Az aranyborjú szolgálói

Heller Ágnes "Húsz év múlva" című kiváló írásában hasonlította a rendszerváltás óta eltelt két évtizedünket a bibliai történethez. Mikor Mózes kivezette a népet az egyiptomi fogságból mindenki ujjongott, azonban amikor a dolgok nem mentek olyan simán, mint képzelték, a nép elkezdte imádni az aranyborjút. Visszavágyva a szolgaság biztonságába.

És valóban, nem erről szól a mai magyar valóság? Megkaptuk a szabadságot, létrejöttek a demokratikus intézmények, és mi visszavágyunk a diktatúra kiszámíthatóságába. Inkább korlátozzanak, csak ne kelljen gondolkodnunk. Mondják meg, hogy mit tegyünk, csak ne kelljen vállalni a felelősséget a dolgainkért. Minden olyan tulajdonságunk hiányzik ami a demokrácia működéséhez szükséges: bátorság, felelősségvállalás, vállalkozó kedv, és igen, a szó valódi értelmében vett hazafiság.

Lehet hőbörögni és a politikai szereplőket okolni mindenért. Fogjunk rá mindent a körülményekre és hibáztassunk másokat, csak a saját felelősségünkről ne beszéljünk. A politikusaink sem nem jobbak, sem nem rosszabbak, mint mi. Még nem tanulták meg, hogyan működik a demokrácia. Négy éves ciklusokban gondolkodnak, ennyi idejük van arra, hogy életük végéig tartó egzisztenciát biztosítsanak maguknak. Így aztán még egy sem volt közülük, aki hosszabb távra tervezett. De valljuk be, ha bárki odakerülne, nem így viselkedne? A demokráciában szocializálódott politikusoknak rendelkeznie kell diplomáciai képességekkel, vetélytársnak és nem ellenségnek tekinteni a másik párt képviselőit. Meg kell tanulnia együttműködni velük, és tiszteletben tartani a személyüket, hiszen minden választott politikus egy bizonyos számú választó akaratát fejezi ki. Ezek a képességek a politikusaink és a lakosság köreiben is még nagyon gyerekcipőben járnak.

Mennyire ismerjük a demokrácia szabályait, illetve lehetőségeit? Egyáltalán érdekel-e ez bennünket? A privatizáció valamilyen lenyúlást jelent, a szabad piac pedig a megszokott langyos vizünk helyett a bizonytalanságot, ami elől az állam védőszárnyai alá menekülünk. A kapitalizmus sokak szerint állásvesztést, a "karvalytőke" térnyerését hozta. A politikusok mind korruptak, "hazudnak éjjel és nappal". És azért, hogy mindezek megváltozzanak úgy sem tehetünk semmit. Jó "magyaros" mentalitással az ellenzők sem valamilyen pozitív célért küzdenek, hanem bármi áron igyekeznek meggátolni a másik oldal érvényesülését, céljainak elérését.

Hát ezt akarjuk? Mindenkinek el kell dönteni, hogy él-e a választás szabadságával, felelősséget vállal önmagáért, tevékenyen cselekszik, vagy továbbra is szolgalélekkel imádja az aranyborjút!

bng szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr96871910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.