Mondja Bakter úr, maga mégiscsak egy világlátott ember, mér van az, hogy az útkaparó is szedte a sátorfáját, hogy máshol próbáljon szerencsét?

Hej, Bendegúz fiam, mostanság roppant nehéz idők járnak, beütött a nagy gazdasági világválság!

Hát az meg mi a ménkű? Mivel keseríti a magunk fajta, jó szándékú emberek életét?

Hát leginkább azzal, hogy mint az útkaparónak, sokaknak elfogy a munkája. Aztán mehetnek közmunkában az árokpartra gyűjtögetni. Ami egy darabig nem is baj, de ha má’ mindent összeszedtek, azt nem tudom, hogy azután mivel fogják múlatni az időt. Főleg, ha az a feladat, hogy Hagyárosböröndről kell idejönni az Alföldre, a kincstári sorompót rángatni.

De hát a múlt tavaszon azt ígérte az ország szekerének a nagy kormányosa, hogy újabb 1 millió embernek ad a kezébe kenyeret.

Mondani mondta, csak még azt nem találta ki hogyan. Pedig ha az elmúlt 8 évben, annyi tojást tojtak volna a tyúkok, ahányszor kinyilatkozta, hogy már a markában a megoldás kulcsa, akkor nem győztünk volna rántottát zabálni.

Hát akkor vajon, mér nem vezeti elő azt a fene nagy megoldást?

Bonyolult dolog ez fiam! Menet közben megváltozott a haditerv, és az adósság lett a fő ellenség.

És ezt eddig nem tudták?

Tudni tudták, csak nem sejtették. Valóban nehéz helyzetben kapaszkodtak bele a kormány rúdjába, de azért olyan ez, hogy amikor bemész a pékhez, ott sem azt kérdezed, hogy volt-e tegnap kenyér. Egy ideig lehet visszafelé kacsingatni, de attól egy tapodtat sem leszünk előrébb.

Ez azt jelenti, hogy rövidesen meg kell becsülni a tegnapi szarvasbogarat is a levesben? Aztán ha már ilyen bakafántos a világ dolgain eligazodni, akkor mégis hogyan lehetne kivezetni a kátyúból azt a szekeret?

Leginkább egy hozzáértő emberre lenne szükség.

Aztán nem lehetne valahonnan egy ilyet keríteni?

Hát, ami most folyik, ahhoz nem igen akaródzik a nevét adni senkinek. Aki meg végül mégis bevállalta, fordítva olvasta ki a tankönyvekből a tudományt. A szándéka az kétségtelen, de éppen olyan, mint Te, hogy mire a végére ér, az mindig rosszá válik.

De mér mondja ezt a bakter úr?

Azért, mert ha nem a saját álomvilágában élne, akkor olyan megoldásra törekedne, ami nem csak ideig-óráig fedné el a problémákat. Ha most azt mondanám neked, hogy nincs elég pénzem a béredre, akkor azt szeretnéd, ha a különbözetet kilopom a jegypénztárból, és élünk tovább úgy, mintha mi se történt volna, aztán egyszer majd csak szétzavarnak bennünket, vagy meghúzzuk a nadrágszíjat és beosztjuk azt, ami van, de maradhatsz itt a bakterháznál?

Ha már így lehet választani, inkább maradnék itt a ház körül. Ha ezen múlik, megbarátkozom én akár a Banyával is. De arra csak kíváncsi lennék, hogy ebben a fene nagy pácban mégis mit csinál ez a Kincstárnok Gyurka?

A Nemzeti Együttműködést hajszolja. Csak attól tartok, hogy úgy jár majd mint Simon bá' azon a különös éjszakán a tavon. Áll a csónak szélén és amikor elérkezik az igazság pillanata, egyre csak azt hajtogatja: Tudok úszni, csak most nem jut az eszembe…