Ne az emberek...

Naponta kapunk valami gumicsontot (jobbos majd balos plágium) amin rágódhatunk, miközben addig sem foglalkozunk a valós problémával, hogy 2 év után sincs semmi jele a gazdaság rendbetételére irányuló intézkedéseknek. Hiába a 2/3, a kormány nem vállalja fel a FELELŐSSÉGET, továbbra is a hatásvizsgálatokat mellőzve rögtönöz. Mert ugye sokkal egyszerűbb „naplemente adót” kivetni, mint megismerni a gazdasági összefüggéseket, és hozzákezdeni az igazi gondjaink megoldásához. A pénzkérdés blog adott egy rövid áttekintést, hogy hol folyik el pénz, azaz mire költ a legtöbbet az állam. Ehhez kapcsolódóan szeretnék néhány szempontot felvetni, melyek talán segíthetnek a megoldáshoz vezető út kijelölésében is.

Nyugdíjasok. Nehéz ügy. Ki meri magára vonni 3 millió szavazó haragját? Senki. Akkor viszont azt is meg kellene mondani, hogy ki fizesse meg a nyugdíjakat, amikor az aktívak által befizetett járulékok nem fedezik a kiadásokat. Kihúztak ugyan 2 évet a magánpénztárak államosításával, de az a pénz már az ablakban (ami jelentős részben folyó kiadásokra lett költve, ami több mint hiba). Viszont arról semmit sem tudunk, hogyan fog egyensúlyba kerülni a rendszer? Orbán egyszer már kimondta a megoldást: annyi nyugdíjat fizessenek ki, amennyi a járulékokból befolyik. De nem merte meglépni, mert tudja, akkor azonnal megbukna. Persze, ahhoz, hogy valaki meg tudjon valósítani valamilyen programot, hatalomban kell maradnia. Nem is ez a baj, hanem hogy ilyen lehetőség, mint amit a 2/3 adott még egyszer nem lesz (legalábbis nem mostanában), illetve amivel ezt a felelőtlen gyávaságot tetézik, átfogó hatásvizsgálatok nélkül piszkálnak bele itt-ott a rendszerbe. Egyelőre annyi látszik, hogy konzervatív kormány létükre egyre inkább csak az aktívakra akarják rátolni a problémát. A következő években ugyanis úgy változnak a szabályok, hogy egyre alacsonyabb nyugdíjjal lehet majd megkezdeni a nyugdíjas éveket, miközben a meglévőekhez nem nyúlnak hozzá. Az mennyire igazságos, ha 2 ember közül, akik ugyanannál a cégnél, ugyanolyan munkakörben dolgoztak, az egyik – aki ráadásul kb. 8 évvel többet is fog dolgozni - lényegesen kevesebbet fog majd kapni, mint a másik, csak azért, mert különböző években mentek nyugdíjba? Vegyünk egy példát: az egyik 2007 előtt, mondjuk 2005-ben 57 évesen ment nyugdíjba, a másiknak pedig majd 2013 utánig, 65 éves koráig kell dolgoznia, de mégis az utóbbinak a korábbi bruttó átlagkeresetének lényegesen kisebb százaléka lesz a kezdő nyugdíja, pl. a 2007-ben nyugdíjba vonulókhoz képest a 2013-ra a csökkenés 20-40 %. Nem az lenne a méltányos, ha előbbinek addig nem emelik a nyugdíját, amíg a másik be nem éri? Komoly összegekről van szó, jelenleg minden egyes százalék, amivel nem emelik a nyugdíjakat 32 MrdFt kiadáscsökkenést jelent. Nem boszorkányüldözést kell folytatni, hanem megosztani a terheket a társadalmi csoportok között. Ha például a kedvező években nyugdíjazottak esetén adott évben nem emelnének, az új nyugdíjasok esetén pedig az inflációval korrigálnának, akkor az 100 MrdFt nagyságrendben csökkentheti a kiadásokat. Minden évben.

MÁV. A vasúttársaságot évente 160-200 MrdFt körüli összeggel kell kistafírozni, mert különben bedől. Százszor lerágott csont a szárnyvonalak ügye, ha az egyik kormány bezár néhányat, akkor a másik oldal nemzethalált vizionál, aztán fordítva. Sőt, ami most folyik még rosszabb. Mert annak mi értelme, hogy fenntartjuk ugyanazt az infrastruktúrát, csak jóval kevesebb vonatra? Így egy adott járat esetén talán meg lehet takarítani az üzemanyagot, mert mást nem igen. Hurrá! Ott tartunk, hogy ez a dolog annyira rosszul működik, hogy ezeken a szárnyvonalakon olcsóbb lenne az utasokat taxin szállítani, vagy minden falunak venni egy buszt sofőrrel! Ezek után nem az a kérdés, hogy Mariska néni eljut-e a szomszéd faluba az unokájához, hanem hogy ehhez SZÜKSÉG VAN-E A VASÚTRA? A válasz elég egyértelműnek tűnik. Nagyjából 1 hónapja valamelyik kincstári adón láttam egy a témáról szóló kerekasztal beszélgetést. Ott az illetékes államtitkár a következőt találta mondani: a vasútnál az minden probléma oka, hogy a vasúti dolgozók átlagbére 20 %-kal magasabb a nemzetgazdasági átlagnál. Mivel 40 ezren dolgoznak a társaságnál, ez szerinte éppen kiadja az éves hiánypótláshoz szükséges 180 milliárdot. Ezt az állítást mondjuk nem igazolta konkrét hivatkozásokkal, és én sem találtam meg az ezt alátámasztó információt a KSH honlapján. De ha tudják a problémák okát, akkor miért nem tesznek a világon semmit? Azt gondolom az egész inkább a FIDESZ szokásos stratégiájába tartozik: találni kell valami bűnbakot (pláne ha van is némi alapja), akire rátoljuk az egészet. Addig sem kérdezik a hívek: mi miért nem csinálunk semmit? Az Isten szerelmére, meddig lehet ezt még így csinálni?

Önkormányzatok. Magam is azt gondolom, hogy felesleges a 3200 önkormányzat, de meg kell találni az optimumot, mert az ügyek egy részét valóban helyben kell rendezni, mivel ott van meg a helyismeret. Azzal pedig, ha névleg csak mondjuk 300 önkormányzat lesz, de helyben továbbra is kell foglakoztatnunk néhány embert, sokkal nem leszünk előrébb. Az ebből származó haszon nem biztos, hogy megéri. De igazából nem kell feltalálni a spanyolviaszt, el kell menni, megnézni a rendszer működését olyan országokba, ahol ez már működik. A lényeg, hogy legyen az önkormányzatok számát megállapító döntéshez egy hatástanulmány: mennyibe kerülnének a különböző megoldások, mennyi költséget lehet megtakarítani. Addig csak üres fecsegés az egész. A problémát én nem az önkormányzatok számában látom. Sokkal nagyobb gond, ahogyan az önkormányzatok a feladataikat végzik. Pl. van egy jogi osztály, de emellett még 6-7 ügyvédi irodával szerződünk jogi szaktanácsadásra. A megbízási szerződések a parkgondozástól az utak kátyúzásáig érdekes módon sok helyen a rokonok, ismerősök cégeivel köttetnek. És ebben nincs különbség az előző kormányok és a mostani között. Pedig a népharag jórészt ezért söpörte el a korábbi garnitúrát. Nincs változás, csak a narancsosok még ráadásul arrogánsak is. Mindenesetre Szolnokon még novemberben kikértem az önkormányzat 2010-es megalakulása óta megkötött összes nyilvános szerződést. A mai napig nem kaptam még csak elutasító választ sem. Nem maradt más, mint a Bíróság!

Egészségügy. Nem attól kell tartani, hogy a rendszer össze fog dőlni, mert ez már gyakorlatilag bekövetkezett. Valójában az egészségügyi dolgozók egy részének a szakmai elhivatottsága tartja még a felszínen valamennyire. Akinek muszáj igénybe venni a rendszert, az tudja, miről beszélek. Egy friss személyes tapasztalat: 1 éves kislányomat a május elseje előtti hétfőn fülfájással, lázasan bevittük a megyei kórház ügyeletére. Megállapították, hogy középfül gyulladása van, de nem tudták ellátni, mert a szájsebészetet és a fülészetet összevonták, így ügyeletben is csak vagy fogorvos, vagy fül-orr-gégész rendel. Nekünk pechünk volt, aznap fogorvos jutott, aki ugye nem tudta felszúrni a kislány fülét, és az asszisztensek javaslatára felírt valamilyen antibiotikumot, hogy „ezt szokták”. Közölte, hogy másnap se hozzuk a gyereket, mert akkor is fogorvos lesz az ügyeletes. Mivel munkaszüneti nap volt, másnap pedig ünnep, legközelebb 2 nap múlva, szerdán vihettük szakorvoshoz. Így a gyerek 2 napig ellátatlanul maradt, mivel ráadásul a találomra felírt orvosság az ügyeletes patikából is kifogyott, hiszen mindenkinek ezt írták fel a helyszíni ellátás helyett. Szerdára ahogy kell, meglett a felülfertőződés is. Hogy ez mennyivel költség kímélőbb módszer az egészségügy egésze számára senki ne kérdezze, hiszen a gyors kezeléssel el lehetett volna kerülni az egy hetes, két naponkénti kezelést. Az orvos is frusztrált, hiszen sorban jönnek az olyan betegek, akiknek nem tud segíteni. A patikusok meg a recept beváltásakor hívogatják, hogy tényleg ezt akarta-e felírni. A beteg meg közben ellátatlan marad, és mégis, kinek a lelkén fog száradni, ha közben súlyosbodik az állapota? Persze nem lehet az egészet a mostani kormányzat nyakába varrni, de nagyon sokat mond az Éger Istvánnal készült interjú a jelenlegi hatalom hozzáértéséről. Pedig őt nem lehet a másik oldal iránti elfogultsággal vádolni, hiszen a korábbi Fidesz nagygyűléseken mindig az első sorba ültették, ezzel is demonstrálva, hogy az orvosi kamara mellettük van. Na, a kamarai elnöknek mikor felnyílt a szeme, már 2011-ben a következőt nyilatkozta: „Valóban sokak várták, hogy az ellenzékben elhangzott ígéreteit beváltja a kormány, de csalódottságunknak már januárban határozottan hangot adtunk, hiszen továbbra is hadigazdálkodás folyik az egészségügyben. Visszatekintve az elmúlt évekre, bevallom, könnyebb helyzetben voltunk, mint most, hiszen világosan deklarált célokkal szemben hangoztattuk ellenérveinket. Elmondtuk, hogy nem támogatjuk a több-biztosítós modellt, a szolidaritáselvű egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését, nem értünk egyet a vizitdíjjal. Most szinte semmilyen konkrétum nincs, úgy tűnik, az ellátórendszer struktúráját akarják átalakítani, ám ennek a részletei sokismeretlenesek. Hogy valójában mi az átalakítás célja, nem tudjuk. A szűkösségre való hivatkozást, amit naponta hallunk, mégsem tekinthetjük annak. Ki kellene mondani, hogy szeretnénk Mercedesszel járni, de csak biciklire telik. Azt azért nem kell bemesélni, hogy a két kerék jobb, mint a négy. Ki kell tűzni azt az időpontot, amikorra elérhető, hogy legalább mindenki Suzukiba ülhessen.” Magyarán az elmúlt 8 évben legalább volt min vitatkozni. Azért az elég nagy bravúr, hogy még ezt is sikerült alulmúlni. Mi fog megoldódni az állami tulajdonba adással? Mivel lesz jobb, hogy egy egyébként üdvözlendő béremeléssel ideig-óráig elhallgattatják az orvosokat? Mitől válik finanszírozhatóvá az egészségügy? Én nem tudom. De jó lenne végre egy olyan felelős vezető, aki igen.

Mert akinek nincsenek világos elképzelései, és nem rendelkezik a szükséges hozzáértéssel, az mindig a könnyebb utat fogja választani: ötletszerűen újabb és újabb adókat fog kivetni. Csak hát ezt elég érdekes olyanoktól látni, akik az elmúlt 8 évben minden elképzelésre csak annyit tudtak mondani, hogy: ne az emberek fizessék meg!

bng szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://emberitisztesseg.blog.hu/api/trackback/id/tr394493901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása