Magyarország, én így szeretlek!

 Nem járok zsinóros mentében, de ingben, gatyában is szeretem a hazám.

Az autómon nincs Nagy-Magyarország matrica, de a rendszáma magyar.

A kokárdámat ünnepi alkalmakra tartogatom, mert hétköznapokon nem kell bizonygatnom, hova tartozom.

Nem papolok arról, hogy ki, mekkora hazafi, egyszerűen csak befizetem az adómat.

Nem akarom megmondani, hogy mitől vagy magyar, nekem elég, ha annak vallod magad.

Természetes, hogy nem értünk mindenben egyet, de nem az a végső érvem, hogy a nemzet ellensége vagy.

Szívvel-lélekkel őrzöm a kultúránkat, és a hagyományainkat, de egyúttal európainak is tekintem magam.

Édesanyám magyarra tanított, de arra is, hogy minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél.

A 15 millió magyar az én népem, de minden nemzet fiával szeretnék békében élni.

Nem búsongok a dicső múlton, azon vagyok, hogy itt és most legyünk mi a legkiválóbbak.

Nem irigykedem a Lajtán túl élőkre, mert csak rajtunk múlik, hogy ezen a helyen jobban éljünk.

Magyarország, édes hazám, nagy baj, ha én így szeretlek?

bng 2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr762571689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1.szóló · http://ide-oda.blog.hu 2011.01.09. 18:25:22

Grat.!
Részemről ennyi eltéréssel:
... ingben, (szűk) gatyában is szeretem a hazám.
... hétköznapokon nem kell bizonygatnom, IDE tartozom.

hungarisztan 2011.02.02. 15:55:50

+1: minderről még csak nem is írok, mert teljesen evidens! :o)

(De azért jó, hogy leírtad, lesz hova irányítani azokat, akik úgy gondolják, ők mondják meg, ki a magyar és ki nem. Attól tartok, még nagyon sokáig lesznek nagyon sokan, akik frusztrációikat csakis így tudják kompenzálni. És attól is tartok, hogy teljesen fölösleges a föntieket leírni-hangoztatni, mert aki a külsőségek és a handabandázás alapján akar ítélkezni, az ezt is fogja tenni. Az ilyennek te (mi) soha nem leszel (leszünk) elég magyar(ok)).