Nem engedünk

A HÁBORÚ:   UNORTODOX

A SZABADSÁG:   FÉLÁZSIAI

A TUDATLANSÁG:   VIRTUS

Kezdetét vette a Gyűlölet. Szokás szerint az IMF felirat villant fel a teleképen. A hallgatóság mindenfelé morogni kezdett. A szőke hajú nyugdíjmentő félelemmel és utálkozással vegyes nyivákolást hallatott. A Nemmegszorító Jobbkéz önkívületbe esve hajtogatta: vagy ő, vagy én! Az IMF valamikor régen (hogy milyen régen, arra senki sem emlékezett pontosan) nagyon fontos szervezet volt, hatalmában majdnem egyen­rangú magával Nagy Testvérrel, de aztán olyan követelésekkel állt elő, melyek miatt elzavarták az országból. A Két Perc Gyűlölet műsora napról napra változott, de mindegyikben az IMF volt a főszereplő. Minden későbbi bűn, amelyet az ország ellen elkövettek, minden árulás, szabotázs, eretnekség, elhajlás közvetlenül az ő tanításaiból fakadt. Még létezett és tovább tervezte valahol az összeesküvéseket: valahol a tengeren túl, külföldi pénzelőinek védelme alatt, vagy talán - mert néha ilyen hírek is terjengtek - éppen az országban, valami rejtekhelyen.

Az IMF feliratra egy óriási NEM pecsétet ütöttek. Közben egy kecskeszerű hang elmekegte szokásos ingerült vádjait a Párt tanításai ellen - olyan túlzott és fonák vádakat, amelyeken egy gyermek is átláthatott, s amelyek mégis elég valószerűen hatottak, hogy azzal a kínos érzéssel töltsék el az embert: másokat, akik kevésbé világos fejűek, mint ő maga, rá lehet velük szedni. Gyalázta Nagy Testvért, megbélyegezte a Párt diktatúráját, azonnali békekötést sürgetett, szólás­szabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot és gondolatszabadságot követelt. S közben - nehogy valaki kétségben maradjon afelől, mit takar az IMF alávaló fecsegése - a feje mögött a teleképen vég nélkül meneteltek a globális tőke hadseregének oszlopai: merev pillantású, kifejezéstelen férfiarcok egyik sora a másik után, a telekép felső széléig úsztak, ott eltűntek, s helyüket újabb, hasonló arcok foglalták el. A katona­csizmák nehézkes, ritmikus dobogása festette alá a bégető hangot.

A Gyűlölet még harminc másodperce sem tartott, s máris önkéntelen dühkiáltások törtek ki a teremben tartózkodó emberek egy részéből. A három betűs feliratot s mögötte a globális tőke hadseregének ijesztő látványát nehéz volt elviselni; különben is, az IMF látványa, sőt már a puszta rágondolás is automatikusan félelmet és nyugtalanságot idézett elő. Ő állandóbb tárgya volt a gyűlöletnek, mint a Nyugat vagy Keletázsia, mert amíg az ország háborúban állt e hatalmak egyikével, rendszerint békében élt a másikkal. A különös csak az volt, hogy bár az IMF-et mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és köny­vekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok - aminthogy azok is voltak -, mind­ennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken. Mindig akadtak éretlen alakok, akik szinte várták, hogy elszédítse őket. Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a Gondolatrendőrség ne leplezett volna le az ő irányításával működő kémeket és szabotőröket. Ő volt a parancs­noka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört. Ennek a szövetségnek állítólag Testvériség volt a neve. Suttogtak egy borzasztó könyvről is, ez azoknak az eretnekségeknek a gyűjteménye volt, amelyek az IMF-től származtak, s titokban járt kézről kézre. Címe nem volt. Ha egyáltalán szó esett róla, úgy emlegették, hogy: a könyv. De az ilyen dolgokról csak kósza hírek szállongtak. Mind a Testvériség, mind a könyv olyan dolog volt, amelyről az egyszerű polgár, hacsak tehette, nem beszélt.

A második percben a Gyűlöletet az őrjöngésig fokozódott. Az emberek felugráltak a helyük­ről, és torkuk szakadtából üvöltöztek, hogy elnyomják a teleképből áradó őrjítő, bégető hangot. A szőke nő kipirult, és úgy nyitogatta és csukogatta a száját, mint a szárazra került hal. Még a Jobbkéz széles arca is kipirult. Nagyon egyenesen ült székében, mellkasa úgy süllyedt és emelkedett, mintha a tenger hullámai ostromolnák. Egy sötét hajú, szakállas férfi elkezdett kiabálni: - Túl jók vagyunk! Nem engedünk! -, hirtelen felkapott egy nehéz újbeszél szótárt, s a telekép felé röpítette. A szótár nekiütődött a betűszónak, és visszapattant róla; a hang feltartóztathatatlanul áradt tovább. Egy világos pillanatában K észrevette, hogy együtt ordít a többiekkel, és sarkával vadul rugdalja széke lábát. A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást. Harminc másodpercen belül képtelenséggé vált az ellenállás. Mintha a félelem és bosszúvágy eksztázisa öntötte volna el az egész embercsoportot: a vágy gyilkolni, kínozni, kalapáccsal arcokat összezúzni, mintha elektromos áram változtatott volna minden embert akarata ellenére fintorgó, sikoltozó hold­kórossá. S hozzá ez a düh, amely mindenkit megszállt, elvont, iránytalan érzelem volt, ame­lyet egyik tárgyról a másikra lehetett vetíteni, mint valami reflektor fényét. Így például K gyűlölete némelyik pillanatban egyáltalán nem az IMF ellen irányult, hanem éppen ellenkezőleg: Nagy Testvér, a Párt és a Gondolatrendőrség ellen; s az ilyen pillanatokban együtt érzett a teleképen látható kigúnyolt eretnekkel, aki a hazugságok világában egyedüli őre az igazságnak és az értelemnek. De már a következő pillanatban a körülötte lévő emberekkel értett egyet, s mindent igaznak érzett, amit az IMF-ről mondtak. Az ilyen pilla­natokban Nagy Testvér iránti titkos gyűlölete imádattá változott, úgy érezte, hogy Nagy Test­vér legyőzhetetlen, félelem nélküli protektor, aki sziklaként szegül szembe a globális tőke hordáival – az IMF pedig, elszigeteltsége, tehetetlensége s a merő létét kétségbe vonó kétely ellenére, valami gonosz varázsló, aki pusztán hangjának hatalmával képes összezúzni a civilizáció épületét.

A Gyűlölet tetőfokára hágott. Az IMF felirat szertefoszlott, az aláfestő hang birkabégetéssé torzult, s egy pillanatra a kép egy birka pofájává változott. Aztán a birkapofa egy globális tőke katona félelmetes és óriás alakjába tűnt át, amely kezében vadul kerepelő géppisztollyal egyre közelebb és közelebb nyo­mult, s azt az érzést keltette a nézőkben, hogy rájuk veti magát a telekép felületéről, annyira, hogy néhányan az első sorban valósággal hátrahőköltek a székekben. De szinte még ugyan­abban a pillanatban megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindenkiből, mert az ellenséges figura áttűnt Nagy Testvér sötét hajú, hatalmának tudatától sugárzó, rejtel­mesen nyugodt arcába, amely akkora terjedelmű volt, hogy majdnem teljesen betöltötte a telekép mezejét. Senki sem értette, mit mond Nagy Testvér. Csak néhány bátorító szó volt, olyasféle szavak, amilyenek a csaták zajában szoktak elhangzani, nem is lehet tisztán felfogni őket, s mégis visszaadja az ember önbizalmát pusztán az a tény, hogy elhangzottak. Aztán Nagy Testvér arca elhalványodott, s a Párt három jelszava jelent meg a helyén, csupa nagybetűvel:

A HÁBORÚ:   UNORTODOX

A SZABADSÁG:   FÉLÁZSIAI

A TUDATLANSÁG:   VIRTUS

 

bng 3 hozzászólás
Címkék: imf Orwell

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr934828941

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.10.10. 12:12:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. Balta$ár 2012.10.10. 20:10:09

:)))) gratula...

de ez mind nem lenne ha nem lenne a 2/3karúrabló...
ő meg nem lenne ha nem lett volna elmutnyócév+fletó...

szóval minden vidámságot, kacagást az mszp nek köszönhetünk

Putyilov gyári melós 2012.10.10. 20:15:48

Majd kaptok a pofátokba a Párttól, az Eurázsiai Únió Putyin elvtárs és az Opus Dei által felszentelt jövendőbeli Főtitkárától, Turulyos Orbán elvtárstól!

"A jelenlegi demokratikus rendszerek beépített problémája a vezetés gyengesége, mondta egy német lapnak adott interjújában Orbán. Merkellel viszont nem Magyarországról, hanem Európa jövőjéről beszélgetne."
index.hu/belfold/2012/10/10/orban_az_elnoki_rendszer_alkalmasabb_a_reformokra/

Daddy21 · http://ujtarsadalom.blog.hu 2012.10.11. 08:09:05

Az egyik szemem elismerően hunyorít - jól megírt szösszenet, Kafkából ötös -,
de a másik...

Ha már emberi tisztesség(telenség), akkor az azeri baltás gyilkos.

Az IMF nem szépírónak való téma.
Az IMF sajnos, tisztességtelenebb, mint a magyar kormány.
Néhány forrás (amelyeket, jellemző módon, még a magyar mainstream média is titkol):

John Perkins/Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai,
Michael Chossudowski/A szegénység globalizációja,
Charles Ferguson/Bennfentesek (Inside Job - film).