Munkahelyteremtés hosszú távon

A legfontosabb ügy, amelyen egy képviselőnek dolgoznia kell, hogy minél több embernek legyen olyan munkája, amiből tisztességesen meg tud élni. A munkahelyteremtésnek a jelenlegi formáit azonban átgondolatlannak és esetlegesnek tartom, mert nem arra törekszünk, hogy hosszú távon biztosítsunk munka lehetőséget, csak az a lényeg hogy gyorsan, bármi áron fel lehessen mutatni valamit. Nézzük mire gondolok!

Amikor tavaly a Mercedes eldöntötte, hogy Kecskemétre hozza az A és B osztályú autók gyártását, mindenki nagyon örült, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is jönnek létre új munkahelyek. Ez valóban fontos hír, de nézzünk mögé egy picit a tényeknek. Friss információ, hogy Magyarország 30 MrdFt támogatást nyújt a beruházáshoz. Számoljunk egy picit: egy átlagbéres munkatárs foglalkoztatása nagyjából évi 3.000.000 Ft költség a munkaadójának. A Mercedes beruházás 2.500 munkahelyet teremt, ami így megközelítőleg 7,5 MrdFt/év bér- és járulékköltség. Magyarán az állam 4 évre a teljes foglalkoztatás költségét kifizeti. Játszunk tovább a gondolattal! Ha ezt az összeget a helyi kis- és középvállalkozásoknak adnánk oda azzal, hogy amennyiben új munkahelyeket teremtenek akkor a dolgozók bérének felét álljuk ebből a támogatásból, akkor hogyan alakulnának a dolgok. Ha teremtenek 1.000 munkahelyet, ez a pénz 20 évre elegendő lenne. És ezeknél a munkahelyeknél kisebb az esély, hogy egyszer csak kivonulnak az országból, a támogatás összege pedig teljes mértékben az országban marad. Csak egy helyi példa: a 2003-ban 1,4 MrdFt költséggel felépített szolnoki cukorgyári siló bontásra vár. Persze lehet arról beszélni, hogy a magyar kisvállalkozások milyen mértékben adókerülők, de akkor tessék az ellenőrzést szigorúbbá tenni, ez nem lehet indok. Ki foglalkozik azzal, hogy helyi vállalkozások bevonásával mennyi munkahelyet lehetne teremteni? Kinek a feladata azért lobbizni, hogy ilyen mértékű támogatások ide a mi körzetünkbe kerüljenek? Azt gondolom minden közéleti személyiségnek. Képviselőként biztosan azzal kezdeném, hogy minden helyi vállakozást összeszerveznék erre a célra.

Másik lehetőség egy alaposan kidolgozott energetikai koncepció és a nehéz helyzetbe került építőipari vállakozások összeházasítása. Egy gondolatébresztő cikket olvastam a HVG 28. számában, Csőlátás címmel. Az írás lényege, hogy az európai szigetelőanyagokat gyártók érdekképviselete összehasonlította, hogy a Nabucco és a Déli Áramlat vezetékek kiépítéséhez szükséges költségekből mennyi energiát lehetne megtakarítani, ha megfelelően szigetelnénk az épületeinket. Megdöbbentő szám jött ki: 3,5-szer annyi gázt tudnánk megtakarítani, ha leszigetelnénk az épületeinket, mint amennyit a tervezett vezetékeken biztosítani tudnánk. Az írás még akkor is elgondolkodtató, ha a kimutatást egy nyilvánvalóan érdekelt fél készítette, elég ha csak a fele igaz... Az energiafüggőség csökkenésén túl a magyar vállalkozásoknak is jó időre munkát biztosíthatnánk, megszűnne a politikai kockázat és a teljes befektetés az országon belül maradna.

Egy a múlt évben készült ENSZ felmérés a világ zöld munkaerőpiacáról több millió új munkahely létrejöttét valószínűsíti. Amiben Magyarországnak rendkívül kedvező adottságai vannak, az a geotermikus energia. Nálunk 1.000 méter mélységben a hőmérséklet már meghaladja a 60 °C-ot, 2.000 méternél pedig már 100 °C feletti mezőket is találtak. El kell menni Hódmezővásárhelyre és megnézni, hogyan működik a távfűtés geotermikus erőműre alapozva. Tudom nem olcsó mulatság, de mint a példa is mutatja, nem lehetetlen. Mi akadályozza a tapasztalatszerzést? És egy ilyen erőműnek van egy olyan tulajdonsága, hogy nem lehet innen arrébb vinni! Egy másik ENSZ tanulmány kimondottan Magyarország lehetőségeit vizsgálta a termálvíz hasznosítása tekintetében, mivel szerintük itt kézenfekvő ennek az adottságnak a hasznosítása. 10 települést kiemelten ajánlottak ahol a termálvízre épülő üzlet a legnagyobb potenciállal bír, mára ezek közül egyetlen helyen nem történt semmi. Vajon melyik ez a város? Szolnok... Kb. két éve meghívtak a város által szervezett környezetvédelmi és energetikai konferenciára. Döbbeneten hallgattam, hogy számos vállalkozó, befektető mondta el, hogy itt olyan lehetőségek vannak, hogy ők akár holnap kezdenék a megvalósítást. Csak nekünk nem kell! Vajon miért? Hát ugye sokak érdekeit sértenék.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a beruházások költségesek, de összehasonlítja-e valaki a hosszú távú megtérülését, pl. egy beszállító ipari multi betelepítésének költségeivel? A legtöbbször olyan külföldi cégeket támogatunk, amelyeknek rövid időn belül van szüksége nagyszámú betanított munkásra. Ezek amilyen gyorsan jönnek, olyan hirtelen itt is hagynak bennünket. A támogatás jó része kimegy az országból. Ezeket a támogatásokat, amiket külföldi nagy cégeknek csábításként egyből odaadunk, fordítsuk a saját vállalkozásaink megerősítésére. Az így létrejövő munkahelyek nem vihetők el, a támogatást az azt elnyert vállalkozások helyben fektetik be, tulajdonképpen teljes mértékben itt költik el.

Öszefoglalva azt gondolom, hogy Magyarországnak nem abban kellene erőlködnie, hogy autóipari, vagy bármilyen más gyártókapacitásokat építsen, hanem arra kell koncentrálnunk, amiben jók lehetőségeink. Az EU-s pénzekből ne a már most is fölöslegesen túlméretezett kapacitások további bővítését támogassuk, hanem határozzuk meg azt a 3-4 ágazatot, amelyekre hosszú távon építeni szeretnénk. Szerintem ezek a következők lehetnének:

Geotermikus energia: rendkívül jó adottságok.

Vízkészlet (ivó és termál) hasznosítása: a víz néhány évtizeden belül olyan lesz, mint most az olaj. A hozzáférésért nagy lesz a küzdelem. Mi az adottságainkat kihasználva már most el kellene hogy kezdjük a felkészülést.

Nagy hozzáadott tudást igénylő iparágak: bio-, nano-, információ technológia.

bng szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr871248594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.