Már megint jön valami a Tiszán. Sajnos immár sokadik alkalommal. A folyó túlélt már cián és nehézfém szennyezéseket, melyek után regenerálódott újra és újra. De meddig mehet ez még így? Nem kellene megvárnunk, hogy mikor következik be visszafordíthatatlan károsodás. A baj az, hogy ez nagyrészt nem rajtunk múlik. Amíg Romániában létezhetnek rossz műszaki állapotban lévő, felelőtlen módon működtetett vállalatok, addig bármikor megindulhat felénk újból egy-egy szennyezéshullám. A szennyezésekkel kapcsolatban indított perekben sem állunk valami fényesen. Az Aurul, majd Transgold ellen indított perben 9 év után sincs eredmény. Apró reménysugár, hogy a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság az idén januárban elmarasztalta a román államot. De könnyen lehet, hogy Magyarország soha nem kap kártérítést, mert addigra lezárul az alperes vállalat felszámolási eljárása. Ukrajna sem arról híres, hogy sokat fordítanának a vízminőségre, minden tavasszal menetrendszerűen érkezik a "szemétáradás", melynek eredményeképpen rengeteg szilárd szennyezés vonul le a folyón.

De mielőtt a szomszédokat szólnánk le, nézzük meg, mi hogyan befolyásoljuk a "legmagyarabb folyó" vizének minőségét? A környezetvédelmi hatóság (mikor hogy nevezték éppen) laboratóriumai 1968 óta végeznek rendszeresen vizsgálatokat a folyóinkon. A Közöld Alapítvány honlapján látható Magyarország 2003. évi vízminőségi térképe. Azért az szemléletesen látszik, hogy összességében a Tisza bejövő minősége rosszabb, mint a kimenő. Szeged alatt azért tapasztalható bizonyos paraméterek romlása.

Kevésbé közismert, hogy rendelkezünk szennyezésfigyelő rendszerekkel is, melyek a hazánk területére befolyó vizek minőségét ellenőrzik. Sajnos ezeknek a monitoring rendszereknek a működtetése nincs igazán rendben, a técsői állomás például évek óta nem szolgáltat adatokat.