IMF haza?

Az országot nyomorba döntő karvalytőkét, vagy a gazdasági problémáinkból történő kilábalás lehetőségét küldtük haza? Nézőpont kérdése. De hogy nem racionális alapon dőlt el, az biztos.

A kérdés eldöntéséhez azt a hatástanulmányt hiányolom, amelyik megmutatja, hogy IMF megállapodással, illetve nélküle mennyibe kerülne nekünk ez az egész ügylet. Azt nem hiszem, hogy az IMF konkrétan megszabná, hogy milyen módszerekkel kell elérni az államadósság csökkenését. Nehezen tudom elképzelni amint a Valutaalap képviselői az asztalt verve azt követelik tőlünk, hogy csak akkor adnak pénzt, ha kiéheztetjük a nyugdíjasokat. A konkrét intézkedések igazából a kormányra vannak bízva. Másrészről azt is elfogadhatónak tartom, ha a kormányunk azt mondja, hogy nem enged beleszólást a szuverén gazdaságpolitikánkba, csak akkor végre mondanák már meg hogy az pontosan milyen.

Csütörtök este a királyi televízió Híradójában külön hírt kapott, hogy mennyire szenvednek azok az országok, amelyek IMF hitelt vettek igénybe. Mert a gondokért csakis az IMF a felelős… És természetesen csak olyan közgazdászt kérdeztek meg, aki ezt megerősíti. Azok akik ezt nem így gondolják, nem kerülnek adásba. Ezzel a címbeli kérdésre meg is adták számunkra a választ.

De mit tegyenek, akik kritikusan szemlélik az ilyen szájbarágó ismeretterjesztést? Megnéztem az Államadósság Kezelő Központ honlapján, hogyan változott az elmúlt időszakban az államadósság finanszírozásának költségeit jellemző kamatszint. Az ott elérhető adatok alapján az alábbi ábra rajzolható fel.

forrás: ÁKK

Ez alapján az látszik, hogy 2008 végétől csökkenő tendenciát mutat az állampapírok kamatozása, egészen 2010 áprilisáig. Attól kezdve 2010 végéig folyamatosan emelkedett a kamatszint, az utóbbi hónapokban pedig ismét csökken. Ha van bennünk elegendő mazochizmus és ezeket az információkat a Hír TV-n nézzük meg, akkor csak az utóbbi 3 hónap tendenciáival fogunk szembesülni, ha pedig ATV-re kapcsolunk, akkor csak a tavaly áprilistól decemberig tartó csökkenés lesz az igazságunk. Mindenesetre jelenleg még mindig nagyobb költséggel bocsájtjuk ki a hitelpapírjainkat, mint a kormányváltás időszakában, viszont alacsonyabban, mint 2008-ban.

De visszatérve a kiindulási kérdésre, engem az foglalkoztat, hogy nem ellenségnek, hanem partnernek tekintve az IMF küldöttséget, el lehetett volna-e kerülni az elmúlt évi 1-1,5 %-os emelkedést? Ami azért 20 ezer MrdFt-ra számítva nem kevés. Illetve, ha a kormánynak lenne konkrét intézkedéseken alapuló, hatástanulmányokkal alátámasztott gazdaságpolitikája, akkor sikerült volna-e a kamatok korábbi csökkenő tendenciáját fenntartani? Természetesen ezekre nincs egyértelmű válasz, mégis az a meggyőződésem, hogy sok milliárdot megspórolhattunk volna felkészültebb gazdaságvezetéssel.

Végezetül egy kérdés: mi lenne, ha hozzáértő emberek végig tárgyalják a Valutaalappal a hitelkeretet egészen a megállapodásig, és csak ekkor mondjuk azt, hogy nem vesszük igénybe, mert nélküle is boldogulunk? A piacok számára megnőne a hitelességünk, hiszen baj esetére van mögöttünk egy bármikor elővehető lehetőség. Biztosan mérsékelné a kamatszinteket. Ehhez persze valóban pontosan kell tudni, hogy mit is akarunk!

bng 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr62900174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kopjáss István · http://www.azenblogger.tumblr.com 2011.05.20. 12:45:06

Jogos a hatástanulmány felvetése.

Egy megjegyzést viszont szeretnék fűzni.

Az IMF elvei nem biztos, hogy jók, természetesen az sem, hogy rosszak.

Ha a Washingtoni konszenzus alapján járt volna el Washington 2008-tól, akkor bankok tömegei és velük együtt a betétesek pénze szűntek volna meg. Nem beszélve a vállalati, bankközi hitelezés (gyakorlatilag) megszűnéséről. Ezek a jelenségek és még más, a termelő szférát érintő dolgok megtörténtek így is, de akkor volna az „igazi”. Az igazán fájdalmas lett volna a polgárok tömegeinek.
Emiatt elkezdte mindenki a fiskális stimulációt, akiben megbíztak a piacok és kevesebb deficittel rendelkezett. Ezek a lépések adósság árán történtek meg. Az óra pedig ketyeg. A hosszú táv közeledik, a szuverén államadósságok növekednek, nincsen érdemi növekedés.
Szerintem az a kérdés a Amerika és a világgazdaság számára, hogy a gazdasági növekedés mennyire fog felgyorsulni a jövőben?
Nekem úgy tűnik, hogy ami jó volt 30’-as években, mára már elévült. Megváltozott a gazdaság, társadalom, politika természete. Bajok lesznek, de azt akkor még senki nem tudta. Az IMF-sem, hogy az ő elvei lettek a mai környezetben az igazak. Eddig úgy tűnik, hogy rábaszott a világgazdaság, Hayek-nek, Friedmann-nak lett igaza, nem Keynes-nek. De még csak tűnik.

bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2011.05.21. 15:07:28

@Kopjáss István: Alapvetően egyetértek veled. Én sem gondolom, hogy csak az IMF megoldásai a helyesek, sőt magam is kritikusan viszonyulok hozzájuk. De ez az ún. "saját út" számomra teljesen kidolgozatlannak tűnik. Egyelőre kizárólag egyszeri intézkedésekből áll. Igazából az foglalkoztat, hogy miért nem tárgyalunk az IMF-el? Biztos, hogy a piacról tudunk olcsóbban hitelt felvenni? Egy esetleges megállapodás után, ha nem is hívjuk le a keretet, a piacok is jobban hinnének nekünk.