 Ft-tal kedvezőbb lenne az elkövetkező években.

Persze a Nabucco a MOL biznisze, de talán érdemes lenne az ország szempontjából is átgondolni a kérdést. Mennyire örülünk annak, amikor ilyen nagyságrendű összegekkel támogatjuk a multikat, hasonló számú munkahely megteremtése érdekében. Pedig ezt nem lehet „egyszer csak arrébb vinni”, és még „az embereket” is támogatnánk munkahelyekkel és az energiaköltségeik csökkentésével!

bng szólj hozzá

Háttérsugárzás Magyarországon a Japán atomerőmű robbanások után

Megemelkedett-e Magyarországon a háttérsugárzás szintje a Japánban történt földrengés miatt bekövetkezett atomerőmű balesetek hatására? Hát tessék megnézni!

Kevesen tudják, hogy 1989-ben létrehozták Magyarországon az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszert (ONER), melynek keretében kiépült az Országos Sugárzásfigyelő Jelző és Ellenőrző Rendszer (OSJER). Az aláhúzással jelölt települések felsőoktatási intézményeiben találhatók azok a mérőállomások, melyek folyamatosan detektálják a háttérsugárzás szintjét.

Az adatok az állomások működéseinek kezdetéig visszakereshetők, illetve folyamatosan nyomon követhetők. Itt találhatóak az elmúlt két hét mérési adatai.

bng szólj hozzá

Nemzeti halogatás

A tavaszi Széll sem hozta meg a várva várt kormányprogramot, továbbra is pusztán jelszavak irányítják az országot. Most is csak dátumokat tudtunk meg arról, hogy majd mikor árulják el a titkot az ország gatyába rázásának módjáról. Aztán eddig mi a bánattal tetszettek foglalkozni?

Igazából az a baj, hogy ennek a töketlenkedésnek még annak sincs oka örülni, aki nem lelkesedik a jelenlegi kurzusért. Mert beállítottságtól függetlenül a felelősen gondolkodók a jó kormányzásban érdekeltek. Bárcsak már látnánk! E helyett jelképekkel vagyunk elfoglalva, és attól várjuk, hogy jobban fognak működni a dolgok, az adóhivataltól a nyugdíjrendszerig, hogy ezután nemzetinek nevezzük őket. Aki pedig bármi kételyt fogalmaz meg az a haza ellensége, de legalábbis "akadályozza az elszámoltatást, és az emberek akaratának érvényesülését".

A tájékoztatón Navracsics minisztertől megtudtuk, hogy "az elmúlt időszakban bizonyosságot nyert: a megszorítások politikája nem vezet sehova". Erre aztán mindjárt ismertették néhány elképzelésüket, melyek klasszikus megszorítások. Aztán ez így hogy? Szómágiával pótoljuk a cselekvéshez szükséges bátorságot? És néhány jobb sorsra érdemes ember is a nevét adja ehhez az ámokfutáshoz.
Dumakormány érdemi intézkedések nélkül. Hirdetjük az igét, de csak a ködöt szúrkáljuk. Ez olyan ismerős valahonnan... Vagy nem ezért zavartuk el az elődeiket?
Nem, nem, az erre hajlamosak ne keressenek itt semmiféle összeesküvést. Ez a kormány egyszerűen ennyit tud. A valóságtól már régen elszakadt Kedves Vezető mellett, egy teljesen alkalmatlan gazdasági miniszter.
 
A kérdés csak az: ki mer szólni a főnöknek? Mert már nagyon kellene.
 
bng szólj hozzá

Pökhendi Péter

Amennyire a világról fogalmatlan,

oly mértékben pökhendi Péter,

mert ha képes lenne saját gondolatra,

olykor talán elérné a kétely.

 

De nem fenyegeti ennek veszélye,

ezért lehet magyar hangja Urának.

Szert tett némi modoros beszédre,

és vált belőle a legnagyobb pojáca.

 

Egyetlen mondat elég a szerepéhez,

nem kell hozzá semmilyen iskola,

a válasza akármilyen kérdésre:

"Mindennek az elmúlt 8 év az oka."

 

Még ha van is benne igazsága,

akkor is kiráz tőle a hideg,

az ilyen öntelt arroganciának,

ha más nincs, akkor sem hiszek.

 

Hirdessen igét bármilyen formában,

hogy igyák "az emberek" szavait,

alakítása irritálóan arcátlan,

hát szóljon már neki valaki!

 

bng 10 hozzászólás

Csak várok

Minden reggel úgy ébredek, hogy talán ma jő el az a bizonyos nap, amikor megismerhetjük végre a kormány gazdasági programját. Izgatottan olvasok bele a hírekbe, de sajnos nem! Ma sem kaptuk meg az eligazítást a követendő irányról, a helyes útról. Pedig már csak a hit maradt. A hit, hogy a szavak ura tudja, mit csinál!

10 hónapja már…

Egy évvel ezelőtt még úgy tudtam, hogy az ország akkora bajban van, hogy azonnali beavatkozásra van szükség a csőd elkerülésére. Én azóta is csak várok.

Már tudom, hogy Lázár polgármester-képviselő milyen autóval jár, de az ismeretlen előttem, hogyan képzeli a kormány az egészségügyi ellátórendszer jövőjét. Hallottam Szócska államtitkár országjáró kórháztúrájáról, de nem világos, hogy ha mindenhol megkérdezni, hogy mit akarnak, abból hogyan lesz egy átgondolt rendszer. A vázlat szinten létező terv miben más, mint amit a piros szegfűsök akartak, és amit a népszavazással éppen a hatalom mai fura urai söpörtek el? Hát a feudális viszonyokhoz, ki mer hozzá nyúlni? Talán a 2/3. Erre várok.

Az is világos, hogy a kormányváltás után nem maradhatnak a helyükön azok, akik az előző kormányok emberei. De hogy mi az elképzelés a közigazgatás rendszerével, azzal nem vagyok képben. Hogyan érjük el az állam hatékonyabb és kevesebb költség mellett történő működését? Roppant kíváncsi vagyok.

Felnyitották a szemem, hogy a médiatörvény kapcsán mi nem hagyjuk magunkkal a padlót feltörölni, de még mindig homályban van előttem, hogy a gazdasági növekedés mitől indul be. Az én emberem, aki 1 millió új munkahelyet teremt. Csak mondaná már meg, hogyan? Teljes mellszélességgel állok mellette annak, aki visszaszorítja a feketemunkát, és eléri, hogy mindenki befizesse a törvény által megszabott mértékű adót. Intézkedések? Nagyon várom.

Mint a falat kenyér, úgy kell az új Alkotmány, de számomra ezután sem tiszta, hogyan érjük el a közoktatás színvonalának emelkedését. Egyelőre annyi látszik, hogy Hoffmann államtitkárasszony terveivel se a FIDESZ, se az oktatók, se a diákok nem értenek egyet. Így léptünk egyet: hátra. Tudjuk, hogy ami van az rossz, de… Csak érdekel a dolog, mert hát két pici gyerekkel szeretném megismerni az elképzeléseket.

A magánnyugdíjamat államosították, de ha ez a pénz elkopik, akkor miből csökkentjük az államadósságot, és miből fizetjük ki az aktuális nyugdíjakat? Most mondja Pökhendi Péter, hogy az utazási kedvezmények megmaradnak, de arról nem szólt, hogy akkor vajon ki fogja finanszírozni a közösségi közlekedést. Várom, hogy felnyissa valaki a szemem.

Értem én, hogy az adócsökkentéssel mindenki jól jár, de akkor miért kell Rogán Bizottságot alakítani a becstelen munkaadók figyelésére. Lehetséges, hogy vannak olyan emberek, akiknek kevesebb lett a pénze? Na ennek is biztosan a törvényes keretek között foglalkoztatók az okai! Mert hát ugye feketén mindegy, hogy hány százalékos az adókulcs.

Várakozás közben azért felütötte a fejét bennem egy eretnek gondolat:

Talán fogalma sincs a kormánynak arról, hogy mit kellene tennie? De azonnal el is hessegettem magamtól ennek még a gondolatát is. Mert ez lehetetlen!

De vajon meddig várjak még?

bng 8 hozzászólás

nemecsek

Magyar vagyok, magánnyugdíjpénztári tag és az ország első emberének a „nép nevében” tett kinyilatkoztatása szerint másodrendű állampolgár. Az elmúlt időszakban többször kijelentette, hogy az „árulásommal kiírtam magam a nemzet közösségéből”. Hát akkor most, hagy ajánljak a miniszterelnök úr figyelmébe valamit!

Én vagyok az, aki mióta dolgozik, ezt mindig bejelentett munkahelyen tette. Az utolsó fillérig befizetem a hatályos jogszabályok szerinti mértékű adót, és járulékokat. Egy percet sem dolgoztam feketén, és egy forintot sem kaptam zsebbe soha. Nem kértem az államtól támogatást sem gázárhoz, sem lakhatáshoz, sem bármi egyébhez. Megfizettem a különadót, a vizitdíj alól nem igényeltem mentességet, ha tömegközlekedést használok, akkor teljes árú jegyet veszek. Nem keresek kibúvót a szabályok alól. Éppen azért lettem magánnyugdíjpénztári tag, mert ez a rendszer a tisztességeseknek való. Aki rendesen fizeti a járulékokat, annak a vagyona gyarapszik, aki csal annak nem. Ez ilyen egyszerű! Azt a sárdobálást pedig nagyon gyorsan fejezzük be, hogy a magánpénztári tagokat okoljuk az államháztartás hiányáért! Igen, a befizetéseink melyek saját számlára mennek, hiányoznak a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszerből, amit az állam hitelfelvétellel pótol. De az ég szerelmére, gondoljuk már át, hogy ez kinek az adójából történik? A feketén dolgozók, vagy a minimálbéresek állják a számlát? Segítek: ez is a mi terhünk. Ha valaki most az ÁFA-val jön, attól had kérdezzem már meg, hogy a semmilyen kimutatható jövedelemmel nem rendelkezők, azok miből is vásárolnak? Előbb talán a kötelesség és csak azután pofázni a jogokról.

Mivel a szüleim szegény családokból származnak, tudom, hogy milyen az, amikor valaki a saját erejéből küzdi fel magát. Ebből adódóan természetesnek tartom a szolidaritást. De álljon meg a fáklyásmenet! Ami ma ebben az országban zajlik, már régen nem erről szól. Amikor kb. 500 ezer ember fizeti be az összes SZJA 80 %-át, amikor 1,5 millió ember dolgozik feketén, amikor 1,5 millióan vannak minimálbéren bejelentve, amikor nagyságrenddel több a rokkantnyugdíjas, mint a valóban rászoruló, amikor az összes önfoglalkoztató (egyéni vállalkozó, őstermelő) a teljes SZJA 0,5 %-át bírja befizetni, amikor a hirdetési újság egyetlen napi számában több a 100 millió feletti ingatlan, mint ahányan az elmúlt években befizették a luxusadót, akkor miért engem nyilvánít másodrendű állampolgárnak? Miért nem azért tesz valamit, hogy ezek a félelmetesen torz mutatók javuljanak?

Talán azért, mert akkor felelősen kellene kormányozni? Ami nehéz és fáradtságos dolog, és persze hozzáértést igényel. Értem én, hogy fontos a politikai népszerűség, de bele fog dögleni abba az ország, ha azt a lovat ütik agyon, amelyik húz!

Hát én nem kívánok a saját hazámban azért másodrendű polgár lenni, mert betartom a szabályokat! Roppant módon felháborítanak a történtek. Mi lesz most? Beírják a nevemet a nagykönyvbe csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernőnek? Hát tegyék! Én ezután is szeretem a hazám! Arra neveltek, hogy mindig legyek egyenes, és a szüleim emlékének is tartozom azzal, hogy nem hagyom, hogy pökhendi emberek leminősítsenek, mert nem engedek az elveimből. Miniszterelnök úr, Ön, mint az ország „első szolgája”, legyen olyan szíves jöjjön, és mondja a szemembe, hogy azért nem tartozom a nemzethez, mert tisztességes vagyok! Szeretném tudni végre, hogy szükség van-e még rám ebben az országban!

bng 25 hozzászólás

Maradtam

Kérem tisztelettel, én vagyok az a jogkövető állampolgár, aki a jövedelmét nem titkolja el, aki tisztességesen befizet minden adót és járulékot. Nincs szándékomban feketén dolgozni, nem akarom zsebbe kapni a fizetésem egy részét, és mindig betartom a játékszabályokat. Hát bizony a magánnyugdíjpénztár az ilyen embereknek való. Nem utasítom el a társadalmi szolidaritást, hiszen a járulékaim 75 %-át továbbra is az államnak fizetem, viszont ennek fejében majd csak a nekem járó nyugdíj 75 %-át fogom kapni. A magánszámlámon pedig a pénz a teljesítményem alapján gyarapszik: ha annak alapján, amit felmutattam magasabb a jövedelmem, akkor több kerül a számlámra is. Itt szokott jönni az érvelés, hogy a pénztárak eltőzsdézték a vagyont. Azt azért tudni kell, hogy aki ilyet mond, enyhén szólva is butaságokat beszél, azt azért nem tételezném fel, hogy direkt hazudik. A másik ilyen hajmeresztő állítás, amit egyes blogokon olvasok, hogy „ez a pénz, soha sem volt a mienk”. Hát akkor a törvény azon paragrafusát, hogyan értelmezzem, mely szerint „A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona”. Lehet azt mondani, a fehérre, hogy fekete, de attól az még fehér marad. Persze ahol a fejekben narancsköd van, ott könnyen beszürkül a világ.

Azt mondja most a kormány, hogy amennyiben maradok, akkor kiírom magam a társadalmi szolidaritás rendszeréből, magyarán a járulékaim 75 %-a után semmit nem fogok kapni. Azért azt még a bíróságon is meg fogom kérdezni, hogy lehet-e ilyet! Mert gondoljuk csak át, hogy ez valójában miről szól: én 40 éven keresztül fizetek az államnak nyugdíjjárulékot (legújabb nevén adót), és semmit nem kapok érte. Akit a minimál bér mellett zsebbe fizettek, vagy élete nagy részében feketén dolgozott (a kimutatások szerint kb. 3 milliónyian vannak), valamilyen ellátást kapni fog. Én semmilyet, pedig lehet, hogy közülük 10-20-50 ember járuléka együtt sem éri el az enyémet. Jól van-e ez így? Mire ösztönöz ez a rendszer: csalásra! Én ezután sem teszem, de meg kellene érteni végre, hogy a tisztességes polgárokat ezzel a lépéssel intézményesítetten szívatják.

Az államosítás mellett az szokott lenni a végső érv, hogy a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak pótlását az adókból kell megoldani. Ez igaz, de kicsit vigyük tovább ezt a gondolatmenetet is. Egyrészt amint azt az előzőekben leírtam, amikor nyugdíjba megyünk kevesebb nyugdíjat fogunk kapni az államtól, tehát akkor kevésbé fogjuk terhelni a nyugdíjrendszert, és ezzel a gyermekeinket, akik majd akkor fizetik a járulékokat. És még egyszer hangsúlyozom, mi fizetünk nyugdíjjárulékot, több millió honfitársunkkal ellentétben! Másrészt mivel az állami rendszer felosztó-kirovó a jelenlegi nyugdíjasok a mostani járulék befizetésekből kapják a nyugdíjukat. Gondoljuk csak át, hogy kik fizetik a járulékokat és azokat az adókat, amikből a nyugdíjakat kipótolják? Csak nem azok az emberek, akik tisztességesen adóznak? És bizony ez a halmaz pont az a halmaz, amelybe a magánnyugdíj pénztári tagok tartoznak. Mert aki zsebbe kapja a pénzt, az mivel is járul hozzá a nyugdíjakhoz és azok pótlásához? Tehát jelenleg is ugyanazok állják a cechet, akiket a kormány most kirabol!

Az pedig mindennek a teteje, hogy az államosított magánpénztári vagyon egy részét a költségvetés befoltozására használják. Tehát nem kizárólagosan adósságszolgálatra (ami legalább egy helyes cél), hanem folyó kiadásokra. Egyszerűen elköltik. Mondja már meg nekem valaki, hogy amikor ez a vagyon elfogy, akkor vajon miből fogják a költségvetés hiányát megoldani? Milyen intézkedések mutatnak ebbe az irányba?

Nagyon tetszik, az állami nyugdíjrendszerben történő egyéni számlavezetés felajánlása is. Ha a pénzt folyamatosan elköltik, akkor ez olyan mintha felírnánk a kéménybe füsttel. Hol lesz a tévedhetetlen Selmeczi Gabriella 20-30 év múlva, hogy garantálja a nyugdíjakat? Mennyi jár majd az akkori szabályok szerint? Gyanítom sokat fog akkoriban csuklani...

Ezek után úgy döntöttem, hogy maradok! Egyszer csak jön egy olyan kormány, amelyik megállítja ezt az őrületet, és a tisztességes állampolgárokat támogatja.

bng 24 hozzászólás

Magyarország, én így szeretlek!

 Nem járok zsinóros mentében, de ingben, gatyában is szeretem a hazám.

Az autómon nincs Nagy-Magyarország matrica, de a rendszáma magyar.

A kokárdámat ünnepi alkalmakra tartogatom, mert hétköznapokon nem kell bizonygatnom, hova tartozom.

Nem papolok arról, hogy ki, mekkora hazafi, egyszerűen csak befizetem az adómat.

Nem akarom megmondani, hogy mitől vagy magyar, nekem elég, ha annak vallod magad.

Természetes, hogy nem értünk mindenben egyet, de nem az a végső érvem, hogy a nemzet ellensége vagy.

Szívvel-lélekkel őrzöm a kultúránkat, és a hagyományainkat, de egyúttal európainak is tekintem magam.

Édesanyám magyarra tanított, de arra is, hogy minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél.

A 15 millió magyar az én népem, de minden nemzet fiával szeretnék békében élni.

Nem búsongok a dicső múlton, azon vagyok, hogy itt és most legyünk mi a legkiválóbbak.

Nem irigykedem a Lajtán túl élőkre, mert csak rajtunk múlik, hogy ezen a helyen jobban éljünk.

Magyarország, édes hazám, nagy baj, ha én így szeretlek?

bng 2 hozzászólás

A jövőnk a múlt

Körülöttünk gyorsan változik a világ, az eddigi ismeretek, tudások gyorsan átértékelődnek, ami mára a népesség nagy részében gyakorlatilag állandósította a bizonytalanságot. Ennek feloldására mi magyarok azt a választ találtuk, hogy egy olyan pártra bíztuk a jövőnket, amelyik azt ajánlja: a jövőnk a múlt.

Mert mire gondoljunk, amikor egy magát konzervatívként definiáló párt nyíltan antikapitalista? Volt már olyan időszak a magyar történelemben, amikor a rendszer azt ígérte, hogy mi majd megmutatjuk a népnyúzó imperialistáknak, hogy az általunk felépített világ morálisan mennyivel felettük áll. Volt már olyan, hogy amink volt, be kellett adni a közösbe a nagy egyenlőség okán. Emlékszem még az iskolai történelemkönyvben is azt írták akkor, hogy a mi rendszerünk a kapitalizmus meghaladása. Most ezt találjuk fel újra!

A Fidesz addig beszélt „új világról”, míg végül a saját retorikája foglyaként beleragadt a régibe. Ellenzékben egyetlen elvet tartott szem előtt: mindent tagadni, amit az "ellenség" mond. Ez a másik oldal alkalmatlansága és súlyos visszaélései miatt elég is volt a nagyarányú győzelemhez. Mostanra azonban kiderült, hogy a program ebből az egyetlen pontból állt. Hogy a gazdasággal mit kellene kezdeni, azt ígérik, majd egyszer csak megmondják. A hozzáértés hiányának palástolására mindent leöntenek egy hazafias mázzal. Így aztán nem magukon a valós problémákon rugózunk, hanem "világnézetileg" cseszegetjük egymást. És mivel ez érzelmi alapon van, mindenki bedől neki, pedig ennek a semmi köze a jobboldali, vagy baloldali értékrendhez, méginkább nincs a hazaszeretethez.  Csak két példát erre. Az egyik az IMF tárgyalások ügye. A kormány azt mondja, hogy mi milyen karakán magyar gyerekek vagyunk, bátran elzavartuk a vérünket szívó valutaalapot. Aztán mi lett volna, ha szépen végigtárgyaljuk velük, amit kell, kötünk egy készenléti hitel-megállapodást, és nem vesszük igénybe? Mivel ha van egy ilyenünk, jóval olcsóbban tudunk máshonnan hitelt felvenni. A másik ilyen hagymázas ügynek tekintem a médiatörvényt. Mindenki csak és kizárólag érzelmi alapon közelíti meg. Tegyünk egy gondolatkísérletet! Fordítsuk meg a szerepeket: a törvényt az MSZP alkotta, kizárólag szoci delegáltak fogják ezután elbírálni a médiában megjelent tartalmakat, és hogy ezzel nem élnek vissza, arra az a garancia, hogy ők azt állítják: nem olyan emberek vannak közöttük, akik ilyet tesznek... Egyébként meg a törvény megfogalmazásában ott van a sajtószabadság szó. Na ez, hogy tetszene? (Csak egy választást kell bukni a jelenlegi hatalomnak, és mindez mindjárt valóra is válik.)

A nemzeti együttműködés rendszeréhez (NER) hasonlót is láttunk már. Gyerekkoromban ilyen plakátok függtek a munkahelyeken, a gyárak falán. A kedvencem a "Dolgozzunk, mert fogy a kenyér!" feliratú volt, de az "Előre az X. Kongresszus határozataiért" sem volt rossz. Ez a lekezelő szentimentalizmus már akkor is csípte a jóérzésű emberek szemét. De vajon erre van igény? Sajnos azt kell mondanom, hogy részben igen. Ugyanis a világképéhez alkalmazkodóknak védettséget ígér a Fidesz, és erre nagy szükség van. De nem vesszük, vagy nem akarjuk észre venni, hogy ez egy hamis biztonság. A múltba való bezárkózás.

Ennek a morális, kultúrális vetületéről szól a HVG idei utolsó számának vezércikkéből a következő idézet: "Ennek a morális ökonómiának három alapvető eleme van. Egyrészt a szabadossággal és liberalizmussal szemben definiált rend és engedelmesség, amely a társadalmi szerkezet és élet egészét átfogó szabályozó és irányító elvként működik. Olyan rendszer ez, amelyben nem kell dönteni, választani, nem kell az életet önállóan alakítani, be kell tartani bizonyos szabályokat, csak követni kell a kijelölt irányokat. Aligha véletlen, hogy a Nemzeti együttműködési nyilatkozat úgy fogalmaz: a NER-ben való részvétel „elvárás mindenki felé”. Ez a megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy annak, aki nem felel meg az elvárásnak, aki nem engedelmeskedik az új világ törvényeinek, számolnia kell a következményekkel. A másik fontos elem a társadalmi intézmények naturalizálása, amelynek következtében egy sor, a mindennapi élettel kapcsolatos kötelező érvényű, megváltoztathatatlan és megkérdőjelezhetetlen tézis fogalmazódik meg. A hatásvadász tételek például általános érvénnyel kimondják, hogy mi számít családnak, hogy miért „természetellenes” az azonos nemű emberek alkotta család. Ugyanakkor semmiféle pátosz sem tudja eltakarni ennek a szemléletnek az embertelenségét, amely a családot mindenekelőtt a nemzet újratermeléséért felelős intézménynek, nem pedig a szeretet, az összetartozás és a szolidaritás közösségének tekinti, s amely a biológiai reprodukció alapján tesz különbséget a társadalom tagjai között. Ez szemmel láthatóan nem zavarja sem a kormány, sem a kormánypárt vezető politikusait. Végül, a harmadik összetevő a közösség mítosza. Az a feltételezés, hogy a nemzet a társadalmi létezés egyedül „természetes” módja és formája, amely minden társadalmi problémára és konfliktusra megoldást nyújt. Ezek az eszmék, illetve ezek kombinációja egy olyan társadalomban, mint a magyar – amelyben minden felmérés szerint magas a tekintélyelvűség iránti igény, jelentős az állami gondoskodáshoz való ragaszkodás, a népesség számottevő részének ellentmondásos a történelemképe és a nemzeti múlttal kapcsolatos felfogása, ahol a társadalmi érintkezés minden szintjét meghatározza a bizalom hiánya, és igen gyenge a demokrácia iránti elkötelezettség – nyilvánvalóan nyitott fülekre és hűséges követőkre találnak. Mindenekelőtt azért, mert az a világ, ami a törvények és a kormányzati politika mögött felsejlik, biztonságot, védettséget ígér mindazoknak, akik magukat e rendszer keretein belül definiálják."

"Ez a politikai magatartás, érvelés, ez a világkép lényegi pontokon tér el a nyugat-európai országok általános politikai kultúrájától és szociokulturális tapasztalataitól. Az eltérés elsődleges oka az, hogy a magyar társadalom kulturális értelemben évtizedek óta zárt rendszer, aminek a következményei ma különösen jól láthatók. A társadalom jelentős részét – annak minden belső rétegzettsége ellenére – a köztársaság elmúlt húsz éve (és még kevésbé a Kádár-korszak évtizedei) alatt nem érték olyan benyomások és tapasztalatok, amelyek képesek lettek volna a kulturális be- és elzárkózottságnak akár csak az időleges megrendítésére, megkérdőjelezésére. S itt természetesen az antropológiai értelemben vett kultúráról, a mindennapi élet stratégiáiról, mintáiról, értékeiről és normáiról van szó. A mindennapi életet irányító értékrend, az a mód, ahogy az emberek az őket körülvevő világról gondolkodnak, nagyon kevéssé – szinte egyáltalán nem - változott meg az elmúlt két évtized során. Az, amit a felszínen látunk és a nyugatos életforma megnyilvánulásainak tartunk, nem járt együtt a mai modern európai társadalmakat összetartó alapvető értékek átvételével, elfogadásával. A Fidesz-kormány, saját hatalma érdekében, gátlástalanul kihasználja ezt a helyzetet. A magyar társadalom jelentős részében a késői kapitalizmus, a késő modernitás, a globalizáció, a kulturális sokféleség elsősorban félelmet és ebben a félelemben gyökerező differenciálatlan elutasítást vált ki. Ez a félelem elválaszthatatlan attól a felismeréstől, hogy a zárt társadalmakban élő emberek kulturális tudása, társadalmi tőkéje csak ezen a rendszeren belül használható. Ebből a rendszerből kilépve, kikerülve új, másfajta tudásokra, kulturális technikákra és készletekre van szükség, azaz „újra kell tárgyalni” társadalmi helyzetünket, státusunkat, identitásunkat, ami számos kockázattal, előre nem látható bizonytalanságokkal, esetleg társadalmi lesüllyedéssel jár együtt. Erre a magyar társadalom egyik része – mindenekelőtt a középosztály keresztény-nemzeti ideológiát követő csoportjai - nem hajlandó, mivel minden, generációkon keresztül felhalmozódó tapasztalata az eddigi helyzet fenn- és megtartása mellett szól. Más része – elsősorban az alsó társadalmi rétegek – pedig nem képes rá, mivel nincsenek meg hozzá a kulturális készségei. Másként fogalmazva azt kell mondani, hogy a kulturális modernizáció elkerülte a magyar társadalom nagyobbik részét, csupán egyes, kis kiterjedésű társadalmi környezetekben van jelen, azaz a modern európai társadalmakat az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben átalakító kulturális modernizáció Magyarországon csak szubkulturális szinten létezik. Összehasonlíthatatlanul nagyobb hatása van viszont annak az „alternatívának”, amely az említett zárt kulturális rendszer újratermelését célozza, mivel ebben a korábbi tudások, hagyományok, készségek és képességek továbbra is használhatók. A Fidesz-kormány pontosan ezt a lehetőséget kínálja fel ennek az országnak. Azt üzeni, hogy van egy másik világ is, hogy a jövőtől nem kell félni, mert a jövőt ismerjük – a jövő a múltban van. Ezt az üzenetet ma Magyarországon sokan elhiszik. Ez azonban téves és tudatosan megtévesztő üzenet, és ennek a hiszékenységnek az árát előbb vagy utóbb súlyosan meg kell fizetni. Ha nem nekünk, akkor a gyermekeinknek."

A politikai vonatkozásról ír Török Gábor a blogjában: "Gondoljuk csak meg: ha a kormányzó párt nem a régi ellentétek mentén kezdett volna politizálni, ha nem a régi ellenfelet akarta volna életben, és persze célkeresztben tartani, nagyon másképp is alakulhatott volna ez a fél év. A Fidesz azonban – sokak várakozása ellenére – nem lett „pragmatikus”, nem mozdult el a centrum irányába, nem lépte át a korábbi szimbolikus-ideológiai falakat, és nem próbált meg új törésvonalakat létrehozni. Pont ellenkezőleg cselekedett: a radikális jobboldal témáit bátran magáévá tette, s ezzel megakadályozta, hogy itt egy új, a pártrendszert strukturáló dimenzió jelenjen meg. Első számú - és szinte egyetlen - politikai ellenfelének az MSZP-t nevezte meg, s ezzel megkerülhetetlenné tette a váltópárti szerepben. S bár a szocialisták az ellenzéki térfélen is jelentős elutasítottságnak örvendenek, a Fidesz határozott és éles konfliktusokra épülő politikája olyan helyzetet teremtett, amelyben bármely más anti-Fidesz formáció, legyen szó az LMP-ről vagy még meg sem született új balliberális pártról, végső soron kénytelen lesz az MSZP-vel való együttműködést keresni. S nem csupán választástechnikai, hanem alapvetően politikai napirendi (ugyanaz lesz a véleményük) okokból."

Azt pedig, hogy a gazdaságpolitika is beleragadt a múltba, és a kétharmad ellenére sincs meg a bátorság a változtatáshoz a Véleményvezér blogon megjelent "Csalódás volt, nem forradalom" című bejegyzés fogalmazta meg: "Éppen ezért az esetleges restauráció elleni legjobb védekezés a józan, a magyar politikai szóhasználatban polgárinak nevezett politika lenne. Egyszerűbben: az inaktív népességtől az aktívak felé kellene jelentős jövedelem-átcsoportosítást végrehajtani. Előbbiektől elvenni, utóbbiaknak adni – ami valójában azt jelenti, hogy előbbieknek kevesebbet adni, utóbbiaktól pedig kevesebbet elvenni. Az inaktívak csoportján belül pedig úgy kellene átalakítani a juttatások rendszerét, hogy az inaktívak egy része (mondjuk a leghosszabb munkaviszonnyal rendelkező nyugdíjasok) tartósan a kormány szövetségeseivé váljanak, megakadályozva ezzel egy, az inaktívakra építő választási koalíció sikerét."

"A kormány ehelyett az inaktívak juttatásainak reálértékét őrizgeti gondosan, miközben az aktív népességen belül hajt végre jövedelemátcsoportosítást: az alacsonytól a magas jövedelműek felé. Mivel ez a politika gazdaságilag természetesen fenntarthatatlan, a kormány az aktívak megtakarításait (magánnyugdíjpénztári rendszer) veszi el, hogy ideig-óráig relatív egyensúlyban tartsa a költségvetést. Az egykor magát polgári pártként definiáló Fidesz második kormánya, akárcsak szocialista elődjei, az aktívakat sarcolja és az inaktívak kegyeit keresi. Mivel azonban utóbbi csoportokban mindenfajta történelmi tapasztalat okán a Fidesz nem bízik, a kétharmados felhatalmazást többek között arra használja, hogy megpróbálja az ő választói cselekvésüket folyamatosan orientálni. Ezért olyan fontos például a kormány számára a rádiók és a tévék szorosabb szabályozása.

Mindez nem csak rossz politika, de rossz gazdasági stratégia is. Ahogyan azt az elmúlt években többek között a Fidesz is rengetegszer elmondta: a magyar gazdaság kilábalásához csakis új munkahelyek százezrein keresztül vezet az út. Ehhez azonban a munkahelyteremtőket és a munkavállalókat kellene ösztönözni, ami fájdalom, de csakis az inaktívak rovására történhet.

A kormány azonban nem ezt teszi. Ami eddig történt, az minden volt, csak nem a józan változtatás és nem a polgári politika kormányzása. De még csak nem is forradalom. Ugyanis az 1990-es rendszerváltozás után megkötött ördögi kompromisszum (rokkant- és korai nyugdíjazás a szociális békéért) talaján egyre nagyobbra hizlalt inaktív népesség mindmáig fogva tartja a mindenkori kormányt. Orbán Viktor pedig minden forradalmi lózungja ellenére sem mert nekimenni ennek a tömbnek, nem mert semmit sem kezdeni az egész országot lehúzó ballaszttal. Így viszont az eddigi kényszerpályák éppen úgy fogva tartják majd őt is, ahogyan elődeit."

A múltban ragadás nagyon veszélyes, mert elmegy mellettünk a világ. Senkit nem fog érdekelni, hogy mi itt a saját köreinkben mit csinálunk. A helyzet az, hogy amíg mi magunk így akarjuk, addig ez így is marad. De valóban ez a helyes az ország, a magyarság számára? És akkor ki az igazi hazafi?

bng 2 hozzászólás

Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót

"Bárki megértheti, mennyire dicséretes, ha a fejedelem megtartja adott szavát, őszinteséggel, és nem ravaszsággal él. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat, kik az emberek eszén kifogtak; ezek végül is többre vitték, mint akik igazul cselekedtek.

Tudnunk kell tehát, hogy kétféle módszer van a küzdelemben: az egyik a törvényekkel, a másik az erőszakkal. Emberi tulajdonság az egyik, állati sajátság a másik. Mivel azonban az egyikkel némelykor nem boldogulsz, a másikhoz kell folyamodnod. Ezért a fejedelemnek tudnia kell használni a benne rejlő embert és állatot. Leplezetten erre tanítják a fejedelmet a hajdani szerzők is, akik leírják, hogyan adták nevelésbe Kheirón kentaurhoz Akhilleuszt és több régi uralkodót, hogy a maga elvei szerint nevelje őket. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy mesterük félig állat, félig ember volt, amiért is a fejedelem egyik és másik természetét egyaránt kell hogy tudja használni: egyik a másik nélkül nem lehet tartós.

S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud menekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét utánozza, semmire sem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tarják meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntesse fel. Végtelenül sok mai példával igazolhatnám ezt, s megmutathatnám, hány ígéret maradt teljesítetlen; s az, aki a róka természetéhez tartotta magát, jobban járt. De ezt a természetét jól el kell titkolnia, és nagy szenteskedőnek és színlelőnek kell lennie; olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét."

"A fejedelemnek éppen ezért nem kell a fenti tulajdonságok mindegyikével rendelkeznie, de szükséges, hogy külsőleg úgy mutatkozzék, mintha rendelkeznék velük. Sőt azt merészelem állítani, hogy ha mind meg is volnának benne, és hogyha mindig figyelembe is venné őket, az ártalmas volna; látszatuk viszont hasznos lehet; kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének, vallásosnak kell nemcsak látszania, hanem annak is kell lennie. Ugyanakkor lélekben mindig fel kell készülnie az ellenkezőjére, hogy ha a szükség úgy kívánja, aszerint tudjon cselekedni. Meg kell érteni, hogy a fejedelem, kiváltképp az új fejedelem, nem tudja mindig azt tenni, amiért az embereket jónak szokták tartani; részben az állam megtartásának szándékától vezetve, gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség, emberiesség és vallás ellen cselekedni. Aszerint kell tehát cselekednie, ahogy a szél fúj, ahogy a szerencse változásai parancsolják, s amint már mondottam, nemcsak a jót kell szem előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a szükség úgy kívánja.

Vigyáznia kell tehát a fejedelemnek, hogy soha mást ki ne ejtsen a száján, csak olyan dolgokat, melyek magukba foglalják a fenti öt jó tulajdonságot, s amikor mások látják, vagy hallják, legyen csupa könyörületesség, csupa becsületesség, csupa feddhetetlenség, csupa emberség, csupa vallásosság. És semmi sincs, ami ennél az utolsó tulajdonság látszatánál fontosabb lenne; az emberek pedig inkább hisznek a szemüknek, mint tapasztalásuknak, mert látni mindenki képes, de kevesen tudnak tapasztalatot szerezni. Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen érzik meg, milyen vagy valójában; s ezek sem merészelnek a többség véleménye ellen szólni, azok ellen, akiket az állam tekintélye pártol. Az emberek cselekedeteiben, de különösen a fejedelemében, akivel szemben nincs helye a jogos számonkérésnek, a végcélt kell tekinteni. Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy; a világon pedig csak tömeg létezik, az egyes embernek csak akkor nyílik tér a cselekvésre, amikor a nagy tömegnek nincs kire támaszkodnia. A mi időnkben is van egy olyan uralkodó, akit jobb nevén nem nevezni, s aki másról sem beszél, mint békéről és bizalomról, pedig egyiknek is, másiknak is esküdt ellensége; el is vesztette volna hírnevét és országát, ha akár az egyiket, akár a másikat megtartja."

Niccoló Machiavelli: A fejedelem

bng szólj hozzá

Kósa Lali azt üzente

Debrecen város polgármestere a héten azt találta mondani a magánnyugdíj pénztárak államosításával kapcsolatban, hogy „nincs más alternatíva”.

Ez egy nagyon súlyos üzenet, éppen ezért lefordítanám magyarra:

Bár 8 hónapja kormányon vagyunk és 8 éve folyamatosan erre készültünk, halványlila segédfogalmunk nincs arról, hogy mit kellene kezdeni a gazdasággal.

Megtehetnénk, hogy olyan rendeleteket hozunk, melyek a 1,5 millió feketén dolgozó embert beterelik a közhöz való hozzájárulás rendszerébe.

Felléphetnénk a 1,5 millió minimálbéres között azokkal szemben, akik csak papíron minimális jövedelműek. (Beszédes adat, hogy az összes önfoglalkoztató – őstermelő, egyéni vállalkozó - az SZJA 0,5 %-át fizeti be.)

Megrostálhatnánk a 800 ezer rokkantnyugdíjast aszerint, hogy közülük mennyien jogosultak valóban az ellátásra. (A környező országokban tapasztalható arányokat figyelembe véve nálunk 200 ezer körülinek kellene lenni az ilyen ellátásban részesülőknek. Arról nem is beszélve, hogy így az igazán rászorulóknak kevesebb jut.)

Átgondolhatnánk, hogy szabad-e ilyen mértékben adót csökkenteni, amikor ekkora bajban van a költségvetés.

Belekezdhetnénk a nagy ellátó rendszerek szerkezeti átalakításába. (Mert az sem tegnap derült ki, hogy fenntarthatatlan a szociális támogatások jelenlegi rendszere, hogy az egészségügyben feudális állapotok uralkodnak, és hogy az oktatási rendszer színvonal csökkenése a jövőnket éli fel.)

Amikor ellenzékben voltunk minden javaslatra az volt a válaszunk, hogy NEM! De ez már nem elég, arról kellene beszélni, hogyan IGEN! Az nem megy, hogy majd egyszer csak megmondjuk. Csak hát ehhez hozzáértésre lenne szükség, és bátorsághoz. De amíg erre képtelenek vagyunk, addig az a legegyszerűbb, ha elveszünk azoktól, akik látszanak. Akik eddig is a terheket viselték. Ehhez nem kell tervezni, nem kell a fentiekben leírt nehézségekkel bajlódni. És nem mellesleg így lehet a hatalomban maradni, hiszen az egész egyszerű matematika. Az adókat és járulékokat fizetők (mert hát a magánpénztárak államosítása annak fáj, aki ezeket rendesen fizeti) 2,9 millióan vannak, viszont ez a 8 millió szavazópolgár között csak egy kisebbség.

 

Kósa úr! Tessék mondani hova álljanak azok, akik végre már FELELŐS KORMÁNYZÁST szeretnének látni?

bng 7 hozzászólás

El a kezekkel a nyugdíjamtól!

Kezdjük azzal, hogy kinek is jó a magánnyugdíjpénztár? A tisztességeseknek, akik rendesen fizetik a jövedelmük után a járulékokat.

Akik feketén dolgoznak, vagy minimálbérre vannak bejelentve persze, hogy prüszkölnek. Ez utóbbi két csoportba nagyjából 1,5-1,5 millióan tartoznak. Mikor majd nyugdíjba mennek, ki fogja állni a számlát? A „polgári” kormány azt mondja, hogy az aktuális járulékfizetők. A társadalmi szolidaritásnak van helye, de ez már nem az. Ugyanis az adó- és járulékfizetők vannak kevesebben, és ez a kirívóan rossz arány egyre csak romlik. Vajon a kormány ahelyett, hogy a potyautasokat terelné abba az irányba, hogy ugyan már ők is fizessenek be valamennyit a közösbe (vagy legalább ne terheljék, ha már egyáltalán nem járulnak hozzá), miért veszi el a magukról gondoskodni kívánók pénzét?

Talán mert nincs a gazdaság hosszútávon fenntartható növekedésével kapcsolatban elképzelése? Nem, erre gondolni sem merek! De eddig mégsem látni nyomát az átfogó koncepciónak. Viszont a hiányokat valamivel pótolni kell, ezért a legegyszerűbb utat választották: megjelölnek csoportokat, akiktől az „igazságosság” nevében gyorsan el lehet venni. Így kerültek képbe a magánnyugdíjpénztári tagok. Tehát, aki igyekszik, nem csal, netalán nagyobb teljesítményre képes, az a köznek az ellensége. Mondtak már nekünk ilyet, de azok a kommunisták voltak.

Másodszor nézzük azokat az elképesztő ökörségeket, amiket a kormányzati kommunikáció próbál belénk sulykolni.

-         A magánnyugdíjpénztárak elherdálják a pénzünket. Ezt a saját példámmal szeretném megvilágítani: 13 éve léptem be a rendszerbe, azóta egyetlen év volt veszteséges, de volt olyan év, amikor a 30%-ot is meghaladta a hozam. A pénztáraknak kötelező közzé tenniük minden évben a megelőző 10 évben elért eredményeiket. Ez az én pénztáramnál – választott portfóliótól függően – 6,5 és 8,6 % között volt. Ebben az időszakban az átlagos infláció mértéke 6,14 %. Tehát még leggyengébb portfólió is reálhozamot ért el. Egy nyugdíjpénztárnak éppen ez a célja: stabilan, megbízhatóan infláció feletti hozammal forgatni a befizetéseinket. Nekem is vannak fenntartásaim a pénztárak költségeivel kapcsolatban, de ennek lehetne egyszerűbben is gátat szabni (pl. PSZÁF), így ez nem érv a megszüntetésükre.

-         Belekényszerítik az embereket, hogy a tőzsdén kockáztassák a nyugdíjukat. Nagyon egyszerű a megoldás: tessék klasszikus portfóliót választani, amely állampapírokba fekteti az átutalt járulékokat. Illetve ne legyen kötelező belépni, így mindenkinek megmarad a szabad választása.

-         A multinacionális tőke le akarja nyúlni a befizetéseinket. Hát akkor tessék magyar tulajdonú pénztárat választani, ez ma is mindenkinek szíve joga. De pl. a 3 betűs nagy bank az elmúlt 10 évben a legnagyobb költségekkel dolgozott.

-         A visszalépők jobban fognak járni. Ez a kedvencem! Ezek szerint a tisztelt kormánybiztos asszony garantálja nekem, hogy amikor 25 év múlva nyugdíjba megyek, hogy az államtól többet fogok kapni. Megint csak világítsuk meg egy példával, hogy mi várható. Ma egy átlagbérrel rendelkező járulékfizető után 20 ezer Ft körüli összeget utalnak a magánpénztárba. Ez évente 240 eFt, 40 év alatt 9,6 MFt. A pénztáram átlagos eredményességével számolva vegyünk 7,5 % átlagos éves hozamot, akkor 40 év után közel 60 millió lenne a számlánkon. Ha közben sikerül növelni a bérünket, akkor az összeg annak arányában felfelé tolódik, pl. ha a bérünk 40 év alatt háromszorosára növekszik, akkor a számlán lévő összeg 175 MFt, ha megötszöröződik, akkor 293 MFt, ha pedig tízszeresére nő, akkor 586 MFt lesz. Ezek az összegek az elmúlt tíz év átlagos inflációjával korrigálva (sorrendben és kerekítve): 17 MFt, 29 MFt, 57 MFt. Vagyis ilyen összegekre számíthat egy átlagpolgár mai árakon. Néhány éve megszüntették, hogy ezt a pénzt egy összegben felvehessük, de azt kérhetjük, hogy 10 év alatt adják vissza nekünk. Ha így számolunk, akkor a fenti összegekkel nagyjából havi 142 eFt, 241 eFt, 582 eFt. Igazából ennél több, mert azalatt a 10 év alatt, amíg a pénztárnál van a pénzünk továbbra is kamatozik. Illetve ne feledjük, hogy mivel a magánnyugdíjpénztár mellett az államnak is fizetünk járulékot (valójában ide fizetjük a nagyobb részt), ezért az államtól is fogunk nyugdíjat kapni, annak a nyugdíjnak, amit akkor kapnánk, ha csak az államnak utalnák a járulékunkat, a 75 %-át. Szóval hogyan is járunk jobban?

-         Az állam jobban gazdálkodik a pénzünkkel. Mivel a nyugdíjrendszerünk felosztó-kirovó ezért az állam egyáltalán nem gazdálkodik a pénzünkkel, hanem az aktuális befizetéseinkből – nem kevés adóból történő kiegészítéssel – finanszírozza a mostani nyugdíjakat. Mivel a járulékfizetők és a nyugdíjasok aránya folyamatosan romlik, a jelenlegi rendszer egyre inkább fenntarthatatlan. Így már az is kérdés, hogy fogunk-e egyáltalán nyugdíjat kapni.

-         A magánnyugdíjpénztár nem örökölhető. De bizony az! Ha már elkezdték a kifizetéseket, akkor nem, de ha valaki még nyugdíjba menetele előtt meghal, akkor a számláján lévő pénze az örököseit illeti. Ez azért nagyon nem mindegy!

Azt gondolom, hogy háromféle ember van, aki elhiszi, amit a magánpénztárakról a kormány mond: az egyik az elvakult narancshívő, aki még mindig meg akarja magyarázni a megmagyarázhatatlant, a másik a pénzügyi analfabéta, aki nem tud számolni és nem érti az egészet, illetve a harmadik, aki nem töri magát a járulékfizetéssel. A józan embereket ezekkel a baromságokkal nem lehet hülyíteni! Legalábbis remélem. De lehet, hogy a józanok vannak kevesebben…

A hab a tortán a nemzetgazdasági miniszter mai bejelentése, miszerint gyakorlatilag államosítják a magánnyugdíjpénztári rendszert. Drága miniszter úr, ez azért nem olyan egyszerű! Mivel a magánnyugdíjpénztárakban lévő összegek a tulajdonunkat képezik. Ezt pedig, csak olyan módon vehetik el tőlünk, ha az ehhez való jogunkat is felszámolják. Tehát értsem úgy, hogy ezt kívánják tenni? Mert ha így van, akkor legalább beszéljünk egyenesen!

Azt pedig hogyan értsem, ha magánpénztári tag maradok, akkor elveszítem a nyugdíjjogosultságomat, de a járulékot továbbra is fizetnem kell az államnak? Magyarán az elvonásért nem kapok semmit! Ha ez így van, akkor úgy gondolom, hogy innentől megszűnik minden kötelezettségem az állam felé, mivel Önök azokat támogatják, akik kerülik az adó- és járulékfizetést.

bng 8 hozzászólás

Sípja magyar babonának

Elég volt már sírnunk sorsunk,

Vérem népe, magyar népem,

Többet ártunk mi magunknak,

Mint török, s tatár együttvéve.

Csalhatatlan bírák jőnek,

Akik vannak olyan bátrak,

Kétség nélkül nyilatkozzák:

Kik igaz fiai a Hazának!

Szerintük. Mert szerintem,

Ettől mentsen meg az Isten!

 

Hadd legyen már egyszer végre,

Kis honunkban az a magyar,

Ki úgy érzi a szívében,

És magáról e szerint vall.

Ne lehessen billogozni,

Senkit köztünk azért,

Mert önállóan gondolkodik,

És velünk egyet nem ért!

Vegyük inkább mértéknek:

Az emberséget, tehetséget.

 

Csak ki tudatlan és kevély,

Hiszi, hogy a másik félen,

Nála érdemesebb fia

A nemzetnek nem élhet.

Ha gőggel, s hatalmi szóval

Parancsolja meg a végzés,

Akkor itten soha nem lesz

Béke, szabadság, és egyetértés!

Sértett lelkek, régi árnyak,

Sípja magyar babonának.

 

Édes népem, szól a sípszó,

Fülünkbe élesen rivall,

S az írástudók fájó csöndben

Adósak a józanság szavaival.

Szilárdabb Péternél, ki most

Az árral szemben kiált:

Ne tegyétek! Visszaüthet.

A mai öröm, holnap sírni lát.

Nem a cél maga a gond:

Hanem az út oda! A hogy!

 

Tavasszal bízta a nép

Hitványtól a sorsát másra.

Ám a hatalmat megszerezni

Nem elég a megváltásra.

Azzal élni kell tudni,

Fordítani termővé,

Így válhat az szolgálhatóvá,

És számon kérhetővé.

Ez a felelősség az igazi,

De vajon érti ezt valaki?

bng szólj hozzá
Címkék: magyar közélet ady

Felelős Magyar Kormányt

A miniszterelnök úr beszéde a felelős kormányzásról:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarok ez év tavaszán elementáris erővel mondtak nemet az előző nyolc esztendőre. Valóban Európában is egyedülálló nemzeti egység született meg az áprilisi választások eredményeként. Ez a nemzeti egység, ahogy mi szeretjük hívni, a kétharmados forradalom megdöntötte a régi rossz rendszert, és újat alapított. Ezzel megalapítottuk a nemzeti együttműködés rendszerét, s az emberekkel közösen hozzáláttunk a változtatás gigantikus munkájához.

Ennek szellemében haladéktalanul hozzákezdünk a gazdaság alapjainak rendbe tételéhez. Már a választások előtt hangoztattuk, hogy ez így nem mehet tovább, ezért részletekbe menően kidolgoztuk az államháztartás rendszerének átalakítását célzó programunkat, melynek megvalósítása egy pillanatig sem tűr halasztást. Jelenlegi formájában a nagy ellátórendszereink fenntarthatatlanok, ezért egy felelős kormánynak, különösen ilyen forradalmi felhatalmazással a háta mögött, kutya kötelessége ezek átgondolt átalakítása oly módon, hogy azoknak a működése hosszú távon is biztosított legyen. Még akkor is, ha ez az elkövetkező hónapokban népszerűség vesztéssel jár.

Kedves Barátaim! Gondoljatok arra, hogy a változást tűzön-vízen át végig kell vinnünk, mert nekik, a mi gyermekeinknek csak így lehet jobb életük annál, mint ami Nekünk jutott.

Az előző kormányok is tudatában voltak ennek a hatalmas felelősségnek, de sem a bátorságuk, sem a hozzáértésük nem volt meg a feladat végrehajtásához. Mi nem léphetünk erre az útra, mivel itt már nem az egyéni érdekeinkről, hanem a haza sorsáról van szó. Ezért nem tehetjük meg, hogy látszat intézkedések mögé bújva, tüneti kezeléseket alkalmazunk, melyek gyógyírt nem jelentenek bajainkra, hanem csak ideig-óráig feledtetik azokat. Nem! Mi nem nem fogunk hirtelen felindulásból kiróni adókat, hozzányúlni vagyonuknak azoknak, akik nem bújtak el az állam szemei elől. Erre bárki képes. A rendszerek hatékonyságának javításával, azok kikerülésére játszóak szigorú számonkérésével kívánjuk újjáépíteni az országot. Mindenkivel meg fogjuk értetni, egy igazi konzervatív páthoz illően, hogy a terhekből minden polgárnak ki kell vennie a részét, a hasznokból pedig a hozzájárulásunk mértékének megfelelően részesülhetnek.

Egy valamiben Magyarország biztos lehet. Bármi lesz, bárhogy is történjen, de mi szerényen, alázattal, de a végsőkig ki fogunk tartani, végig fogjuk csinálni. Ha nem így tennénk joggal mondanák, hogy nem mi győztünk a választásokon, hanem a másik oldal veszített. Hiszem, hogy azért tiszteltek meg a bizalmukkal bennünket annyian, mert el is várják tőlünk, hogy mielőbb fogjunk hozzá. Hát legyen meg az ő akaratuk!

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

bng 10 hozzászólás

Ki a felelős az iszapáradatért?

Néhány gondolat, hogy a felelősség megállapítása érdekében végre tisztán láthassunk a vörös iszap katasztrófánál. Mit kellene tudnunk ehhez?

Az ilyen tevékenységet folytató ipari létesítményeknél a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek jogszabályban meghatározott időközönként komplex felülvizsgálatokat tartanak. Ez úgy történik, hogy az ellenőrzés keretében a hatóság szakemberei (hulladékgazdálkodási, levegőtisztaság-védelmi, vízügyi, jogi, természetvédelmi) a helyszínen vizsgálják meg, hogy az adott cég mennyiben felel meg a hatályos előírásoknak. Erről minden alkalommal jegyzőkönyv készül, melyben rögzítésre kerül, hogy mire terjedt ki a vizsgálat, illetve milyen hiányosságokat találtak annak során. A hírek szerint a legutóbbi néhány hete történt meg. Ebből láthatnánk, hogy vizsgálták-e egyáltalán a tározót, és ha igen mit állapítottak meg.

A jelentős környezeti kihatással bíró technológiák üzemeltetői kötelesek környezeti hatástanulmányt készíteni, melynek tartalmazni kell, hogy az adott tevékenység milyen kockázatot jelent a környezetére. Kérdés, hogy a hatástanulmány mennyire volt alapos, illetve ha a vezetők tisztában voltak a veszély potenciális nagyságával, akkor milyen intézkedéseket tettek ennek megelőzése érdekében. Pl. a tározó medence térelválasztókkal szakaszolva volt-e, hogy egy baleset esetén csak egy része ömölhessen ki az iszapnak? Voltak-e olyan biztonsági berendezések, melyek probléma esetén visszajeleznek, vagy valamilyen paraméter mérésével előrejelzik a veszélyt? Évekkel ezelőtt az ország egyik legveszélyesebb vegyi üzemének vezetője voltam, és ott napi szintű bejárással ellenőriztük a létesítményeket. Számomra hihetetlen, hogy semmilyen előjele nem volt a gátszakadásnak! Az iszap ismeri a fizikát és arra folyt, amerre tudott. A tanulmánynak azt is tartalmaznia kellene, hogy milyen kiterjedtségű és mértékű szennyezést okozna, ennek megakadályozására is fel lehetett volna készülni. Elsődlegesen annak idején nem oda kellett volna építeni a gyárat, ahonnan csak lakott településeken keresztül folyik el az anyag. De meglévő adottságok esetén is vannak megoldások a károk minimalizálására, minden vegyi üzemben vannak ún. kármentők, de azok ilyen mennyiségű kiáramlás esetén gyakorlatilag hatástalanok, vagy olyan méretben kellett volna őket megépíteni, aminek a költsége még a várható kár mértékét is meghaladja. Viszont ha ez így van, akkor a tanulmány alapján ezt a gyárat be kellett volna zárni, mert kezelhetetlen mértékű kockázatot jelent.

Mivel a műszaki berendezések elromolhatnak, és a létesítmények állapota az idővel romlik, rendszeresen karban kell tartani őket, fel kell mérni az állapotukat, melynek a menetrendjét éves karbantartási tervben határozzák meg. Meg kell vizsgálni, hogy a karbantartási terv teljesült-e, minden szükséges vizsgálatot elvégeztek-e. Ha igen, mik voltak a vizsgálatok megállapításai. Ha nem, akkor pedig mi volt az oka annak, hogy nem végezték el. Magyarán minden műszaki létesítménynél lennie kell olyan dokumentumoknak, melyekkel bizonyítani tudják, hogy az megfelelő műszaki állapotban van. Szívesen megnézném a karbantartások munkalapjait!

Minden veszélyes anyag kiáramlásának kockázatával járó tevékenységet folytató vállalkozásnak rendelkeznie szükséges havária tervvel, melyben egy esetleges katasztrófa során bekövetkező veszélyhelyzet kezelését kell meghatározni. Ezt a dolgozókkal rendszeresen gyakoroltatni kell, melyet jegyzőkönyvben rögzítenek. Mennyire voltak tisztában a dolgozók a veszély nagyságával? Mennyire tudják, hogy üzemzavar esetén mit kell tenni? Esetünkben semmit sem tudunk arról, hogy a cég milyen intézkedéseket tett, amikor a gát megadta magát. Az megérne egy misét, hogy miért nem szólt senki a kolontáriaknak és a devecserieknek.

A vállalat felelős vezetői rendelkeznek-e olyan felkészültséggel, amely alkalmassá teszi őket egy ilyen veszélyes üzem működtetésére? Minden üzemnek van felelős műszaki vezetője, ő mennyire volt tisztában a létesítmény állapotával. Tudomása volt-e bármilyen műszaki problémáról? Ha igen, milyen intézkedéseket tett azok elhárítására, a rá bízott rendszer biztonságának a fenntartására? A felelősség mértékének ismeretével láthatóan gond van, hiszen 10 MFt értékű felelősségbiztosítást kötöttek, ami egy házikó nagyságrendje. Mégis mire számítottak? Ez már felelőtlenség.

A végére a személyes véleményem. Ma Magyarországon azt tapasztalom, hogy a műszaki szaktudás egyre inkább másodlagossá válik, igazából nincs is becsülete. A költségtakarékosság gyakran azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat elhanyagolnak. Ritkítják a karbantartásokat, amíg nincs üzemzavar a berendezésekre azt mondják, hogy „jó lesz még”. Munkaerő felvételnél nem a szaktudás a legfontosabb, hanem hogy az illető mennyit kér. A felülvizsgálatok egy része csak papíron van elvégezve. Az ilyen méretű katasztrófák világítanak rá arra, hogy mivel játszunk.

Legyen már követelmény a hozzáértés és a felelős magatartás!

bng szólj hozzá

Levél a távol maradottakhoz

 

Tisztelt NEM szavazó Választópolgárok! 

Vasárnap döntöttek. Azzal, hogy nem jöttek el, jelezték: méltatlanok vagyunk. Sokféle oka lehet a NEM szavazásnak, de igazából ennek az elemzésével nem vagyunk előrébb. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy vajon mit kell tennünk azért, hogy érdemesnek találtassunk.

Hagyjuk azokat a közhelyeket, hogy "minden politikus hazudik", meg hogy "a politika mocskos dolog". Tagadni könnyű, gondolkozni, érvelni nehéz. Mert felelősséggel jár. Ha Önök sem tudják, hogy mit várnak el tőlünk, akkor egy biztos: minden így marad!

Na tehát, arra kérem a távol maradottakat, hogy egy mondatban fogalmazzák meg:

Mikor hajlandók bizalmat adni egy jelöltnek?

bng 9 hozzászólás

Lehet Más Szolnok

bng szólj hozzá

Szolnok épül! De hogyan?

Amikor eldöntöttem azt, hogy vállalom a megmérettetést az önkormányzati választásokon, átgondoltam, hogy én, mint egy a város lakói közül, mit várnék el attól az embertől, aki engem a Városházán képvisel. Arra jutottam, hogy a legfontosabb tulajdonságok a hitelesség, és a hozzáértés. Ezek mentén alakulhat ki közöttünk a bizalom, amire szeretnék méltó lenni.

Ennek érdekében először is engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Nagy Gábornak hívnak, 41 éves vagyok, egy 3 éves kisfiú apukája. Jövő februárban várjuk a második gyermekünk születését. Szolnokon születtem, itt nőttem fel, minden ehhez a városhoz köt. Büszke vagyok rá, hogy ez a város az otthonom. Sokat köszönhetek Szolnoknak, tulajdonképpen ez az egyik oka annak, hogy szeretnék képviselő lenni, mert így lehetőségem nyílna arra, hogy törlesszek valamit a tartozásomból. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem vegyészmérnöki diplomát, melyet a Szolnoki Főiskolán egy gazdasági másoddiplomával egészítettem ki. A munkám során dolgoztam a közigazgatásban, kisebb-nagyobb ipari vállalatoknál töltöttem be különböző vezetői pozíciókat. Jelenleg az ország egyik legnagyobb társaságánál dolgozom vezetőként. Ebből adódóan komoly tapasztalatokkal rendelkezem nagy szervezetek irányításában, életének szervezésében. Ezt a tudásomat szeretném a szolnokiak szolgálatába állítani.

A képviselőjelöltek a Szolnok Televízióban a bemutatkozásaik során mind arról beszéltek, hogy megválasztásuk esetén mely utcák burkolatát szeretnék megjavíttatni, hol kívánnak rendbe rakatni egy játszóteret, mely területeken rossz a közbiztonság, és még sorolhatnám. Igen, ezeket mind elmondhatjuk. A problémák felvetésével, a kívánt célok elérésének jogosságával nem is lehet vitatkozni. De vajon alkalmassá tesz-e valakit arra, hogy képviselő legyen, ha tudja, hogy a környéken milyen gondokkal kell megküzdeni? Lehet. Akkor viszont az lesz a képviselőnk, aki a leghangosabb. Ha pedig megígéri, hogy másnaptól kolbászból lesz a kerítés, már nyert ügye is van.

Én is szeretnék kiállni a lakóközösségem, a 8 sz. választókerület érdekeiért, csak ezt, ha a szolnokiak megengedik, hozzáértéssel párosítva. Meg tudják mondani, hogy a jelöltek közül miért nem beszél senki arról, hogy a megfogalmazott célokat hogyan kívánja elérni? Jómagam éppen ahhoz értek, hogy választ adjak a hogyanra. Nap, mint nap ezzel foglalkozom, és folyamatosan felelősséget vállalok a tetteimért. Amennyiben felhatalmaznak arra, hogy képviseljem Önöket az Önkormányzatban, akkor alaposan áttekintem a város működését. Nem a mostanában divatos „csontvázvadász” szerepkörben szeretnék tetszelegni, hanem a működési költségeinket szeretném tisztázni. Nézzük meg, hogy miért kerül annyiba a szemétszállítás, miért nálunk a legdrágább a parkolás, vagy éppen mi indokolja a vizek városában a magas vízdíjat. Hangsúlyozom, azt szeretném tisztázni, hogy mi indokolt, illetve arra adnék javaslatot, hogyan lehetne adott esetben gazdaságosabbá tenni. Erről az egyenes adásban közvetített önkormányzati üléseken számolnék be Önöknek.

Örömmel látom, és valóban tagadhatatlan, hogy „épül a város”. Magam is teljes mellszélességgel támogatok minden olyan kezdeményezését, ami a város javát szolgálja. De vajon ez koncepcionális alapon, előre jól átgondolt módon történik-e? Ebben nem vagyok biztos. Úgy érzem, hogy ezen a téren hiányosságok vannak, sodródunk az árral, azt építünk, amire éppen pályázni lehet. Fontosabbnak tartom, hogy határozzunk meg prioritásokat, és azok megvalósulásán ügyködjünk. Az eddigi városvezetések inkább törekedtek a látványosságra, mint a hasznosságra. A nagy pártok között kialakult egy ígéret licit, ennek a következménye lett a hatalmas adósságállomány. Csak közben azokat a beruházásokat nem látom, amelyek a közlekedési káosz, vagy a munkahelyek számának csökkenése által okozott problémákra adnának megoldást. Majd ha megalapoztuk a város növekedését, akkor juthat a látványra is.

De hogy lássák, nem a levegőbe beszélek, vállalom, hogy miután a város működésével képbe kerültem, onnantól számítva 3 hónapon belül leteszek az Önök asztalára egy koncepciót Szolnok város üzemeltetésével kapcsolatban. Ez éppen a hogyanokra fog választ adni, és a felelősséget is vállalom érte. Ha ezt nem teljesítem, akkor tovább nem is vagyok méltó a képviselőségre.

Még néhány szó arról, hogy milyen elvek mentén képzelem el a képviselői munkát. Úgy gondolom, hogy ez a feladat csak a választók iránti alázattal végezhető, ebbe beletartozik, hogy a választókat tájékoztatom a működésemről, és számon kérhetővé teszem magam. Ezen a blogon folyamatosan nyomon követhetik a tevékenységemet, hozzászólhatnak, véleményezhetik. Ha nem értenek velem egyet, mondják el, válaszolni fogok rá. Mindenért vállalom a felelősséget. Fontosnak tartom, hogy képesnek kell lenni arra, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a közösségnek. Egy javaslatot nem fogok elutasítani azért, mert az a „másik oldalról” jött. Ha a várost szolgálja, akkor támogatom. Az utóbbi években a pártok között nagyon elharapózott élből elutasítás óvodás szintű dolog, csak nem jön az óvónéni eldönteni, hogy a piros lapi kié legyen. Részemről az is az alázathoz tartozik, hogy ezt a tevékenységet nem tekintem munkának, ez számomra szolgálat. Ennek alátámasztására kijelentem, hogy megválasztásom esetén rögtön lemondok mindenféle javadalmazásról. Ezt a feladatot ingyen kívánom végezni, a tiszteletdíjamat fordítsák a város adósságainak a törlesztésére. Az sem célom, hogy évekig a Városházán „melegedjek”, ezért képviselőként csak egyetlen ciklust vállalnék. Ennyi elég, hogy példát mutassak, és végre a tamáskodók, a politikát piszkos dolognak tekintők higgyék el végre: lehet ezt másként.

Ha nem személyes ambícióból, akkor hát miért is teszem? Egyszerűen csak azért, mert szeretem Szolnokot!

Most már csak Önökön múlik, hogy eldöntsék: szükségük van-e erre?

A fentiekből azt amit a Szolnok Televízióban 4 perc alatt el tudtam mondani itt nézhetik meg.

bng szólj hozzá

Csak a Fidesz?

Ezekben a napokban valószínűleg csak kevesek ingerküszöbét érte el - az árvízi védekezés és a 29 pontos gazdasági csomag által uralt hírkörnyezetben - hogy az Ország Házában a demokrácia közeljövőbeli minőségéről is folyt a diskurzus. Bár ez utóbbi szó használata nem kicsit túlzás, mert a kormányra jutott párt(ok)nak olyan mértékű többsége van, ami a vitát gyakorlatilag szimbolikussá teszi. Nincs is baj azzal, ha érvényesül a választói akarat. Sőt! Erről szól a demokrácia: a többség szándékát mindenkinek el kell fogadnia. De mire is vonatkozik ez a gyakran hivatkozott felhatalmazás? Mivel nálunk képviseleti demokrácia van, ezért a választott képviselőinkre ruházzuk át a közügyekkel kapcsolatos döntéseinket. Az Alkotmány határolja be azt, hogy a képviselőink döntései meddig terjedhetnek, magyarán milyen mértékű támogatás szükséges az egyes döntések elfogadtatásához. Ha az előírt többség rendelkezésre áll, akkor az adott módosítást meg lehet tenni. Az igazán kényes kérdés az, hogy ezek a keretek meddig feszíthetők. Mennyire egyeztethető össze a demokrácia szellemével – mármint hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében – az, hogy magát az alapszabályt a saját fazonunkra igyekszünk szabni? Mert ne legyenek kétségeink, minden hatalomra jutott párt erre törekszik. Definíció szerint erre alakul, és hát Churchill is úgy vélte, hogy: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél."

Éppen ezért én nem is féltem a demokráciát, mert a szabályokat alakíthatgatjuk ugyan, de ha a döntések alapvetően a nép kezében maradnak, akkor ezek a módosítások még akár vissza is üthetnek az azt magukra szabókra akkor, amikor az „istenadta” elégedetlenségét kifejezvén váltani akar. Mert ez a mostani, csak egy pillanatnyi állapot. Hiszem, hogy ezeknek az öncélú változtatásoknak vannak határai, melyeket, ha az aktuális politikai hatalom nem jól lő be, akkor annak rá nézve is meg lesznek a következményei.

Kétségtelen, hogy a Fidesz roppant ügyesen csinálja azt, amit most a választási törvény módosítása ürügyén művel. Mindenki fülének jól hangzó jelszavakba (kisebb parlament és kevesebb önkormányzati képviselő) bugyolálja azt a szándékát, hogy akkor is biztos többségben legyen, ha a szavazatok többségét nem tudja megszerezni. Ez matematikailag bele van kódolva a két meghatározó figurájuk, Kósa Lajos és Navracsics Tibor nevével fémjelzett törvényjavaslatukba. Nagyon leegyszerűsítve a beterjesztés arról szól, hogy legyen kevesebb képviselő, de azon helyek számának radikális csökkentésével, amelyekről (listáról) az ellenzékiek kerülnének be.

A saját választókerületem példájával szeretném illusztrálni, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei 4. sz. egyéni választókerületben, a szavazatok eloszlása április 11-én, csak Szolnok városra vonatkozóan elosztva (kerekítve) a következő volt:

FIDESZ-KDNP          41 %

MSZP                         25 %

Jobbik                         20 %

LMP                           10 %

MDF                           3 %

Munkáspárt                 1 %

A tegnap elfogadott törvénymódosítás szerint Szolnokon 12 egyéni választókerület mellett 5 listás hely kerül kiosztásra. Ez az előírás az áprilisi eredmények tükrében azt jelentené, hogy (mivel minden körzetben ők kapták a legtöbb szavazatot) 12 kormánypárti képviselő mellett 2 szocialista, 2 Jobbikos és 1 LMP-s képviselő kerülne be a testületbe.

Tehát 40 % körüli támogatottsággal 70 %-os többséget lehet szerezni. A választók több mint felének az akaratát 30 %-nyi képviselő jelenítené meg. Nesze neked felhatalmazás!

Csak összehasonlításképpen, az eddig érvényben lévő szabályok szerint ugyanilyen szavazatarányok mellett a 28 fős testületben 16 Fidesz-KDNP képviselő ülhetne. Ez azt jelenti, hogy részükről 4 fős csökkenés mellett, 7 ellenzékivel lenne kevesebb.

Még érdekesebb a kép, ha azt nézzük meg, hogy mennyi szavazat szükséges ahhoz, hogy mandátummá változzon. 41 %-os támogatottság 12 mandátumot hozna, míg a 25 %-os eredmény csak kettőt. Ez gyakorlatilag a győztes mindent visz elve. Meg kell jegyeznem, hogy vannak olyan demokratikus országok, ahol a választási rendszer ilyen, pl. Nagy-Britannia. A kérdés az, hogy a választópolgárok is ezt szeretnék-e?! Ősszel erről is dönteni fogunk.

Még tovább torzít(hat) a valós arányokon, hogy egy kormánypárti módosító indítvány, mely szerint 9 napra kívánják csökkenteni az ajánló cédulák összegyűjtéséhez szükséges időszakot. Ez még nekik is csak úgy lesz lehetséges, ha rendelkeznek listákkal a támogatóikról. Egyébként fizikai képtelenség.

Már a tavaszi kampány során sem értettem egészen, hogy miért szükséges feltétlenül a „2/3-os felhatalmazás”. Hiszen egyszerű többséggel is simán lehet kormányozni, meg lehet hozni minden eddig bejelentett intézkedést. A 2/3 az olyan módosításokhoz kell, mint például a választási törvény. Az ilyen kérdésekben pedig egy olyan pártnak, amelyik folyton a választói akaratról beszél, alapvető követelményként kellene kezelni a széleskörű konszenzust. Mert a közszájon forgó állítással szemben a Fidesz nem 2/3-os párt, hanem 53 %-os. Az más kérdés, hogy a képviselőinek az aránya a Parlamentben 68 %, de azt ne felejtsük el, hogy a támogatottsága ettől még 53 %.

Persze minél nagyobb mértékű egy többség, annál kényelmesebb kormányozni. Nem kell kínlódni az ellenzékkel. De hát minek is, ha a vélemények ütköztetése, és magasabb szintű felkészültség nélkül is mehetnek a dolgok. Macerás és időigényes a demokratikus működés!

Még egyszer mondom, én mindezek ellenére sem féltem a demokráciát, mert ezek után is a választók döntik el, hogy kire bízzák az irányítást. Csak nehezebb lesz, mert az életbe lépő módosítások azt jelentik, hogy az ellenzéki vélemények gyakorlatilag csak akkor válnak érdemivé, ha a mögöttük álló támogatás vetekszik a kormányon lévőkével. Akkor viszont már át is billenhet a dolog, akár egyből teljesen ki is söpörheti a hatalmon lévőket. Ez a rendszer ilyen: vagy fekete, vagy fehér.

A kérdés ezután már tényleg csak ennyi:

Csak a Fidesz?

bng 2 hozzászólás

750 felett...

Az első lépcsőfokra felléphettem: a bizalmukkal megtisztelők száma 750 fölé jutott. Eddig. Hatalmas munka van mögötte, de egyáltalán nem bánom. Sőt! Sokat tanultam. Önöktől.

Magával az ajánlószelvények rendszerével szemben erős kétségeim vannak, de a megfelelő számú ajánlás összegyűjtéséhez a jelölteknek számos választópolgárral kell találkozniuk. Már azoknak, akik nem ipari módszerekkel gyűjtötték be az ajánlásokat. És éppen ez segíthet. Én az elmúlt hetekben napi 20-30 emberrel beszélgettem, gyakran félórákat. Nem igét hirdetni jártam, és nem mondtam, hogy nálam van a bölcsek köve. Csupán annyit tettem, hogy a választóknak a szavamat adtam, hogy példát mutatok tisztességből. Azok, akik eddig is ismertek tudták, az a több száz ember pedig, akikkel azóta volt módom találkozni megértették, hogy én vagyok az a jelölt, akinek a képviselőség sem a hatalom, sem az anyagiak szempontjából nem fontos. Mert ezekkel már rendelkezem.

Mégis miért vágtam bele? Mert elérkezett a felelősség vállalásának az ideje. És éppen azoknak kötelessége odaállni, akiknek módja és ereje van a közéletet jobbá tenni. A politika önmagában nem ördögtől való, hiszen az érdekeinkért, értékeinkért való kiállást jelenti. Az igaz, hogy nem igazán látunk jó példát. Ezért is alakult ki mára Magyarországon, hogy a pártok nem valamiért, hanem valami ellen kampányolnak. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út.

Én magam szigorú erkölcsi értékrend szerint élek, szeretem a hazám és büszke vagyok a magyarságomra. Ezek szerint konzervatív vagyok. Gyermekkorom óta erős a szabadság iránti vágyam, tiszteletben tartom mások hitét, és értékeit. Akkor hát liberális lennék? Nagyon erős szociális érzékenységgel rendelkezem. Ha pedig innen nézzük, akkor a szociáldemokraták közt van helyem? Szerintem sokan vagyunk így ezzel. A hagyományos ideológiák mentén történő besorolás mennyire van segítségünkre az eligazodásban? Vajon a magukat ezen ideológiák híveként meghatározó emberek mennyire azonosíthatók azokkal a politikai erőkkel, akik lejáratták ezeket az eszméket? Mert most mintha ezt tennénk. Hiszem, hogy vannak alapvető értékek, melyeket minden jóakaratú ember a magáénak vall. Mi lenne, ha egyszer végre nem arról beszélnénk, hogy ki, miért ellenség? Mi lenne, ha nem kérdőjeleznénk meg a mienkétől eltérő véleményű emberek létjogosultságát? Mi lenne, ha a közös értékeink mentén, a rövid távú érdekeinket a haza érdekeinek alá rendelve azt keresnénk, hogyan tudnánk együtt kiemelni a kátyúból az ország szekerét?

Ehhez nem egyszerű politikusok kellenek, hanem igazi államférfiak. Én azt vállalom, hogy segítek ezen az úton elindulni.

Azt szeretném megtudni, hogy van-e erre igény?!

 

bng szólj hozzá

Bemutatkozás

Nagy Gábor vagyok. A Lehet Más a Politika jelöltjeként, de Önöket szeretném képviselni az Ország Házában. 1969-ben születtem Szolnokon, itt nőttem fel, a feleségemmel és a kisfiammal most is ez a város az Otthonunk. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem vegyészmérnöki, majd a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán közgazdasági diplomát. Dolgoztam a környezetvédelmi hatóságnál, nagyobb ipari vállalatoknál töltöttem be különféle vezető pozíciókat, és most Magyarország egyik legnagyobb szolgáltató társaságának az üzemeltetését irányítom. A felelősségvállalás, a nehéz helyzetekben történő döntésképesség az életem természetes része, és azt is magától értetődőnek tekintem, hogy annak kell elől mennie, aki példát szeretne mutatni. Ezért vállaltam a jelöltséget. Mert szeretném megmutatni, hogyan kell végeznie egy képviselőnek a munkáját. Tisztességesen, a közösség érdekében, a választók iránti alázattal.

Ma a politika hitelvesztése a társadalmi szolidaritás alapjait és a demokráciába vetett bizalmat veszélyezteti. Az emberek elfordulnak a közügyektől, így ellenőrzés nélkül hagyják a politikát. A gazdaságot áthatja a korrupció, a biztos megélhetés egyre többek számára elérhetetlennek tűnik. Miközben elfogadhatatlan mértékűvé vált az elszegényedés, szűk csoportérdekek tönkreteszik körülöttünk a környezetet, és veszélyeztetik utódaink életlehetőségeit. Nem fogadom el, hogy nincs megoldás!

Tisztában vagyok azzal, hogy csak akkor képviselhetem Önöket, ha méltónak tartanak a bizalmukra. Ezért teszek olyan vállalásokat, melyeket bármikor számon kérhetnek rajtam. Nem öncélúan akarok képviselő lenni, nem magamat akarom képviselni, hanem a közösséget. Nem az én személyem a fontos, hanem hogy az itt élők megértsék, hogy rajtunk múlik, milyen lesz a közélet, van beleszólásunk a döntésekbe. Szeretném, ha végre szerepet vállalnának azok a tisztességes emberek, akik eddig attól tartottak, hogy felőrli őket a politika. Nekik szeretném kitaposni az utat.

Hogy mit vállalok? Korrupció: tűzzel-vassal! Minden erőmmel ellene leszek. Egyenes, nyílt beszéd. Mivel a tetteimért mindig vállalom a felelősséget, soha nem fogok a mentelmi jog mögé bújni, már az elején végleg lemondok róla. Félévente összehívom Önöket, hogy mondjanak ítéletet a tevékenységemről. Ha bármikor hazugságon, vagy visszaélésen kapnak, vagy a választói gyűlésen csak eggyel többen lesznek, akik elégedetlenek velem, másnap visszaadom a mandátumomat.

Most már tényleg csak Önökön múlik. Álljanak ki értem! Eljött az ideje, hogy ne csak beszéljünk a közélet megújulásáról!

 

Nagy Gábor, képviselőjelölt

Jász-Nagykun-Szolnok Megye, 4. sz. evk.

Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Szajol, Szolnok, Tiszajenő, Tiszavárkony, Tószeg, Vezseny

 

Ha megtisztelnek a bizalmukkal, akkor a kopogtató céduláikat az alábbi helyeken adhatják le:

Penta-Klíma Iroda, Szolnok, Sóház utca 1/10 belső udvar,

Piccolo Söröző, Szolnok, Városmajor u 50.

Ha regisztrálnak az LMP 176 kampányában, vagy üzenetet küldenek a nagy.gabor@lehetmas.hu címre akkor érte megyünk.

bng 8 hozzászólás

LMP

Megkerestek. És úgy döntöttem, hogy vállalom. A Lehet Más a Politika jelöltje leszek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei 4. sz. választókörzetben a parlamenti választásokon.

Hogy miért?

Mert úgy érzem, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Már nem elég csak beszélni arról, hogy mit kellene tenni, hanem azt is meg kell mutatni hogyan. A hőbörgés kevés, így is sokan vannak, akiknek ebben merül ki a tevékenysége.

Bár magam párton kívüli vagyok, jószándékú embereket ismertem meg az LMP tagjai között. Olyan tanárok, művészek, mérnökök, környezetbarátok vállalják a szereplést, akik eddig távol tartották magukat a politikától. Úgy érzem segítenem kell őket.

És ami a legfontosabb: szeretném végre megméretni, hogy mennyire van igény a tisztességre, arra amit ez a blog terjeszteni kíván. Kész vagyok érte belépni a politika színpadára. Továbbra is tartom a szavam, önként vállalom a számonkérhetőséget, nem tartok igényt a mentelmi jogra: ezek által is demonstrálva, hogy komolyan gondolom a tisztességet, és nem csak a kampány alatti ígéretek szintjén maradok az.

bng szólj hozzá

A blog új ruhája

 

Már hónapok óta terveztem, hogy a blog megjelenését visszafogottan ugyan, de mégis csak színesebbé, mutatósabbá tegyem. Ehhez kértem hozzáértő segítséget, melyet ezúton is szeretnék megköszönni Juditnak! Munkája nyomán az oldal harmonikusabb, a szemnek tetszetősebb ruhába öltözött. Remélem, hogy rajtam kívül hamarosan a blog olvasói is meg fogják kedvelni.

Nektek bejön?

bng 3 hozzászólás
Címkék: blog új

Lehet tisztességes a politika?

Erre a kérdésre csípőből könnyű rávágni, hogy NEM! Mert példa, mint a fehér holló, és amire nincs tapasztalatunk, azt előbb-utóbb már nem is tartjuk lehetségesnek. Pedig mennyire elvárnánk! Másoktól. Ahogy a közszereplők is mindig a másikon kérik számon, pedig azzal kellene kezdeni, hogy először a saját portájukon  sepregetnek össze. De amíg össznépi szórakozás az adóelkerülés, a különféle előnyökért történő vesztegetés, a támogatásokkal való visszaélések, addig kinek van alapja megkövetelni a tisztességes viselkedést. A tyúk és a tojás problémája ez: vajon azért lopunk, mert ezt látjuk nap mint nap a közéleti szereplőktől, vagy ők éppen azért ilyen korruptak, mert tulajdonképpen az egész ország ilyen? De nem is a ki kezdte kérdés megválaszolása az érdekes, hanem az, hogyan lehetne ebből az állapotból kilábalni.

Nézzük meg először, hogy mit is jelent a politika. A szó eredeti jelentése közélet, és ebből következően mindenki politizál, aki szerepet vállal a közéletben. Politizálni pedig nyilván azért kezd valaki, mert szeretne befolyást gyakorolni a döntéshozatali folyamatra, magyarán érvényt szerezni az általa képviselt értékeknek, érdekeknek. A dolog tehát alapvetően - a közvélekedéssel szemben - nem az ördögtől való, a politikában szükségszerű az érdekek érvényesítése. E nélkül nem is nagyon működne. A hatalom megszerzése azonban már önmagában jellempróbáló feladat, mivel ilyenkor a szabályok megalkotása, vagy a betartatásuknak a felügyelete kerül a kezünkbe. Ezek pedig előnyökkel járnak. De meddig terjednek ennek a határai? Honnantól számít a dolog korrupciónak? Alapvetően a törvények, különböző szintű rendeletek jelölik ki ezeket a határokat, de egyrészt képtelenség mindent leszabályozni, másrészt vannak íratlan szabályok, melyek érvényesüléséhez viszont egyfajta közmegegyezés szükségeltetik.

Nekem személy szerint már most is feláll a hátamon a szőr a rengeteg bikkfanyelvű jogszabálytól, ahol gyakran nem elsődleges szempont a józan ész. A probléma igazából nem is a szabályok hiányából fakad, hanem jóval inkább abból, hogy az áthágásuknak szinte alig van következménye. Amikor van is, akkor is csak egy-egy szerencsétlen bűnbakot dobnak oda koncnak. A közös vonatkoztatási alap meghatározásánál jön elő az, hogy mit is értünk a tisztesség alatt. És ki tudja ezt megmondani, vagy egyáltalán kit tekinthetünk hiteles forrásnak? Shakespeare a következő szavakat mondatja Hamlettel: "nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá". Mindenkinek mások a fogalmai a tisztességről, így abszolút tisztesség sem létezik. De nincs is szükségünk a pontos megfogalmazására, mert nem bír gyakorlati jelentőséggel. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az életben úgy tegyük a dolgunkat, ahogyan azt másoktól is elvárnánk.

A jelenlegi politikai elit egyik oldala sem igazán erőlködött azon idáig, hogy ezek az elvek érvényesüljenek. Másrészt most már érdekük is, hogy nehogy egy olyan kurzus kerüljön a hatalomba, aki ezeket komolyan veszi. Pártállástól függetlenül a mai politikusok úgy viselkednek, mint a múlt rendszerbeli tanácselnökök és párttitkárok. Pista bátyám valamilyen szívességgel lekötelezi Jóska politikus urat, aki ezt valamikor viszonozza. A baj csak az, hogy ezek a nagyvonalú gesztusok a közösből történnek. Kialakult egy sajátságos probléma: nem a tehetséges emberek mennek el politikusnak. Mindkét oldalon egy-egy szűk kör gyakorolja a valós hatalmat, amelybe nem az érdemek szerint, hanem a régi, kipróbált kapcsolat alapján lehetett bekerülni. Ez az ország még 20 évvel a rendszerváltás után is pontosan úgy működik, mint azelőtt. Pedig azóta a világ megváltozott, beköszöntött a demokrácia, ami egy lehetőség arra, hogy az ilyen urakat kiakolbolítsuk a hatalomból. Mégis, még mindig itt vannak! Akik nem restek gondolkodni, már nem tűrik, hogy megmondják nekik, hogy miről, mit kell gondolniuk. De mintha nem lennének elegen! Miért van ez így? A fő oka, hogy a politika jelen állapotában működhet, hogy hagyjuk. A hőbörgésen kívül tett-e valaha is valaki, valamit? Ki tartja őket a hatalomban? Kinek jó az, ha lehet a zavarosban halászni? Tessék ezeken is elgondolkodni! Akarunk-e egyáltalán gondolkodni?!

Nekünk kell elvárnunk a képviselőinktől a tisztességes magatartást. Nekünk kell szóvá tenni, nem elfogadni, vagy akár fellépni ellene, ha ez nem így van. Meg kell követelni a közéletben szerepet vállalóktól egy szintjét az emberi értékeknek! Legyen következménye a helytelen cselekedeteknek! Lehet erre mondani, hogy ez nehéz, meg hogy úgy sem változna semmi. Az biztos. Ha semmit sem teszünk, akkor így marad! De nincs más út! Az is igaz, hogy más országokban is van korrupció, a legrégebbi demokráciákban is vannak a hatalmukkal visszaélő politikusok. Ilyenek mindig lesznek, de nem mindegy, hogy milyen arányt képviselnek, és hogy hol van az a szint, amit a közvélemény megkövetel tőlük.

Azt hogy ez a szint Magyarországon a béka fenekétől néhány kilométerrel lejjebb található, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor baráti körben politizálunk, felvetődhet a következő gondolat: Működhet-e az ország, ha szigorúan tisztességes emberek irányítják?

Szerinted?

bng szólj hozzá

Nyílt levél Morvai Krisztinához

Tisztelt Morvai Krisztina EP képviselő asszony!

Örömmel olvastam a levelét, melyben az Európai Parlament képviselőinek jogállására vonatkozó törvény alapján az Országos Rendőrfőkapitánytól beszámolót kér a tegnapi napon a Kisstadionban lejátszott jégkorong mérkőzéssel kapcsolatban történt rendőri beavatkozásról. Magam is azt tartom egy képviselő legfontosabb feladatának, hogy a jogszerűség érdekében minden esetben határozottan fellépjen, annak érvényesüléséért minden körülmények között kiálljon. Ezért kérem a segítségét az alábbi ügyekben.

Amint arról bizonyára Ön is értesült, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogerős ítéletében úgy döntött, hogy a Magyar Gárda egyesület és a hozzá kapcsolódó mozgalom nem az alkotmányosság szellemében működnek, ezért elrendelte a feloszlatásukat. Mint jogvégzett ember, és különösen mint képviselő tisztában kell lennie azzal, hogy a bíróság ítéletei minden állampolgár számára kötelező érvényűek, melyeket akkor is be kell tartani, ha azzal nem értünk egyet, vagy az érdekeinket sérti. Mert ennek hiányában bárki, bármikor azt tehet amit akar, és a jogállam gyorsan elmerülne az anarchiában. Éppen ezért kérem Öntől, hogy segítse elő pártján belül a jogerős ítélet foganatosítását, szellemének érvényesülését. Kérem, hogy továbbra is következetesen ragaszkodjon az Ön által eddig képviselt elvekhez.

Az Állami Számvevőszék vizsgálata a MIÉP és a Jobbik által közösen létrehozott Harmadik Út Párt gazdálkodásának elemzése során jelentős hiányosságokat talált. Amint az a jelentésből kiderül a párt a vonatkozó  "A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló - többször módosított - 1989. évi XXXIII. törvényt gyakorlatilag semmibe vette, a folyósított támogatásokkal elszámolni felszólításra sem tud. Kérem intézkedését annak érdekében, hogy a magyar adófizetők ezen pénzek felhasználását, illetve az elszámolás elmaradásának indokait mielőbb megismerhessék.

Tisztelettel várom határozott fellépését a szabályok betartatása érdekében..

Nagy Gábor, állampolgár

bng szólj hozzá
Címkék: jobbik morvai gárda

A Köztársaság válsága

Azoknak akik még hajlandóak gondolkodni, és a világot nem fekete-fehérben látják ajánlom Kis Jánosnak a HVG idei utolsó számában megjelent cikkét a Köztársaság válságáról. Alapos elemzés, nagyon elgondolkodtató, hogy vajon miért nálunk van a legtöbb demokráciával elégedetlen ember, illetve miért gondolja úgy a jelentős többség, hogy jobban élt a múlt rendszerben. De még mielőtt a pesszimizmus mocsarába süllyednénk külön kiemelném a szerző záró mondatait:

"A harmadik köztársaság válságban van.
Némelyek már a nekrológját írják.
A válság azonban nem a vég, hanem az az állapot, amikor eldől, hogy a beteg meghal, vagy elindul a gyógyulás útján. Nem a végbúcsúnak jött el az ideje, hanem a lehetőségek felmérésének és a cselekvésnek."

Igen, érezhetően baj van, egyes dolgok nem jól működnek. Hogy a választásokon most a FIDESZ fog nyerni, és a Jobbik megerősödik azonban ettől még nem az ördögtől való. A demokráciában az nyer akit többen választanak. A probléma abban áll, hogy ezek a szavazatok nem valamire, hanem valami ellen fognak irányulni, és így a megoldás sem érkezik el. De amikor erre végre fény derül, akkor valóban el kell döntenünk, hogy mi tévők legyünk!

bng szólj hozzá

Hun a civil kurázsi?

A Hun Fokos Szövetség aktivistái síppal, dobbal, nádihegedűvel próbálták megakadályozni az egri városházán a Szent József forrás idegen kezekbe történő adását. Azt tervezték, hogy az eladásra szavazó képviselők neveit táblákra írják, melyekkel a várost körbejárva tudatják mindenkivel: kik akarják elkótyavetyélni a köz tulajdonát. Az akciójuk sikerrel járt, a képviselők úgy berezeltek, hogy még napirendre sem vették az ügyet, pedig előtte egyezség volt a két politikai oldal között. Mivel magam is egy civil szervezet vezetője vagyok, mindig nagyon örülök a civil kurázsi megnyilvánulásának. Ebben az esetben is gondolhatjuk azt, hogy milyen eredeti módon oldották meg a kérdést az aktivisták. De felmerült bennem, hogy vajon erről van-e szó? Hát nagyon határeset, inkább kapufáról kipattanó! Én például jobban örülnék, ha az önkormányzat közgyűlése nyílt ülésen vitatta volna meg a témát (ezért van), amit közvetít a helyi tv, és elhangzottak volna az érvek pro és kontra, hogy azokat minden helyi lakos megismerhesse. Az más kérdés, hogy ehhez gyávák voltak a képviselők. Vajon miért? És vajon tényleg elérték-e a céljukat az aktivisták azzal, hogy az ügy a továbbiakban nem a nyilvánosság előtt zajlik?

Azt sem tartom civil kurázsinak, ha olyan képviselőknek, politikusoknak, vagy egyáltalán bárkinek a személyes adatait (telefonszámát, lakcímét) feltesszük egy honlapra, akik nekünk nem tetszenek. Különösen ha arra biztatjuk az olvasókat, hogy zaklassák is a megadott elérhetőségeken ezeket az illetőket. Magam is azt tartom, hogy adott funkciót vállaló embereknek felelősnek kell lenniük a tetteikért, a visszaélések ellen határozottan fel kell lépni, de megvan ennek a módja. Ha valaki ilyenről tudomást szerez, akkor tegyen feljelentést. Választott képviselőket a következő választásokon le lehet váltani, ha pedig törvénytelenséget követnek el akkor vissza lehet vonni a mandátumukat. De emberek egy csoportja nem fenyegetheti személyében a többség által választott képviselőket, mert az a demokráciától teljesen idegen. Ezen az alapon akár egy ember, vagy egy kisebb csoport is megakadályozhatja a többség akaratának érvényesülését.

Még veszélyesebbnek tartom, hogy a demokráciának ezt a sajátos értelmezését egyre gyakrabban kezdik a magukévá tenni egyes politikusok, sőt választott képviselők is. Időnként azok vesznek semmibe bírósági ítéleteket, akiknek az lenne a dolga, hogy rendeletek hozzanak, és a közösségük életét ezek mentén szervezzék. Mit várjunk a polgármestertől, aki a bíróság döntését követően azt a megoldást keresi, amivel annak érvényre jutását meg tudja akadályozni? Vagy amikor a jogerősen feloszlatott egyesület azonos formában, két betűt hozzátoldva a régi köpönyeghez folytatja a betiltott tevékenységét?

Lehet valamivel szimpatizálni, vagy nem szeretni, még az is lehet, hogy a bíróságon sem mindig győz az igazság, de az ott hozott döntéseket elutasítani már nem kurázsi, hanem a jogállam megkérdőjelezése. Ha mindenki elkezdi a neki nem tetsző döntéseket egyszerűen nem tudomásul venni, akkor nagyon nagy a baj. Naponta számos ítélet születik, és minden esetben valakinek az érdekei ellen hozták meg a döntést. Akkor innentől ezt már nem kell elfogadni? Vagy mit fog szólni a polgármester úr, amikor egy ügyben majd az ő javára döntenek, de a másik fél arra hivatkozva tesz az egészre, hogy tőle tanulta, hogy a bírósági ítélet nem kötelező érvényű?

bng szólj hozzá

Intelem a nagy testvértől

Tisztelt Képviselőház!

Önök határozatban ítélték el az arra illetékes magyar szervezet, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) azon határozatát, melyben az egyik országos sugárzású rádió frekvenciájának a jogát nem az amerikai érdekeltségű jelenlegi tulajdonosának ítélte, hanem egy másik, az erre kiírt pályázaton kedvezőbb ajánlatot tévő cégcsoportnak.

A javaslatot Önök elé beterjesztő képviselőtársuk nyilván az őt támogató gazdasági érdekcsoport elvárásai alapján cselekedett (quid pro quo), ez eddig teljesen érthető, de abban is biztos vagyok, hogy Önök pusztán azért álltak mellé, mert rövid és vélhetően felületes tájékozódás után úgy érezték, hogy a magyar testület határozata olyan szinten sérti az amerikai érdekeket, hogy amellett nem mehetnek el szó nélkül.

A pályázat eredménye valóban politikai alkuk alapján született meg, ez tagadhatatlan. Azonban engedjék meg nekem, hogy megkérdezzem: ez a demokrácia hazájában másképpen van? Az Államokban, a politikának semmi befolyása nincs a médiával kapcsolatos döntésekre? Mert ha így van, akkor örülünk, hogy külön felhívták erre a figyelmünket, hogy szemeinket ezt követően Amerikára szegezhessük, és a példájukból tanulhassunk.

Másrészt remélem, hogy a határozat elfogadása előtt arról is alaposan tájékozódtak, hogy az érintett amerikai vállalkozás 1997-ben pontosan ugyanilyen módon jutott a frekvencia birtokába. Lehet, hogy én vagyok feledékeny, de az akkori tiltakozásukra nem emlékszem. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy úgy vélik: megengedhetik magunknak, hogy önmagukkal szemben más mércét állítsanak, mint amit másoktól e tekintetben elvárnak?

Tisztában vagyok azzal, hogy az igennel szavazók nagyobb része azt sem tudja, hol van Magyarország, vagy egyáltalán mi történik itt ezen a távoli helyen. Ennek ellenére szükségesnek érezték, hogy ítéletet mondjanak valamiért, ami pontosan úgy zajlik, mint Önök országában. Hát köszönjük, hogy féltik a demokráciánkat! Segítsenek megmutatni nekünk, hogy mi az ilyenkor követendő eljárás? Eddig abban a hitben éltünk, hogy az illetékes Bíróság jogosult vitás kérdésekben dönteni. Magam sem vagyok elragadtatva az ORTT határozatától, de úgy vélem, megvan annak az útja, hogyan kell ezzel szemben jogorvoslatot kérni. A demokrácia pedig arról szól, hogy ezeket az utakat akkor is be kell tartani, ha az nekünk valamiért éppen nem tetszik. De ezt pont Önöknek magyarázzam?

Volt már a történelmünkben olyan, hogy egy másik ország képviselői igyekeztek meghatározni számunkra, hogy mi a helyes, de az nem igazán volt sikeres és már el is múltak ezek az idők. Vagy talán mégsem?

Üdvözlettel:

Nagy Gábor, magyar állampolgár

bng szólj hozzá

Amire dühbe jövünk

Valamelyik reggel, éppen munkába indultam, amikor a házunk előtt nagy fékezésre, majd ezt követően hangoskodásra lettem figyelmes. Az egész kb. 20 méterre zajlott tőlem, ezért megnéztem, hogy mi történt. Szerencsére nem ütköztek össze, és a hirtelen megállás sem okozott sérülést. De ami ezután történt, azt elképesztőnek tartom.

A dolog így esett: Egy férfi a házunkkal szemközti kis utcából megállás nélkül kanyarodott ki a magasabb rendű útra. Az ott közlekedő, a gyermekét szállító hölgy erre nem számított, ezért kényszerült vészfékezésre. Kevésen múlott, hogy nem lett baleset. Barátunk ezt a következőképpen reagálta le: Ablak leteker, és az ajka kerítésén át olyan cirádákkal borította el a megszeppent anyukát, hogy azoknak nem sok keresnivalója lenne egy Kazinczy versenyen. Magyarán rendesen leordította a hölgyet, aki ijedtében köpni-nyelni nem tudott. Félelmében visszatolatott egy kicsit, hogy a "vitapartnere" el tudjon hajtani. Az pedig el is húzott, azzal a jóleső érzéssel, hogy ő aztán most jól megmondta. Valószínűleg hihetetlenül meg volt elégedve magával, pedig csak egy önhitt idióta. Még oktatta is hölgyet a szabályokra: "Mi van Te ..., nem félted a gyereked! Ezek egyirányú utcák, itt a jobbkéz-szabály érvényes!" Hát öregem az igazság az, hogy ezek nem egyirányú utcák (soha nem is voltak azok), és ahonnan érkeztél az alsóbbrendű utca. De nem is a KRESZ értelmezése itt a lényeg, hanem az eset utóélete. Ennek az embernek egyáltalán nem volt igaza, ennek ellenére óriási hangerővel a földbe döngölte a másikat. Ez a magatartás sajnos az élet minden területén terjedőben van, és ha így halad, lassan ez lesz a norma. Maholnap a másikkal empatikusabb, azt nem maga alá gyűrni akaró viselkedés gyengeségnek, vagy akár mindjárt lúzerségnek fog számítani?

Az ilyen dühös embereknek nem fér bele, hogy nincs igazuk, és ha a másik nem érti, hogy mit akarnak mondani, akkor arra úgy reagálnak, hogy még hangosabban kezdenek el oktatni. Ez aztán rövid úton átmegy személyeskedésbe, a másik sértegetésébe, ne adj isten alázásába is. Honnan ez a "magabiztosság"? Egyáltalán nevezhetjük-e annak? Nem hiszem. Ez sokkal inkább a tudatlanságból fakadó önhittség. Nagyon bosszant, de mégis próbálom megérteni miből fakad. Hajlok elfogadni szalkasgerenda magyarázatát, miszerint ez egy ősi állapotra vezethető vissza, amikor ez volt a célravezető viselkedés, az akadékoskodók, a gondolkodással kétséget ébresztők csak zavart okoztak a közösségben. Már Nietzsche is megmondta: "A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét." Ezen állapot felé tartunk ismét? Vissza a gyökerekhez!

Ugyanennek a jelenségnek a megnyilvánulása, amikor a csak és kizárólag a nekik tetsző, a saját hiedelmeiket alátámasztó véleményekkel felvértezett emberek támadják a tőlük eltérő álláspontot képviselőket. A kommentek nagyobb részét így követik el! Azzal az elhivatottsággal, hogy helyre kell tenni az értetleneket. Ami a legérdekesebb, hogy általában éppen azt kérik számon a másikon, amit maguk, vagy a közösségük is tesz. De ez egyáltalán nem zavarja őket, a kritikai él csak egyirányban hat. A saját  oldalon felülvizsgálatnak helye nincs. A vitában, ha egyáltalán kialakul, jellemző tulajdonságuk, hogy terelnek, nem arra válaszolnak, amit kérdeztek tőlük, mellébeszélnek, vagy egyszerűen kapaszkodnak egy valamibe, imamalomszerűen hajtogatva azt. Ismerős? Találkoztál már velük?

Annak ellenére, hogy a gondolkodásra való restség nagyon idegesít, mégis azt gondolom, hogy ez csak a tünet. A nagyobb baj az, hogy nincs alternatíva. A felelősök még mindig közel vannak a fazékhoz, és csak abban választhatunk, hogy az egyiket, vagy a másikat engedjük közelebb hozzá. Azok meg aztán hozzák magukkal a saját dühös embereiket...

bng 1 hozzászólás
Címkék: tudás düh

Első visszapillantó

Egy éves lett a kezdemény -

melyet köszönt e szerzemény

versbe

szedve:

 

az eddig megjelent posztokra,

és közzétett gondolatokra

pillant

vissza.

 

Hetvenhárom publikáció,

melyeknél nem a szenzáció

a cél,

azért

 

mert hiszem, hogy mindig lehet

írni, s szólni értelmesen.

Az ám,

Hazám!

 

Szakadatlan csak remélem,

hogy számat hiába nem tépem.

Hátha

látszhat

 

végül majd az eredmény, és tán

lesz ebben az országban néhány

gondol-

kodó.

 

Számomra azért biztató

a mélyen tisztelt olvasó

véle-

ménye:

 

több mint nyomatékos ösztönzés

huszonháromezer letöltés

évre

nézve.

 

Hát tovább próbálom a blogon,

a tisztességet magas fokon

taní-

tani.

 

bng szólj hozzá
Címkék: szülinap év 1.

Gallkezes

A Franciaország-Írország világbajnoki pótselejtező 103. percében Thierry Henry kézzel vette le a labdát, melyet ezt követően Gallasnak továbbított, aki ebből gólt fejelt. A franciák ezzel jutottak ki a jövő évi dél-afrikai világbajnokságra. Maga az érintett is elismerte, hogy csalt, és a pillanat hevében történt reflexszerű mozdulattal próbálja igazolni magát.

Azóta a FIFA azt is kinyilatkoztatta, hogy nem lesz újrajátszás. Mondhatjuk, hogy máskor is történt már ilyen, és hogy mi ennél már többet is vesztettünk, amikor a bíró az 1954-es világbajnokság döntőjében nem adta meg Puskás egyébként szabályos gólját. Én azt hiszem itt többről van szó annál, hogy egyszerűen egy kézlegyintéssel elintézhetnénk.

Igen, a szabályok azt mondják, hogy a gól akkor érvényes, ha bíró megadta. És valóban, a pályán elért eredményt utólag megváltoztatni erősen kétséges, hiszen akkor soha nem lehetnénk biztosak abban, hogy ki nyert. Mégsincs ez így jól. A csalás nyilvánvalóan megtörtént, erről nincs is vita, a kamerák rögzítették az egészet. Mindenki ismeri az igazságot, mégsem tesz érte senki, hogy érvényesüljön. Tudom, hogy itt már jelentős pénzekről és érdekekről van szó, és a pályán sem az angolkisasszonyok rúgják a bőrt, a játékban benne van a harcosság, az elszántság, a jó értelemben vett vagányság. De amikor ennyire nyilvánvaló a szabálytalanság, akkor azt kívánja a sportszerűség, hogy azt maga az elkövető mondja be, még ha a bíró másképpen ítélt is. A foci ugyanis elsősorban egy játék, és ennek az örömét vesszük el a szurkolóktól az ilyen ügyekkel. Meggyőződésem, hogy Henry is többet ártott ezzel magának, mint amennyit nyert. Volt már világbajnokságon, sőt a bajnoki cím ízét is megtapasztalhatta. De ezután majd arra fognak emlékezni vele kapcsolatban, hogy az ő szabálytalansága árán jutottak ki oda. A kissrácok nem az ő mezét fogják keresni a boltokban. A franciák helyében magam kérném az újrajátszást. Egyébként is mitől félnek, csak nem attól hogy az írek győznek?

Mit tehetünk az ügyben? Valójában nagyon keveset. De azért azt javaslom mindenkinek, hogy ezen az oldalon küldje el a FIFA címére a következő rövid mondatot:

France-Ireland: play off

 

bng szólj hozzá