Amire dühbe jövünk

Valamelyik reggel, éppen munkába indultam, amikor a házunk előtt nagy fékezésre, majd ezt követően hangoskodásra lettem figyelmes. Az egész kb. 20 méterre zajlott tőlem, ezért megnéztem, hogy mi történt. Szerencsére nem ütköztek össze, és a hirtelen megállás sem okozott sérülést. De ami ezután történt, azt elképesztőnek tartom.

A dolog így esett: Egy férfi a házunkkal szemközti kis utcából megállás nélkül kanyarodott ki a magasabb rendű útra. Az ott közlekedő, a gyermekét szállító hölgy erre nem számított, ezért kényszerült vészfékezésre. Kevésen múlott, hogy nem lett baleset. Barátunk ezt a következőképpen reagálta le: Ablak leteker, és az ajka kerítésén át olyan cirádákkal borította el a megszeppent anyukát, hogy azoknak nem sok keresnivalója lenne egy Kazinczy versenyen. Magyarán rendesen leordította a hölgyet, aki ijedtében köpni-nyelni nem tudott. Félelmében visszatolatott egy kicsit, hogy a "vitapartnere" el tudjon hajtani. Az pedig el is húzott, azzal a jóleső érzéssel, hogy ő aztán most jól megmondta. Valószínűleg hihetetlenül meg volt elégedve magával, pedig csak egy önhitt idióta. Még oktatta is hölgyet a szabályokra: "Mi van Te ..., nem félted a gyereked! Ezek egyirányú utcák, itt a jobbkéz-szabály érvényes!" Hát öregem az igazság az, hogy ezek nem egyirányú utcák (soha nem is voltak azok), és ahonnan érkeztél az alsóbbrendű utca. De nem is a KRESZ értelmezése itt a lényeg, hanem az eset utóélete. Ennek az embernek egyáltalán nem volt igaza, ennek ellenére óriási hangerővel a földbe döngölte a másikat. Ez a magatartás sajnos az élet minden területén terjedőben van, és ha így halad, lassan ez lesz a norma. Maholnap a másikkal empatikusabb, azt nem maga alá gyűrni akaró viselkedés gyengeségnek, vagy akár mindjárt lúzerségnek fog számítani?

Az ilyen dühös embereknek nem fér bele, hogy nincs igazuk, és ha a másik nem érti, hogy mit akarnak mondani, akkor arra úgy reagálnak, hogy még hangosabban kezdenek el oktatni. Ez aztán rövid úton átmegy személyeskedésbe, a másik sértegetésébe, ne adj isten alázásába is. Honnan ez a "magabiztosság"? Egyáltalán nevezhetjük-e annak? Nem hiszem. Ez sokkal inkább a tudatlanságból fakadó önhittség. Nagyon bosszant, de mégis próbálom megérteni miből fakad. Hajlok elfogadni szalkasgerenda magyarázatát, miszerint ez egy ősi állapotra vezethető vissza, amikor ez volt a célravezető viselkedés, az akadékoskodók, a gondolkodással kétséget ébresztők csak zavart okoztak a közösségben. Már Nietzsche is megmondta: "A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét." Ezen állapot felé tartunk ismét? Vissza a gyökerekhez!

Ugyanennek a jelenségnek a megnyilvánulása, amikor a csak és kizárólag a nekik tetsző, a saját hiedelmeiket alátámasztó véleményekkel felvértezett emberek támadják a tőlük eltérő álláspontot képviselőket. A kommentek nagyobb részét így követik el! Azzal az elhivatottsággal, hogy helyre kell tenni az értetleneket. Ami a legérdekesebb, hogy általában éppen azt kérik számon a másikon, amit maguk, vagy a közösségük is tesz. De ez egyáltalán nem zavarja őket, a kritikai él csak egyirányban hat. A saját  oldalon felülvizsgálatnak helye nincs. A vitában, ha egyáltalán kialakul, jellemző tulajdonságuk, hogy terelnek, nem arra válaszolnak, amit kérdeztek tőlük, mellébeszélnek, vagy egyszerűen kapaszkodnak egy valamibe, imamalomszerűen hajtogatva azt. Ismerős? Találkoztál már velük?

Annak ellenére, hogy a gondolkodásra való restség nagyon idegesít, mégis azt gondolom, hogy ez csak a tünet. A nagyobb baj az, hogy nincs alternatíva. A felelősök még mindig közel vannak a fazékhoz, és csak abban választhatunk, hogy az egyiket, vagy a másikat engedjük közelebb hozzá. Azok meg aztán hozzák magukkal a saját dühös embereiket...

bng 1 hozzászólás
Címkék: tudás düh

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr111561055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szalkasgerenda 2009.12.08. 21:58:17

Amiről én írtam, az inkább konformista, konfliktuskerülő viselkedést eredményez, persze a csoporton belül. Az agresszív sofőr esete szerintem más dolog. Ott nincs "csoporteszme" vagy ilyesmi, ott indulatosság, és hülyeség van. Az ostobán kommentelők, egymás mellett elbeszélők, saját meggyőződésüket szajkozók azért más tészta, mert ők valamely idea mentén szerveződött csoport eszméit védelmezik esztelen makacssággal. Ez a csoporttársadalmakhoz adaptálódott emberi tulajdonságokból fakad.