A hosszú legelőn, nem messze a tanyaépülettől, egy kis domb emelkedett; az volt a gazdaság legmagasabb pontja. Hógolyó felmérte a terepet, aztán kijelentette, hogy az a hely éppen szélmalomnak való, amely egy dinamót működtetne, s elláthatná a gazdaságot villanyárammal. A gazdaság régimódi volt, és mindeddig meglehetősen kiszolgáltatott, de a szélmalom megépítésével az állatok nagyot léphetnének előre az önellátás felé vezető úton.

Hógolyó néhány hét alatt teljesen kidolgozta a szélmalom terveit. A tervet a többi állat teljesen érthetetlennek, de nagyon impozánsnak találta. Legalább napjában egyszer mindegyik bejött megnézni Hógolyó rajzait. Csak Napóleon maradt távol, aki kezdettől fogva a szélmalom ellen foglalt állást: azzal érvelt, hogy mit sem ér az egész, mivel a szélmalom működéséhez szükséges gépeket kizárólag a Keleti majorból tudják beszerezni, ezzel tulajdonképpen kiszolgáltatva nekik a farmot, és így lábbal tiporják állatok alapvető érdekeit.

A szélmalom ügye megosztotta a gazdaság lakóit. Hógolyó nem tagadta, hogy a malmot nehéz lesz felépíteni. De azt állította, hogy egy év alatt mindezt meg lehet csinálni. Utána pedig, jelentette ki, nagy mennyiségben olcsó áram áll majd a rendelkezésükre. Napóleon ezzel szemben azt bizonygatta, hogy pillanatnyilag a major adósságainak csökkentésére és az élelmiszer termelés növelésére van a legnagyobb szükség, és ha malomépítésre pocsékolják a pénzt, mindnyájan éhen fognak halni. Az állatok két pártra szakadtak. Az egyiknek az volt a jelszava, hogy: "Szavazz Hógolyóra és az olcsó áramra", a másiké: "Szavazz Napóleonra, mert különben elárulod az állatok érdekeit!"

Benjámin volt az egyetlen állat, aki nem csatlakozott egyik párthoz sem. Sem abban nem volt hajlandó hinni, hogy több lesz az élelem, sem abban, hogy a szélmalom munkát fog megtakarítani. Szélmalom ide, szélmalom oda, jelentette ki, az élet úgy folyik majd tovább, ahogy mindig is folyt - vagyis rosszul.

A következő hónap első vasárnapján Nagygyűlésen került szavazásra a kérdés, hogy hozzálássanak-e a szélmalom megépítéséhez vagy sem. Ekkora azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A major területét nagy mennyiségű röpcédula árasztotta el, melyben Hógolyó elismerte, hogy a terveket illetően hazudott éjjel és nappal. Ettől kezdve a szavazás kimenetele nem volt kétséges. Napóleon kétharmados többséget szerzett.

Napóleon a kutyák kíséretében felhágott arra az emelvényfélére, ahol az Őrnagy annak idején elmondta beszédét. Bejelentette, hogy mostantól fogva véget érnek az állatok akaratát kinyilvánító szavazások. Nincs rájuk semmi szükség, jelentette ki, csak az időt pocsékolják velük. A jövőben minden, a gazdaság munkájával kapcsolatos kérdést a disznók különbizottsága fog eldönteni, amelynek ő lesz az elnöke. A bizottság zárt üléseket fog tartani, és utána közli a többiekkel a döntéseit. Az állatok vasárnap reggelente továbbra is össze fognak gyűlni, hogy tisztelegjenek a zászló előtt, elénekeljék az "Állatok Internacionáléját”, és meghallgassák a következő hétre szóló parancsokat, de a továbbiakban viták nem lesznek.

Az állatok a Hógolyó elüldözése okozta rémületük ellenére is megdöbbentek ezen a bejelentésen. Néhányan tiltakoztak is volna, ha megfelelő érveket tudtak volna találni. Még Bandi is elbizonytalanodott és megzavarodott. Hátracsapta füleit, néhányszor megrázta üstökét, és megpróbálta rendbe szedni gondolatait; de semmi sem jutott eszébe, amit mondhatott volna. A disznók közül néhányan azonban nem hagyták szó nélkül a dolgot. Az első sorban négy fiatal hízó rosszallása jeléül visítozni kezdett, mind a négyen egyszerre ugrottak fel, és egyszerre kezdtek beszélni. A Napóleon körül ülő kutyák azonban hirtelen mély, fenyegető morgást hallattak, mire a disznók elnémultak, és visszaültek a helyükre. Erre a birkák harsány bégetésben törtek ki, majd negyedóra hosszat zúgott a "Soha nem leszünk gyarmat!", ami elvágta minden további vita lehetőségét.

Később kiküldték Süvit, hogy járja körül a gazdaságot, és magyarázza meg az új intézkedéseket a többieknek.

- Elvtársak - kezdte -, bízom benne, hogy minden állat tudatosítja magában, mekkora áldozatot hozott Napóleon elvtárs, amikor ezt a különmunkát magára vállalta. Nehogy azt képzeljétek, elvtársak, hogy a vezetés élvezet! Ellenkezőleg: nehéz és súlyos felelősség. Senki sem vallja olyan szilárdan, mint Napóleon elvtárs, hogy minden állat egyenlő. Akkor lenne igazán boldog, ha ügyeitekben rátok bízhatná a döntéseket. Néha azonban esetleg helytelenül döntenétek, elvtársak, és akkor mi lenne velünk? Mi lett volna, ha úgy határoztok, hogy Hógolyót követitek, azzal a tébolyult szélmalmával - Hógolyót, akiről ma már tudjuk, hogy közönséges gonosztevő? Fegyelem, elvtársak, vasfegyelem! Ez most a jelszavunk. Egyetlen hibás lépés, és ránk tör az ellenség. Mert azt ugye nem akarjátok, elvtársak, hogy Jones visszajöjjön?

Erre az érvre megint nem volt mit válaszolni. Az állatok kétségkívül nem akarták, hogy Jones visszajöjjön; ha pedig a vasárnap reggeli viták visszahozhatják, akkor abba kell hagyni a vitákat. Bandi, akinek már volt ideje végiggondolni a dolgokat, általános véleménynek adott hangot, amikor kijelentette: - Ha Napóleon elvtárs mondja, akkor így igaz. - Attól fogva személyes jelmondatához, a "Majd még keményebben dolgozom!"-hoz hozzákapcsolt még egy sarkigazságot: "Napóleon-nak mindig igaza van!".

A Hógolyó elűzetését követő harmadik vasárnapon az állatok kissé meglepetten hallgatták Napóleon bejelentését, hogy a szélmalmot mégiscsak megépítik. Nem indokolta meg, miért változtatta meg véleményét, csak figyelmeztette az állatokat, hogy ez a rendkívüli feladat nagyon kemény munkát jelent, de ha elkészülnek 13 százalékkal olcsóbb áramhoz fognak jutni, és az így keletkező megtakarítást az állatok élelmezésének a javítására fordíthatják. Azt, hogy miért éppen 13 százalékkal növekedik a jólét nem tartotta szükségesnek megmagyarázni, de intézkedett róla, hogy a major bejáratánál található táblán ez a szám is felkerüljön a „kőbe vésett” elvek közé. Ekkora a tervek már nagyon alaposan ki voltak dolgozva: a szélmalom építési bizottság vezetésével megbízott Süvi aznap reggel pontos számításokkal a fejében ébredt, melyeket délutánra meg is szavazott a disznók különbizottsága. A szélmalom építése különféle más fejlesztésekkel együtt előreláthatólag 10 évet fog igénybe venni, és az építkezéshez a Keleti major rendkívül kedvező kölcsönt biztosít a számunkra. Ez az évszázad üzlete! – jelentette magabiztosan ki Süvi. De ha a jelenlegi bajainknak az a fő oka, hogy Jones eladósította a gazdaságot, akkor miért jó, hogy 30 évre ilyen mértékben eladósítjuk az Állatfarmot? – jegyezték meg halkan néhányan. Ez a kölcsön nem növeli az adósságunkat, mert a Szélmalom Művek fogja felvenni a hitelt. Ekkor Benjámin halkan elmorzsolt a fogai között egy „és azt vajon ki fogja megfizetni”-t, de a birkák kórusa Süvi intésére gyorsan belekezdett a „Mindennek Jones az oka!” hangos kántálásába.

Aznap este Süvi bizalmasan elmagyarázta a többi állatnak, hogy Napóleon valójában sohasem ellenezte a szélmalmot. Épp ellenkezőleg: kezdettől fogva pártolta az ügyet, és Hógolyó azt a tervet, amelyet a keltető padlójára rajzolt, Napóleon papírjai közül lopta el. A szélmalom igazából Napóleon alkotása. Akkor hát, kérdezte valaki, miért emelt szót olyan hevesen ellene? Miért nevezte az állatok érdekei elárulásának? Erre Süvi ravasz képet vágott. Ez, felelte, Napóleon elvtárs fortélya volt. Látszólag ellenezte a szélmalmot, hogy ezzel az egyszerű hadicsellel megszabaduljon a jellemtelen Hógolyótól és kártevő befolyásától. Most, hogy Hógolyó eltakarodott az útból, a tervet már meg lehet valósítani, anélkül, hogy ő beleüthetné az orrát. - Ezt nevezik taktikának, elvtársak - mondta Süvi. - Taktika, elvtársak, taktika! - ismételgette ugrándozva, miközben vidáman nevetett, és tekergette a farkát. Az állatok nem voltak bizonyosak benne, mit is jelent ez a szó, de Süvi olyan meggyőzően beszélt, és a történetesen mellette lebzselő három kutya olyan fenyegetően morgott, hogy minden további kérdezősködés nélkül elfogadták a magyarázatot.

Csak Benjámin gondolta magában, hogy: „na most az egyszer valóban igazat szóltál, nem az számít, hogy kell-e a szélmalom, vagy sem, csak az a lényeg, hogy senki más ne üthesse bele az orrát…”

Az eredeti írás (George Orwell: Állatfarm)